Ha dolgozni akarsz, Haifába menj, ha bulizni, akkor Tel-Avivba, ha imádkozni akarsz, akkor Jeruzsálembe – szól a mondás. Az első ugyanis Izrael ipari, második a kulturális, a harmadik pedig a vallási központja. Másodszor, de véleménye szerint nem utoljára járt az országban járt barátaival Lakatos Csaba, a Clevelandi Magyar Bethania Baptista Gyülekezet tagja. Az, hogy egy hívő ember számára mennyire meghatározó Jeruzsálem – Bibliából ismert helyszíneinek – meglátogatása azt meg lehet próbálni szavakba önteni, de valószínűleg átélni sokkal inkább felemelő érzés.
Lakatos Csaba azon szerencsések közé tartozik, aki már második alkalommal járhatott Izraelben. Már először is úgy érezte, mintha megelevenedtek volna körülötte az Ó- és az Újszövetség ikonikus helyei és legalább kétezer évet vissza repült volna az időben. Ám az időutazás érzéséből igazán könnyen ki tud zökkenni a zarándok, hiszen minden imádságos, szent hely környéke körbe van ágyazva zsibongó látogatókkal és az ő pénztárcájukat kiüríteni szándékozó szuveníresekkel. Furcsa és álomszerű lehet egyszerre. Azt hinné az ember, hogy Jézusnak már nem marad hely ebben a forgatagban. Viszont ha jobban megfigyeljük a Biblia történeteit, Jézus példabeszédeit, akkor rájövünk, hogy akkoriban sem volt másképp, amikor köztünk járt. Sőt, a szentföldi sétán jobb esetben arra is ráeszmél a zarándok, hogy Jézust nem máshol kell keresnie, mint a saját szívében. Csaba útitársa és egyben idegenvezetője Veres Efraim volt, aki nagy szakértelemmel kalauzolta a csapatot Jeruzsálem látványosságai között. Koponyák hegye, vagyis Golgota – a keresztények hite szerint Jézus itt halt meg: Valamit a hívő emberben megmozdít a látvány, és többé nem az az ember, aki volt. Átéreztem, hogy nem csak másokért, értem is feláldozta magát Krisztus.
Az ókori Siratófalnál szintén több millióan fordulnak meg évente. Úgy a keresztény, mint a zsidó zarándokok egészen nagy számú és különös csodajelekről számolnak be utólag. A Szentírás szavai szerint Salamon azt kérte az Úrtól, bármilyen idegen érkezik a városba és imádkozik a falaknál, annak szándéka kerüljön meghallgatásra. Nem kevésbé volt megható Csaba számára végigmenni a Damaszkuszi úton, ahol lélekben átelmélkedte Jézus kereszthordozását és szenvedéstörténetét Pilátus ítélőszékétől a keresztfáig.
Az Olajfák hegyéről Jeruzsálem látképében a Sziklamecset aranyló kupolája pont ott látható ma, ahol egykor Salamon temploma volt. Napjainkban a muzulmánok belül, a keresztények kívül imádkoznak. Mind várnak valamit…imameghallgatást! Ahogy az akkori társadalom, a mai is hasonlóképp megosztott politikai, vallási, etnikai szempontból. Izrael a múlt és a jelen különös találkozópontja, amely amellett, hogy három világvallás szent helye, a Föld legizgalmasabb városait őrzi. Akik jártak ott, azt mondják, Jeruzsálemet nem lehet elégszer látni és magunkba szívni atmoszféráját és mindazt a szavakkal megmagyarázhatatlant, ami egyedülállóvá teszi a világon.
Csaba részletes, fényképes beszámolója elérhető a Bocskai Rádió YouTube-csatornáján:
Dorgay Zsófia
