Fájó szívvel tudatjuk, hogy Körössy János március 21,én szerda este saját otthonában 75 éves korában vissza adta lelkét teremtőjének. Gyászolja fia, ifjabb Körössy János, leánya Krisztina Scott Simpson, úgymint unokái Jake és Dan.
Körössy János 1942. július 17-én született Budapesten. 14 éves korában az 1956-os forradalom alatt hagyta el Magyarországot a nagybátyjával, és Amerikában érkezvén rövid ideig NY-ban élt.
Amint több magyar bevándorló érkezett az új hazába, János Cleveland környékére költözött, ahol megismerte jövendőbeli feleségét egy Szent Imrei magyar fesztivál alkalmából. 1963. november 18-án bekerült az amerikai tengerészgyalogságba majd később 1965. május 22-én házasságot kötött Keresztesy Ildikóval a Szent Imre Katolikus Templomban. 1969. november 17-én szerelt le jó magaviseleti és egyéb kitüntetésekkel.
Clevelandbe való visszatérte után Pármában, majd később a város kelet oldalára költöztek. Egy Mentori családi házban élte le élete java részét mialatt a Horsburgh & Scott Co.-ban fogaskerék gyártó cégnél dolgozott, miközben az esti tanfolyamon folytatta tanulmányait.
Körössy János tevékeny és értékes szerepet töltött be a clevelandi magyar közösségben. A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének clevelandi csoportjának és az Egyesült Magyar Egyletek volt elnöke.
Mindezek mellett egy lelkes futball játékos és rajongó volt. Hobbijai között volt a fotózás, az olvasás, a kertészkedés. Bizonyára sokaknak fog hiányozni.
A Slone & Co. Temetkezési vállalkozóknál (13115 Lorain Ave., Cleveland) kerül felravatalozásra, hétfőn, április 2-án délután 2 és 8 között. Temetése keresztény szertartás szerint április 3-án de 11:00 órakor lesz a Szent Imre templomban, majd onnan kísérik utolsó útjára a Holy Cross Temetőbe. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes.
“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”
“Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”
Húsvét valódi összefüggésébe helyezi az emberiség történetét és rádöbbent arra, hogy egy nagy terv részesei vagyunk, amely Istentől indult és Istenhez érkezik. Erről beszélt Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek húsvét vigíliáján szombat este Budapesten.
A zsúfolásig telt Szent István-bazilikában a bíboros hangsúlyozta: „Krisztus fénye kötelez minket”, az örömhírt „meg kell osztanunk” mindenkivel. A kereszténység ugyanis nemcsak „életmód”, hanem küldetés is.
„Csak ha láthatóan kifejezzük hitünket, akkor várhatjuk, hogy a kereszténységet komolyan vegye a világ”
– fogalmazott Erdő Péter.
Hozzátette: a világnak Krisztus kell, és „kellünk mi, keresztények is, mert Krisztushoz tartozunk”. Ahhoz pedig, hogy „világosan és hűségesen képviselhessük őt”, maga Krisztus ad erőt, „aki most már minden nap velünk marad a világ végezetéig”.
Erdő Péter felidézte: a húsvét hajnalán Jézus sírjához induló asszonyok gondoskodni akartak „kedves halottjuk” méltó temetéséről. Ez pedig nem csupán a sír körüli munkát, az illatszerek költségeinek terhét rótta rájuk, hanem azt is, hogy közösséget kellett vállalniuk egy alig két napja nyilvánosan kivégzett emberrel. Bátorságukra és hűséges szeretetükre „az angyalok fehér ruhája és a feltámadás örömhíre a válasz”.
A főpásztor szerint „húsvét tükröt tart elénk”. Megmutatja, mi az igazán fontos. Ugyanakkor erőforrás is a feltámadás ünnepe, segít, hogy „elinduljunk, és együtt siessünk életünk és a világmindenség középpontja, a halálon győztes Krisztus felé”.
Az ünnepi liturgia keretében Erdő Péter felnőtteket keresztelt meg és részesített a bérmálás szentségében, a jelenlévő hívek pedig megújították keresztségi fogadalmaikat.
Nagyszombaton, az esti vigília szertartásával kezdődik a katolikus egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt a halálból, és ezzel minden embert megváltott bűneitől és mindenkit meghív az örök életre.
A háborúhoz hasonló pusztítást végez a gyermekek személyes kapcsolataiban az okoseszközök használata – mondta Pál Ferenc római katolikus pap az InfoRádió Aréna című műsorában. A Pál Feri atyaként közismert mentálhigiénés szakember azt mondja, a gyermekekben benne van a természetes kapcsolódási szándék, a szülőkön múlik, hogy egy gépet adnak neki, vagy önmagukat.
A magány nagyon eluralta a közösségeinket is, de magányosnak lenni nagyon sokféleképpen lehet.
A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének a kutatásai alapján a magyar felnőtt lakosságnak ötven százaléka kötődési zavarral él, ami azt jelenti, hogy érzelmileg nehéz kapcsolati helyzetekben elbizonytalanodik vagy magában, vagy a társában, vagy a kapcsolatban. Manapság egy olyan kultúrában élünk, ahol
az alfa nemzedék már csecsemőkortól kezdve az okoseszközök világába születik bele.
Ezt miért hangsúlyozom? A ’60-as, ’70-es években egyre többen érkeztek pszichológusokhoz, pszichiáterekhez, terapeutákhoz kapcsolati problémákkal. A kutatók elkezdték föltenni a kérdést, hogy miért jönnek most ilyen sokan. A válasz nagyon egyszerű volt, mert a háborús gyereknemzedék érkezett, már felnőttek voltak, és kiderült, hogy a korai kötődési zavarok egy életen keresztül éreztetik a hatásukat.
A korai kötődésnek a későbbi kapcsolati készségek szempontjából, beleértve az Istennel való személyes kapcsolatot is, döntő és maradandó jelentősége és hatása van.
Most pedig az történik, hogy ha két-, három-, négy-, öt-, hatéves gyerekeknek oktalanul adunk okoseszközöket, pedagógia eszközként használva az okostárgyakat, mindazt, aminek képernyője van, mi lesz ennek a következménye? Tudjuk a kutatásokból, hogy
egy kicsi gyereknek nincsen szüksége okoseszközökre.
Ilyen szükséglet nem létezik, hanem az létezik, hogy a gyerek érzelmileg rászorul a megnyugtatásra. Tulajdonképpen egy emberre van szüksége. És nem embert kap, hanem tárgyakat. Az okoseszközök függőséget alakítanak ki, a kialakulatlan idegrendszert és személyiséget olyan módon kezdik el birtokba venni, hogy
mi naivul azt mondjuk, hogy személyre szabjuk az okoseszközeinket, ám az történik, hogy az okoseszközök személytelenre szabnak bennünket.
Nem egy szükségletről van szó gyerekkorban, hanem függőség kialakulásáról, és ráadásul ilyenkor nem a boldogságközpontunk aktiválódik, hanem az élvezetközpontunk. És egy olyan kötődés alakul ki okoseszközökhöz, amely már őket elvonja a személyektől való kapcsolattól. Kialakul egy olyan függőség, amely már akadálya nemcsak az emberi személyekhez fűződő kapcsolatunk vagy a meghittség kibontakozásában, hanem akadály a személyes Istennel való, a Jézussal való bizalmi viszony kialakulásában is.
Tanulható a jó kapcsolódás?
Mi felnőttek tudjuk, hogy a gyerekeinknek elsősorban ránk, emberekre van szükségük, nem tárgyakra és nem okoseszközökre. De
már mi is függők vagyunk, mi is a saját pillanatnyi rövidtávú érzelmi stabilitásunkat és egyensúlyunkat okoseszközök révén szabályozzuk.
Arra van szükség, hogy mi felnőttek kezdjünk el kicsit alakulni és változni, és ismerjük föl, hogy egy következő nemzedéknek az életét, kötődési készségét most döntően befolyásoljuk.
Ez tud működni szigetszerűen? Nagyon leegyszerűsítő válasz, amikor azt mondják, hogy így működik a világ? A virtuális világ itt él közöttünk, bennünk van, velünk van.
Mikor erről a témáról beszélek, akkor széttárják a karjukat, azt mondják, hát ezzel nem lehet mit kezdeni, a kritikusabbak pedig azt mondják, hogy Feri, te vissza akarsz minket vinni a múltba? Nem a múltba szeretnék visszatérni, hanem a gyerekeinkhez, az emberi viszonyokhoz, és nagyon szomorú vagyok, mikor miközben nagyon tetszik nekem ez a technológiai információs kultúra és a fejlődés, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennénk szabadok és ne tudnánk döntéseket hozni arról, hogy a gyerekeinkkel hogyan bánunk. A Szilícium-völgyben ennek a technikai és információs kultúrának az atyjai nagyon is szabályozták az okoseszközök használatát a saját gyerekeiknél. Nem elég azt mondanom apukaként és anyukaként, hogy ne kapcsold be, hogy tilos netezned, hanem a fontosabbik, hogy ott vagyok-e, hogy játsszak a gyerekeimmel.
Nem elég csak kivenni a kezéből valamit, ha nem adom magamat oda.
Vajon nem arról van egyszerűen szó, hogy sokkal könnyebb a virtuális világban jelen lenni, mint a saját életünkben?
Persze, hogy könnyebb. És stimulál bennünket, hogy nagyon gyorsan élvezeteket ad. Akik a játékokat elkészítik, pszichológiából elég okosak, pontosan tudják, hogyan kell stimulálni az emberi agyat, és hogyan lehet függővé tenni a következő nemzedéket.
Hogyan legyünk jelen az életünkben?
Egy élményemet hadd mondjam el, autóval utaztam egy családdal, és a hét-nyolcéves kisfiúk nagyon élvezte, hogy a szülei ott vannak, elkezdett kérdezgetni: apa, apa, mondd meg légy szíves, hogy Ausztrália nagyobb vagy Európa! És akkor most Afrika nagyobb vagy Európa? A harmadik-negyedik kérdésnél valaki azt mondta, ne kérdezz már hülyeségeket, Pistike! Ne nyaggasd az apádat, nézd meg a Google-ban! A kisfiú két másodpercig csöndben volt, utána igazi gyermeki csalódottsággal azt mondta: hát pedig én csak beszélgetni akartam, már azt sem lehet? Tulajdonképpen egészséges kisfiú, hogy ő még kérdez.
Az a kérdés, hogy mi vagyunk-e még olyan egészségesek, hogy fölismerjük, a gyerekeink még minket akarnak.
Amikor megkérdezi, hogy Ausztrália nagyobb, vagy Európa, nem információt akar, hanem kapcsolódni szeretne. És azt az örömet átélni, hogy apa tudja a választ, hogy nekem milyen apukám van, hogy apukám ezt is tudta, és hogy apukámhoz mindig lehet fordulni, és hogy amikor apa válaszol, akkor nem információkat ad pusztán, hanem egy érzelmi kapcsolat bontakozik ki kettőnk között. És ha apa válaszol, amikor én kérdezek, mit tanulok meg: hogy érdemes bíznom az apámban, hogy az egy biztos dolog, mert apához fordulhatok.
A gyerekekben megvan ez a természetes kapcsolódási szándék?
A technológia semmiről sem tehet, mi tehetünk bármiről is, ami történik. A technológia se nem jó, se nem rossz, egyszerűen kész van, a kezünkben van. Azt látom, még a szűkebb környezetemben is, hogy apukák és anyukák, akik szeretik a gyerekeiket, a megfelelő és pontos információ hiányában pedagógiai eszközként használják az okostárgyakat, nem is sejtve, hogy annak mi a hosszú távú következménye.
A miniszterelnök arra kéri a választókat, ne csak a jelenre, hanem a jövőre is gondoljanak április 8-án, mert nemcsak egyszerűen egy kormányról és egy parlamentről fognak dönteni, hanem jövőt is választ magának Magyarország.
Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth rádióban azt mondta: vagy nemzeti kormány lesz, és Magyarország magyar ország marad, vagy egy internacionalista kormány, amelyet alapvetően Soros György állít majd fel, és akkor Magyarország bevándorlóországgá válik.
Hangsúlyozta: a kormánypártok az ország sorsa szempontjából a legfontosabb kérdésről beszélnek, a bevándorlásról, mert hiába fejlődik az ország, a bevándorlás felemésztené ennek hasznait.
Az ellenzéki pártok kampányában azonban ennek se híre, se hamva, nem beszélnek a jövő legfontosabb kérdéséről – mondta a miniszterelnök, aki szerint ennek az az oka, hogy “nemzetközi cenzúra alatt állnak”.
Orbán Viktor szólt arról is, hogy egymás után látnak napvilágot olyan hangfelvételek, amelyeken maguk “a Soros-hadsereg tisztjei” beszélnek működésükről. A mechanizmus lényege – mondta -, hogy a Soros György pénzéből beszervezett aktivistákat civil szervezetekbe tömörítik, majd ezek hivatalosan is fellépnek a “Soros György birodalmának eszmerendszeréhez” tartozó célokért, amelyek közül most a legfontosabb a bevándorlás, a nemzetekre és keresztény életelvekre épülő keresztény Európa megszüntetése. Ezek az NGO-k azután megtámadják a bevándorlásellenes kormányokat, amelyekre Brüsszelből is nyomást gyakorolnak, majd a választások befolyásolásával el akarják érni, hogy bevándorlás- és Soros-párti képviselők kerüljenek a parlamentekbe, végül pedig a kormányokba is beépülnek, és átalakítják a kiszemelt országokat – fejtette ki, hozzáfűzve, hogy az üzleti haszon pedig Soros Györgyékhez kerül.
Közölte: Magyarországon körülbelül 2 ezer fizetett ember dolgozik azért, hogy a választási kampányban megbuktassák a kormányt, és egy bevándorláspárti, Soros György által is elfogadható kabinetet hozzanak létre.
“Pontosan tudjuk, névre szólóan is tudjuk, hogy nagyjából kicsodák hogyan és miképpen dolgoznak Magyarország bevándorlóországgá alakítása érdekében” – jelezte, hozzátéve, hogy ezért is terjesztették elő a “Stop Soros” törvénycsomagot.
A miniszterelnök kifejtette továbbá: a brüsszeli bürokraták júniusban akarnak döntést hozni az új bevándorlási rendszerről, a bolgár EU-elnökség által a témában készített tervezeteket azonban Magyarország elhibázottaknak tartja, mert a bevándorlószétosztásra helyezik a hangsúlyt a határvédelem helyett. Azt mondta, ha Magyarország elfogadná ezt a javaslatot, több mint 10 ezer bevándorlót kellene azonnal befogadnia, és “9 millió forint koponyánkénti pénzösszeget is biztosítani kellene” az ellátásukra.
Hangsúlyozta: a júniusi EU-csúcson olyan miniszterelnöknek kell képviselnie Magyarországot, aki meg tudja védeni ettől a tervezettől az országot.
Nagypéntek alkalmából a kormányfő úgy fogalmazott: a keresztény Európa kulturális értelemben olyasmi, mint a levegő, “természetes módon vesz bennünket körül, ezt nevezzük otthonosságnak, ezért érezzük magunkat otthon a keresztény Európában és a keresztény Magyarországon”. Ezért is van az – folytatta -, hogy a keresztény Európa kérdése politikai kérdéssé vált, arról folyik a vita, hogy “az általunk szeretett életmódot” sikerül-e megőrizni, vagy azt külső hatásra megváltoztatják.
Véleménye szerint azonban Nyugat-Európában a fiataloknak egy olyan életre kell felkészülniük, amelynek során még látni fogják, amikor elveszítik a keresztény Európát, és a saját világukban kisebbségbe kerülnek.
Ez a veszély mindenkinek ott lebeg a feje felett, az a kérdés, milyen választ adnak erre a különböző európai népek: vannak országok, amelyek a nyitott társadalommal reagálnak, és vannak – ilyen a közép-európaiak többsége -, amelyek meg akarják védeni a mostani életüket – fejtette ki Orbán Viktor.
Szerinte egyébként a brüsszeli, nyugat-európai vezetőket azért is nehéz meggyőzni ebben a kérdésben, mert más világban élnek, mint az átlagos polgárok: általában védett emberekről vannak szó, jó helyeken, védett kerületekben laknak, nem utaznak metrón, a környékükön nincsenek no-go zónák, így az ő életminőségük a migrációval nem változik meg közvetlenül.
A miniszterelnök arról is beszélt, hogy a 2015-ös röszkei zavargás óta, amikor “ránk rúgták az ajtót, és elfoglalták Magyarországot”, a magyaroknak van személyes tapasztalata a témában.
Szó volt a rádióinterjúban a téli rezsicsökkentésről is, amellyel kapcsolatban Orbán Viktor megerősítette:
a kormány egyedi döntésekkel az olyan társasházakban élőknek is biztosítja az őket megillető rezsicsökkentést, ahol a háztartások egy fogyasztóként vannak lekönyvelve.
Ugyanígy azokra a településekre is eljuttatják háztartásonként a 12 ezer forintot, ahol egyáltalán nincs gázszolgáltatás – közölte.
Akkoriban a húsvét azt jelentette, hogy kapunk új ruhát a kinőtt régi helyett, olykor új cipőt is, autóformájú kölnisüveget, s kezdődhet a nagy versengés: ki gyűjt több piros tojást. Persze azt is, hogy volt nagy sütés-főzés, készülődés. Az ötvenes és hatvanas években a kolozsvári piacra ilyenkor bejártak a környékbeli falvakból, és hozták – nyakukban, hátukon vagy szekéren – a bárányokat. Élő, bégető báránykákat. Apám a szakértő hentes-mészáros szemével felmérte őket, majd egyet kiválasztott és hazahozott. Az udvar végében, a fáskamrák előtt aztán levágta. Mi, gyermekek, meg bámultuk, ahogyan a hátsó lábainál felaggatott állat nyakán szúrt sebből kifolyt a vér, itt-ott a fehér göndör gyapjat is vörösre festve, majd fentről kezdve megnyúzta. A most már gyapjatlan, pucér testet felhasította, és a felhasználható belsőségek egy pléhtálba kerültek. Ebből lett aztán a drob – a románoktól eltanult hagyományos húsvéti eledel; nálunk ez volt a klasszikus előétel és reggeli. Az összedarált belsőségeket apróra vagdalt zöldhagymaszárral, tejbe áztatott kenyérrel, fűszerekkel keverve a „csipkés” hashártyába bugyolálták, majd egy lábasba helyezve a sütőben – amit mindenki csak lernek hívott – kisütötték. Hidegen tálalták.
A húsvéti bárányból készült még, kötelezően, tárkonyos leves, főleg a csontos részekből, aztán szép aranyosbarnára – pirosra – sütött húsok a zománcos tepsiben, amit klasszikus krumplisalátával kellett (illett?) felszolgálni.
A bárányt valamikor már nagyhét közepén levágta apánk, és aztán anyám elkészítette a drobot, krumplisalátát, tárkonyos levest. Vasárnapra már csak a húst kellett a lerbe tenni.
Húsvéti tojás a kanadai Vegreville-ben
A húsvétvasárnapi reggelizésekre is jól emlékszem: ezek is valamiféle családi forgatókönyv szerint történtek, s olykor azon kapom magam, hogy itt Kanadában is ezt a forgatókönyvet próbálom megvalósítani. Volt tehát a drob (ez itt nincs), meg házi sajt (egyéb fajta sajtot nem is igen ettünk akkoriban), zöldhagyma, piros retek, főtt tojás. Pirostojás – ezt így mondtuk, egybe, egy szó gyanánt. A felnőttek koccintottak is egy-egy pohárka szilvapálinkával. Később az jelezte, hogy emberformának számítunk, hogy nekünk is töltöttek előbb csak félpohárnyi, később tele pohár pálinkát. Hogy szokjuk…
A nagyhéten, persze, anyám teljes és hosszított műszakokban készülődött. Nemcsak a házat illett fényesre sikálni tavaszi nagytakarítás címszó alatt, de mindenféle finomságokat is kellett készíteni. Mi tésztáknak mondtuk, később megtanultam, hogy úribb helyeken meg magyarországiak között süteményt kell mondani. Volt egy receptesfüzet, amibe máshonnan származó megsárgult lapok is voltak beillesztve, ezt ilyenkor előszedte anyám (Váncza-sütőporos reklám is volt egy réges-régi recepteskönyv fedőlapján), és akkor mi, gyermekek is be lettünk fogva a készülődésbe. Dió- és mákdarálás, mindenféle krémek kikeverése (konyhai robotok még nem voltak) és ehhez hasonló feladatok vártak ránk. A jutalom az volt, hogy a végén a kiürült tálak faláról kinyalhattuk a finom krémeket. És a fakanalat is tisztára nyaldostuk…
A húsvét hétfője aztán már nem a családról szólt, hanem a kalandokról a nagyvilágban. Ámbár húgom, ki otthon ülve várta, kellett várja az öntözőket, biztosan másképp látta. Ja, és nálunkfelé nem locsolkodás volt, hanem öntözés. Voltál öntözni? – kérdeztük egymástól. Énkiskertész legényvagyok, öntözgetni járogatok…
Sok-sok évi csatangolás után végre én is megállapodtam Kanada kellős közepén. Az új, vegyes háztartásban az lett volna a szép, ha összekombináljuk húsvéti hagyományainkat, és valamiféle erdélyi–boszniai finomvegyest alkotunk. Hogy mégse így lett, annak főleg az az oka, hogy feleségem ateista szüleitől (ahol a felmenők közt horvátok, montenegróiak és szerbek egyaránt voltak) nem sokat hozott. Érdekes módon, karácsonyi szokásokat igen, de húsvétit nem. Így aztán az én apai-anyai „örökségemre” alapozunk: én hagymahéjjal festem a harisnyába kötött tojásokat, ő – a kedvemért – süti a tésztákat és tortákat, s közben, mert ez a bevett konyhai gyakorlat, a káundkából örökölt közös szavainkat, meg a magyar és román szókincsbe került délszláv jövevényszavainkat leltározzuk. A globalizáció jegyében ausztrál meg új-zélandi bárányhúst is vásárolok. Olykor meg halal-t. Ez olyan, mint a kóser, csak muszlim. De akármilyen, a sültet krumplisalátával kell fogyasztani. Nem szereti az asszony a bárányhúst, de ilyenkor hősiesen megküzd vele. Némelykor a családom kanadai tagjait is áthívjuk, ilyenkor húgom valamiféle „fals drob”-ot produkál és hoz magukkal (belsőségek nincsenek, tehát csak sápadt imitáció), a többi aztán laza múltidéző nosztalgiázással telik. Van festett tojás, tárkonyosleves és báránysült. És hétfőn este nem kell fejet mosni, mert senki nem öntözte tele mindenféle pacsulikkal. Ezt az öntözéses őrültséget más kelet-európaik sem értik. A kanadaiaknak nem is mondom.
Horváth Sz. István Kanadában élő erdélyi újságíró, fordító, blogger https://istvanhorvath.com/huma
A cikk a Hargita Népe március 29-i húsvéti mellékletében jelent meg.
Hetedik alkalommal került megrendezésre a Bostoni Magyar Hagyományőrző napok, amelynek megszervezésében Varga Emesének az idén is fontos szerepe volt. Varga Emese a bostoni Boskola Bartók Béla Bostoni Magyar Iskola és óvoda vezetője. A magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány által támogatott kulturális események közé sorolható ez az idei rendezvény amelyen neves művészek tartottak úgy előadásokat, mint kézműves foglalkozásokat.
Az egyik ilyen művész Berecz András, Kossuth díjas ének- és mesemondó volt aki a Boston környéki magyarok számára is elhozta legújabb, “Ha vagyunk, legyünk!” című műsorát.
A másik két művész közül az egyik az Balatoni Katalin, az Így tedd rá! módszertan programgazdája volt, aki népi játékokkal és táncolással színesítette a programot. A harmadik meghívott Vetró Mihály, a nemezművészet mestere volt az egészen Nádudvarról érkezett az Egyesült Államokba, hogy a Boston környéki magyarok is megtanulhassák tőle a nemezelés csínját-bínját.
A Bocskai Rádió élő adása alatti telefonos beszélgetésben Varga Emese elmondta a fesztivál célja, hogy bemutassa a magyar hagyományos népi kultúrát, így a programok között szerepelhetett népzene, néptánc és kézműves foglalkozás is. Az érdeklődők olyan mesterségeket próbálhattak ki, mint kosárfonás, tojásfestés, mézeskalács díszítés, szövés-fonás, bábkészítés és nemezelés.
Nem maradhatott ki a magyar gasztronómia sem, ilyenek mint lángos, kürtöskalács és sok más finomság is kapható volt.
A szervezők szerint kellemes és hasznos élményekkel távozhattak a rendezvényen résztvevők.
Az alábbi linken meghallgathatják a beszélgetést teljes terjedelemében.
Cserkész Rádió / TV áprilisi adása. Tartalom:* Bemutatjuk a cserkész lányok szereplését az 1848-as megemlékezésen * Interjú Tábor Mátyással a Regös Hétvégéről * Interjú Szentkirályi Jucival a Magyar Iskola szavalóversenyéről* Bemutatjuk a Magyar Iskola legjobb szavalóit* Hívogató a Cserkészbálra, Interjú Horváth Mihállyal* Cserkész hirdetések
A HAZAI ELLENZÉK SEMMIT NEM ÉRZÉKEL A GLOBÁLIS FOLYAMATOKBÓL, ELLENTÉTBEN A KORMÁNNYAL.
Magyarország az európai történelemben gyakran volt hatalmas változások alanya és elszenvedője, s utána gyakran felejtették el, hogy amit a világ más felein nóvumként kezelnek, az idehaza már lerágott csont. Érdekes helyzet állt elő hazánkban: Orbán Viktor a nyilatkozatával első kormányfőként állt ki Donald Trump mellett, és az európai jobboldali mozgalmak egységesen inspirációként tekintenek a magyar miniszterelnökre.
Orbán kockáztatott és győzött, miközben nemcsak a magyar baloldali ellenzék, de még a Jobbik is Trump ellen beszélt, elsősorban a hamar kieső Bernie Sanders mellett téve hitet, mint ahogy mindkét nagy hazai ellenzéki tömörülés Barack Obamát támogatta az azelőtti választás során is. Ez mindössze egyetlen szegmense az ellenzék valóságot nem látó, rossz irányba tapogatózó lépéssorozatának.
Trump lázadást hirdetett, az eddigi elit elsöprését, a „washingtoni mocsár leszívását”, és érdekes módon most a magyar kormány, a hazai hatalom gyakorlója a lázadók oldalán találja magát. Lázadni a legritkábban lehet felülről: lázadni az elnyomott, a vesztes, az angol „underdog” szokott, kilátástalan, ám igaz küzdelmével nyerve meg a tömegek, de elsősorban az ifjúság támogatását.
Azonban ha ma egy magyar fiatal a fősodrat elleni izgatást, a „birodalom” ledöntésének érzését keresi, akkor azt nem fogja megtalálni a magyar ellenzékben. A világban hatalmas folyamatok zajlanak, melyeknél eddig semmi nem cáfolt rá jobban a „történelem végének” fikciójára: Trump mellett gondoljunk csak a terror- és menekültválságra. Ezekben pedig Orbán Viktor érezte meg a dolgok valós kimenetelét, és tette le a megfelelő helyre a voksát.
Míg a magyar ellenzék az iszlám fényéről, a migránsok számára kiosztandó magyar állampolgárságról meg kétfarkú kutyákról habogott, addig Orbán megannyiszor remek érzékkel találta el a később igaznak bizonyuló irányt, ellenfelei pedig leforrázva állnak most.
És persze mit mondhatnának? Hogy forrong a világ, az ifjúság hallatja a szavát, és ezért itt az ideje elsöpörni a kozmopolita, globalista elitet? Bocsánat, Orbán ezt mondja nyolc éve. Falat építeni? Bocsánat, kész a fal. Beállni Trump mögé? Bocsánat, Orbán már megcsinálta.
Ráadásul Trump a magyar baloldalnak rasszista, a szebb napokat látott nemzeti radikálisoknak pedig zsidó, és mind a kettőnek túl kapitalista. Nem tudnak mit kezdeni a Trump-jelenséggel, az országukat első helyre tevő populisták új hullámával. A lázadást Orbán Viktor kezdte meg, és nem lehet kicsavarni a kezéből annak fáklyáját: soha nem voltak ilyen jó pozíciói a magyar kormánynak a világ politikai palettáján, ráadásul mindezt nem az amerikai politika gyökeres átrendezése előtt, hanem után mondhatja el magáról.
A magyar kormányfő lázadt és nyert, és ebből következően mindenki, aki lázadást hirdet Orbán Viktor ellen, a külpolitikában minimum a vesztes oldalra pozicionálja magát. Olyan ez, mintha egy kuruc ország ellen hirdetnének lázadást a labancok. Így lehet leírni a helyzetet: az Orbán-ellenes lázadók labancokként funkcionálnak, lényegében a magyar szuverenitás ellen agitálnak.
A minap elém került a Momentum kampányvideója, és meg kell mondanom, hogy remekül szórakoztam rajta. Lázadásról, a hang hallatásáról, fiatalos dühről írt, miközben ők a globális elit leglelkesebb kiszolgálói. Hogyan lehet lázadónak, rendszerellenesnek neveznie magát, miközben a nemzeteken átívelő birodalmat építi? Fekete-Győr András ugyanis deklaráltan Belgiumba jár szelfizni Frans Timmermansszal.
Ugyanazzal a Timmermansszal, aki szerint idehaza valamifajta antiszemita diktatúra van. Összevetésképpen: Hollandiában zsidókat késeltek meg a nyáron, egyszer izraeli turistákba gázoltak, még valakit megvertek, és háromszor támadtak meg egy zsidó éttermet.
Fekete-Győr tehát nemcsak rosszindulatú vagy buta emberek támogatását keresi, de még a történelemnek is a rossz oldalán találja magát, hiszen az európai szintű folyamatokat sem érti. Nem érti, hogy a migráció korunk egyik legfőbb kérdése, és hogy mit jelent ez az általa is vallott klasszikus liberális értékekre.
A szélsőséges iszlamistákkal ugyanis megpróbálhat egyeztetni a nyílt társadalomról, de majd úgy jár, mint a holland szocialisták és zöldek, akik lépten-nyomon engedményeket tettek az iszlamista pártoknak, míg végül deklarált antiszemitákkal és nőellenes nézeteket vallókkal találták magukat egy oldalon, ahogyan most is történt a rotterdami önkormányzati választáson.
Kevés dolog mutatja jobban a progresszió napjainkra való eltorzulását, mint hogy haladócskáim a legsötétebb középkori nézeteket valló erőkkel kényszerülnek szövetségre. A hegeli kör képletesen szólva körbeér, a kék hajú feministák és a két lábon járó diplomák frigyre léptek a saría híveivel.
Lázadók igen ritkán szoktak ilyen nyíltan a történelem rossz oldalán lenni, mint ahogy a helytartókkal – ez esetben a brüsszeli politikusokkal – is ritkán szoktak mosolygó fotókat készíteni. Petőfi Sándor sem arról volt híres, hogy osztrákokkal pózolt volna, Bajcsy-Zsilinszky Endre sem jópofizott nyilasokkal, Mansfeld Péter sem kereste a kommunisták kegyeit. Brüsszel természetesen nem náci, de a hazai ifjonti „lázadók” mentalitását mutatja a helyzet.
Az ellenzéki labancoknak – akik voltaképpen az új, technokrata-értékmentes imperializmus kiszolgálói – így egyetlen sorsa maradt, a hosszú távú bukás. Amíg nem kapcsolnak a migráció ügyében, amíg nem adnak adekvát válaszokat korunk legégetőbb problémáira, addig nem fognak tudni helyzetbe kerülni.
Nemrég egy baloldali megszólaló hangosan méltatlankodott azon, hogy csak Orbán Viktornak vannak releváns válaszai a globalizmus modern kihívásaira: „Lehet vitatkozni a nagyobbik kormánypárt lépéseivel, de azzal valóban nem, hogy legalább értik a kérdést, és felelnek rá. Ezzel szemben valóban nehéz fiatalos, új alternatívaként meghatározni magunkat.”
Nem is véletlen, hogy az új, balos labancok csak a kétezres évek elején letudott lózungokat ismételgetik. Nem képesek „túllázadni” a lázadókat, nem tudnak formabontóbbak, kevéssé konvencionálisabbak lenni az unortodox magyar miniszterelnöknél.
Hosszú ideje először van egy trendeket alapító vezetője országunknak – lásd a Szlovákiában és Izraelben is feléledő, valós Soros-kritikát –, hosszú ideje először nagyobb a befolyása Magyarországnak, mint azt mérete és valós ereje indokolná. Aki ez ellen lázad, az az ország épülése, gyarapodása ellen lázad.
Az ellenzéki fotelforradalmárok kínjukban a szociális demagógiára és a korrupcióvád erőltetésére fanyalodnak, a hordószónokok két örök témájára, amelyek a dolgok természetéből fakadóan mindig és mindenhol működő érvek lehetnének. De most nem. Mert fontosabb ügyek vannak a címlapon: például hogy a The Jerusalem Post szerint Soros György szervezetei német gigacégeket uszítottak a magyar kormány ellen.
A baloldali média ironizál és fanyalog, míg a nemzeti radikális, látva, hogy a kormánypárti narratíva bizonyult igaznak, tehetetlenségében cicás képeket posztol. Vona Gábor pedig megpróbálhatja ellopni a lázadás szlogenjét, de mindenki tudja, hogy ő erről a lázadásról lemaradt, körülbelül akkor, amikor Alekszisz Cipraszt és az iszlámot méltatta. Ő is lázadt, de ő a sikeres lázadók ellen tette ezt: ellenforradalmár lett az elmúlt évtizedek talán egyetlen jobboldali forradalmában.
Ez egyszerre levél és segítségkérés egy európaitól Visegrád Európája vezetőihez és népeihez.
34 éves breton vagyok, francia állampolgár és független újságíró a szakmám. Ezt a segítségkérést számos nyugat-európai polgár nevében írom, akik naponta látják, hogy országok, térségek mélyen átalakulnak úgy, hogy hamarosan és kétségtelenül azok már ne emlékeztessenek azon nemzetekre, amelyek az európai civilizációt alkotják, amelyekhez mindannyian tartozunk.
Amikor mély átalakulásokról beszélek, nyilvánvalóan a bevándorlásról és nyugati társadalmaink iszlamizációjáról van szó.
Tudom azt, hogy Önök, magyarok, csehek, szlovákok, osztrákok, lengyelek, Közép- és Kelet-Európa népei utaznak, televíziót néznek és kérdéseket tesznek fel.
Fotós: MTI
Vajon miért van az, hogy Párizs utcái minden múló nappal több és több afrikai, arab bevándorlóval vannak teli, egyre nagyobb részüknek már van személyazonossági igazolványa és őket elitjeink franciáknak tekintik?
Miért van az, hogy azok a muzulmánok, akik Európa halálát és Allah uralmát akarják kontinensünkön, nyilvános helyeken fejezhetik ki magukat, London utcáin?
Miért van az, hogy Anglia fehér bőrszínű asszonyait pakisztáni migránsbandák éveken át rabszolgaságban tarthattak anélkül, hogy a hatóságok akár az ujjukat is felemelték volna?
Miért van az, hogy egy marokkói Rotterdam polgármestere, és egy pakisztáni Londoné?
Miért van az, hogy a német, francia, angol, belga nők nem mernek már este kimenni az utcára országaink egyes negyedeiben, mert félnek tőle, hogy bántalmazzák, sőt esetenként meg is erőszakolják őket?
Miért van az, hogy nyugat-európai országaink, amelyek kétségtelenül a múltban az európai civilizáció motorjai voltak, ma demográfiailag kihalófélben vannak és etnikailag átalakulnak?
Nyilván Önök is felteszik maguknak mindezen kérdéseket, mint ahogyan sok más honfitársamhoz hasonlóan én is felteszem.
Mára vezetőink elhagytak bennünket. Még félelmetesebb, hogy a Nyugat népeinek egy része a jelek szerint elfogadta a jövőbeni eltűnést, civilizációnk megrendülését, amit súlyosan és pénzügyileg támogat a Soros-galaxis.
Mindennap e sötét erők mindent el akarnak pusztítani: európai azonosságunkat, értékeinket, hagyományainkat.
Olyan városokban élünk, ahol ma találkozhatunk egy gyermekes transzszexuálissal és a szíriai frontról éppen visszajött iszlamistával, miközben mindkettőt olyan veszélyes egyedek védik, akik a nemek megkülönböztethetetlenségének, a korlátlan bevándorlásnak a védelmezői, és akik naponta mutogatnak ujjal, bélyegzik meg és ítélik el a fehér heteroszexuális, önálló és gyökereikhez ragaszkodó embereket.
Nyugat-európai társadalmaink a fejükre állva menetelnek. Elvesztettek mindenfajta racionalitást, ráadásul megengedik, hogy a hivatalos médiumok és vezetőink ujjal mutogassanak a magyarokra, csehekre, szlovákokra, lengyelekre, akik olyan vezetőket választottak a hatalomba, akik e népek és nemzetük, valamint közös civilizációnk javát akarják.
Nem vagyok magyar, nem vagyok cseh, nem vagyok szlovák vagy lengyel: francia személyazonossági igazolványom van, de ma ezerszer közelebb érzem magam Önökhöz, akik Európa nemzeteihez tartoznak, mint a Ghánából, Nigériából vagy Törökországból érkezett migránsokhoz, akiknek mégis ugyanolyan állampolgárságuk is van, mint nekem. Egyébként francia személyi azonossági igazolványomat felcserélném bármely pillanatban egy olyanra, amely azt tartalmazza, ami én vagyok mindenek előtt, azaz Európa és a keresztény hagyomány fehér polgára.
Ma, Közép-Európa barátai, népei, unokatestvéreink, akik ugyanazon civilizációhoz tartoztok, mint mi Nyugaton, tudjátok, hogy szükségünk van rátok, és hogy sorsunk ezentúl világosan a ti kezetekben van, hiszen az Európát elpusztító gép olyannyira el van foglalva feladatával a legutóbbi években.
Tudnotok kell, hogy itt reményeink, szándékaink részben bennetek vannak, legyetek ezzel tisztában. Tudjuk azt, hogy bennünket etnikai és kulturális eltűnésre ítéltek, ha ti, Visegrád és Kelet-Európa európai polgárai nem vesztek tudomást azon hatalmas küldetésről, amely ma a tiétek, és amelyben minden eszközzel segítünk nektek. Azaz Európánk és civilizációnk megmentésében.
Nektek megadatott annak a lehetősége, hogy etnikailag homogén országokban éljetek, ahol a nőknek olyan szabadság adatott meg, mint amiből itt egyre kevesebb marad meg számukra. Olyan országokban, ahol már a polgároknak a legkisebb korukban megtanítják, legyenek büszkék arra, amik és hogy honnan jönnek. Olyan országokban, ahol az olyan szavak, mint a nemzet, a haza vagy a gyökerek nem jelentenek sértést. Olyan országok, ahol az identitást vérrel és a történelemmel adják át.
Olyan országokban, ahol a házasság egy férfit és egy nőt egyesít, és ahol egy külföldit adott esetben tiszteletben tartva fogadnak be. Olyan országok, ahol a férfiakat és a nőket arra bíztatják, legyenek gyermekeik, neveljék fel, szeressék őket és nyújtsanak nekik stabilitást, folytonosságot, tudatosítsák gyökereiket és sorsukat.
Ugyanez a sors, az európai sors az, amit sok honfitársamhoz hasonlóan át szeretnék adni holnap gyermekeimnek. Ez ugyanaz a biztonságos, kellemes, örömteli, hagyományokban gyökerező jövő, amit át akarunk nekik adni.
Ez az, amiért sorsunkat a ti kezetekbe helyezzük, és amiért szükségünk van rátok, hogy segítsetek nekünk harcolni Európa megmentésében a biztos eltűnéstől, ha európaiak millióit azon veszélyes bolondok kezében hagyják, akik abból egy multikulturális, több etnikumú, közömbös és végső soron afrikai földdé akarják változtatni, ha hinni lehet a globális demográfiának.
Ébredjetek tudatára ennek a küldetésnek és annak a reménynek, amelyet kezetekbe teszünk. Nem akarjuk, hogy holnap ugyanolyan sorsunk legyen, mint a dél-afrikai fehéreknek.
Milliókkal egyetemben nem akarjuk, hogy templomainkat bemocskolják, zászlainkat elégessék, gyermekeinket megöljék, feleségeinket megtámadják vagy megöljék.
Súlyos órákat élünk – és független újságíróként nagyon is látom, mi megy végbe ma Franciaországban, Németországban vagy az Egyesült Királyságban. Az ellenzéki hangokat elhallgattatják, a szólás szabadsága már nem létezik és a szólásszabadság gyakorlóit bíróságok elé hurcolják azon politikusok utasítására, akik hatalmukat a nemzetellenes oligarchák kezében lévő médiumok által befolyásolt választásoknak köszönhetően gyakorolják.
A demokrácia szó semmit nem jelent azokban az országokban, ahol a választói távolmaradás már a többségé, és ahol nem választott kormányok – mint Brüsszelben – aljas törvényeket hoznak Európa elpusztítása céljából.
Európa polgárai, legyetek magyarok, csehek, szlovákok, osztrákok, lengyelek vagy bármilyen más nemzetiségűek, akik büszkék vagytok történelmetekre és gyökereitekre; ti, akik tudjátok, hogy az elnyomás, a megszállás az, ami eltűnéssel fenyeget, mint ahogyan azt mindig is tudtátok történelmetek során, segítsetek nekünk!
És hassatok oda, hogy sorsunk civilizációnk sokféleségében egyesüljön évszázadokra, hogy Európa éljen!
Yann Vallerie
Yann Vallerie 2013 óta a bretagne-i Breizh-info.comhírportál főszerkesztője, akinek cikkei számos más, független francia és belga médiumban jelennek meg.
Monumentális produkcióban, az eredeti szereplőgárdával és helyi táncosokkal is kiegészülve augusztus 18-án Csíksomlyón adja elő a magyar Nemzeti Színház a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel közös produkcióját, a Csíksomlyói passió című előadást – jelentették be szerdán Csíkszeredában. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere ez alkalommal úgy fogalmazott, az alkotók hazahozzák a Csíksomlyói passiót.
Több intézmény összefogása, együttműködése révén valósul meg a szerdán bejelentett különleges előadás • Fotó: Gecse Noémi
A magyar kultúra, a magyar kulturális kapcsolatok támogatása a főkonzulátus kiemelt feladata, öröm számunkra, hogy a Csíksomlyói passió előadása eljön ide Csíkszeredába, és mi ebben közre tudunk működni, együtt tudunk ezen dolgozni – mondta szerdán Tóth László főkonzul a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán tartott sajtótájékoztatón. Itt jelentették be, hogy
augusztus 18-án a csíksomlyói Nyeregben adja elő a Jézus szenvedéstörténetéről Budapesten tavaly bemutatott előadását a Nemzeti Színház.
„Számunkra, székelyföldiek számára a Nemzeti Színház a nemzet színháza és az, hogy ez az előadás eljut Csíkszeredába – továbbá egy Kárpát-medencei turné keretében Marosvásárhelyre, Szatmárnémetibe, Komáromba és Beregszászra is –, ebben az érzésünkben fog megerősíteni” – mondta Tóth László.
Csíksomlyó egy fogalom, az egész magyar nemzet egyik fontos lelki támasza
– mutatott rá Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán. Megköszönte a szerdai eseményen a szervezőknek, hogy – amint fogalmazott – a Csíksomlyói passiót hazahozzák. Kifejtette, az évszázadokkal ezelőtt megtelepedett ferencesek iskolát is alapítottak Csíksomlyón a közösség számára, és térségünkben először itt indult el a színjátszás: a csíksomlyói diákság és a ferences barátok hosszú időn át ápolták a passió előadásának hagyományát.
Nem lehet frappánsabb választ adni akkor, amikor egyesek százassal, mi meg ezerszázassal tekintünk vissza, hogy mit is jelent a székelység, mit jelentenek az egyházi gyökerek, az iskola, a kultúra számunkra, mióta vagyunk itt, és milyen távlatokba tudunk visszatekinteni
– mondta még a polgármester.
„Amikor a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel, Zsuráfszky Zoltánékkal elkezdtük a munkát, már arról beszéltünk az első próbák egyikén, hogy az lenne csodálatos, ha ezt a Nyeregben is el tudnánk játszani” – mondta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, aki rendezője is a Budapesten tavaly márciusban bemutatott Csíksomlyói passiónak. Vidnyánszky köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé teszik a nyári rendezvény létrehozását, és úgy értékelte, a passió több szempontból is fontos előadása a Nemzetinek.
A Nemzeti Színház a nemzet színházává próbál válni, és úgy gondolom, most találtunk rá arra az útra, hangnemre, amely egy ránk jellemző, belőlünk szóló színházi formát is szül a maga üzeneteivel, határozott kiállásaival egy értékrend mellett
– fejtette ki a főigazgató, aki úgy véli, ez irányú munkálkodásuk egyik csúcsteljesítménye a Csíksomlyói passió. Hozzátette, a csíksomlyói előadás rendezőként is nagy kihívás lesz, hisz
létezik már a produkció, de ezt újra fogják alkotni, és helyi erők, táncosok is beépülnek majd ebbe, hogy minél teljesebb legyen az előadás.
• Fotó: Gecse Noémi
A darab koreográfusa és az előadásban közreműködő Magyar Nemzeti Táncegyüttes vezetője, Zsuráfszky Zoltán megerősítette, hogy az előadással ide is készültek, a díszleteket már eleve olyan monumentálisra tervezték, hogy szabadtéren is használhatók legyenek. Az előadásban székely népviseletben vannak jelen a színpadon a táncosok – tudtuk még meg Zsuráfszkytól, aki azt is elárulta, hogy a magyar közszolgálati televízióval is tárgyaltak az esemény közvetítéséről.
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes szerint Jézus szenvedéstörténete, a passió a kereszténység lényegéhez vezet el bennünket. „Jézus Krisztus megszülte azt a fogalmat, hogy szeresd felebarátodat, szeresd az Istent. Nagycsütörtökön, nagypénteken dől el, hogy mit jelent a szeretet. Nagycsütörtökök, nagypéntekek mindannyiunk életében vannak, a munkában, a családban. Jézus Krisztus nagypénteken is tudott szeretni, és ez megújította a világunkat, egy új dimenzióba helyezte az emberi létet. Hálás vagyok, hogy a kereszténységnek ezt a legfontosabb részét feldogozzák művészi szinten és az előadás alkalmával mindannyian el tudunk majd gondolkodni azon, hogy vajon én a kis nagypéntekeken tovább tudok-e menni Jézus Krisztus útján? Köszönöm, hogy a Csíksomlyói passiót, Jézus Krisztus irántunk való végtelen szeretetét megpróbálják érthetőbbé, közelebb hozni hozzánk” – mondta a sajtótájékoztatón Böjte Csaba.
Borboly Csaba, aki a Hargita megyei önkormányzat támogatásáról biztosította a produkció szervezőit azt mondta, bízik benne, hogy nagyon sokan részt vesznek az előadáson.
Iskoladrámák és kortárs szövegek
A Nemzeti Színház Csíksomlyói passiója keresztény hitünk alapjaira kérdez rá, miközben új színpadi nyelv megteremtését tűzi ki célul, melyben a bibliai történet XVIII. századi, iskoladrámákban található interpretációja, valamint Szőcs Géza kortárs költői átirata szerves egységet alkot a Berecz András által megszólaltatott vallásos népénekekkel és a néptánc alapú koreográfiával, melyet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjai adnak elő – írták az előadásról a Nemzeti Színház közleményében. Vidnyánszky Attila elmondta, az eredeti, három órás előadást egy közel két órás produkcióvá dolgozzák át a csíksomlyói eseményre.
Az előkészületek már zajlanak, szerdán helyszínbejárást tartott a rendező és a koreográfus. Az itteni próbák a csíkszeredai Erőss Zsolt Arénában augusztus 14-én kezdődnek majd, amikor a helyi táncosokat és további szereplőket is „beépítik” az előadásba. A Nyeregben nagy volumenű, több sportpályányi játékteret képzelnek el, két épített színpaddal, nagyméretű díszletekkel. Az előadás élőzenés kísérettel zajlik majd, a megtekintése pedig ingyenes lesz.
Fájó szívvel tudatjuk, hogy Körössy János március 21,én szerda este saját otthonában 75 éves korában vissza adta lelkét teremtőjének. Gyászolja fia, ifjabb Körössy János, leánya Krisztina Scott Simpson, úgymint unokái Jake és Dan.
