Pünkösd a keresztény világ egyik legszebb és legörömtelibb ünnepe, amelyet húsvét után ötven nappal ünneplünk. A Biblia szerint ezen a napon szállt le a Szentlélek az apostolokra, ezért a keresztény egyház születésnapjaként is emlegetik. A magyar néphagyományban azonban a pünkösd nemcsak vallási ünnep volt, hanem a tavasz kiteljesedésének, a közösség összetartozásának és az élet megújulásának ideje is. Őseink számára ez az időszak tele volt zenével, tánccal, játékokkal, virágokkal és különleges szokásokkal.
Talán a legismertebb pünkösdi hagyomány a pünkösdi királyválasztás volt. A falvak legényei ügyességi versenyeken mérték össze erejüket: lovas versenyeken, bothúzásban, futásban vagy más próbákon döntötték el, ki lesz egy évig a „pünkösdi király”. A győztes különleges kiváltságokat kapott: meghívást minden lakodalomba és ünnepségre, sok helyen ingyen ihatott a kocsmában, és a legények vezetőjeként tekintettek rá. Innen ered ma is ismert mondásunk: „Rövid, mint a pünkösdi királyság” – hiszen a dicsőség csak rövid ideig tartott.
A lányoknak is megvolt a maguk ünnepi szokása: ez volt a pünkösdi királynéjárás. Többnyire a legkisebb vagy legszebb kislányt választották ki királynénak, akit virágokkal díszítettek fel, majd a többi lány házról házra kísérte. Énekeltek, jókívánságokat mondtak, rózsaszirmokat szórtak, és termékenységet, bőséget kívántak a családoknak. Sok helyen kendőt tartottak a „királyné” feje fölé, miközben felemelték, mert úgy hitték, ez jó termést és áldást hoz a házra. A Dunántúlon különösen elterjedt hagyomány volt ez a szokás.
Pünkösdhöz kapcsolódott a zöldágjárás és a házak feldíszítése is. A friss zöld ágak, nyírfaágak, bodza vagy pünkösdi rózsa a természet újjászületését jelképezték. Sok helyen a kapukra és az ablakokra is zöld ágakat tettek, hogy távol tartsák a bajt és szerencsét hozzanak az otthonra. A néphit szerint pünkösd idején különösen fontos volt a természet ereje, a virágok és a zöld növények pedig az életet és a reményt szimbolizálták.
A pünkösd egyben közösségi ünnep is volt. A falvakban táncmulatságokat rendeztek, énekszó hallatszott az utcákon, és a fiatalok számára ez az időszak az udvarlás fontos alkalma volt. Sok helyen ekkor tartották az első szabadtéri táncokat, vásárokat vagy búcsúkat. Erdélyben ma is hatalmas jelentősége van a csíksomlyói pünkösdi búcsúnak, amely a világ magyarságának egyik legfontosabb lelki és közösségi eseményévé vált.
Bár sok régi szokás ma már csak hagyományőrző rendezvényeken él tovább, pünkösd üzenete ma is aktuális. Az összetartozás, a közösség ereje, a megújulás és a remény mind olyan értékek, amelyekre a mai embernek is szüksége van. Talán éppen ezért fontos újra és újra felidézni ezeket a régi magyar hagyományokat – mert nemcsak a múltunkat őrzik, hanem bennünket is közelebb hoznak egymáshoz.
