A magyar Szőnyi Ferenc nyerte az Egyesült Államokban a New Orleans-i tízszeres ironman-futamot, a a Decaman USA-t. Ezen a versenyen az indulókra nagyjából 38 kilométer úszás, 1800 kilométer kerékpár és zárásként tíz maratonnyi, azaz 420 kilométer futás vár, ráadásul gyakorlatilag megállás nélkül.
Szőnyi Ferenc, a magyar vasember, vagy ahogy rajongói hívják, Racemachine nem okozott csalódást, hatalmas előnnyel elsőként futott célba az amerikai versenyen – számolt be a Blikk. Az úszást a 16 fős mezőny második felében zárta, a kerékpár után már a harmadik helyen állt, futásban pedig az első maratont követően került az élre, később pedig még növelte is az előnyét. A teljes távot alig valamivel több mint 222 óra alatt teljesítette.
A verseny nem a legoptimálisabb körülmények között zajlott: volt, hogy a hőmérséklet alig 5 fokig emelkedett, metsző szél és erős csapadék kísérte a futamot, amelyet egyszer meg is kellett szakítani a cudar körülmények miatt.
Washington, 2018. november 16., péntek (MTI) – Magyar startup cégeket és innovatív kisvállalkozásokat segítő központ nyílik Washingtonban a magyar nagykövetségen.
Szabó László washingtoni nagykövet a csütörtöki jelképes alapkőletételen elmondta, Magyarország a tudományos felfedezések és újítások hosszú történetével dicsekedhet. Hozzátette, a magyar nagykövetség elsődleges feladatának tekinti a “legjobb és legcsillogóbb elmék amerikai megjelenésének elősegítését”. György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára az eseményen Donald Trump amerikai elnök jelszavát idézte: “Amerika az első”, majd hozzátette, hogy a magyar kormány 2010 óta azt vallja, hogy számára Magyarország az első. Az államtitkár az MTI-nek elmondta: ez az őszinte beszéd lehetőséget teremt Magyarországnak, hogy megtalálja azokat a lehetőségeket, amelyek mindkét ország számára előnyösek. “Ez a központ, amelyet most létrehozunk, lehetőséget teremt a kreatív magyar ötletekből sarjadó magyar innovatív vállalkozások számára, hogy megjelenjenek az amerikai piacon” – fogalmazott. Úgy vélte, az amerikai piacon óriási lehetőségek várnak a magyarokra. Aláhúzta: változatlanul az Egyesül Államoké a világ legnagyobb és legfejlettebb piacgazdasága, ahol hisznek a versenyben és örülnek annak, hogy ez a verseny erősödhet majd azáltal is, hogy Magyarország létrehoz Washingtonban egy ilyen központot. Az államtitkár bizakodón szólt arról, hogy a magyar kreatív ötletekre épülő innovatív vállalkozások megállják helyüket az amerikai piacon is. Utalt a Harvard Egyetem egyik kutatására, amely azt vizsgálta, hogy a kockázati tőkebefektetők mibe fektetnek, és kiderült, hogy elsősorban a jó csapatokba és az “emberi minőségbe” szeretnek beruházni. György László hangsúlyozta: a magyar kreatív gondolkodás – a sajátos magyar történelem, a kulturális hagyományok és nyelv miatt is – igazi minőséget képvisel. Ennek alátámasztására a Blackrock amerikai befektető vállalkozást említette, amely Budapesten hozta létre kelet-közép-európai fejlesztő központját. Arra a kérdésére, hogy az innovációs központ hogyan segíti a magyar vállalkozásokat és startupokat, György László kifejtette: a magyar kormány anyagilag támogatja ezeket a kezdeményezéseket, így például a infokommunikációs vállalkozásokat öt és félmilliárd forinttal segíti. Az amerikai piacra törekvőknek az első három hónapban finanszírozza az amerikai tartózkodást, és már előzetesen segít nekik a kapcsolatteremtésben. Az államtitkár elmondta, hogy Washingtonban már felvette a kapcsolatot olyan amerikai üzletemberekkel, akik jól ismerik a helyi üzleti környezetet, tudják, hogy egy-egy jó ötlet hogyan “illeszthető” a legjobban az amerikai elvárásokhoz és lehetőségekhez, és készek a magyar innovációk segítésére is. Mindehhez persze a magyar vállalkozók aktivitása, fürgesége, szemfülessége is szükséges – tette hozzá György László.
Járai Judit, az MTI tudósítója jelenti: Washington, 2018. november 16., péntek (MTI) – Az Egyesült Államokban titokban vádat emeltek a WikiLeaks internetes kiszivárogtatóportál alapítója, Julian Assange ellen – adta hírül internetes honlapján péntekre virradóra a The Washington Post.
A lap információi szerint egy virginiai szövetségi bíróságon emeltek vádat, még augusztusban, de ezt a tényt az amerikai illetékesek nem hozták nyilvánosságra, az ügyet titkosítottként kezelték. A The Washington Post úgy tudja: a vádemelés véletlenül derült ki. Napvilágra került ugyanis Kellen Dwyer virginiai helyettes államügyész egyik átirata, amelyben a konkrét ügy és vádlott nevének említése nélkül arra sürgetett egy bírót, hogy “a vádlott hamis érvelései és az ügyet körülvevő hírverés miatt kezelje bizalmasan az Assange elleni vádemelés ügyét”. A vádemelés tényének mindaddig titokban kellett volna maradnia, amíg le nem tartóztatják a még mindig Ecuador londoni nagykövetségén élő Assange-t. A Post meg nem nevezett forrásai szerint a nyilvánosságra került információk megfelelnek a valóságnak. Joshua Stueve, a szóban forgó virginiai államügyészi hivatal szóvivője közölte: a bírósági átiratot tévedésből küldték el, a név is “téves volt”. Twitter-fiókján a WikiLeaks péntekre virradóra szintén azt állította: az ügyészi átirat tévedés, a név pedig elírás volt. A virginiai szövetségi államügyészi hivatal már régóta nyomozott Assange ügyében. Amikor Donald Trump lett az Egyesült Államok elnöke, az új amerikai kormányzat úgy döntött, alaposabban megvizsgálja, vajon lehet-e vádat emelni a WikiLeaks munkatársai ellen azért, mert 2010-ben titkosított diplomáciai táviratokat és katonai dokumentumokat szivárogtattak ki. A nyomozók azt is vizsgálták, hogy a WikiLeaks működtetőinek van-e büntetőjogi felelősségük a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) kiberprogramját leleplező kiszivárogtatásuk miatt. A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott dokumentumokat vizsgálta az úgynevezett Mueller-bizottság is, nevezetesen azokat az elektronikus leveleket, amelyek a Demokrata Országos Bizottságtól (a Demokrata Párt vezető szervétől), valamint Hillary Clinton volt demokrata párti elnökjelölt kampányfőnökétől, John Podestától kerültek ki a 2016-os elnökválasztási kampányban. A Robert Mueller vezette különbizottság egyébként azt vizsgálja, történt-e összejátszás a 2016-os elnökválasztási kampány idején Donald Trump kampányának munkatársai és oroszok között. Amerikai hírszerzők azt gyanítják, hogy a kérdéses e-maileket orosz kémek hekkelték meg, majd továbbították a WikiLeakshez.
Járai Judit, az MTI tudósítója jelenti: Washington, 2018. november 16., péntek (MTI) – Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma, a Pentagon nem küld több katonát az amerikai-mexikói határhoz – jelentette ki újságíróknak csütörtökön Patrick Shanahan miniszterhelyettes.
“Immár 5800, aktív szolgálatban lévő katona tartózkodik az amerikai-mexikói határon és ez a plafon, legalábbis pillanatnyilag” – fogalmazott a Pentagon második számú vezetője. Shanahan mindazonáltal hozzátette: a katonák küldetése hivatalosan december 15-ig tart, és addig “még szó lehet létszámnövelésről”. A katonák határra vezényléséről Donald Trump amerikai elnök döntött még a november 6-i félidős választások előtt. Feladatuk az amerikai határhoz közelítő, több ezer fős migránskaraván megállítása. A katonák mellett a Nemzeti Gárda 2100 tartalékosát is a határhoz vezényelték a határőrök munkájának segítésére. Szerdán az amerikai-mexikói határhoz látogatott két miniszter is: James Mattis, a Pentagon vezetője és Kirstjen Nielsen, a belbiztonsági tárca irányítója. A két politikus a határ texasi szakaszánál járt, katonákat látogatott meg és megtekintett két menekülttábort. Úton Texasba, James Mattis az őt kísérő újságíróknak nyilatkozva védelmébe vette a katonák kivezénylését. Mint fogalmazott: ez akár jó kiképzést is jelenthet háborús viszonyok esetére. “A határok biztonsága nemzetbiztonsági kérdés” – szögezte le Mattis, és egyúttal “morális küldetésnek” nevezte a határőrök segítését az illegális migránsok visszaszorításában, különös tekintettel a kaliforniai határszakaszra, amelynél már több ezer migráns táborozik átjutást remélve.
Magyarország gazdaságának zászlóshajója és gerincoszlopa az autóipar – hívta fel rá a figyelmet Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter miután beszédet mondott az Automotive Logistics Közép és Kelet Európa 2018 Fórumon szerdán, Budapesten. A politikus egyértelmű sikernek nevezte, hogy Magyarország most először került be a világ autóexportjának 90 százalékát előállító húsz legnagyobb autóexportőr állam közé.
Szijjártó Péter ismertetése szerint tavaly az autóipar több mint 8000 milliárd forintos termelési értéket tudott felmutatni.
Látván a beruházásokat és a Magyarország iránti érdeklődés töretlen mivoltát, rövid időn belül a magyar autóipar termelési értéke éves összevetésben el fogja érni a 10 ezer milliárd forintot
– jelentette ki a tárcavezető. Hozzátette: az autóipar továbbra is a 4 százalékot meghaladó növekedési pálya fenntartásában továbbra is vállalni tudja a rendkívül fontos szerepét.
Az export vonatkozásában is az autóipar játssza a vezető szerepet. A Péter külgazdasági és külügyminiszter kiemelte, a világ autóipari exportőreinek TOP 20-as listájára most először Magyarország is felkerült.
Húsz ország adja a világ adja a világ autóipari exportjának összesen 90 százalékát és Magyarország tagja lett ennek a TOP 20-as listának
131 oldalas dokumentumban cáfolja a magyar kormány a bevándorláspárti Sargentini-jelentésben megfogalmazott vádakat – tudatta közleményében a Miniszterelnökség.
A Kormány álláspontja szerint a vita továbbra is valójában a migrációról szól, minden más kérdésben lezárt ügyek vannak és a kormány mindig is nyitott volt a megegyezésre, de a bevándorláspolitikából azonban nem engedünk – mondta Varga Judit európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkár.
Hétfőn tárgyalta az uniós tagországok általános uniós ügyekkel foglalkozó minisztereinek ülése Magyarország helyzetét. Az államtitkár szerint, ahogy az egész Magyarország elleni támadás, úgy a hétfői tanácsi meghallgatás is a jövő évi európai parlamenti választási kampány része a bevándorláspárti politikusok oldaláról. Azért támadják Magyarországot, mert nemet mondunk a bevándorlásra és nemet mondunk a migránsok betelepítésére. A Magyar Kormány ezért készített egy 131 oldalas dokumentumot, amelyben tételesen cáfolja a Sargentini-jelentésben megfogalmazott alaptalan vádakat.
Hozzátette: Judith Sargentini EP-képviselő az Európai Unió jogi szolgálatának véleményével ellentétben külön megbeszélést folytatott az Általános Ügyek Tanácsának tagjaival, így újabb eljárási szabálysértést követett el. Tehát nem csak a jelentés elfogadásakor voltak jogellenesek, hanem a mostani eljárásban is. Ebből is látszik, hogy mindenképpen meg akarják büntetni Magyarországot.
Ezzel szemben Magyarország teljes mértékben elkötelezett a Szerződések és az Unió alapértékeinek védelme iránt, a demokrácia, jogállamiság, piacgazdaság és kisebbségek védelme pedig Magyarország Alaptörvénye által is védett alapelvek. Elkötelezettségünket jelzi az is, hogy Magyarország kész volt még az Alaptörvényét is módosítani a kompromisszum elérése érdekében 2013-ban – hangsúlyozta.
Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy a csalással elfogadott Sargentini-jelentés miatt a kormány az Európai Bírósághoz fordult, a magyar Országgyűlés pedig a Magyarország szuverenitásáért kiálló határozat elfogadásával politikai választ adott rá.
A Kormány által készített 131 oldalas háttéranyag ismertetését követően kérte a Tanács tagjait, hogy kellő körültekintéssel járjanak el, amikor megvizsgálják a Magyarországgal kapcsolatos eljárásokat, hiszen a közvélemény kiemelt érdeklődésére számot tartó kérdésről van szó és elkerülendő, hogy bármilyen külső tényező befolyásolja az eljárás kimenetelét. Varga Judit szerint a Magyarország ellen folytatott hadjárat megmutatta, hogy mi is a májusi európai parlamenti választás tétje, ez a bevándorláspárti és bevándorlás-ellenes erők harca.
A Le Figaro ismét terjedelmes cikkben foglalt állást Orbán Viktor mellett, a francia köztársasági elnökkel, Emmanuel Macronnal szemben. A világ egyik legfontosabb napilapja azon a véleményen van, hogy Macron hibát követ el, amikor azért fordul bizonyos országok ellen, mert azok mást gondolnak a migrációról, mint ő.
A tavaly tavaszi francia választási kampányban még Macron mellett állást foglaló szerző az Orbán Viktor nem az ördög című írásában szellemesen arra utal, hogy a francia államfő azt próbálja érzékeltetni, hogy a magyar miniszterelnök egy diabolikus személy.
Édouard Tétreau, aki egy sikeres francia közgazdász és esszéíró, úgy fogalmaz a cikkben, hogy Macron azt próbálja érzékeltetni, hogy a magyar miniszterelnök egy diabolikus személy. Szerinte Macron olyan embernek akarja láttatni Orbán Viktort, mint amilyen a kilencvenes évek híres filmjében, a Usual Suspects-ben a Keyser Söze nevű szereplő volt. Akitől mindenki fél, mindent ő irányít a háttérben és végül mindenkinek túljár az eszén.
Abszurdnak tartja a szerző, hogy Macron nacionalista lepráról beszél – természetesen a francia elnök nem mert megnevezni egyetlen országot sem, de korábbi beszédeiből egyértelműen kiderült, hogy Magyarországra, Olaszországra, Ausztriára és Lengyelországra utal – a szerző azt is kifogásolja, hogy nem a valódi „leprákról”, mint az iszlamizációról, a fogyasztói társadalom problémáiról, a technikai elembertelenedésről vagy éppen a lecsúszástól való rettegésről.
Edouard Tétreau leírja, hogy
Orbán Viktor ötgyermekes, vallásos ember, egész életében a szabadságért küzdött, 24 évesen a börtönt is kockáztatta, amikor a szovjet birodalom ellen fordult, és minden alkalommal demokratikusan választották meg miniszterelnöknek. A közgazdász szerint a magyar gazdaság nyitottabb és jobban teljesít, mint a francia, és idézi a magas magyar gazdasági növekedést, az alacsony költségvetési hiányt és a minimális munkanélküliséget.
A cikk szerzője világossá teszi és egyértelműsíti:
Orbánnal az a baja Macronnak, hogy nem támogatja a bevándorlást. Szerinte messze nem volt túlzott Orbán Viktor reakciója a migránsáradatra 2015-ben, ellenben nagy hibának tartja a francia közgazdász, hogy Angela Merkel meghívott egy millió migránst Németországba.
A Le Figaroban megjelent cikk szerzője szerint azért is értelmetlen Macron viselkedése, mert Magyarországon nem tűnnek el titokzatosan ellenzékiek vagy újságírók, nincsenek törvénytelen ítéletek, és ironikusan megjegyzi, senkit sem fejeznek le.
Később ír arról is, hogy mennyire csalódott Macronban és
Macron nem engedheti meg magának, hogy kettéossza a világot, „haladókra” és „nacionalistákra”. A macroni ideológia szerint jókra és rosszakra.
Macron szerint – ezt írja Édouard Tétreau – jók a franciák és a Benelux-államok, rosszak a magyarok, az olaszok, a dánok, az osztrákok, a csehek, a britek, és nemsokára majd rosszak lesznek Macron szemében a németek is.
Emmanuel Macron éppen az első világháború befejezésének századik évfordulóján nem viselkedhet így, ehelyett viszont a valódi problémákkal kellene foglalkoznia, például az iszlám térhódításával vagy a nagyhatalmakkal kapcsolatos kérdésekkel – zárul az Origo portál által szemlézett cikk.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a lengyel nemzet függetlensége visszanyerésének alkalmából rendezett ünnepségen kedden beszédet mondott és a Lengyel Köztársaság Érdemrend Parancsnoki Keresztjét adta át a Szépművészeti Múzeumban.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a lengyel nemzet függetlensége visszanyerésének alkalmából rendezett ünnepségen beszédet mondott kedden, Budapesten. Itt azt mondta, hogy
Magyarországot és Lengyelországot ma is valódi barátság köti össze, a két ország mindig számíthatott és számíthat egymás feltétel nélküli támogatására.
A rendezvényena Lengyel Köztársaság Érdemrend Parancsnoki Keresztjét vehette át Trócsányi László igazságügyi miniszter, és Tarlós István főpolgármester.
A Szépművészeti Múzeumban tartott eseményen Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke tiszti keresztet, Hörcsik Richárd, az európai ügyek bizottságának elnöke lovagkeresztet vehetett át.
A magyarok és a lengyelek tudják, mit jelent harcolni a szabadságért, ezért tudják értékelni a szabadságot, és ehhez ragaszkodunk is minden körülmények között
– emelte ki köszöntőjében Szijjártó Péter, külgazdasági és külügyminiszter.
Olyan nemzet képviselője vagyok, amely történelme során sokszor harcolt a szabadságáért, amelynek történelme kis túlzással nem szólt másról, mint a szabadságért folytatott harcról, amely megbecsüli és értékeli a szabadságot, és igazi szabadságharcos nemzet. És mindez Lengyelországra is igaz– vélekedett a külügyminiszter, aki emlékeztetett: száz éve vált függetlenné Lengyelország, és a magyarok mindig kivették részüket a lengyelek szabadságharcaiból.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter beszédet mond a lengyel nemzet függetlensége visszanyerésének alkalmából rendezett ünnepségen a Szépművészeti Múzeumban 2018. november 13-án.FORRÁS: MTI/KOVÁCS ATTILA
Magyarország és Lengyelország ma is súlyos támadásoknak van kitéve. Azok támadják, akik európai egyesült államokat akarnak, akik meg akarják változtatni Európa népességének összetételét, akik át akarják léptetni Európát egy posztnemzeti, posztkeresztény korszakba, és akik azt akarják, hogy felejtsük el a nemzeti identitásunkat, vallási és kulturális hagyományainkat. Mi azonban ellenállunk
– jelentette ki a külügyminiszter. Jerzy Snopek budapesti lengyel nagykövet beszédében hangsúlyozta, hogy minden európai tudja, hogy száz év telt el az első világháború befejezése óta, az iszonyatos háború egyeseknek pozitív politikai következményekkel járt, míg másokat sok sérelem ért.
Jerzy Snopek lengyel nagykövet beszédet mond a lengyel nemzet függetlensége visszanyerésének alkalmából rendezett ünnepségen a Szépművészeti Múzeumban.FORRÁS: MTI/KOVÁCS ATTILA
A lengyel diplomata felidézte, hogy az első világháború évei után eljött a lengyelek által rég várt pillanat, amelyet a társadalmi élet és az állami struktúrák fáradságos újraépítése követett. Ezt szakította félbe a második világháború kitörése, majd a győztes nagyhatalmak vezetői újabb nehéz próbának tették ki a közép-európai országokat. 45 év erősen korlátozott állami szuverenitásra kényszerítettek bennünket– mutatott rá Jerzy Snopek , aki kiemelte, hogy e rossz tapasztalatok miatt érzékenyek ma is saját szuverenitásukra. A nagykövet megjegyezte, hogy a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok igen szorosak, és egyre nő az együttműködés a tudomány, az oktatás és a kultúra területén is. Mint mondta, a kitüntetettek Lengyelország barátai, akik nagy érdemeket szereztek a magyar-lengyel kapcsolatok építésében.
Lengyelországban a függetlenség napja a legnagyobb nemzeti ünnep. Annak emlékére tartják, hogy Lengyelország az első világháború végén, 1918 novemberében, 123 év felosztottság után visszaszerezte önálló államiságát. A független Lengyelország létrejöttét november 11-étől számítják, amikor németországi fogságból Varsóba érkezett a haza megmentőjének tartott Józef Pilsudski.
A Csíkszeredában raboskodó Szőcs Zoltán és Beke István ügyében több vonalon is zajlik a küzdelem. A cél mindegyik esetben az, hogy a fiatalok visszanyerjék szabadságukat, hiszen ártatlanok. Mindez puszta hangoztatása azonban nem hozza ki őket a börtönből, ahhoz be kell járni a törvények és cikkelyek övezte utat.
Szőcs Zoltán ügyvédjének elmondása szerint az indoklás áttanulmányozása után egy olyan lehetőség áll fenn, amely ritkaság számba megy jogi körökben. A végzésben leírtak alapján a napokban sor kerül egy semmitő fellebbezés benyújtására. A semmiségi óvásra vonatkozó kérésben arra hivatkoznak, hogy a cselekmény nincs előírva a büntető törvényben, mivel a terrorizmus vádjának az alapfeltételei sem teljesülnek. A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék bírói testülete fogja megvizsgálni a folyamodványt, amelyben a fent leírtak alapján kérik az ítélet hatályon kívül helyezését és az ügy újratárgyalását.
Egy biztos, ez az óvás is a román jogállamiság légpróbája lesz, hiszen ha jogállamról beszélünk, Zoltán és István szabadsága kell legyen erre a garancia.
Kinevezte pénteken a brexit-ügyi, illetve a munkaügyi tárca éléről előző nap lemondott miniszterek utódait Theresa May brit miniszterelnök.
A brit EU-tagság megszűnésének folyamatát irányító brit minisztérium (DExEU) élére Stephen Barclay eddigi egészségügyi államtitkár került.
Dominic Raab, a brexit-tárca korábbi vezetője azzal az indokkal nyújtotta be lemondását csütörtökön, hogy nem tudja “jó lelkiismerettel” támogatni a Brexit feltételrendszeréről szóló, a kormány által e héten jóváhagyott megállapodás-tervezetet, elsősorban azért, mert véleménye szerint a tervezet Észak-Írországra vonatkozó szabályozási javaslatai veszélyeztetik az Egyesült Királyság integritását.
Esther McVey nem sokkal Raab után jelentette be távozását a munka- és nyugdíjügyi tárca éléről, hasonló indokokkal.
Theresa May az ő helyére közismert politikust nevezett ki Amber Rudd volt belügyminiszter személyében.
Mi történik, ha Olaszország kitartóan szembemegy az unió többi tagállamának többsége által továbbra is közösnek tartott paraméterekkel és elvárásokkal? Meddig feszíthető a húr, mi lesz az euróval, bent maradnak-e az olaszok a pénz- és/vagy államközösségben? E témákat járta körül blogjában Fóris György, a BruxInfo brüsszeli irodájának igazgatója.
“Az olasz kormánnyal folyó költségvetési huzakodás minden korábbinál élesebben veti fel azt a kérdést: mi a helyzet akkor, ha egy tagállamban a választók többsége által támogatott felhatalmazás összeütközésbe kerül EU-politikákkal/eszközökkel, az ezeket intézményesítő elvárásokkal és paraméterekkel, valamint azzal a ténnyel, hogy a szélesebb tagállami többség láthatóan továbbra is e paraméterek és elvárások megtartásában érdekelt? Kihez kell (lehet) igazodni, illetve mivel jár, ha az adott kormány a szavazói többség által preferált megoldáshoz ragaszkodik, akár a közösségi prioritások és szabályok ignorálása árán is. És végül: mi van akkor, ha valaki (vissza?)élni próbál azzal, hogy “népfelhatalmazásra” hivatkozik?” – tette fel a kérdéseket blogján Fóris György, a BruxInfo brüsszeli irodájának igazgatója. Írásából alább egy rövidített, részben szerkesztett összefoglalót közlünk.
Közösségi technika versus nemzeti legitimitás
Most az olasz költségvetésről van szó, de a dilemma lehetőségét potenciálisan minden mélyreható közösségi eszköz – rejtve, vagy jól láthatóan – annak létrejötte pillanatától kezdve magában foglalja. Fóris György írása első részében az euró példáján kifejti, “fentről lefelé” hogyan szakad meg a közösségi elemek láncolata.
Adott egy nemzetek feletti közösségi eszköz, meg egy ezt operatív értelemben üzemeltető közösségi intézményrendszer (Európai Központi Bank, karöltve az Európai Bizottsággal, az EU pénzügyminiszteri tanáccsal, valamint egyéb kapcsolódó intézményekkel), továbbá egy mindezek működéséhez keretet szabó közös előírás-gyűjtemény. Még bizonyos közösségi szintű politikai kontroll is létezik, amennyiben az Európai Parlament is véleményez vonatkozó eszközöket és döntéseket.
E ponton azonban megszakad az egyértelműen közösségi elemek láncolata (nem folytatódik például közös költségvetéssel, közös költségvetési tanáccsal, közös kincstárral, eljutva sor a végén a közös kormányhoz, parlamenthez, alkotmányhoz is),
és a dolog (a közösségi és a nemzeti között) kezd fokozatosan hibriddé válni. Innentől ugyanis immár jelentős mértékben a nemzeti szint dominál, ami más szóval azt jelenti, hogy
miközben legfelül adott egy közös pénz, alatta már (jelenleg) tizenkilenc különböző nemzetgazdaság, ezeket menedzselő helyi nemzeti gazdaságpolitika, végső soron nemzeti kormánypolitika áll
(és így tovább, el egészen a tizenkilencféle nemzeti parlamentig, alkotmányig – és választóig).
A „hibriditás” abban áll, hogy e különböző – önmagukban szuverén – tényezőket bizonyos (előzőleg szintén közösen elfogadott) szabályok valamilyen fokig közös mederben tartják. Léteznek továbbá olyan közös szervezetek és intézmények, amelyeket előzőleg felhatalmaztak arra, hogy e közös eszköz fenntartása és működtetése érdekében igyekezzenek harmonizálni a résztvevői szempontokat, prioritásokat, törekvéseket”. Tovább haladva „lefelé” azonban a „hibrid” módszer hatékonysága is gyengül.
„Hibridből” nemzeti
Az elmúlt pénzügyi-gazdasági válság nyomán ugyan, néhány év alatt, figyelemre méltó gyorsasággal és alapossággal nőttek fel olyan újabb szabályok és eljárások, amelyek a korábbiaknál nagyobb hatékonysággal képesek a közös politikához igazítani a nemzeti gazdaságpolitikákat.
Itt azonban a „hibriditási hatás” mondhatni kifullad.
A következő fokozat ugyanis már a részt vevő országok nemzeti gazdasági prioritásait – a nemzeti pénzügyminiszterek vagy kormányfők döntéseit – meghatározó nemzeti politikai prioritás. Ami viszont kizárólagosan a nemzeti választói felhatalmazáson alapul.
A nemzeti választás adja meg a demokratikus alapot az euróban résztvevő kormányoknak az intézkedésekre, és ha ezeken a választásokon a választók olyan programot preferálnak, amelyik letérítheti az adott országot a közös keretek között haladó útról, akkor gond van.
Ez történik most az olaszokkal
Ez történik most az olaszokkal. Az Északi Liga- és az 5 Csillag-féle koalíció szerint az ő „népi felhatalmazásuk” olyan gazdaságpolitikai intézkedések meghozatalára kötelezi őket, amelyek – formálisan – eltérnek az euró stabilitásához szükségesnek ítélt paraméterektől, (így egyebek között akár nagyobb költségvetési hiányt is tolerál, ha ezzel gazdaságot élénkíthet és leszakadó tömegeken segíthet – érvel a kormány).
Ez viszont
olyan szakítópróbát vetít előre, amiben – ha végigviszik – annak tesztje is elkövetkezhet, hogy mi van, ha valamely tagország politikai prioritásai kihátrálnak a közösségi eszköz mögül,
és az adott kormány saját céljait követve kezd el más irányban politizálni (miközben formailag továbbra is része marad a közös eszköznek)?
Az újdonság: az olasz kormánynak az EU-tagság és az euró sem nemzeti prioritás
Olyan kormány esetében persze, amelyik nemzeti prioritásnak tekinti az uniós (adott esetben eurózóna-) tagság meglétét és megőrzését is, az effajta dilemma általában nem jut el a végső szakítópróbáig. Mert már maga a kormány igyekszik külső és belső kommunikációjában úgy lavírozni, hogy kerülje e két oldal merev szembenállását. Rómában azonban fél éve olyan kormány van hatalmon, amelyik nem tekinti kizárólagos nemzeti prioritásnak az uniós tagságot, az eurót pedig kifejezetten tagadja, olasz szempontból kártékonynak tartja. A választási kampány korai szakaszában még a közös pénzből való kilépés lehetőségét is felvetette, majd csak azon az alapon tekintett el ennek formális megfuttatásától, hogy az egész közös pénz projekt „amúgy is” életképtelen és úgymond magától meg fog bukni.
Olaszország “nagy falat”
Az olasz kormány egyfelől láthatóan olyan gazdaságpolitikai intézkedésekben hisz, amelyekben – az euró lévén vele egy hajóban úszó – parterei (többi EU-kormány, uniós intézmények, piaci szakértők) egyelőre nem. Másfelől deklaráltan kész arra is – sokak szerint ez a súlyosabb -, hogy az ezek mellett való kitartás érdekében akár a végletekig is elmenve ignoráljon bizonyos a közös játékszabályokat – írta Fóris György.
Tekintve azonban, hogy az olasz gazdaság nagyságrendje meghatározó tényező az egységes belső piac zavartalan működése szempontjából (és persze még inkább az az euróban osztozó további tizennyolc tagország számára), ezért
uniós oldalon ugyanezen olasz lépéseket már őket is érintő intézkedésnek tekintik. Úgy érzik, hogy az ő bőrükre – a gazdaságaik számára meghatározó közös pénz stabilitására, vagy éppen az ezt működtetni hivatott szabályok és intézkedések hitelességére – is mehet a dolog.
De kétkedik a piaci alkusz is, mert nem hiszi, hogy az olasz szegénység pénzadományozással történő enyhítése önmagában gazdasági struktúraváltást és ezzel nagyobb gazdasági kibocsátást idézhetnek elő. Így viszont csak a költséget látják, a (lehetséges) hozadékot nem tudják hozzá beárazni.
Az új római kormány hozzáállása minderre válaszul egyelőre az, hogy a szavazók felhatalmazása – csakúgy, mint a szükség– szerintük így is legitimálja az irányválasztást. (Emellett minimális nyereségként továbbra is bíznak a hazai politikai hozadékban.)
Hol van a jogok és politikák elsődlegessége?
Amivel el is jutunk az „uniós jog kontra tagállami jog” elsődlegességének a jól ismert alapkérdéséhez. Ami azonban most kiegészül egy másik, nem kevésbé fajsúlyos kérdéssel is: nevezetesen, hogy a politikai prioritások meghatározásánál mi legyen az elsődleges?! Az EU-szintű (tagállami/intézményi) egyetértés, vagy a nemzetállami választói többségi preferencia? Még pontosabban:
mi van, ha a nemzetállami politikai prioritás változik egy korábban elfogadott közösségi prioritás kapcsán, amihez a többiek viszont ragaszkodnak?
Tovább komplikálja a képletet, amikor politikai preferenciát (mint például az euró stabilitását) közösségi jogszabályi keretekkel igyekeznek védeni. Ilyenkor végső soron a nemzeti választói politikai felhatalmazás a közösségi joggal (valójában a közösségi joggal védett közös prioritásokkal) ütközik. Ekkor van az, hogy
ami közösségi szemszögből jogsértés, az nemzeti politikai alapállásból szuverén népakaratnak fest.
Más szóval: ebben a beállításban a demokratikus „nemzeti demokratikus akarat” ütközik külső-idegen „bürokratikus (jogászi) akadékoskodásokkal” – magyarázta Fóris György.
A legvégső dilemma: szuverenitás maximális közösségi keretek között?
A lényeg mindezek mögött is az a végső dilemma, ami valahol a jelen válság tényleges gyökerét jelenti. És ami nem egyéb, mint egy (önkéntes) szuverenitásmegosztáson alapuló közösség tagjaként a nemzeti döntéshozási szabadság (vissza-)maximalizálásának az igénye. Ami már távolról sem csak olasz kérdés.
Ugyanúgy abszolút hajtómotor volt a minél előbbi és minél teljesebb Brexit hívei körében, miként időről időre megjelenik például a visegrádi országok számos törekvésében is,
(a lengyeleknél például politikai szinten fogalmazódott meg az a felvetés, hogy az EU-döntéshozásban intézményesíteni kellene, hogy a nemzeti parlamentek döntése felülírhasson közösségi döntéseket).
Azok preferenciája ez, akik úgy érzik, hogy a másokkal való együtt haladás nem teremt annyi hozadékot számukra, mint amennyit érzésük szerint be kell érte áldozniuk saját mozgásszabadságukból (a másokhoz – intézményekhez, tagországokhoz, előírásokhoz stb. – való kényszerű igazodásukban). Végső soron a briteknél ez a meggyőződés tudott többségi politikai akarattá terebélyesedni. Cserébe másutt – és a tagállamok többségében ma (még?) ez az uralkodó nézet – úgy találják, hogy az együttlétből kinövő hozadék nekik többet jelent, mint a döntéshozási (esetenkénti) behatároltságból fakadó veszteség.
Olaszországban ma az előbbi iskola van kormányzati pozícióban, ami azért új helyzet EU-szinten, mert bár ilyen vélemény az EU-ban mindig létezett, de most először jelent meg (tagállami) kormányzati szinten, és ezzel az uniós döntéshozás asztalánál is.
Amivel viszont a többiekkel való ütközés is szükségszerűen kódolva van. Rómában ma láthatóan abban bíznak, hogy az általuk követett út életképessége önmagát fogja igazolni, emellett pedig, még ha kudarcot vallanak is, Olaszország aztán végkép „túl nagy, hogy bedőljön”. Azaz, nagy baj esetén úgyis rákényszerülnek majd a többiek (maguk érdekében), hogy segítsenek.
Hogy tényleg így lesz-e, az ma még több, mint kérdéses.
A politikus szerint 2019-nek a párt megújulásának jegyében kell eltelnie.
Horst Seehofer január 19-ig marad a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke – jelentette be a politikus pénteken. Véleménye szerint 2019-nek “a CSU megújulása évének” kell lennie, ezért január 19-re rendkívüli kongresszust hív össze, amelyen megválasztják a párt új elnökét. A kongresszus megfelelő lehetőséget biztosít annak megvitatására, hogy miként lehet ismét megerősíteni a lakosság bizalmát a CSU iránt – közölte.
Horst Seehofer a hét elején jelentette be, hogy befejezi 2008-ban kezdett pártelnöki munkáját, és rövidesen közli ennek pontos időpontját. Arról is szólt, hogy szövetségi belügyminiszteri tisztségét megtartja.
A CSU az októberi bajorországi választáson több mint 50 éve a leggyengébb eredményt érte el és elveszítette abszolút többségét a tartományi gyűlésben (Landtag). Azóta egyre többen sürgették Horst Seehofer távozását a párt éléről. A nyomás tovább erősödött, miután a testvérpárt Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetője, Angela Merkel kancellár október végén bejelentette, hogy nem pályázza meg többé a CDU elnöki tisztségét.
Seehofer is egy kudarcot követően került a párt élére
A csak Bajorországban működő CSU-nál
szinte a párt létének értelmeként tartják számon, hogy egyedül, koalíciós partner nélkül kormányozza a német tartományt.
Horst Seehofer is úgy került a pártelnöki és a tartományi miniszterelnöki tisztségbe 2008 októberében, hogy a párt a néhány héttel korábban tartott Landtag-választáson több mint 40 év óta először nem szerzett abszolút többséget, és a kudarc miatt támadt forrongás elsöpörte a párt akkori vezetését.
Vezetésével a CSU visszaszerezte az abszolút többséget a 2013-as Landtag-választáson, de a 2014-es európai parlamenti (EP-) választáson és a 2017-es szövetségi parlamenti (Bundestag-) választáson jelentősen meggyengült, így Horst Seehofer, elveszítve hatalma egy részét, arra kényszerült, hogy a miniszterelnöki pozíciót átadja párton belüli legfőbb vetélytársának, Markus Södernek.
Ő lehet a következő elnök
A kormányfő – akinek új, a Szabad Választók (FW) pártjával alakított koalíciós kormánya a héten lépett hivatalba – a Twitter-oldalán közölt bejegyzésében tiszteletre méltónak nevezte Horst Seehofer döntését. Hozzátette, hogy a távozó pártelnök egy “nehéz időszakban” vállalta a tisztséget, és nagy elánnal vezette a pártot. Mint írta, köszönet jár Horst Seehofernek a CSU-ért és Bajorországért végzett munkájáért.
A CSU következő elnöke a német sajtó várakozása szerint nagy valószínűséggel Markus Söder tartományi kormányfő lesz, de meglehet, hogy elindul a tisztségért Manfred Weber alelnök is, akit az Európai Néppárt úgynevezett csúcsjelöltjeként az Európai Bizottság elnöki pozíciójáért is küzd.
Weber egy pénteki lapinterjúban jelezte, hogy összeegyeztethetőnek tartja a brüsszeli bizottság és a müncheni központú párt elnöki tisztségét. A Handelsblatt című üzleti lapban közölt interjúban kiemelte: “Németországban senki nem csodálkozik azon, hogy a CDU elnöke egyszerre kancellár és mecklenburg-elő-pomerániai”. Európában is természetesnek kellene lennie, hogy mindez nem zárja ki egymást – mondta Manfred Weber.
A felvidéki FC DAC és a székelyföldi Sepsi OSK felkészülési meccse az eredménytől függetlenül (2:3) megdobogtatott minden magyar szívet.
A dunaszerdahelyi DAC a Sepsi OSK csapatát fogadta a MOL Arénában felkészülési mérkőzésen. A nézőközönség fergeteges hangulatot teremtett a lelátókon, teljesen mindegy is volt a mérkőzés kimenetele, hiszen a tét az eredménytől függetlenül a magyarság összetartozásának demonstrálása volt – írja a Felvidék.ma.
A bevonulás alatt az YBS Fanklub által megszervezett koreográfia borította piros-fehér-zöld ködbe a lelátót. A kifeszített molinó szövege a két szurkológárda összetartozását sugallta:
„Nem határon túli magyarok vagyunk, hanem határtalanul magyarok”.
Az első félidőt a csallóközi gárda uralta, igaz, a vezetést a vendégek szerezték meg, de a negyvenharmadik percben kiegyenlítettek a dunaszerdahelyiek, így döntetlennel zárták az első félidőt. A második félidőben a sepsiszentgyörgyi csapat az ötvenötödik és hatvanegyedik percben szerzett góljával már 1:3-ra vezetett. A hazai és a vendégszurkolók torkából egyformán szólt a Hajrá DAC és Hajrá Sepsi rigmus. A nyolcvanhatodik percben még büntetőhöz jutott a csallóközi csapat, gólra váltották, így ki is alakult a mérkőzés végeredménye.
A nyolcvanadik percben a vendégek számára fenntartott szektorból a Sepsi OSK drukkerei átmentek a hazai B-középbe, hogy a hajrában együtt drukkolhassanak a házigazdákkal. A közönség a székely himnusz eléneklésével búcsúztatta a szentgyörgyieket.
