Az Egyesült Magyar Egyletek a Nyugatoldali Evangélikus Egyház közreműködésével megemlékezést tartott az 1956-os Forradalom és Szabadságharcról a Nyugatoldali Református templomban október 25-én délután 2 h-kor Clevelandben. Szép számban gyűltek össze a clevelandi magyarok az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. megünneplésére, körülbelül kétszázan ünnepeltek együtt. Valóban együtt ünneplés volt a tegnapi, hiszen óvodásoktól az 56-os emigrált magyarokig minden korosztály együtt volt a templom dísztermében.
Első alkalommal töltöttem október 23-t külföldön, s első alkalommal az Egyesült Államokban. Őszintén bevallom a budapesti megemlékezések alkalmával soha nem gondoltam arra, hogy mit jelenthet ez az ünnep az 1956-os emigrált magyaroknak. Most találkozhattam ezzel az élménnyel először, most értettem meg, hogy az USA-ba emigrált magyaroknak ez a nap felidézi azt a napot, amikor részesei voltak ezeknek a nagy eseményeknek, amely ma már történelemmé vált, s felidézi mindazt az eseménysorozatot, amelynek következménye, hogy emigrálni kényszerültek Magyarországról. Ez az ünnep az öröm és a fájdalom ünnepe lehet számukra egyaránt. A clevelandi magyarok körében találkoztam 56-os emigráltakkal az ünneplők sorai között, láttam rajtuk a meghatottságot, az öröm és a fájdalom érzéseit egyaránt.
A megemlékezés keretét ima adta. Az ünnep elején Nt. Tamásy Éva, a Nyugatoldali Evangélikus templom lelkipásztora , majd az ünnep végén Mezei András atya, a Szent Imre Katolikus templom plébánosa mondott imát az 56-os forradalom és szabadságharcra emlékezve.
A Kis Magyar Kórus Énekkar előadásával kezdődött a műsor, akiknek sorai között kedves ismerősöket is felfedeztem, így még személyesebbnek éreztem előadásukat.Műsorral készültek az óvodások, és a Nyugatoldali Evangélikus Egyház magyar iskolás gyermekei is. Természetesen nagy tapssal értékelte a közönség a legkisebbek szavallatait.
Clevelandben nem maradhat el ünnepség vagy megemlékezés az itteni cserkészek megjelenése nélkül, hiszen ők nagyon aktívan rész vesznek a clevelandi magyarság életében. Igy volt ez most is, versekkel és énekkel emlékeztek meg erre az ünnepre, amely őket is a legszemélyesebben érinti, hiszen a legtöbb cserkész az 56-os emigrált nagyszülők gyermekei.
Márai Sándor ’Mennyből az Angyal’ verse a forradalom egyik legikonikusabb költeményévé vált az elmúlt évtizedekben, Leitgeb Edina előadásában hallgathatták meg a clevelandiak.
Dr. Szakács Imre, a Nemzeti Összetartozás Tanácsosa Magyaroszág Főkonzulátusának képviseletében mondott ünnepi beszédet. Beszédét Konficius idézetével kezdte:
’Elbeszéljük a múltat, erőt merítünk belőle, és talán megismerhetjük általa a jövőt is! 1956. Október 23. történései ugyanis a jövőnek szóltak, a pesti srácok értünk, Magyarország, a magyarság jövőjéért harcoltak. ’
A Nemzeti Összetartozás Tanácsosa hangsúlyozta, hogy a 1956 hősei nem azt várják el tőlünk, hogy lecke szerűen kívülről tudjuk az 56-os események lefolyását, hanem hogy hűek legyünk elveikhez, az általuk képviselt értékekhez, és továbbvigyük a hitet, az egységet, amellyel a magyar nép jövőjéért áldozták életüket.
’ Október 23. ma már nem csak a forradalom emléknapja, hanem ténylegesen a magyar szabadság ünnepe is! Már 1956-ban megfogalmazódott a teljes nemzeti szuverenitás igénye, végül 1989. október 23-ig kellett rá várni. A mai napon a magyar szabadságot ünnepeljük, amelyet féltenünk, óvnunk kell ma is. Sokan az életüket adták Magyarország szabadságáért, tartozunk nekik annyival, hogy míg élünk, és míg világ a világ óvjuk, féltjük és teljes tartalmában megőrizzük! ’ mondta Szakács Imre.
Az ünnepség a magyar himnusz eléneklésével zárult, melynek éneklésénél a budapesti megmelékezések alkalmával jobban elérzékenyültem, mert láttam az előttem éneklő 56-os emigráltak könnyeit, s bizony az én torkomat is folytogatta valami szokatlan belső feszültség, s küszködtem az érzelmeimmel .
