Közösségi próbatétel – 1956 nyomában járt a KMCSSZ Központi Akadályversenye (AKI) Fillmore-ban

Hideg szél, szakadó eső és sáros ösvények fogadták az idei akadályverseny résztvevőit Fillmore-ban, de a mostoha időjárás sem tudta elvenni a cserkészek lelkesedését. A Kanada, Washington, New Jersey és Cleveland csapatait összehozó hétvége egyszerre volt történelmi játék, közösségi élmény és valódi próbatétel. Az 1956-os forradalom 70. évfordulójára épülő keretmese segítségével a gyerekek nemcsak tanultak a magyar történelem egyik legfontosabb eseményéről, hanem át is élhették a szabadságért való összefogás jelentőségét.

Az idei akadályverseny – a clevelandi magyar cserkészet hagyományos nagyrendezvénye – minden korábbinál változatosabb időjárási körülmények között zajlott. A szervezők már a megnyitón is jelezték, hogy az eső és a szél komoly kihívás lesz, a résztvevők kedvét azonban ez egy pillanatra sem törte meg. „Rosszak voltak a körülmények, de ez csak még izgalmasabbá tette a napot. A legkisebbek is hősiesen végigcsinálták, mosolyogva és énekelve” – fogalmazott Magyaródi Katalin cserkésztiszt, az akadályverseny parancsnokhelyettese.

A rendezvényen idén 241-en vettek részt, a cserkész korosztályban pedig 12 őrs indult. A csapatok Clevelandből, Kanadából, New York–New Jersey térségéből és Washingtonból érkeztek, így az esemény ismét a diaszpóra magyar közösségeinek egyik legfontosabb találkozási pontjává vált. A szervezés három pályára oszlott, korosztályonként és régiónként eltérő vezetőkkel, akik különböző tematikus állomásokon vezették végig a fiatalokat.

Az idei keretmese az 1956-os forradalom közelgő 70. évfordulójához kapcsolódott. „Azt szerettük volna, hogy a gyerekek ne csak halljanak 1956-ról, hanem érezzék is, mit jelent az összetartás és a szabadság” – fogalmazott az AKI parancsnokhelyettese.  A gyerekek játékos feladatokon keresztül ismerték meg a 16 pontot, a forradalom főbb eseményeit, valamint a munkások, egyetemisták és katonák szerepét. A program során tüntetés, röplapozás, Sztálin-szobor ledöntése, titkos rádióépítés, határátkelés és menekülttábor is szerepelt az állomások között. A szervezők szerint a cél az volt, hogy a történelmi események ne puszta tananyagként, hanem átélhető élményként jelenjenek meg.

Reklám

Takács Veronika, a clevelandi pálya egyik vezetője szerint a szervezés egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy a fiatalabb korosztály számára is érthetővé tegyék a történelmi tartalmat: „A cél nem a történelem bemagolása, hanem a magyar büszkeség és az összetartozás érzésének átadása.”

A nap folyamán a pályákon a klasszikus cserkészfeladatok – elsősegély, ügyességi próbák, célbalövés vagy akár krumpliágyú építés – mellett számos olyan állomás is helyet kapott, amely a történelmi tematikát színesítette. A gyerekek saját elsősegélycsomaggal is dolgoztak, és sokszor maguk vették észre, hogyan tudják alkalmazni a tanultakat.

A rossz idő ellenére végig éneklő, együtt mozgó csapatok a szervezők szerint pontosan azt a szellemiséget tükrözték, amely a cserkészet alapja. Hiszen a cserkészet ereje nemcsak a tudásban van, hanem abban is, hogy a gyerekek megtanulnak együtt működni, felelősséget vállalni és helytállni.

Beodray Ferenc két meghatározó clevelandi cserkészvezető – Beodray Fererenc és Dolesch Linda – gyermekeként nőtt fel a mozgalomban. Számára a cserkészet már gyermekként egy életforma volt: a táborok, a közös munka és a kézzel végzett feladatok határozták meg mindennapjaikat. Felidézte a régi idők egyszerű körülményeit – a technika hiányát, a fizikai munkát és a szoros közösségi kapcsolatokat –, valamint a vízitáborok élményét, ahol saját építésű hajókkal járták a folyókat és tavakat.

A Fillmore-ba való visszatérést ma már a hagyomány folytatásaként éli meg, nyugdíjasként ismét aktívan segíti a fejlesztéseket és a közösségi munkát. Számára a cserkészet lényege változatlan: a közösség, az örökség továbbadása és az a tapasztalat, hogy a következő generációk is ugyanazt az élményt kapják meg, amit egykor ő. Az akadályverseny sikerességét szakácsként segítette, ahogy Skerlán-Viibeg Mária is. „Mindig ugyanazokkal dolgozunk, de mindig jönnek újak is, és ez adja az igazi erejét az egésznek” – Marika elmondta, hogy 350 főre készültek az ételek és egy ilyen cserkész alkalom közösségi ereje mindig a jól működő önkéntes hátországban rejlik.

A nap végére a tábortűz és a záró program különleges hangulatot teremtett: az 1956-os események lezárását, a szabadság reményének szimbolikus feldolgozását jelenítette meg. A szervezők szerint ez a pillanat minden évben az akadályverseny legfontosabb része, mert itt válik teljessé az élmény.

Az idei fillmore-i akadályverseny hétvégéje során ismét több generáció és több évtized cserkészélménye kapcsolódott össze – esőben, sárban, rendületlen lelkesedéssel.

Dorgay Zsófia