Jelentős felbolydulást okozott Bukarestben az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által magyar kezdeményezésre elfogadott jelentés, amely a dokumentumban hagyományosnak nevezett őshonos kisebbségek fokozott védelmét irányozza elő.

A román politikum és média meglehetősen agresszívan reagált. Az Adevărul című lap Az Európa Tanács hadat üzen az egységes államnak címmel írt a javaslatról, és a szélsőségesen magyarellenes, soviniszta kirohanásairól hírhedt szociáldemokrata képviselő, Bogdan Diaconu véleményét idézte, aki szerint a területi autonómiát bátorító jelentés levegőbe röpíti Európát, és egy képzettársítás révén azt sugallja, hogy Erdélyben is hasonló helyzet állhat elő miatta, mint a Krímben.

A képviselő szerint nem véletlen, hogy Magyarország kezdeményezte a jelentést, mivel így akar magyar enklávékat létrehozni a környező államokban, ami Trianon tagadását jelenti. Nem marad el a magyar- és autonómiaellenes hangulatkeltésben Traian Băsescu államfő sem, aki szerint az ET-ajánlás mit sem ér, mivel Románia alkotmánya nem teszi lehetővé az autonómiát.

Mindez azt jelzi, hogy a jelentés bizonyos mértékig áttörést jelent az intézményes, európai szintű, számon kérhető kisebbségvédelem terén. A bukaresti felhördülés azt mutatja, hogy ezzel nagyon is tisztában vannak, és megpróbálnak mindent elkövetni, hogy a kezdeményezés hamvába haljon, megkísérlik befeketíteni, valamilyen káros, végzetes dologként feltüntetni az autonómiát. Persze illúziókat egyelőre nem érdemes táplálni.

Az Európa Tanács ajánlásai nem kötelező érvényűek, a tagállamok a diplomatikus üdvözlésen túlmenően azon ajánlásokat alkalmazzák, amelyeket akarják, és azokat ignorálják, amelyeket a maguk számára károsnak tartanak. Mégis ennek az ajánlásnak az elfogadásával még egy olyan dokumentum létezik, amelyre a többségi románokkal minden tekintetben – tehát az anyanyelvhasználat, az anyanyelvi oktatás terén – egyenlő jogokért küzdő romániai magyar közösség bel- és külföldön egyaránt hivatkozhat.

A jelentés elfogadása, illetve az arra született román reakció azt mutatja: érdemes kivinni nemzetközi porondra a jogkövetelések ügyét. A mostani részsiker – a szintén a kisebbségi jogok bővítéséről szóló uniós, az Európai Bizottság elutasítása miatt perre vitt polgári kezdeményezésekkel együtt – még akkor is előrelépés, ha rövid és középtávon még nem lesz konkrét hozadéka.

Arra ugyanis mindenképpen jó, hogy ráirányítsa a nemzetközi figyelmet az őshonos kisebbségek ügyére, arra, hogy a nemzetállamiságra való hivatkozás, a merev elutasítás csak elmérgesíti a problémákat. Egyúttal egyre komolyabban cáfolja azokat a bukaresti érveket, miszerint a kisebbségek helyzete kizárólagos román belügy.

Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport

Forrás: brasso.info

Reklám

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, a magyar civil szervezeteket tömörítő érdekvédelmi szervezet április 30.-án tüntetést szervez Malina Hedvig mellett. Azt akarjuk, hogy a hatóságok szolgáltassanak neki valódi igazságot, ugyanis mélyen nyugtalanít minket a szlovákiai igazságszolgáltatás állapota. A jelenlegi körülmények között bármelyik tisztességes állampolgárból új Hedvig válhat!
A lány esete hét éve nyugtalanítja a nyilvánosságot, azt a látszatot kelti, hogy nem élünk jogállamban és baj esetén nem támaszkodhatunk az igazságszolgáltatásra. Továbbra is titokban maradt, mi történt Nyitrán 2006 augusztus 25.-én Hedviggel, a hatóságok a legkisebb hajlandóságot sem mutatták arra, hogy kivizsgálják az esetet. Csak annyit tudunk, hogy a rendőrség megszüntette az eljárást azzal az indoklással, hogy a lány csak kitalálta a támadást, ezt követően pedig hamis tanúzással gyanúsították meg. Hosszú éveken át gyűjtötték ellene a bizonyítékokat, fölöslegesen húzva az időt, az állam pedig képviselői révén rosszindulattal, a szakmaiságot megcsúfolva zaklatta saját állampolgárát. Malina Hedvig ellen most vádat emelnek hamis tanúzás ügyében, ami újabb felháborodási hullámot szült.
Mivel a rendőrség szerint a lányt nem támadták meg, soha nem vizsgálták meg az incidens esetleges nemzetiségi vonzatát. A magyar közösség adósa Hedvignek. Adósa azért is, mert nyilvánosan és szervezetten nem támogatta a nehéz időkben, mikor a neve a támadások középpontjába került a szlovák kormány tagjainak részéről, mikor rosszindulatú pletykákat és álhíreket terjesztettek róla. Az ügy kivizsgálását a rendőrségre és az ügyészségre hagytuk, majd értetlenül szemléltük, mit tesznek a hatóságok. Szerencsénkre Malina Hedviget hosszú éveken keresztül védték azok az emberek, akik fontosnak tartották az igazságot.
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala tüntetésének célja, hogy együtt, szimbolikusan síkra szálljunk Hedvigért. Nem akarunk neki ártani, szeretnénk, ha a demonstráció politikai nézetekre való tekintet nélkül egyesítene mindenkit. Azt akarjuk, hogy Hedvig érezze a támogatásunkat – a Szlovákiai Református Keresztény Egyház, a nagy civil szervezetek, mint a Csemadok, vagy a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, a politikai pártok, a közösség tagjainak támogatását. Megszólítjuk az ifjúsági szervezeteket is, mint a Diákhálózatot és tagszervezeteit, a komáromi Hallgatói Önkormányzatot, a Pontét és Via Novát, ahogy a szlovák civil szférát is, hiszen Malina Hedvig ügye az államunk jövőjéről is szól. Mindenki érdeke, hogy ne hallgassunk, fejezzük ki elégedetlenségünket afelett, miként viselkedik a rendőrség, az ügyészség és a legfőbb képviselőink! Hedvig ügye nemzetiségek felett is egyesít, ennek tükrében szervezzük a rendezvényt is. Meg szeretnénk köszönni azok segítségét, akik a nehéz időkben is Hedvig mellett álltak, s az igazságot keresték. Emellett érdekünk, hogy ne maradjunk csendben, hogy támogassuk a közügyekben való részvételt. Azt akarjuk, hogy az igazságszolgáltatás segítsen a tisztességes embereken, igazságot akarunk mindenkinek!
Hedvig esete szimbolikus: egy olyan nőről szól, aki rossz időben, rossz helyen tartózkodott. És nem az egyetlen. A rendőrség 2009 novemberében megverte a DAC szurkolóit, de az ügy nem keltett nagy visszhangot, a többség szemében ugyanis huligánokat vertek. A rendőrség oktalanul, törvénytelenül verte meg a szepsi romákat, ez szintén tiltakozás nélkül maradt az áldozatok nemzetisége miatt. Jana Teleki újságírónő tíz éve járja a bíróságokat egy megjelentetett verse miatt. A nyitrai Mariatchi bár vendégeit megverték, az esetről felvétel készült, de azért kell magyarázkodniuk, nem ők voltak-e a konfliktus kiváltói. Rendőrök lőttek olyan egyetemisták kocsijára, akik szerencsétlenségükre rossz autóba szálltak. Ma Hedvig van soron, holnap akár Te lehetsz! Ezért nem hallgathatunk!

Szlovákiai Magyarok Kerekasztala / Felvidék.ma

Reklám

A lélektan búvárai talán a leginkább megmondhatói annak, mennyire hozzájárul mentális mivoltunk megőrzéséhez a mindennapjaink örömeit és bánatait kifejező és feldolgozó humor, amely nélkül gyakran az utóbbiak egyenesen elviselhetetlenek lennének. Különösen is igaz ez a történelmi székelységre, amint erre az ötvenhét éve, 1957. április 19-én Biharkeresztesen elhunyt kutatójuk, Rugonfalvi Kiss István történész, debreceni egyetemi tanár rávilágított.

Amint korszakos könyvében (A nemes székely nemzet képe, 1939) írja, a székelység humorszeretetéről közismert, arról, hogy amíg más nép „kétségbeesik, jeremiádot szül, avagy hangtalanul összeroskad hasonló helyzetekben”, addig „lelkének kagylója drágagyöngyöt, csillogó humort termel, lelke és teste erejéből táplálkozó dacos magabízása, törhetetlen büszkesége a szenvedések fölé emeli, és nem lehet a sors hozzá oly kegyetlen, hogy ostorának suhogásából biztató nótát és kedvderítő üvöltést ne halljon: halálosan komoly tud lenni, de a legkomolyabb dolgokban is megtalálja a komikumot.”

Ez a humor persze élet minden területére kiterjed, így a hitéletre is: illő tisztelettel mókáznak a szentekkel, gyártanak tréfát Isten szolgáiról, s ezek mutatják meg legérzékelhetőbben, mennyire egymásba hatol lelkükben a menny és a föld. Rugonfalvi Kiss István professzor Hosszú Zoltánanyaggyűjtése alapján maga is hangyaszorgalommal gyűjtögette az e tárgyú, leginkább Kriza János, Benedek Elek meséiből és Tamási Áron, Nyirő József, Wass Albertregényköltészetéből ismert anekdotákat. Íme közülük néhány.

– Jó Az Isten, jót ád – mondja az egyik székely a másiknak –, de jobb is van az Istennél!
– Hogy beszélhetsz ilyet, te istentelen!?
– Csak úgy, hogy kendnek van egy hitván lova, melyet Isten adott, de adhatott volna jobbat is, mert van nála jobb is elég.

– Tudod-e János, métt teremtette az Isten elébb Ádámot?
– Tudom, ha megmondja.
– Azétt, met az Isten es tudta, hogy nem jó asszonnyal kezdeni.

Korondi fazékkal megrakott szekéren ereszkedik lefelé a Kalondán egy székely. A lovak megriadnak a szembejövő autótól, s a szekér az árokba fordul. A fazekak dirib-darabra törtek. A székely látva, hogy egész vagyona odalett, felszól az ég felé nagy keservesen:
– Ne félj, Isten, te sem fogysz ki a szegény emberből.

Nagy záporeső volt az alfalvi határban. A hegyi patakok megdagadtak és mindent elsepertek útjukból. Egy legény egy bokorba kapaszkodott, nehogy az ár elsodorja. Amint ott gubbaszkodik, látja, hogy a víz visz egy keresztet. Hozzákap fél kézzel, de nem érhette el, hanem, hogy valamit mégis segítsen, utána kiált a keresztnek:
– Uram Jézus, ne hagyd magad!

– No Pista bá’! Valék a templomba’, de kevesen valának.
– Oh, hadd el, te Dénes! Az embernek egész héten zakatol az asszony a fülibe, az az egy vasárnap vóna, hát akkor es agyonszidhassa magát a szószékről?

Úrvacsorát osztott az öreg tiszteletes. Az áhítatoskodók között ott állt Nyeső Mózes uram is, ki világéletében arról a gyengéjéről volt nevezetes, hogy az üvegnek szeretett a fenekére nézni. Mikor a tiszteletes átnyújtotta neki a kelyhet, melyből – tudvalevőleg – csak egy kortyot szokás inni, Mózes bá’ fenékig ürítette. A tiszteletes nem hagyhatta szó nélkül a botrányt, templomozás után béhívatta és szelíden megdorgálta. Mózes bá’ kevés megbánást mutatott, sőt büszkén felelte:
– Tiszteletes uram, tudja-e? Én az én Jézusomért még három ilyen pohárral is meginnám!

Egzaminálta a székelyt a papja a katekizmusból.
– Egy kérdést teszek fel magának, ha megfelel, aztán nem bánom, ha maga is kérd tőlem valamit.
– Halljuk – mond az atyafi.
– Meg tudná-e mondani, hogy ki volt az apja Jézus Krisztusnak?
– Jézus Krisztus Isten fia, a nevelőapja volt József ácsmester – felelt a székely.
– Jól van – felelt a pap –, most kérdezzen maga.
– Akkor mondja meg a tiszteletes úr, hogy ki volt az én apám?

Mindezekből rögvest kitűnik furfangos természetük, góbé észjárásuk. És alighanem ez mentette meg őket a sorsuk felett való rágódásokon. „Elmúlt bajokon nem emésztődik a székely, hanem rögtön a kárvalláskor talpra ugrik, mint az odacsapott macska” – írta egykor a soraikból valóGergely Pálirodalomtörténész (Kovrig Béla: A mi Erdélyünk, 1940).

S mindez, tehetjük hozzá, kihatott nem székely őseink egész gondolkodására is, nem kivéve közülük még Krisztus szolgáit sem. Boldog Temesvári Pelbárt, a híres ferences hitszónok beszédeiben például arról szólt, hogy Krisztus azért jelent meg feltámadásakor először asszonyok előtt, hogy így a hír gyorsabban terjedjen. Vagy Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek, hogy„egy bolond oly követ taszíthat a’ kútban, hogy tíz okosnak is gond azt kivonni”.

Legyünk hát büszkék mindazon, kiváltképpen székely őseinkre, akik életünket édesítették meg egykor drágagyöngyöt, csillogó humort termelő lelkükkel!

Forrás: boldogsag.net

Reklám