A Magyar Felszabaditó Bizottság Ifjusági Csoportja ez év május 19-én Herczeg Ferenc Gyurkovics lányok négy felvonásos színdarabját hozta a színpadra. Így köszöntötte Anyák napján minden idők drága magyar édesanyáit és így áldozott a nagy magyar író: Herczeg Ferenc emlékének születése 100. évfordulóján és így tett hitet a nyelvében élő Magyar Nemzet halhatatlanságáról!
Herczeg Ferenc, a Pogányok, az Ocskay brigadéros, a Bizánc, a Fekete lovas írója ezt a vígjátékot a századforduló könnyed hangulatával és szinte valószínűtlenül ható gondtalan magabiztosságot megelevenítő mondanivalóival a szórakoztatás jegyében írta. Ebben nem az örökérvényű súlyos megállapításokat tevő történelmi regények és drámák írója jelentkezik, de mégis a családi otthon, a tűzhely szigorúsággal párosult megtartó szeretetét dramatizálja.
A Bethlen-termet színültig megtöltő sokszáz-főnyi közönséget Falk Ildikó a tőle megszokott bájos közvetlenséggel s tartalmas bevezetővel köszöntötte és felkérte szólásra Serly Károlyt, a Magyar Felszabadító Bizottság Cleveland-i csoportjának vezetőjét.
Serly Károly az előadás jelentőségére mutatott rá. Ma – úgy mondd – midőn az emigráció magyarsága, de különösen az ifjúság a legnagyobb kísértések közepette él, dolgozik és tanul, amikor a dolgozó szülők mellett a családi tűzhely sem jelentheti régi, magyar idők biztonságát, ma, amikor már akadnak olyanok, akik dicsekedve mondják, hogy szakítottak a magyar nyelvvel, ez az ifjúság újra, meg újra bizonyságot tesz arról, hogy tudatosan, talán mindenek előtt anyanyelvének, a világ legkifejezőbb, legnemesebb csengésű nyelvének az ápolásával készül feladatára, az őrségváltásra, amikor a Magyar Haza szeretetét és emlékét élményként hordózó Édesapák és Édesanyák örökségét a fiaknak és lányoknak kell átvenniök. Ezután Vitéz Kovács Gyula altábornagy üdvözletét tolmácsolta, kihangsúlyozva, hogy a Magyar Felszabadító Bizottság ügyvezető alelnöke mindig a legnagyobb szeretettel és érdeklődéssel figyeli az ifjúság munkáját.
Ezután felgördült a függöny és a sokszáz-főnyi lelkes közönség meghatottan nézte, hallgatta az ifjúság játékát. Így ölelte keblére a régi bácskai otthonok levegőjét árasztó Gyurkovics kúria nagyasszonyát, leányait és így is szépültek meg a sok akarással és nehézséggel összeszedett huszár egyenruhák. Így magasztosult ez a működvelői előadás – a század-eleji nagy magyar problémákat elkerülő darab szinte Maupassant-i felelőtlen könnyedsége ellenére is – magyar kultúr eseménnyé!
Az előadás szereplői valóban a tudásuk legjavát adták. Szabadkay Zsuzsa Gyurkovicsné szerepében színesen elevenítette meg a lányai révbejutásáért küzdő mamát. Várdyné Huszár Ági Katinka szerepében szép volt, kitűnően mozgott és ellenállhatatlan biztonsággal illeszkedett a legidősebb Gyurkovics-lány szerepébe. Huszár Beáta ragyogó feketeszemű Micije kitűnően eltalálta azt a hangot és modort, mellyel a lányok legcsintalanabbika is bájos, finom tudott maradni. Homonnay Réka matróz-blúzós teniszrakettes Ellája illúziót-keltően adta a szeleburdi, szerelmes kislányt. Gyékényesi Kató Sári szerepében ügyesen kapcsolódott be az ártatlan családi “összeesküvésbe”. Jók, kedvesek voltak szerepeikben Kondor Júlia – Liza, Kabdebó Ági – Terka, Áprily Zsuzsa – Klári szerepében.
A férfi szereplőkről szólván mindenek előtt hadd összegezzem le – bizonyára a régi idők színházlátogatóival egyetértésben – , hogy az ilyen és hasonló katona-szerep még a legkitűnőbb hivatásos színészeket is kemény próbára tették. Éppen ezért írhatok csak a legnagyobb dicséret és elismerés hangján a szereplők mindegyikéről. Marady Sándor Radványi ezredes szerepében határozottan érzékeltette az akkurátus katonából és a szép nem iránt komoly érdeklődést tanúsító szerelmes öregedő legényből összetevődő embert. Hargitai István biztos kézzel fogta össze az események szálait és jó szerep mondásával az a Horkay Feri volt, akinek a szerző szánta. Ezt mondhatjuk Bodor Csabáról, Radványi Gida és Huszár Lászlóról Sándorffy Mihály szerepében. Filótás Ferenc mulatságos kemény Tónija jó volt. Szendrey Tamás Semessey Ferdinándként, Hampammer János Jankóként járult hozzá az előadás sikeréhez.
Terézhalmy Géza szépen szavalta Reviczky Gyula “Imakönyvem” című versét. Élveztük irodalmunknak ezt a ritka gyöngyszemét.
Molnár Erzsi monológja emelte az est sikerét.
A rendezés Marady Sándor és Kerényi Sándor munkáját dicséri.
Csizik Erzsébetet dicsérik a korhű színes tunikás női ruhák. A Gyurkovics-kúria nappalijának vadász trófeái régi otthonok Hubertuszos hangulatát idézték.
A Magyar Felszabadító Bizottság Ifjúsági Csoportja – Kerényi Sándor elnökkel az élen – jó munkát végeztek és a közönség azzal a felemelő érzéssel távozott, hogy a magyar ifjúság tudja a kötelességét és biztosítja a jövendőt, mert
“… nem veszhet el a Hon
míg a Hazának csak egy igaz fia lészen !”
Írta: Szakáts Istvánné
Megjelent valamelyik magyar újságban 1963 tavaszán
Talán ma már alig vannak akik tudják mi is volt a Magyar Felszabadító Bizottság. Az 1956-os elveszett Szabadságharc emlékét, jelentőségét, következményeit, dicsőségét és a nyugati világ szégyenletes cserbenhagyását életbentartó és hirdető “lobby” szervezet, ami sajtókiadványaival, kiáltványaival, elárasztotta az amerikai politikai térséget.
Megalapult 1956-ban Dr. Szilassy Béla (Pekin, IL) elnöksége alatt. Központja Cleveland volt, ahol vitéz Kovács Gyula altábornagy ügyvezető alelnöki vezetésével folyt a komoly munka. A kiadványokat Dr. Pathó Gyula sajtófőnök szerkesztette, amiket aztán Dr. Palasics János fordított angolra. A terjesztést, póstázást Kovács Gyula “szárnysegéde” id. Szappanos István és lelkes munkatársai végezték. Helyi igazgatósági tagok közt voltak, Dr. Borgóy János, Serly Károly ezds, Dr. Lelbach Antal, Dr. Remes György. A főtitkár Dr. Homonnay Elemér volt akinek teljes levéltára a Clevelandi Magyar Múzeumban fellelhető teljes feldolgozásban. Kanadai ágazata is volt a szervezetnek, vitéz Dúska László vk. szds vezetésével. Kovács Gyula 1963-ban meghalt és tőle Dr. Eszterhás István vette át a vezetést, de a szervezet ekkár már kifutotta magát és hamarosan megszűnt.
A fenti cikk 6. bekezdésében névelírás van: nem Bárdyné Huszár Ágnes, hanem Várdyné Huszár Ágnes a helyes.