A Fidesz-KDNP jelöltjeként szerzett mandátumot a vasárnap megtartott európai parlamenti (EP-) választáson Deli Andor, tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár, akit Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a párt tagjaként javasolta a Fidesz-KDNP EP-listájára.
Deli Andorral Muci Szántó Márta, az Újvidéki Rádió munkatársa beszélgetett többek között a különleges helyzetéről – hiszen vajdaságiként egy magyarországi listán került be az EP-be –, továbbá a képviselői feladatokról, meg az ezáltal megnyíló lehetőségekről.
– Hogyan jellemezné a jelenlegi munkakörét, honnan indul az európai parlamenti képviselői pályára?
– A tartományi oktatási és kisebbségügyi titkárság a magyar nemzeti kisebbség és minden vajdasági kisebbség számára fontos két területtel foglalkozik. Az oktatás témája naponta termel ki új feladatokat, a hangsúly Vajdaság soknyelvű iskolarendszerén van, annak fenntartásán, megőrzésén. E téren sok kihívással állunk szemben: elsősorban a diákszám csökkenésével, ami a demográfiai mutatók következménye, másrészt a gazdasági nehézségekkel és a költségvetési megszorításokkal, amelyek miatt csökkenteni kell a tagozatok számát, ezt pedig úgy éljük meg, hogy veszélyeztetve vannak a kisebbségi nyelvű tagozatok. A feladatunk amortizálni ezeket a folyamatokat, s közvetíteni a kapcsolódó igényeket a minisztérium és a költségvetés felé, tehát azt, miért indokolt, hogy bizonyos falvakban megmaradjanak ezek a tagozatok, hiszen sok esetben az iskola megszűnése után az élet is megszűnik az adott településeken.
A másik terület a kisebbségi ügyek kérdése, amely a nemzeti tanácsok megjelenésével könnyebbé vált az elmúlt időszakban. A nemzeti tanácsokkal, amelyek a mi országos szintű kisebbségi önkormányzataink, nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani Vajdaság szintjén, különös tekintettel a magyar, a szlovák, a horvát, a román nemzeti tanácsokkal, amelyekben valódi érdemi munka folyik és elkötelezett emberek dolgoznak.
A tartományi titkárságnak az a feladata elsősorban, hogy koordinálja ezek működését, ugyanakkor a tartomány anyagi eszközökkel is támogatja a nemzeti tanácsok működését, s úgy érezzük, ez a segítség kölcsönös, hiszen például az előbb említett kisebbségi oktatási kérdésekben nagyon sikeresen tudunk együttműködni, fellépni az oktatási minisztérium és a köztársasági költségvetés irányába, közösen hozhatunk fel indokokat, miért szükséges megtartani egyes kis létszámú kisebbségi tagozatokat.
– Milyen feltételeknek kell eleget tennie egy európai parlamenti képviselőjelöltnek?
– Úgy vélem, sokféle szakmai profilt, politikai tapasztalatot ki lehet használni az Európai Unióban. Eddig tartományi kormányzati szerepet töltöttem be Vajdaságban, a vajdasági magyar érdekérvényesítéssel való foglalkozás is a mindennapjaim részét képezte, ugyanakkor rendes jogi tanulmányaim befejezése után az európai uniós intézményekkel foglalkoztam, ebből szerzetem magiszteri címet pár évvel ezelőtt.
– Megelőzte valamilyen szűrés, felmérés a jelölést a Fidesz részéről?
– Nem, hiszen van egy bizalom a határon túli jelölő testületek, szervezetek iránt, komoly jelöltekre számítanak, s már az életrajzok alapján is betekintést nyerhettek a szakmai és munkahelyi kompetenciáinkba.
– Kit fog képviselni, hiszen ugyan egy magyarországi listán szerepel, de egyébként vajdasági, szerbiai?
– A Fidesz-KDNP listája egy nemzeti lista, viszont a mögötte álló elképzelés az, hogy minden magyar felelős minden magyarért, egy közös Kárpát-medencei élettérben gondolkodunk, és egy összmagyar érdekképviseletben. Ennek az összmagyar érdekképviseletnek a rendszerébe ágyazódunk bele mi, határon túli magyar képviselők, akik a saját országuknak, régiójuknak, közösségüknek az érdekeit képviselve jelenünk meg, de – mindig is hangsúlyoztuk – a vajdasági jelölt, különös tekintettel Szerbia európai uniós tárgyalásainak januári megkezdésére, hídszerepet próbál majd betölteni: követni tudjuk majd az Európai Parlamentből a tárgyalási folyamatokat, az eredményjelentéseket, ezekre időben reagálni tudunk.
Úgy vélem, mind Magyarország, mind Szerbia, s különösen a vajdasági magyarság közös érdeke az, hogy Szerbia mielőbb teljes jogú európai tagállammá váljon. Ki kell használni ezt a monitoring lehetőséget arra is, hogy a csatlakozási tárgyalásokban rámutassunk azokra a jogérvényesítési nehézségekre, amelyekkel a vajdasági magyarság szembesül nap mint nap, mert az eddigi Kárpát-medencei tapasztalat szerint egyes tagországok – Románia és Szlovákia is – mikor befejezték a csatlakozási tárgyalásokat, a kormányzati hatalom hajlandósága a változtatásokra már nem volt ugyanolyan. Ezért kell ott lenni, időben reagálni, s most kiváló lehetőséget kaptunk arra, hogy időben és jó helyen jelen legyünk, s ebben részt tudjunk venni.
A kisebbségi jogok tekintetében az európai jogban a lisszaboni szerződés óta teremtődtek meg hivatalosan is azok az alapok, fogódzók, amelyek mentén ezzel a témával foglalkozni lehet. Továbbá az EU bizonyos értelemben beemelte az összes más nemzetközi szervezet által kitermelt joganyagot, mint például az Európa Tanács által elfogadott konvenciókat, amelynek Szerbia is aláírója az Európa Tanács tagjaként. Ezek olyan anyagok, amelyeket a csatlakozási folyamatban átfésülnek, a bizottság képviselői megnézik majd, Szerbia milyen szinten áll a jogérvényesítés terén papíron és a gyakorlatban is. Ezek azok a lehetőségek amelyekre számítunk, tehát hogy sikerül idejében reagálnunk és rámutatnunk azokra a hiányosságokra, fontos dolgokra, amelyek a vajdasági magyarság mindennapjait meghatározzák.
– Kinek tartozik felelősséggel? A Fidesznek vagy a VMSZ-nek, Magyarországnak vagy Szerbiának?
– A magyarországi delegáció részét képezzük, mindenképpen mint anyaországi jelöltek szerepelünk a listán. Egyáltalán ezt a lehetőséget az teremtette meg, hogy 2010 óta kettős állampolgársággal rendelkezhetünk mi, külhoni magyarok, ezért elsősorban úgy érzem, ez egy magyarországi közös lista, de a Fidesz-KDNP vezetésének jóvoltából képviselhetjük saját érdekeinket, megjelenhetünk saját érdekérvényesítési tevékenységünkkel, ami helyspecifikus, kötődik a saját országunkhoz. Ez egy olyan lehetőség, amelyet eddig egyetlen más párt sem kínált fel a határon túli magyarság számára.
Budapest, 2014. június 4., szerda (MTI) – A Fidesz választ vár arra, hogy az Együtt-PM szövetséget vezető Bajnai Gordon “milyen feladatot vállalt magára az ország lejáratása érdekében” a múlt hétvégén Dániában tartott Bilderberg-találkozón – közölte a kormánypárt szóvivője szerdai budapesti sajtótájékoztatóján.
Selmeczi Gabriella
Selmeczi Gabriella szerint “a világ leggazdagabb bankárjainak és multimilliárdosoknak” a találkozójára nem véletlenül BajnaiGordont hívták meg Magyarországról, tudták ugyanis, kire számíthatnak “a magyar érdekek elárulásában”.
A hírek szerint – folytatta, utalva a Magyar Nemzet információira – a dániai tanácskozáson szó volt Magyarországról, azon belül a kormány gyengítéséről. Úgy hírlik, meg is állapodtak, hogy ennek legjobb módja, ha a kormányzó pártot megpróbálják összemosni a szélsőjobboldallal – mondta a szóvivő.
Hozzátette, ha “akár itthon, akár a nemzetközi politikában találkozni fogunk ezzel a jelenséggel (…), akkor tudni fogjuk, hogy valójában kik állnak mögötte”.
Szavai szerint “Bajnai Gordon és milliárdos barátai el akarják szigetelni Magyarországot, és le akarják rombolni a hazánkba vetett nemzetközi bizalmat”.
Selmeczi Gabriella ezért több kérdést is feltett a volt miniszterelnöknek, így például azt, hogy milyen feladatot vállalt magára “az ország lejáratása érdekében”, és hogy mit ígért a “homályos” üzleti köröknek. A Fidesz arra is kíváncsi, mit és mennyit kap ezért Bajnai Gordon – tette hozz.
A szóvivőt kérdezték azzal kapcsolatban is, hogy a Válasz.hu hírportál arról ír: tavaly 51,4 millió forintos bevételre tett szert Bajnai Gordon egyszemélyes tanácsadócége, a politikus “luxemburgi, brit és francia infrastruktúra-fejlesztéssel foglalkozó társaságoknak számlázott”. Selmeczi Gabriella azt mondta: “Bajnai Gordon nagyon sokszor olyan tevékenységet fejt ki, amely nem a magyarok érdekét szolgálja”. Az Együtt-PM szövetség vezetője kormányfőként és a mostani kampányban is bebizonyította, “mindig ellene volt a magyar érdekeknek” – fogalmazott.
A fideszes L. Simon László által benyújtott reklámadó-javaslatról a kormánypárt szóvivője kérdésre azt mondta, amikor a képviselőcsoport tárgyalja majd a javaslatot, a pro és kontra érveket egyaránt számításba fogják venni.
Budapest, 2014. június 3., kedd (MTI) – A Kásler-ügyben tisztességtelenek és érvénytelenek az árfolyamrésre vonatkozó szerződéses rendelkezések – mondta ki a Kúria kedden. A Kúria felülvizsgálati döntése szerint a Kásler házaspár és az OTP közötti devizahitel-szerződésnek érvénytelen az a két pontja, amely a vételi és az eladási árfolyamra vonatkozik; ahelyett a Magyar Nemzeti Bank (MNB) mindenkori hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni. Egyebekben a vitatott szerződés érvényben marad. Ebben az ügyben a Kúria kizárólag a Kásler házaspár szerződéséről döntött. Kásler Árpád és felesége azért fordult bírósághoz, mert álláspontja szerint tisztességtelen az a – 2008-as, 14 millió forint kölcsönre kötött – devizahitel-szerződésükben foglalt kikötés, amely szerint a kölcsönt svájci frankban a folyósítás napján érvényes vételi árfolyamon állapítják meg, ugyanakkor az egyes fizetendő részletek forintösszegét majd az esedékességkor érvényes eladási árfolyamon kell meghatározni. A perben támadott szerződési feltételeket – a korábban eljárt bíróságokkal egyezően – a Kúria is tisztességtelennek találta, mert álláspontja szerint a deviza alapú kölcsönszerződéseknél nincs átváltás csak átszámítás, amelyért a pénz átváltásakor szokásos díjazás nem jár. A különnemű, vételi és eladási árfolyam alkalmazásából a pénzügyi intézményeknek ellenszolgáltatással nem fedezett bevétele, a fogyasztóknak pedig költsége keletkezik, ami tisztességtelen – mondta ki a Kúria. A különböző árfolyamok alkalmazása a Kúria szerint azért is tisztességtelen, mert nem felel meg az Európai Unió Bíróságának (EUB) jelen ügyben a Kúria kezdeményezésére néhány hete meghozott ítélete által rögzített világos, érthető szabályozás követelményének. A szóbeli indoklás szerint a vitatott szerződés árfolyamrésre vonatkozó pontjai az átlagos fogyasztó által nem követhetők, az ügyfél csak nehezen látja át az őt terhelő kötelezettségeket. A luxembourgi székhelyű bíróság ítéletéből következően a perben eljárt bíróságok kizárólag az érvénytelenség kiküszöbölésének módja tekintetében tévedtek, amikor is a perbeli szerződési feltételek érvénytelenségét a szerződés bírói módosításával szüntették meg. Az EUB szerint a szerződés bírói módosítása helyett, a perbelihez hasonló tényállások esetén a tagállam jogának rendelkezése válik a szerződés részévé. Jelen üggyel összefüggésben a magyar polgári törvénykönyv (Ptk.) azt mondja ki, hogy a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. A vételi és eladási árfolyam alkalmazását előíró szerződési rendelkezések érvénytelensége folytán, azok helyébe a Ptk. megfelelő rendelkezése lép, mely szerint az MNB hivatalos deviza árfolyamát kell alkalmazni – mondta ki a Kúria. A Kúria határozatának kihirdetését követően tartott sajtótájékoztatón Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának vezetője kérdésre válaszolva elmondta, hogy az árfolyamrés összege arányában nem jelentős része a devizahitel-szerződéseknek, többnyire mindössze másfél-két százalékra tehető. A tisztességtelen árfolyamrés miatt érvénytelen szerződések jogkövetkezményeinek megállapítása kapcsán a kollégium-vezető kiemelte: megnyugtatóbb és kiszámíthatóbb a Ptk. MNB devizaárfolyamra vonatkozó rendelkezésnek alkalmazása, mintha minden egyes ügyben külön-külön bírói mérlegeléssel állapítanák meg az érvénytelenség következményeit. Wellmann György kitért arra is, hogy irreális az a devizahitelesek körében felmerülő elvárás, hogy a kölcsön összegét se kelljen visszafizetni, ez még a szerződés érvénytelensége esetén sem merülhet fel. A kollégiumvezető kérdésre válaszolva elmondta: jelenleg nem tanácsolná, hogy bírósághoz forduljanak a devizahitelesek az árfolyamrés ügyében, hiszen a várhatóan június 16-án megszülető jogegységi döntést követően a bankok nyilvánvalóan újra át fogják számolni az árfolyamréssel kapcsolatos költségeket. Wellmann György megjegyezte azt is, hogy az árfolyamrés problémája nemcsak a lakáshitelekre, hanem általában a fogyasztói hitelekre vonatkozik. Kásler Árpád a határozathirdetés után újságírók előtt arról beszélt, hogy “szerény becslése szerint” az árfolyamrés alapján 600-700 milliárd forintot kell a bankoknak visszafizetniük az ügyfelek részére. Azokban a családokban, ahol havi 100 ezer forintból élnek, az árfolyamrés összege, valamint hogy ezt évekig kellett fizetni, meghatározó tétel – tette hozzá. “A harc folytatódik”, ez közügy, mivel sokan öngyilkosok lettek vagy külföldre menekültek – mondta Kásler Árpád. A Kúria döntésének előzményeivel kapcsolatban a legfelsőbb bírói fórum honlapján olvasható, hogy már az elsőfokú bíróság is kimondta: a szerződés azon rendelkezései, amelyek a törlesztőrészletek forint összegét deviza eladási árfolyamon rendelik meghatározni, érvénytelenek. Az elsőfokú bíróság azonban jogkövetkezményként a szerződés bírói módosításával az eladási árfolyam helyett a vételi árfolyamot alkalmazta és a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította. Ezt a másodfokú bíróság is helybenhagyta és jogerőre emelte. Ez ellen fordult felülvizsgálati kérelemmel az OTP Jelzálogbank a Kúriához, kérve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Az alperes vitatta, hogy a per tárgyát képező szerződési rendelkezések tisztességtelensége bíróság által vizsgálható lenne. Ezzel kapcsolatban a Kúria kimondta: az EUB döntésére is figyelemmel a perbeli különnemű árfolyamok alkalmazását előíró szerződéses rendelkezések nem tartoznak a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződéses kikötések körébe, ezért a bíróság vizsgálhatja ezen szerződési feltételek tisztességtelenségét.
Az a történelmi esemény, amit senki más a világon, csupán mi magyarok nevezünk trianoni tragédiának, közvetlenül a Nagy Háborúhoz kötődik, aminek száz évvel ezelőtti kezdetére most emlékezik a világ. Csakhogy a trianoni tragédia csupán annyiban része az I. Világháborúnak, amennyiben a menthetetlen betegnek az utolsó rándulásaitól bekövetkezett nyakszirtcsont törése jelenti halála végső okát.
Ma már tudjuk, hogy az a háború sem akkor kezdődött, amikor az osztrák császár és magyar király a trónörökös szarajevói meggyilkolása okán, 1914. július 28-án hadat üzent Szerbiának, hanem előzményeiben sokkal korábban, mondjuk 1871-ben a német-francia háborúval. A Trianoni döntést sem 1916-ban vagy 1918-ban kezdték előkészíteni, hanem voltak közvetlen és időben távoli előzményei. A magyar nemzet sorsa az 16. század elején a tragikus mohácsi csatavesztés és János király halála közötti időszakban lett megpecsételve. A Korona idegen hatalmi érdeket képviselő főre került és ezt követően az ország három részre szakadt. Tudatosítanunk kell: nem a magyar az egyetlen nemzet a világon és a Föld népeinek sorában, amelyet szétszaggattak. Nem a magyar nemzet az egyetlen, amelynek egy részét világgá űzték, szórvánnyá morzsolták, amelynek sorait megtizedelték, amelybe a békecsinálók a lábukat törölték. Vannak más nemzetek is, akiket a származásuk, a másságuk, az idegenségük miatt módszeresen meghurcoltak. Nem a magyar az egyetlen ilyen múltat megélt és ezzel a jelennel gyötrődő nép. Európában azonban a magyar az egyetlen nemzet, amelyet 1920-ban tervezetten szakítottak öt részre – ami ma már nyolcat vagy még többet jelent. A magyarnak a legfrissebbek a félelmeket felidéző emlékei. Elszakított részeinek a megpróbáltatásai nem csak a múltunk, hanem a jelenünk része is. Csak a magyarnak róják fel, ha szétszórt és szétszakított nemzetrészeit össze akarja fogni. Csak a magyart gyanúsítják azzal, hogy kétségbe vonja a világháborúk után kialakult egyezményes állapotot, amikor szóvá teszi az elszakított nemzettársait sújtó jogsérelmeket. Ma a 21. évszázad elején úgy tűnik, mintha a 20. század elején kialakított európai rend senki másra nem lenne kötelező, csak a magyarokra – hogyan merészelünk a sarokba térdepeltetett helyzetünkből felemelkedni? A magyaroknak a legmélyebbek a sebei a 20. században elszenvedett nemzetcsonkolás miatt, és a legvéresebbek is, hiszen a var alatt még nem keletkezett heg. Csaknem egy évszázada szivárog belőlük a vér. Ilyen a jelenben élő magyar múlt és a kilátásban lévő magyar jövendő. Sajgó sebeink átkötése során és önsajnálásunk leltárának időnkénti újraírása közben, még ha kissé megkésve is, nem árt tudatosítanunk: az asztalos karját a gyalugép nem úgy tépi le, hogy a gép kap az emberi kar után. A gép csak azt tépi le, amit a forgókéshez tartanak. Erre a közel száz évvel ezelőtti, de következményeiben élő eseményre, a történelmi országnak és a nemzetnek a nemzetközi jog által, majd közjogilag szentesített feldarabolására emlékeztet június 4.-e. Négy éve ezt a napot azonban már nem a szomorú emléket idéző nemzeti gyásznapként jegyezzük, hanem a Nemzeti Összetartozás Napjaként. Vélhetnénk ezt a hirtelen fordulatot akár akasztófa viccnek is, vagy az ellenség megtévesztésének, mint a fordítva megpatkolt lovat, de valójában az életösztön sajátos jelével van dolgunk, mint amikor a túlélt, csaknem halált hozó baleset napját az újraszületés napjaként emlegetjük. „És mégis élünk”, mondhatjuk Bartis Ferenc szavaival, többek között Trianon hőseinek köszönhetően is, akik a magyar élet hősei. Trianon hősei azok az elszakított magyarok, akik az új államhatárok meghúzása után a szülőföldjükön maradtak, és minden ellenükre kiagyalt mesterkedés dacára mai utódaik által is megmaradtak ott magyarnak – mert a nemzet bennük él. Ők hozták a legnagyobb áldozatot a nemzetért, hiszen létükkel, kitartásukkal védték – akkor már kívülről – a maradék országot, a nemzet egyben maradt örökségét, mint a kenyér héja a belet. Mennyivel könnyebb lett volna az életük, ha másként döntenek, a kisebb ellenállás irányában mozdulnak el. Képzeljük el, mi lett volna, ha 1920 után az összes elszakított magyar a szülőföldön maradás, a rájuk telepedett idegen hatalommal szemben várható küzdelmek helyett a magyar államköteléken belüli maradást választja. Három millió menekült magyar lepte volna el a maradék országot, élt volna évekig segélyeken, hat ló vagy negyven ember méretű, átmeneti bárca nélküli vasúti kocsikban a rendező pályaudvarok vakvágányaira kitolva. Pillanatokon belül kitört volna a gyűlölködés, a magyar-magyar belháború, olyasmi, ami 1918 őszén és 1919 tavaszán, koranyarán volt, csak most már sokkal nagyobb tömeget érintett volna, szinte mindenkit és az erkölcsi züllés határára jutott volna a nemzet. Magyarország és talán a nemzet is annak köszönhetően nem roppant össze a Trianonban meghozott döntés következtében, hogy az elszakított nemzetrészek a szülőföldjükön maradtak – magatartásukkal, és nem üres szónoklatokkal tanúsítva: hisznek a változásban. Azok is Trianon hősei, akik a maradék országban, szellemi teljesítményükkel, kitartó szorgalmukkal és fizikai erejükkel – sokan nélkülözések árán – lehetővé tették, hogy a nemzet törzse túlélje a csonkolást és ismét megerősödhessen – mert a nemzet általuk él. A magyar nemzet csak annyira erős, amennyire szilárd és rendezett Magyarország. Amennyire fejlődőképes a gazdasága, amennyire korszerű és a nemzet iránt elkötelezett az oktatásügye, amennyire folyamatos az egészséges nemzedékek újrateremtődése, amennyiben nem lépi túl a tűréshatárt a társadalmi békétlenség, a szemléleti táborok közötti vita, az egyéni és csoportérdekekért folytatott harc. Trianon hősei azok is, akiknek nem borult el az agya, a tragédia ellenére józanok maradtak és gyűlölet nélkül tervezték a jövőt – mert a nemzet őáltaluk újulhatott meg és kaphatott lelkileg új erőre. Mert sokaknak elpattant a húr a lelkében és gondolataikat a bosszú és a visszavágás vágya járta át. Szerencsére maradtak olyanok szép számmal, akik tudatosították, hogy a történtek ellenére a Kárpát-medencében élő nemzetek együttes létre vannak ítélve és a bosszúálláson a társi viszonynak kell felülkerekednie. Mert a földkerekségnek ez a legcsodálatosabb nagy tája csak akkor maradhat hosszú távon otthonunk és közös hazánk, ha nem mérgezzük egymás lelki és testi életét, és tiszteletben tartjuk a különbözőségeinket – nem egymás kárára élünk. Trianon hősei azok is, akik merték szavakba önteni, hogy a múltunk annyit ér, amennyi tanulságot le tudunk belőle vonni a jövő számára – mert a nemzet a tanulságokból építkezhet. Akik merték kimondani, hogy ami történt velünk az nem a sors tévedéséből nyakunkba szakadt igazságtalanság volt, hanem tervezett és kemény politikai harcokban banditizmussal vegyített érdekérvényesítés. Erre a küzdelemre nem voltunk felkészülve és ennek lettünk áldozatai. Trianon hősei azok is, akik merték kimondani, hogy Trianon előtt már ötven évvel tévúton jártunk, mert a modern hatalmi politika viszonyai között akartuk megvalósítani azt a vágyunkat, amit száz-százötven évvel korábban lehetett volna, csak akkor eszköztelen állapotban találtattunk. Azok is Trianon hősei, akik merték kimondani, hogy mindazok, akiket mi magyarrá akartunk tenni, ugyanúgy becsülték saját eredetüket, mint mi a magunkét. Trianon hősei azok is, akik kimondták – vállalva a kiábrándítás felelősségét – hogy azokat használták fel ellenünk, akikről azt állítottuk, hogy magyarok, de nem azok voltak, csak állampolgárok. Mert azt hittük a kettő egy és ugyanaz, mert abban a tévhitben ringattuk magunkat, hogy az ország lakóinak közössége maga a nemzet, és a nemzet egységes. Ez lett a vesztünk. A népi kultúrának és az intézményesen tanult kultúrának, aq nemzeti műveltségünknek, a történelmünk alapvonásai ismeretének és nyelvi jelrendszerünk folyamatos gyakorlásának van egységesítő ereje és keretbe foglalja a nemzetet. Mily fontos, hogy egymásnak két idegen, magyar ember megértse egymást egy-egy beléjük rögződött szóból, félmondatból, verstöredékből. Ez a szellemben élő nemzet ereje, amit csak szervezetten, nemzedékről-nemzedékre lehet fenntartani. Trianon óta ez a legnagyobb és legnehezebb feladatunk, amivel pártállástól és ideológiáktól elszakadva, vagy ezek megosztó létének ellenére, közösen kell megbirkóznunk. Ha létezik valamilyen vonatkozásban a nemzet egysége, akkor ennek a feladatnak a folyamatos teljesítésében kell erre törekednünk. A nemzetpolitika a további terület, ahol a közös műveltségi alaphoz hasonlóan szükséges lenne a nemzet egysége, kormányoktól és pártpolitikáktól függetlenül. Az elmúlt kilencven egynéhány év során egyetlen írott példája volt az egyezményes egység kialakulásának. A Kárpát-medence összes számottevő magyar politikai tényezője először 1996-ban értett egyet a nemzetpolitika néhány alapvető céljában. Elsősorban abban, hogy a nemzetpolitika első számú hivatásos művelője Magyarország mindenkori kormánya. Az ő feladata az államhatáron belüli és kívüli szervezett közéletünk szereplőivel egyeztetve és velük együttműködve, az egész nemzet érdekében tevékenykedni. Ezért a nemzetpolitika több mint az ország-politika vagy az állampolitika – a különböző szakpolitikák mellé rendelt sajátos politikai szűrőrendszer, amin mindennek fent kell akadni, ami nem szolgálja a nemzetet, vagy netán károsítja. Az 1996-ban tett vállalás ezzel összefüggésben az elszakított magyar közösségek szülőföldjükön való megmaradását, és az ottani boldogulását fogalmazta meg legfontosabb célként. Ez a vállalás ugyanazon a nyomvonalon haladt, mint az 1920 utáni első, egyeztetés nélküli nemzetpolitikai tettünk, hogy az elszakított magyarok milliói nem a menekülést választották, nem árasztották el a maradék Magyarországot, és ezzel nem döntötték romba. Ezúttal úgy gondoltuk, hogy most a maradék Magyarországnak kell segíteni romjaiból újjáéleszteni az elszakított nemzetrészeket. Az 1996-ban megszületett, egyeztetett közös álláspont – amit lelkendezve és a nemzet iránti elkötelezettség újjászületéseként ünnepeltünk sokan – nem csak az első volt, hanem egyelőre az utolsó is. Megbújt mögötte a magyar közéletnek a kommunizmus idejéből örökölt minden betegsége: a képmutatás, az ámítás, a fogcsikorgatás és a tudatos készülődés annak felrúgására. Négy évvel később, amikor a korábbi egyezségnek beérőben volt az első gyümölcse, a közös ügyet a pártpolitikai érdekek zátonyára futtatták. Emiatt is kell tudatosítanunk, hogy a nemzet nem egységes, és nem kényszeríthető ki az egysége. Közjogilag sem fogható össze, hiszen egyrészt Magyarországnak nem minden állampolgára magyar nemzetiségű, másrészt Magyarország államhatárain túl élő magyar állampolgárok zömét más államhoz is kötik közjogi kötelékek. És még mindig néhány millióra tehető azoknak a magyaroknak a tömege, akik csak az állandó lakóhelyük szerinti állam polgárai. Ez mind Trianon következménye. Ezért jó, hogy e gyászos esemény napjának évfordulóján a nemzet összetartozására hívjuk fel a figyelmet. A nemzet nem egységes, a magyar nemzet sem, és ez nem baj. Viszont nyomon követhető a nemzet egyetemessége, amelybe nem csupán a magukat legalább három nemzedék óta magyarnak vallók és tudók tartoznak, hanem azok a társaink is, akiknek gyökere szláv, román, német vagy cigány, de sorsközösségben élnek velünk. Az egyetemesség a különbözőségek egysége. Mint a világmindenség, ami a különbözőségek legnagyobb halmaza, végtelen halmaza. Ettől nekünk, magyaroknak mégis könnyebb dolgunk van, hiszen csak a szellemünk végtelen, a nemzet közössége átlátható, még ha a belső bonyolultsága miatt nehezen is. Az egyetemesség sajátossága, hogy benne a különböző egységek egymás viszonylatában léteznek és rendszer szerint működnek, mint a világűrben a naprendszerek. Bennük minden egyes test más, de a rendszert az őseredettel meghatározott vonzási és mozgási viszonyok kölcsönhatásai tartják egyben. Úgy, mint az íratlan társadalmi szerződés a nemzetet a nyelv, a kultúra, a történelmi múlt, a közös élmények, a kölcsönösség, a jövőtervezés, a haza bonyolult, anyagi, műveltségi, időfüggvényű és lelkiséggel áthatott sokdimenziós viszonyrendszere által. Ez az egyetemesség a nemzet fejlődőképességének a záloga – ha csupán egységes lenne, elkorcsosulna. A nagy kérdés az, hogy az elmúlt évtizedekben, amióta sajnos szétfejlődik a nemzetünk, a leválasztott és a szétszórt részek és a maradék Magyarország szinte végtelenül megosztott társadalma mennyire van még áthatva az összetartozás tudattal? Mennyire illeszthetők még össze a csaknem száz éve külön-külön létező, élő és fogyó részek? Számos példamondatot sorolhatnánk az összetartozással kapcsolatban, amiben az „összenő”, „összetartozik”, „elválaszthatatlan”, „összeköt”, és ehhez hasonlatos kifejezések állnak a mondandó középpontjában. A költői érzékenységgel vagy szónoki dagályossággal, esetleg egyszerűen és esetlenül kifejezett vágyaink mennyire válthatók valóra? Ne arra várjunk, hogy majd minderre fényt derítenek a társadalomkutatók. Rossz a tapasztalatunk. Az eddigi megannyi, talán hiteles kutatási eredményt is csak a történészek fogják használni, amikor letűnt korunk rajzát fogják elkészíteni. A jelenben alig okulunk valamiből. Úgy viselkedünk, mintha szobába zárva lennénk, amelyből ajtók vezetnek kifelé, és tudjuk melyik hová, de mégsem a jó irányban lévő ajtó kinyitásával foglalkozunk, hanem az éppen kinyílón surranunk ki, valahová. Tudjuk, hogy mit jelent összetartozni. Tudjuk, hogy nem az együttlétet jelenti, hanem a törekvést az együtt gondolkodásra, életünk, a jövőnk együttes tervezésére. Ezt akár üzenhetjük azoknak, akik az összetartozásról és az egységről fennkölten szónokolnak, de nem azokkal cselekszenek együtt, akikkel az összetartozást hirdetik. Pedig az összetartozás igazi bizonyítéka a törekvésen túl, az együtt cselekvés! Ezért nem ártana, ha néha kipellengéreznénk azokat, akik tudatosan és szándékosan nem vesznek részt a közös ügy szolgálatában, pedig lenne hozzá tőkéjük. Most azonban – az Apostolok Cselekedeteire gondolva – legalább ennyivel, ezzel a csomaggal távozzék mindenki az övéihez, a maga kisebb közösségébe, hogy ott együtt vehessék számba, mit akarnak cselekedni a nemzet javára, a részek összetartozásáért. Első lépésként tegyük ezt!
Venczel Katalin, az MTI tudósítója jelenti: Párizs, 2014. június 6., péntek (MTI) – Barack Obama amerikai és Francois Hollande francia elnök együtt emlékezett meg pénteken a normandiai partraszállás hetvenedik évfordulóján az elesett amerikai katonáktól és veteránokról a legendás Omaha Beach közelében található Colleville-sur-Mer amerikai katonai temetőjében, ahol több mint kilencezer hősi halált halt amerikai katona nyugszik.
“Franciaország soha nem felejti el, amivel az Egyesült Államoknak tartozik. Történelmünk olyan emlékezetes napját ünnepeljük, amelyen a két nép egy harcban egyesült, a szabadságért folytatott küzdelemben” – mondta személyes hangvételű, ünnepi beszédében a francia elnök. “Én itt születtem, Normandiában, Rouenban, a háborúban lerombolt városban” – emlékezetett a francia elnök. Barack Obama “örök háláját” fejezte ki az ünnepségen megjelent több száz veteránnak, akik szavai szerint “a demokráciát és a szabadságot védték”, s “ezt vérükkel írták” a tengerpart homokjába. Az amerikai elnök szerint a normadiai partok “a demokrácia hídjának kezdetét” jelentették 1944-ben, s a szövetségesek a háborúban “a biztonságot és a közjót teremtették meg a jövő” számára. “Korábbi ellenségeinket új szövetségeseinkké tettük. Új prosperitást építettünk. Európa nyugati felétől a keleti feléig. Dél-Amerikától Délkelet-Ázsiáig. Hetven évnyi demokratikus mozgalom terjedt szét” – fogalmazott Obama. A beszédeket követően a közel 10 ezer résztvevő elhelyezte a megemlékezés virágait, majd egyperces néma vigyázzállással adózott az elesett katonák emléke előtt. Az ünnepség 21 ágyúlövéssel zárult. A megemlékezés kezdetén a francia és az amerikai elnök fejet hajtott a Roosevelt testvérek sírja felett, akik mindketten Franciaországban vesztették életüket. Franklin D. Roosevelt volt amerikai elnök idősebb fia, Theodore az első, a fiatalabb, Quentin pedig a második világháborúban.
A második világháborúban az angolszász szövetségesek által a második frontot megnyitó 1944. június 6-i akció a történelem legnagyobb partraszállási művelete volt hárommillió katona mozgósításával. A nyugati front megnyitása hozzájárult a náci Németország katonai összeomlásához, a második világháború gyorsabb befejezéséhez Európában. Az ünnepség reggel francia nemzeti megemlékezéssel kezdődött a régió székhelyének számító Caenban, ahol Francois Hollande a mintegy 20 ezer francia civil áldozatra emlékezett. “Azt szeretném a 70. évfordulón, hogy a nemzeti megemlékezés mindenkihez szóljon, civilekhez és katonákhoz is. Azt szeretném, ha elismernék a normandiaiak szerepét” – mondta a francia államfő a civil áldozatok emlékére emelt emlékmű avatásánál. Ez az első alkalom, hogy Franciaországban állami szinten megemlékeznek arról a 20 ezer civil áldozatról, akik 1944. június 6. és augusztus 22. között a szövetségesek bombázásaiban vesztették életüket.
Ezzel egyidőben a Bayeux-i katedrálisban közel négyszáz brit veteránnal együtt emlékezett David Cameron brit miniszterelnök, Károly walesi herceg, brit trónörökös és felesége, Kamilla cornwalli hercegnő. A brit vendégeket Manuel Valls francia kormányfő fogadta. II. Erzsébet brit királynő közleményében a veteránok “hatalmas és hősies erőfeszítésére” és “hihetetlen áldozatára” emlékeztetett. A brit államfő, aki helikopteren érkezett Párizsból Normandiába, a gótikus katedrálisban tartott szertartáson nem volt jelen, ő a Bayeux-i brit katonai temetőben – ahol 11 ország mintegy 4600 katonája nyugszik – rendezett ünnepségen hajtott fejet a brit katonák emléke előtt. A francia elnök az állam- és kormányfőket – akikhez az ukrán válságról folytatott deauville-i egyeztetésüket követően csatlakozott Angela Merkel német kancellár és Vlagyimir Putyin orosz elnök -, valamint Petro Porosenko megválasztott ukrán elnököt és a veteránokat, mintegy nyolcszáz személyiséget Bénouville kastélyában látja vendégül ebédre. Ebben a városban található a Pegazus-hídként ismertté vált átkelőhely, amelyen 1944. június 6-án megérkeztek a brit kommandósok. Az orosz elnök az ukrán válság kirobbanása óta a normandiai évforduló alkalmából találkozott először nyugati vezetőkkel. Csütörtök este David Cameron brit miniszterelnökkel egyeztetett Párizsban, azt követően pedig Francois Hollande francia elnökkel vacsorázott a francia elnöki hivatalban.
Az amerikai elnök előzetesen elzárkózott attól, hogy Putyinnal kezet fogjon, illetve kétoldalú megbeszélést folytasson. Az viszont nem kizárt, hogy az orosz elnök és a megválasztott ukrán államfő délután találkozik egymással.
A nemzetközi megemlékezés délután fél 3 órakor kezdődik Ouistrehamben, a Sword Beachen, ahol 1944. június 6-án partra szálltak a brit és francia katonák. A látványosnak ígérkező ünnepségen ötszáz katonazenész és 650 statiszta fogja megidézni négy jelenetben a leghosszabb nap, a D-day eseményeit. Normandiában 1944. június 6-án reggel fél hétkor kezdődött meg a partraszállás az Omaha, a Utah, a Gold, a Juno és a Sword elnevezésű partszakaszokon, s a nap végéig 156 ezer katona volt a szárazföldön, őket 12 ezer repülő fedezte. Német részről mintegy 30 ezer katona és 500 repülőgép próbált ellenállni. Július végéig a szövetségesek 1,5 millió katonával vettek részt a hadműveletben.
A boldog élet titka abban rejlik, milyen a viszonyunk Isten igéjéhez – mondta Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes, plébános a csíksomlyói pünkösdi búcsú ünnepi szentmiséjének főszónoka.
Öntudatra ébredésre és a közösség szolgálatára buzdította a híveket a csíksomlyói pünkösdszombati szentmisén Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes, plébános. A szentbeszédben Isten igéje meghallgatásának és megélésének a fontosságára is felhívta a figyelmet.
A pünkösdszombati szentmise prédikációjában a Maros-Küküllő kerületi főesperes kijelentette: a boldog élet titka az ige figyelmes hallgatásában, majd az életben történő aprópénzre váltásában ölt testet. Mint fogalmazott, e tekintetben valóban „nagy volt” a Szűz Mária, Jézus anyja, akiről a szentírás is megjegyezte, hogy a szavakat szívébe véste, elgondolkodott rajtuk. „Ha valakinek fontos volt életté váltani a szavakat, Isten megszólításait, akkor az valóban a boldogságos Szűzanya volt” – mondta a főesperes.
Mária alakjának fontossága kapcsán kiemelte, hogy a szentírásban sokat nem írnak Jézus anyjáról, de a keresztény hit három legfontosabb mozzanatánál, vagyis Jézus megtestesülésekor, az emberiség megváltásakor, valamint az egyház születésekor egyaránt jelen volt.
A pünkösdkor megalakult jeruzsálemi ősegyházközséggel kapcsolatban kijelentette: meg kell próbálni a mai plébániai közösségeket és a magyar civil szervezeteket is olyan közösségekké formálni, mint az ősegyház, amely megélte Isten szavát, és ez boldoggá, vidámmá, egymásra figyelő és egymást szerető közösségé alakította.
Kiemelte, Isten mindenkit megajándékozott adományokkal azért, hogy ezzel gyarapítsa és szolgálja a közösséget. „Akkor lennénk mi az Ige igazi hallgatói, ha a Somlyó hegyén mindenki szembesülne a képességeivel, és eldöntené a Szűzanyára tekintve, hogy ha valamit birtokol, ettől kedve a közösbe teszi, hogy közösségeink sorsa jó irányba mozduljon el” – mondta Oláh Dénes.
Úgy vélte, hogy a magyar népet, a székely közösségeket is megcélozták azok az arctalan démoni erők, amelyek szét akarják verni (…), és ki akarják szolgáltatni a multik kénye-kedvének. Arra buzdította a híveket, hogy magyarságukat és római katolikus hitüket ne válasszák szét. „Ha becsületes emberként, elkötelezett emberként akarunk élni, a kettőt szorosan össze kell kapcsolni, és meg kell élni” – hangoztatta.
Fontosnak nevezte, hogy úgy a nemzeti, mint az egyházi közösségek öntudatra, vagyis „mi-tudatra” ébredjenek. Ehhez szerinte Ezékiel prófétához hasonlóan „le kell nyelni” az Igét, vagyis teljesen azonosulni kell Isten szavával. Az ébresztő szót ugyanis – magyarázta – azok a lelkipásztorok, világi munkatársak, elkötelezett édesanyák és édesapák fogják kimondani, akik azonosulnak Istennel, és nem tudnak másként élni, mint hogy folyton rá figyelnek.
Hangsúlyozta, elég volt az értelmetlen zászlólengetésből, az egyházi és a nemzeti romantikából, rá kell ébredni, hogy eljött a munka ideje, amikor mindenki ott teszi a kötelességét becsülettel és számolatlanul, ahová Isten állította. „Ha öntudatra ébredtünk, ha megszólalt bennünk a lelkiismeret, ha elindultunk a megtérés útján, akkor amit tehetünk, hogy felkínáljuk az életünket, mindenestül” – mondta a főesperes.
Kiemelte, hogy a csodák ideje nem járt le, de olyan tanárokra, lelkipásztorokra és szülőkre van szükség, akik meg tudják győzni a gyermekeket és a fiatalokat, hogy adottságaikat tegyék be a közösbe, és ne tartsák meg maguknak. „Ha képességeinket mind közreadnánk, akkor lehetne még egyszer Erdély földje tündérkert” – mondta a főesperes.
„Kérjük meg a Szűzanyát, imádkozzon velünk, hogy legyünk öntudatra ébredt, az életünket felkínáló keresztények, egymás képességeit alázattal elismerő emberek, és egyenként, de közösségileg is Isten kezét fogó, vele beszélő viszonyban levő, és őt rajongásig szerető nép” – mondta Oláh Dénes.
A Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben megtartott szentmisét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek vezette, aki a szentmise kezdete előtt az idei pünkösdi ünnep üzenetével kapcsolatban kijelentette: annak a nemzetnek van jövője, amelynek gyermekei vannak.
A szentmise a pápai himnusz, valamint a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget több százezer hívő jelenlétében. A zarándokok között jelen volt Áder János magyar köztársasági elnök is, aki magánlátogatásra érkezett Erdélybe.
A cseresznye őshazája Törökország és Nyugat-Szibéria. A kerti cseresznyét valószínűleg a pompázatosan gazdag lakomáiról hírhedtté vált Lucullusnak köszönhetjük, aki egyébként tiszteletre méltó és sikeres hadvezér volt. A pontuszi Kerasuntból (a mai Törökország területéről) ő hozatott egy akkor kiválónak tartott cseresznyefajtát Itáliába. Emellett az ókori katonák legkedveltebb szomjoltója volt, hiszen 78-82%-a víz.
Minden része gyógyszer: a húsa, a magja, a szára.
Tisztító hatását a vérre, a húgy-, ivar- és emésztőszervekre fejti ki. Mind az ízületi gyulladások, mind a cukorbetegség leküzdésében nélkülözhetetlen szerepet kaphat. A szénanátha, a szénaláz legjobb orvossága. Igen magas a vastartalma, ami a kövek oldása mellett a vérszegénység gyógyítására is alkalmassá teszi.
Alkalmas terhességi hányás megakadályozására, alacsony vérnyomás, alultápláltság és depresszió gyógyítására.
A cseresznye legfőbb gyógyereje az előbbieken túl, leginkább a vértisztításban mutatkozik meg. E tulajdonsága miatt több betegség természetes gyógyszerévé vált.
Köszvény: A téli húsos táplálkozás következtében a szervezetben felhalmozódik a húgykősav, aminek lerakodása a csuklókban vagy az ujjakban erős fájdalmat okozhat. A cseresznye segít megtisztítani a vért, aminek következtében enyhül, vagy teljesen elmúlik a fájdalom.
Reuma: A reumatikus megbetegedés szintén a végtagok csatlakozásainak kikopásával, kihasználtságával függ össze. A csuklók, forgó pontok érzékenyebbek a támadásokra. A beteg részek begyulladhatnak, a mozgatásra fájdalommal reagálhat. Ha megváltoztatjuk táplálkozási szokásainkat, és megtisztítjuk a vért, enyhíthetjünk ezeket a tüneteket.
Bőrápoló: A helytelen táplálkozás következménye a beteges kinézetű bőr, ami előbb- utóbb kiütésessé, pattanásossá válik. Amint megkezdődik a vér tisztítása -jelen esetben egy cseresznyekúrával,- a bőrünk állapota is rendbe jön. A cseresznye hatása a vértisztításban jut kifejezésre, az pedig a bőrt tisztítja meg.
A cseresznye nedve, de főleg a magja a szívizomzatot erősíti. Célszerű ezért a magokat összegyűjteni, majd a cseresznyehiányos időszakban naponta 10-15 magot megtörni és elfogyasztani.
A cseresznye tartalmaz káliumot, kalciumot, nátriumot, foszfort továbbá A, B, és C vitamint.
Antocián és antocianidin nevű anyaga serkenti a kötőszövet újraképződését, amelyben a C vitaminnal és a cinkkel együtt elősegíti a fehérjékből alkotott kollagénrostok erős, de egyben rugalmas fonadékká való összekapcsolódását. Semlegesíti a sejtkárosító szabad gyököket, és elbontja a kötőszöveteket károsító enzimeket, amelyek a bőr petyhüdségét és öregedését gyorsítják meg!
A cseresznye, kúraszerűen is alkalmazható, magas fehérje-, zsír- és szénhidráttartalma miatt önálló étkezésre is ajánlott több héten át, más tápanyagok mellőzése mellett. Ilyenkor több fajtája is fogyasztható, de csak érett állapotban. A cseresznyekúra szabályozza a bélműködést, elmulasztja a székrekedést, megköt bizonyos mérgeket a belekben (kelátképző).
Együnk meg egy hétig naponta minimum negyed kiló nyers cseresznyét. Ez a regenerációs kúra újjászületést jelent!
A cseresznye szárából főzött tea igen ízletes, szép, aranysárga színű. Gyomor- és tüdőbajok esetén igen hasznos, és minden esetben veszély nélkül iható, kellemes tea.
8 g fehérjét, 7 g növényi zsírt, 140 g gyümölcscukrot, 5 g szerves sót és 4 g rostanyagot tartalmaz kilogrammonként.
Míg a legtöbb gyümölcs a „szüret“ után tovább érik, a cseresznye nem, így ajánlott teljesen érett állapotban leszedni. Érdemes közvetlenül csak a fogyasztás előtt megmosni.
Legelőször is, tisztán és világosan elmondom jó előre, hogy ez csakis az én magánvéleményem. A Csibi Lórándé és senki másé. Ahogy pedig a közmondás mondja: Akinek nem inge, ne vegye magára.
Amikor elvállaltam a rádióprogram folytatását, egy nagyon határozott elképzeléssel és lendülettel vágtam neki. Nem érdekeltek a feleségem ellenérvei, hogy többet nem lesz egy szabad vasárnapunk sem, hogy az egész életünk a rádió körül fog forogni és még gáncsolni is fognak ott ahol érnek. Elhanyagoltunk mindenkit a környezetünkbe, a régi barátainkat, a saját gyermekeinket, még a saját magánéletünket is, annak érdekében, hogy minden vasárnapra igényes, 21. századi színvonalas műsort készíthessünk.
Csibi Lóránd és Vadkerti Imre
Akik figyelemmel kísérték az elmúlt másfél évet, azoknak van fogalmuk a munkásságunkról, az elért eredményeinkről, nem fogom ezt most felsorolni, nem ez a célom. A célom most az, hogy fölrázzam ebből az érdektelenségből, ebből a letargiából a clevelandi magyarokat. Kivétel természetesen azon pár száz ember, akik mindenhol ott vannak. De ennél sokkal többen vagyunk. Sok száz clevelandi magyar otthon, a tv előtt, a számítógépek képernyői előtt éli meg a magyarságát. Likeolnak mindent, mindenről van hangos véleményük, de ahol egy magyar rendezvény van, oda el nem jönnének.” Oda menjen az, aki magyarkodni akar!” – mondják ők. Ugye milyen ismerősek ezek a mondatok, amik a hátunk mögött, csak úgy ránk záporoznak? Mert ha valahol, ahol valami magyar esemény szerveződik, legyen az filmvetítés, irodalmi est, könyvbemutató, koncert oda mindig ugyanazok az emberek jönnek el, kisebb-nagyobb kivétellel. Természetesen megértem én, hogy nem lehetünk ott minden rendezvényen, én sem vagyok ott, ez egyszerűen lehetetlen. De hogy egy ilyen koncertre, mint ez a péntek esti Kormorán koncert, csak ennyin jelentek meg, ez szégyen! Ki merem jelenteni, hogy a tisztelt vendégsereg jelentős hányada egy katarzist élt át. Ezt honnan tudom? Csak körbe kellett néznem, amikor a Hazám, hazám című dalt elénekelte Vadkerti Imre, hogy az emberek állva, könnyes szemekkel, hevesen dobogó szívvel hosszú percekig állva tapsoltak. Ilyet én még nem éltem át itt Clevelandbe, és a koncert után mindenki a három művész kezét szorongatta, gratulált nekik.
Ezek a sorok igazából nem most fogalmazódtak meg bennem. Rég rágódom én ezen, hogy hogy adjam tudtukra azoknak az itteni magyar embereknek, akik sehova sem akarnak eljönni, semmiféle magyar rendezvényen nem akarnak részt venni, de ugyanakkor azt mondják fűnek-fának, hogy itt nem történik semmi, vagy ha történik is oda nem érdemes menni, mert ott úgysem tanulsz semmit, semmi nem érték, minden csak bowli, fölösleges időtöltés, inkább facebookoznak, vagy csak úgy ülnek a házba. Vagy elmennek másfele, mindegy hova, csak éppen az akkor megrendezendő magyar eseményre nem.
Elhihetik nekem, ezzel a mentalitással, pár évtized és akkor mindannyian siránkozhatunk, hogy nincsenek már magyarok – most én még nem siránkozok, mert tudom, hogy vannak még itt magyarok. Pár évtized múlva, ha így megy ez tovább, akkor majd verhetjük a mellünket, hogy mi magyarok vagyunk, de nem lesz egy magyar rendezvény sem, egy koncert sem, semmi sem lesz, rádióadás sem lesz, mert nem lesz akinek. Nem látjuk az igényt és az a néhány lelkes, tettre kész ember, akinek még van ereje, összeköttetése, lehetősége, hogy valami értékeset átadjunk az utánunk következő generációnak, annak is elfogy az ereje és a lelkesedése. Mert mit adhatunk át, ha nem ezt a drága, szép, ízes anyanyelvünket, a népdalainkat, a népi táncunkat, könyveinket, a történelmünket. Mindezek a magyar életünk, neveltetésünk, műveltségünk elengedhetetlen velejárói. Ettől vagyunk és hívhatjuk magunkat magyaroknak.
Ki szívét osztja szét, énekli a Kormorán együttes egyik dalában. Mi is a szívünket osztjuk szét minden vasárnap, és igazából minden magyar rendezvény rendezője a szívet osztja szét. Mindannyiunk szíve-lelke benne van minden egyes magyar műsorunkban és minden egyes magyar rendezvényben.
Kérem, hallják meg a hívó szót kedves clevelandi magyarok, azok főleg, akik úgy érzik, hogy itt nem történik semmi, nem érdemes sehová sem elmenni, találkozni más magyarokkal, új barátságokat kötni, egyszóval összetartani. S ha már az összetartozásról van szó, a héten tartja világszerte a magyarság a Trianoni gyásznapja kapcsán az Összetartozás napját, amely arról szól, hogy legyünk bárhol a világon, minden magyar felelős minden magyarért, mi mindannyian összetartozunk és mi egy vérből valók vagyunk.
Kőrösi Csoma Sándor Program: Összetartozunk kisfilm a Nemzeti Összetartozás Napjára
A Nemzeti Összetartozás Napján való emlékezés minden magát magyarnak valló ember erkölcsi kötelessége. Az emlékezés mellett kiemelten fontos azonban az összetartozásra is felhívni a figyelmet. Az Anyaországban élő tízmillió magyar mellett, közel ötmillió honfitársunk él a diaszpórában, akiket jelenleg – a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium jóvoltából – a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai is próbálnak segíteni. Ezen összefogás kiterjesztése és széles körben való bemutatása céljából került megalkotásra az ösztöndíjasok által egy kisfilm, amely egyedülálló módon a világ szinte minden tájáról közvetít üzenetet a magyar nemzet felé. A kisfilm bemutatja, hogy miért fontos magyarnak lenni a diaszpórában és a határon túl, s ez milyen érzéssel tölti el a kint élőket. Elmondják, hogy milyen érzés, ha magyar éneket hallanak, milyen lelkesek ha néptáncolni kell, milyen programokat csinálnak cserkészként, miért fontos a hagyományok ápolása. A jelszó: Összetartozunk! Az ötletgazda Aradvári László és a szerkesztő Czékmán Balázs hosszú előkészítés után két hónapos megfeszített munka során készítette el a negyedórás videót, amely kezdeményezéshez csatlakoztak a Kőrösi Csoma Sándor Program többi ösztöndíjasai is, így a közös munkában közel hatvanan vettek részt. Összesen több mint 200 videó részletet forgattak világszerte, így rendkívül nehéz volt kiválasztani a majd 10 órás anyagból a legjobb gondolatokat. Észak-Amerika, Dél-Amerika, Ausztrália és Európa magyarsága egyaránt megjelenik a képeken, több mint ötven értékes üzenet hangzik el minden korosztály szájából. A kisfilmben Cleveland-et Böjtös László tiszteletbeli főkonzul képviseli, aki rögtön a film elején tolmácsolja értékes gondolatait az összetartozásról. A kisfilm szívhez szóló és megható, míg az alkotók fontosnak tartották, hogy objektíven mutassák be a világ magyarságának pozitív gondolatait, mely szerint büszke érzés magyarnak lenni, éljünk bárhol is a Földön!
Nyolcvanöt éves, de azt vallja, hogy szellemi javainkkal fel kell hurcolkodnunk a világhálóra. A kultúrát ugyanis nem lehet palackba zárni, mint ahogyan a verseket sem lehet könyvekbe száműzni.
A Hargita megyei Nagygalambfalván székely parasztcsalád gyermekeként született, és bár magyar szakos pedagógusként végzett Kolozsváron, sosem dolgozott tanárként. Tehetségét Páskándi Géza fedezte fel elsőként, költői pályája elején „a szocialista lelkesedéstől megszállottan” írta verseit, többnyire az élet és a természet szépségéről és a romániai magyarság jövőjéről. Aztán lírája fókuszába fokozatosan a közösséghez való hűség és a társadalom drámai konfliktusainak feltárása került. Nagyszabású költeményekben keresett választ a magyarság sorskérdéseire (Fától fáig, Halottak napja Bécsben), elítélte a román kormányzat elnyomó nemzetiségi politikáját (Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Házsongárdban).
1984-ben hosszabb amerikai előadói körutat tett, ebből az élményből született meg a Dél keresztje alatt című versciklusa, amelynek – nem kivételes esetként – jótékony „reklámot” csapott a Kaláka együttes általi megzenésítés is. Miután nem kapott útlevelet az 1987-es rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, kilépett a román írószövetségből, majd a ’89-es romániai fordulat után számot vetve a múlttal, felemelt ujjal figyelmeztetett: a zsarnokság tovább él a társadalom mélyebb szerkezeteiben(Kuplé a vörös villamosról).
Életműve fontos részét képezik a gyermekeknek szánt versek és mesék, az esszék és műfordítások, de írt drámát és forgatókönyvet is. Korántsem utolsó sorban: saját műveinek bűbájos előadója. A népköltészetben gyökerező hang és a közösséghez fűződő hűség változatlanságát a stílus, a szemléletmód, a tematika és a műfajok közti ugrások dinamizmusa teszi egyedivé és különlegessé.
„Nem vagyok biztos benne, hogy valaha odafigyelt a világ a költőkre. A népet nem az értelmiség vezeti. A jövőről prófétálni nem tudok, legfeljebb versben összefoglalok valamit, amit megélek és megérzek. Az biztos, hogy kevesebbet olvasnak az emberek, sőt, alig olvasnak. Ma sokkal gyorsabb iramban fejlődik a világ, mint Gutenberg idejében, és az a furcsa helyzet állhat elő, hogy a számítógép miatt a könyvek lassan fölöslegessé válnak. Én is megtanultam: ha valamit akarok, megnézem a világhálón, mert ma már szinte minden rajta van. Mert a számítástechnika arra is jó, hogy megteremtsük a hazát a magasban. Ahogy Illyés Gyula írta: »Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni – bátrabb új hont a múlt időkben fürkészni, mint a jövendőben?«” – mondta nemrég lapunknak.
Kányádi Sándor 85 éves. Mindannyiunk nyereségeként.
Megalakult az Európai Unió ellenpólusának szánt Eurázsiai Gazdasági Unió. Az alapító tagok Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország, de hamarosan Örményország és Kirgizisztán is csatlakozhat a szövetséghez. Az új szervezet legfontosabb testülete Moszkvában lesz.
Asztanában született meg az Európai Unió, az Egyesült Államok és Kína leendő nagy riválisa – a három posztszovjet állam vezetője legalábbis annak szánja az Eurázsiai Gazdasági Uniót. Az orosz, a kazah és a belorusz elnök aláírta a vámuniót továbbfejlesztő dokumentumot. „Mai találkozónk valóban történelmi jelentőségű Kazahsztán, Fehéroroszország és Oroszország jövője számára. Kolosszális munkát hajtottunk végre, hogy előkészítsük az Eurázsiai Gazdasági Unió szerződését” – mondta Nurszultan Nazarbajev kazah elnök.
A szövetség megerősíti az orosz befolyási övezetet: a szabad kereskedelmen túl összehangolja az államok pénzügyi rendszerét, és szabályozza az ipari és mezőgazdasági politikát, valamint a munkaerőpiacot és a közlekedési rendszert. Az új unió kormánya Oroszországban, legfelsőbb bírósága Fehéroroszországban, pénzügyi szabályozó testülete Kazahsztánban lesz. „Mai találkozónk különleges, korszakalkotó jelentőségű. Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán aláírja az Eurázsiai Gazdasági Unió szerződését. Ez a dokumentum az integráció vadonatúj szintjére emeli országainkat, amelyek közben megtartják teljes körű nemzeti önállóságukat” – mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök.
A fehérorosz elnök korábban többször is bírálta az egyezséget, de a szerződés aláírása után azt mondta, elfogadható kompromisszum született. Az elszigetelt, szovjet típusú diktatúra teljes mértékben az olcsó orosz energiától függ. „Éveken át jártuk az eurázsiai integráció tövises útját. Minden lépés nehéz volt, de mindig láttuk a fő célt: hogy népeink békében és barátságban éljenek” – fogalmazott Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök.
A Fidesz-KDNP jelöltjeként szerzett mandátumot a vasárnap megtartott európai parlamenti (EP-) választáson Deli Andor, tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár, akit Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a párt tagjaként javasolta a Fidesz-KDNP EP-listájára.
