Anyának lenni óriási lehetőség a gyermekkel való meghitt kapcsolat kialakítására, ugyanakkor teljes odaszánás, áldozatvállalás – rengeteg boldogsággal fűszerezve. Önfeláldozás, saját énem háttérbe szorítása, az élet nehézségeiben elbotló gyermekek felsegítése. Dr. Fazekas Erzsébettel és László Petra értelmezései ezek az anyaságról. Május második vasárnapján jártak a Bocskai Rádió stúdiójában.  

YouTube player

Az édesanya és a vele való kapcsolat minden gyerek számára meghatározó. Az anya karaktere nagyon hangsúlyos a világot épp felfedezni kívánó, fiatal életek számára. Az édesanya egyszerre biztonságot nyújt vár, kapaszkodó, később pedig – főként kamaszkorban – a szöges ellentéte ennek. Az viszont vitathatatlan, hogy örök nyomot hagy az anya, nagymama, dédnagymama személyisége a gyermeknek. Erzsébet számára ezt az életreszóló hatást az jelentette, ahogy egyik dédnagymamáját látta megélni saját anyaságát. Mindig népes család vette körül, jó volt hozzá betérni iskolából hazafelé. Szorosan kötődtek hozzá a családtagok, mindenki anyja, mamája, dédije volt. Még most is Erzsébet előtt él a kép, ahogy az idős dédszülők szorítják egymás kezét és ezzel együtt a Bibliát. Nagymamájától például az az életkép maradt meg, ahogy imádkozás közben az unokák, közte az ő nevét suttogja. Az édesanyja pedig egy igazi áldozatkész nő volt. Kiemelkedő karrierlehetőségét és tehetségét tette félre, hogy anya lehessen.

Petra ugyan sokat tanult édesanyjától, mégis a nővérére asszociált először az anyai példa hallatán. Egyszerre születtek gyermekeik, és bár nagyon különböző emberek, sok tanulságot levontak a másik példájából. Petra úgy véli, az a legjobb a mai világban, hogy az anyák nincsenek egyedül. Baráti körben, közösségben sokkal könnyebb a mindennapi küzdelmeket megvívni, azokon túllendülni. Amikor férjével eldöntötték, hogy gyermekeket szeretnének, akkor azt a döntés is megszületett Petra szívében, hogy minden idejét az anyaságnak fogja szentelni. Mindennap ismétlődő, ugyanakkor éveken át tartó kihívás volt Petra életében, hogy diaszpórában úgy váljon édesanyává, hogy gyermekeik első elsajátított nyelve a magyar legyen. Tudatos, megfeszített munka és energia áll amögött, hogy a László-gyerekek még az óvodába kerülés előtt beszéljék az anyanyelvüket. Aztán persze félév alatt felzárkóztak amerikai társaikhoz, ma pedig már különlegességnek számít az iskolában, hogy beszélnek egy európai nyelvet, ami világszerte is elismerten nehéznek számít. Sőt, hálásak édesanyjuknak a sok nógatásért, amikor kedvük szerint inkább angolul beszéltek volna. Nincs különösebb titok, napi rendszeres foglalkozások, esti mese, közös imádság volt a recept.

A Bocskai Rádió követői számára nem titok, hogy diaszpórában a fő megtartó erő a hit és az egyházközösség szeretete. Amerikában nem adott a magyar közösség, keresni kell egy társaságot, hétvégi iskolát, cserkészcsapatot, egyházi gyülekezetet. Erzsébet számára utóbbi jelentette a beilleszkedést és a külföldi magyar életnek a kulcsát. Amikor lelkész férjével lehetőséget kaptak arra, hogy az Egyesült Államokban szolgálják az Urat, már volt egy kialakult életük Magyarországon. Megszülettek a gyermekek és Erzsébet is elkötelezett volt orvosi hivatása felé. A történetei alapján idilli kép rajzolódik elénk: ameddig napközben tisztifőorvosként járja az országot, addig a családtagként szeretett és tisztelt idős asszonyok vigyázták a lányokat. Például katolikus apáca, aki érezte a befogadó család szeretetét, a szülők pedig teljes megnyugvással hagyhatták otthon a gyermekeiket. Az esti mese viszont Erzsébetnél is elmaradhatatlan anyai feladatnak minősült. Ebből a békés környezetből kellett elszakadni az Amerikába való kiköltözéskor. Nehéz időszak volt ez számára, ám a dilemmát sosem a hivatásból való kilépés jelentette, hanem a gyökerektől, barátoktól való eltávolodás. Ma sem elszakadásként éli meg, hanem egy olyan kapcsolattartásként, amit nagyobb áldozathozatalok árán lehet ápolni. Beigazolódott, hogy az Isten terve nagyobb és nagyszerűbb volt annál, amit akkor Erzsébet elképzelni tudott volna: amerikai anyukákat és gyermekeket kaptak azért, hogy igent mondtak a szolgálatra.

ReklámTas J Nadas, Esq

Amikor saját anyaságukra gondolnak, Erzsébet és Petra a Bibliát említik útmutatóként, úgynevezett segédanyagként. A szentírásban arra ösztönöz, hogy az édesanya önzetlen, jóságos, szeretetteljes legyen és áldásként tekintsen saját anyaságára. Nem véletlen, hogy az Isten a saját fiát is úgy küldte el a világba, hogy egy anya adjon neki életet. Napjainkban számos vita az anyaság és karrier összeférhetetlensége körül forog, vagy épp annak fordítottja körül. Ám Petra úgy véli: mindkettő elhívás. Mindenkinek saját magába nézve, a házastársával átbeszélve kell döntésre jutnia. Szerintem az anyaság szent dolog, nekem ez fontosabb volt. A munkába vissza tudok térni, de a gyerekekkel való elvesztegetett időt soha nem fogom tudni utólag visszakapni. – zárta szavait a clevelandi magyar édesanya.

Dorgay Zsófia

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.