GERŐ LUCA KATALIN

2001. DECEMBER 13. – 2018. NOVEMBER 18.

Gerő Luca Katalin 2001. december 13-án született New Yorkban, alig két hónappal a szeptember 11-ei terrortámadás után. A St. Luke’s Roosevelt Kórház ablakaiból az ikertornyok füstölgő romjai, a Ground Zero látszott. Már a születésekor túlélő volt: édesanyja, Pigniczky Réka várandóssága hatodik hónapjában volt Lucával, amikor az Associated Press-nek tudósított a helyszínen a terrortámadásról. A WTC leomló tornyainak közelében csodával határos módon menekültek meg.

Sem a nehéz kezdetek, sem a terrortámadás utáni háborús állapotok New Yorkban nem homályosították el a fényt, amelyet Luca sugárzott születése óta. Még a neve is magát a fényt jelentette, a Lucia régies változataként. Ez a fény, mely világrajövetelétől kezdve egészen fájdalmasan korai haláláig ragyogott a világra, a családi otthont elpusztító borzalmas tűzben hunyt ki 2018. november 18-án.

Luca Gerő Barnabás és Pigniczky Réka első gyermeke volt. Luca hat hónapos korában a család Budapestre költözött, édesapja otthonába és édesanyja felmenőinek hazájába. A magyarországi nagyszülőknek ő volt az első unokája, akit aztán még tíz unoka követett, köztük testvérei, Jolán és Lukács.

A Gerő-ház gyerekzsivajtól volt hangos, Lucával az élen mindig zajlott az élet. Temperamentumos  és vidám gyermek volt, keblére ölelte az egész világot. Már totyogó korában is összebarátkozott mindenkivel, akivel találkozott, és minden fát megmászott. Húgával, Jolánnal a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolába járt, énekelt a Magyar Rádió gyermekkórusában, valamint a pasaréti templom csibekórusában. Ebben a templomban volt elsőáldozó is Luca.

2012-ben Luca és családja a kaliforniai Orindába költözött, édesanyja családjának házába. A 11 éves Luca pár hónap után otthonosan érezte magát és új barátokra talált a Del Rey Általános iskolában. Még angolul sem beszélt rendesen, már ámulatba ejtette az iskolai ünnepség közönségét a “Magyarország” című dallal és az otthonhagyott barátokról szóló háttérfilmmel, amelyet anyukája készített neki.

Luca szeretett sziklát mászni, falta a könyveket angolul és magyarul, szeretett írni, versenyszerűen röplabdázott. Imádott utazni, hegyet mászni és síelni családjával – 2020-ban Bhutánba szeretett volna utazni édesanyjával érettségi ajándékként.

Ahogy kamaszodott, gyermeki cserfessége szofisztikált nyelvi harceszközzé vált, arra használta, hogy bármilyen kérdésben megvédje álláspontját. Édesanyja javaslatára örömmel csatlakozott a Miramonte Gimnázium vitacsoportjához. A vitacsoport nem csupán iskolai tananyag volt Luca számára, hanem segített értelmeznie önmaga számára a kaotikus, terrorfenyegetett világot, amelybe beleszületett. Elemzést tanult és kritikát, kialakította a saját véleményét és meg is tudta védeni azt, ékesszólón, okosan. Úgy tervezte, ügyvéd lesz.

Remek humorérzéke volt, együttérzett a bajba jutottakkal, és minden körülmények között kiállt a barátaiért. Tinédzserként is nyílt és őszinte volt szüleivel, képtelen volt hazudni, valahogy mindig kibukott az igazság.

Luca kiskorától lelkes tagja volt a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség San Francisco-i csapatának. A rábízott fiatalabb cserkészek született vezetője volt. A nyáron végezte a 10-napos őrsvezetőképző tábort New York államban. A tábor keretmeséje: a Pál utcai fiúk, a kiképzők ennek szellemében Lucát kimondottan Ács Ferihez hasonlították. A cserkészetben gyakran Luca adta meg a hangot, dalokat költött, tábortűzi számokat rögtönzött, mókákat talált ki, a rá oly jellemző cserfes csacsogásával.

Luca vonzereje sok és sokféle barátot szerzett neki, de meghatározó bázisa a család volt. Alig néhány hete történt, hogy szülei kívánsága ellenére egy kis négybetűs feliratot tetováltatott az egyik ujjára: rblj – mely anyját, apját, testvéreit jelentette, akiket fenntartás nélkül, mindörökké szeretett.

Luca úgy élte az életet ahogy kell: telve szeretettel, kíváncsisággal, igazságérzettel. A szeretet volt az, amely tartást adott, hogy elkerülje a kicsinyességet vagy a gyűlöletet. Ha vitatkozott is, ha védte is az igazát, mindig figyelmes és toleráns maradt.

Most ez a hatalmas szeretet maradt csak Luca után. Noha veszteségünk és gyászunk végtelen, ebbe a szeretetbe kapaszkodhatunk mind. Amikor visszatérünk hétköznapi életünkhöz egy olyan világban, melyet az intolerancia és az igazságtalanság brutális sebbel megjelölt, azzal becsüljük meg Luca emlékét legjobban, hogy követjük példáját: szeretetet és megbocsátást sugározva családjainkban és közösségeinkben. Szeressük egymást.

Lucát gyászolják: szülei Pigniczky Réka és Gerő Barnabás; húga Jolán; öccse Lukács; nagyszülei Vörös Katalin (Wayne Phillips), dr. Gerő László és dr. Jánossy Eszter; nagy-nagynénje Vörös Erzsébet; nagynénje Eszti Pigniczky (Szentkirályi Endre), unokatestvérei Keve, Bendegúz, Vajk és Emese; nagybátyja Udvarnoki András; nagynénje Gerő Villő (Andrasek Zsolt) és unokatestvérei Sára, Samu, Emma; nagynénje Gerő Borbála (Pogány Ákos) és unokatestévrei Áron, Emese, és Vera; nagybátyja dr. Gerő Domokos  (dr. Simon Eszter) unokatestvérei Anna és Blanka, valamint kiterjedt szerető rokonság, baráti kör, osztálytársak, cserkésztestvérek, és azok szülei és tanárai az  USÁ-ban és Magyarországon.

Lucát megelőzte a halálban nagyapja, Pigniczky László.

A megemlékezés szervezés alatt.

Gerő-Pigniczky család

A tragédia következtében a ház teljesen leégett, ezért a család baráti köre online gyűjtést szervezett. Nagyon szépen kérjük mi is és a szervezők is, hogy aki megteheti, adakozzon, a saját lehetőségeihez mérten. Bármilyen összeget hálásan köszönnek.

1 COMMENT

  1. Szomorú dolog amikor egy ilyen okos, értelmes, gyönyörű kislány a sors szeszélye kapcsán itthagy bennünket. Részvétem az egész családnak.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.