Az olvasó feltehetően már a címből rájött, hogy most mással szembesül, mint amit évente egyszer a sajtóban az évforduló kapcsán olvasni szokott. Az alábbi írás tényanyaga PaedDr. Jindřich Marek hivatásos cseh hadtörténész munkájából származik, a Válka REVUE (Háború REVÜ) című cseh szakfolyóirat birtokomban lévő ezévi első számából, de korábban olvasott kitekintésekkel is kibővítem az írást.

Felvidéki szempontból azért is érdekes a téma, például a ligetfalusi magyar leventegyilkosságok miatt, hogy az érem másik oldalát itt is elhallgatták, s mindenhol csak a háborúban vesztes fél atrocitásairól emlékeznek meg. Ugyanez érvényes a szudétanémetekre is.

Maga a szerző is sorol fel forrásmunkákat, melyek közül az egyik címe már önmagában sokatmondó. Dorin A.: Srebrenica. Történet a politikailag korrekt rasszizmusról, avagy a második világháború utáni Európa legnagyobb hazugsága. Prága 2014

Srebrenicából afféle zarándokhely lett, a Srebrenicai Anyák nevű szervezet 8372 muszlim áldozatot jelöl meg nem ellenőrzött forrásból. Nem tudni, hogy ez az 1995-ös események száma-e, vagy esetleg korábbi áldozatok is vannak benne. Az is bizonytalanná teszi a számot, hogy 1996 nyarán, tehát egy évvel az incidens után tartott bosznia-hercegovinai választásokon szavazatot adott le 914 személy, akiket az áldozatok között tartanak számon, illetve több száz állítólagos áldozat él az USA-ban és Ausztráliában, akik szerepelnek az áldozatok listáján.

Igazából a történet valamikor 1992-ben kezdődött, amikor a bosnyák kormány által odaküldött muszlim hrdlorez-torokmetsző Naser Orić félkatonai csapatai etnikai tisztogatásokba kezdtek a srebrenicai régióban élő szerbek ellen. Szerb falvak tucatjait égették fel, legalább ezer civilt gyilkoltak meg a rájuk jellemző legbrutálisabb kegyetlenséggel, melyek között szerepel nyársra húzás utáni megégetés, fejlevágás, vasvillás, és baltás gyilkosságok, keresztrefeszítés, és további válogatott kínzások, melyek elől 12 800 szerbnek sikerült elmenekülnie. A muszlimoknak 1993 elejére teljes etnikai tisztogatást sikerült végrehajtaniuk a srebrenicai régióban. Ötven szerb községet égettek fel még a szerb vidékekre való betöréseik alkalmával, köztük Bjelovac, Zalazje, Glogovo, Brezsani településeket. A muszlim kommandók bizonyítható módon kínozták és gyilkolták a civil lakosságot.

Az a történelmileg igazolható gyűlölet, mely jogosan élt a szerbekben a muszlimokkal szemben, akik szintén szláv létükre felvették a megszálló törökök vallását, s mindig, minden megszállót kiszolgáltak, beleértve később az országot bekebelező Habsburgokat, valamint a németeket is, nőttön nőtt. A muszlimok korábban SS-kommandókat is alapítottak, s minden lehetséges alkalmat megragadtak a szerbek mészárlására. Ilyen előzmények után érünk az 1995-ös esztendőhöz, amikor a szerbek ellen több fronton, például Horvátországban is offenzíva készült, ezért katonai szempontból elengedhetetlenné vált a szerb utánpótlási vonalakat veszélyeztető, immár tisztán muzulmán srebrenicai enklávé felszámolása. Annak ellenére, hogy a muzulmán fegyveresek többszörös túlerőben voltak a szerbekkel szemben, nem került sor példás ellenállásra, inkább menekülőre fogták a dolgot, s lényegében magukra hagyták a civil lakosságot. Csupán kisebb sikeres utóvédharcokat folytattak a kivonulás biztosítása érdekében. Annak szemléltetésére, hogy melyik fél provokálta ki korábban a másikat, álljon itt egy holland békefenntartó katona hazaküldött üzenete : „A muszlimok folyamatosan tűzpárbajt provokálnak. A fiúk azt mondják, hogy minél korábban ki kell innen esnünk. Hágában gőzük sincs, hogy valójában mi van itt.”

A város, és lényegében a kisrégió elfoglalása után a szerbek megegyeztek a holland békefenntartókkal, és a nőket, gyerekeket a bosnyák kormány által ellenőrzött terület felé indították. A férfiakat viszont visszatartották, mert ki kívánták deríteni, kik vettek részt a szerbek elleni atrocitásokban, melyeknek 3 232 szerb esett áldozatul. Kétségtelen tény, hogy ekkor több száz, akár több ezer muszlim esett áldozatul a szerbek bosszújának. De az összes adat a mai napig sem ismert, például hogy hány muszlim férfi volt a szerbek fogságában.

Még néhány gondolat a boszniai történelmi előzményekhez: A középkorban Bosznia lényegében önálló ország volt, s ami Európában egyedi, a grúz, szír, örmény keresztény egyházakhoz hasonlóan saját „nemzeti” keresztény egyháza volt. Ez volt az ún. bogumil eretnekségnek nevezett, önállónak tekinthető egyház. Mivel a környező katolikus államok meg akarták téríteni őket, ezért a horvát ferencesek nyugatról (belőlük lettek a boszniai horvátok), a szerb ortodoxok pedig keletről térítő tevékenységet folytattak (belőlük lettek a boszniai szerbek, tehát  sikerrel térítettek, legalábbis a határokhoz közel). Mikor a törökök elfoglalták az országot, ez volt a felállás, s lényegében máig ez is maradt. A központi részeken élő szláv bogumil lakosság pedig lassan áttért a muszlim vallásra. Nagy szerepe lehetett ebben annak, hogy a törökök meghagyták a nemességet korábbi pozíciójában. Esetükben önálló etnikumról nem beszélhetünk, csak a 20. században fejeződött be az etnogenézisük vallási alapon.

Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy maga a Nyugat az iraki háború után, mind a propaganda szintjén, mind katonailag, be akarta bizonyítani, hogy nem elvi alapon áll szemben a muszlimokkal, ezért a háborúban melléjük állt, s a szerbeket kiáltotta ki a rossz balkáni megtestesítőjének. Mindezek ellenére a háborúban a szerbek elérték a boszniai Szerb Köztársaság megvédését, s föderális Bosznia jött létre. Ne feledjük, hogy az etnikai tisztogatások közé sorolják a civil lakosság elűzését is, ami a horvátországi szerbeket sújtotta a leginkább, de ebbe a kategóriába tartozik az a 150 ezer szarajevói szerb is, akit a muszlimok elűztek a szülővárosukból. Ezt konkrétan Emir Kusturicától tudjuk, aki maga is szarajevói szerb. Volt!

Forrás: felvidek.ma

Reklám

Ötödik találkozóját tartják ezen a héten a Rákóczi Szövetség és a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesületének közös szervezésében a külhoni és a magyarországi irodalomtanárok. A helyszín ugyanaz, mint az elmúlt heti történelemtanár-találkozón: a Várpalotától néhány kilométerre fekvő gyönyörű Királyszállás.

Az ilyen és ehhez hasonló egyhetes együttléteken a szakmai eszmecserén, feltöltődésen van a hangsúly, de a tanári hivatást gyakorlók számára a legkevésbé sem közömbös, hogy szakmai tevékenységüket milyen társadalmi, politikai klímában folytatják. Ezért is gondoskodik a Rákóczi Szövetség mindig arról , hogy politikus, gazdasági vezető is legyen az előadók között.

Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, amikor csak feladatai engedik, eljön a Rákóczi Szövetség szakmai táboraiba, hiszen alelnöke is a Szövetségnek. Mint elmondta: közvetlenül tapasztalhatta, hogy a megalakulásakor még csupán a Felvidékre fókuszáló szervezet hogyan tudta fokozatosan kiterjeszteni tevékenységét az egész Kárpát-medencére, szerencsésen összefogva, egyeztetve a külhoni és a hazai irányt.

Rátérve a külpolitikára, vázolta a Közép-európai helyzetet, azt az intenzív külpolitikai szakaszt a külkapcsolatokban, amely a térséget az utóbbi időben jellemzi. Foglalkozott Trump amerikai elnök és a visegrádi négyek találkozójával, Netanjahu izraeli miniszterelnök látogatásával,  a régió nemzetközi felértékelődésével, visszatért Orbán Viktor miniszterelnök Tusnádfürdőn mondott beszédére, és szólt  a migrációról,  amely a népesség- és kultúracsere veszélyét jelentheti Európának.

„A mi Európa iránti elkötelezettségünk nem kíván magyarázatot, szétszakítva, több országban élünk, ezért számunkra a nemzetállami szuverenitás abszolutizálása nem jelent jövőképet. A külhoni magyarsággal való kapcsolat két pillére, a nemzetegyesítés és autonómia vonatkozásában az utóbbi időben a gazdasági programokon volt a hangsúly. Uniós forrásból sikerült elindítani a határ-összeköttetési pontok fejlesztését, csak Szlovákiával 26 ilyen van folyamatban, határátkelőhelyek, Miskolc-Kassa autópálya, komáromi híd, Ipoly-hidak. A többi irányban is az összeköttetés fejlesztésén van a hangsúly, kiegészülve regionális gazdasági fejlesztéssel, Délvidéken és Kárpátalján kis- és közepes gazdaságoknak, családi vállalkozásoknak nyújtott segítséggel, hogy versenyképessé válhassanak. Az ezekhez kapcsolódó, részben már el is indult hitelprogrammal együtt mintegy tízszeresére növekedett az anyaország által nyújtott források értéke. Mindez nem jelenti azt, hogy az oktatás, a kultúra és a hagyományos nemzetpolitikai területek ne élveznének továbbra is kitüntetett figyelmet. Például az óvoda- és bölcsőde-program, amelynek keretében 17 milliárd forint megy a határon túlra. Ez kiegészülve a Rákóczi Szövetség hagyományos beiratkozási és egyéb támogatási programjával, érzékelhető, hogy a magyar identitás megőrzésének célját segítik elő, mégpedig minél korábbi életszakaszban, már a bölcsődénél és az óvodánál. Mert ha egy gyerek az általános iskolát többségi nyelven végzi el, akkor már nehéz megakadályozni, hogy végigmenjen az asszimiláció útján.”

A szakmai program Takaró Mihály irodalomtörténész, a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesülete elnökének Arany Jánosról szóló nagyhatású és gondolatébresztő előadásával kezdődött. Végigkísérve a 200 éve született költő pályáját, szinte minden állomásánál olyan adatokra, összefüggésekre, a művek olyan mélyrétegeire világított rá, amelyek jó része az irodalomtanárok számára sem volt ismert. Például az, hogy a költő 6-7 éves gyerekként már 35-40 zsoltárt tudott, s mikor társai a betűvetést tanulták, ő már elolvasta a Károli Bibliát. Mikor nagyszalontai jegyző volt, geometriát és jogot tanult, hogy tudjon segíteni a parasztoknak ügyes-bajos dolgaikban illetve peres ügyeikben. Takaró Mihály példákkal illusztrálta, hogy Arany balladáiban a költő egész életbölcsessége összpontosul, és mindegyik középpontjában a legfőbb morális kérdés: a bűn és bűnhődés kérdése összpontosul. Vagy: a Toldi trilógiában nem a történet a lényeg, hanem a nemzeti sorskérdések, a régi és új nemzetfogalmak tisztázása. A nép nemzetté válásának jelképe a Toldi, mint ahogyan a Toldi estéje a nemzeti hagyomány és korszerűsítés, magyarság és európaiság dilemmájával a legmaibb mű az irodalomtörténész szerint, aki ezzel kapcsolatban Babitsot idézte: a magyarságot nem politikai nézetek, hanem műveltsége köti Európához.

A nagy tapssal kísért előadás után arról a szó szoros értelmében súlyos könyvről kérdeztük Takaró Mihályt, amelyet ő szerkesztett. A kötet példányai még fóliaborításban sorakoztak a  fal mellett, ahogyan a felvidéki Méry Ratio Kiadó szállította. Címe: Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig.

„Öt éve  azt a célt tűzte ki vezetésemmel a KMKE, hogy létrehoz egy olyan új irodalomtörténetet, amely arra az elvre épül, hogy a magyarság hazája a Kárpát-medence. Ugyanis Trianonban nemcsak a nemzettesteket szakították le Magyarországról, hanem megszűnt az a kommunikációs lehetőség, amely ezeket a nemzettesteket kulturálisan  összeköthette volna. 1920 után például egy délvidéki iskolában nem taníthattak többé Erdélyben, Kárpátalján vagy a Felvidéken született műveket. A Kis-Magyarország vagy anyaország irodalmát megismerhették, bár e tekintetben sem volt mindegy, hogy az iskola szerb, román vagy csehszlovák uralom alá került, vagy később szovjet uralom alá, gondolok Kárpátalja hányatott sorsára.

A határon túli magyarság mindenütt saját választ adott a maga kisebbségi létére. Erről szól az 1920 utáni kárpátaljai, délvidéki, felvidéki, erdélyi irodalom. Ez a kötet tesz először kísérletet arra, hogy amit hetven éve meg kellett volna írnunk, azt most öt év munkájával helyrehozzuk. Így született meg ez a több mint 800 oldalas könyv, amelynek utolsó 300 oldala szöveggyűjtemény. Magyar tankönyvekben sosem szereplő felvidéki, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi írók életművét lehet megismerni, olyanokét, akiket Magyarországon sem olvasnak vagy tanítanak. Ha azt mondom, hogy Kovács Vilmos, nem biztos, hogy tudja valaki, hogy Kárpátalja egyik legnagyobb alakjáról van szó. Vagyis a mi célunk az, hogy megteremtsünk egy közös Kárpát-medencei műveltségi sztenderdet. Amit a politika és a hatalom nem tud megtenni, azt a kultúra megteheti. Ez a könyv az irodalomban valósítja meg ezt az egységet, s mivel a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesületének kétszáznál több tagja van, vélhetően szeptembertől nagyjából négyszáz határon túli magyar osztályban kezdik tanítani azokat az írókat, költőket, akiket még soha nem tanítottak.”

Nyilván a magyar pedagógusoknak meg kell harcolniuk azért, hogy a többségi állam tanterveiben helyet, vagyis óraszámot kapjon a Kárpát-medencei magyar irodalom.

Nem volt, nem is lehetett célunk egy olyan irodalomtörténet és hozzá tanterv megalkotása, ami egyetemes, hiszen Ukrajnában  11 osztályos az iskola, míg a többi országban 12.  Nemzeti alaptanterv mindenhol van, az nem írható felül egy magyarországi kezdeményezéssel. De van az a sáv, amelyet kitölthetne ez a könyv. Minden országban megvan ugyanis a kisebbségi irodalom tanításának a lehetősége. Továbbá vannak úgynevezett szabad sávok. Három éven át kutattuk, hogy egyes országokban milyen mozgásteret adnak a tantervek úgy, hogy törvényt ne sértsen egyetlen tanár sem, ugyanakkor mégis taníthasson Kárpát-medencei magyar irodalmat. Megtaláltuk ezeket a sávokat és lehetőségeket, és erre készítjük fel már ötödik éve a tanárainkat. Ez a hét is arról szól, hogy a könyv egy-egy szerzője kiválaszt egy-egy írót, költőt és bemutatót tart tanártársainak abból, hogy ő hogyan tanítaná. Nyilvánvalóan a 21.században vagyunk, a mai modern oktatási eszközöket is bevetve folynak a bemutatók ennek a könyvnek az alapján.

Egyik alapelvem, hogy mindent tanítok, amit hasznosnak tartok, de semmit, amiről úgy gondolom, tapasztalom, hogy rombolja a lelket, a szívet.

Forrás: felvidek.ma

Reklám

A topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület „zsinórban” immár 27-ik alkalommal szervezte meg a már hagyományossá vált ismeretterjesztő és környezetvédelmi nyári táborát. A tábor hét napja során a gyerekekre számos érdekes program vár. A mikrobiológiai előadások és foglakozások keretében a Topolyai-tó vízminőségét is vizsgálták.

Az idei tábor a táborvezetőkkel és szervezőkkel együtt több mint ötven főt számlál. Az érdeklődők Vajdaság különböző településeiről érkeztek: Topolyáról, Zentagunarasról, Bácsfeketehegyről, Szabadkáról, Kishegyesről, Királyhalmáról, Oromhegyesről, Magyarkanizsáról, Bácsföldvárról, Nagybecskerekről, továbbá Magyarországról Somoskőújfaluból és Budapestről. Harkai Ákos, az Arcus Környezetvédő Egyesület elnöke elmondta, hogy hat szakcsoport van idén is. Madarász szakcsoport, kétéltűek és hüllők, növénytan, póktan, rovartan illetve környezettudományi szakcsoport. A szakcsoportok munkájáról röviden elmondta, hogy a madarász, vagyis ornitológiai csoport tagjainak a helyi madárvilágot mutatják be, közben a madár-meghatározás fontos tudnivalóit is ismertetik. Folyamatosan zajlik a madarak tudományos célú gyűrűzése is, melynek során testközelből vizsgálnak egyes fajokat, melyeket sikerül hálóval befogni és ezeket a példányokat természetesen szabadon engedik. Kétéltűek és hüllők (herpetológiai) csoport tagjai a tópartot járva megismerkednek vidékünk herpetofaunájával, és a leggyakoribb fajokat kézből is megnézhetik a csoport tagjai, hiszen az aprócska hüllőket is befogják é megvizsgálják, adataikat pedig, akárcsak a madarakét, pontosan feljegyzik. Általánosságban ismertetik a fajok gyakorlati védelmét és annak fontosságát is. Rovartani (entomológiai) csoport munkája során a vezetők és asszisztenseik a rovarok főbb csoportjainak és jellegzetes fajainak bemutatását, valamint ezen élőlények fontosságát és védelmét igyekszik ismertetni a csoporttagokkal. A póktani (arachnológiai) csoportban pedig a helyi pókfaunát, illetve a vidékünkön zajló pókkutatás módszereit és eredményeit mutatják be, egyben felhívják a figyelmet a pókok az emberek többsége számára ismeretlen jelentőségére. A növénytani (botanikai) csoportban vidékünk növényvilágát mutatják be. Környezettudományi csoport az esetenként igencsak látványos kísérletek és izgalmas mintagyűjtések mellett, az általános környezetvédelmi problémák ismertetését célozza meg a középiskolás korosztály számára. Idén az ornitológiai, herpetológiai, valamint pók- és rovartani szakcsoportok iránt volt leginkább érdeklődés. Délelőttönként zajlott a terepi munka, de a nap folyamán előadásokat is hallgathattak. A tanulás mellett a táborlakóknak szabadidős programokat is szerveznek. Kézműves foglalkozásokat próbálhatnak ki, strandolhatnak, sőt az íjászatot is ki lehetett próbálni.

Az Arcus táborok mindig is az előadókról voltak híresek. A csoportvezetők által megtartott színvonalas kiselőadások mellett három nagyelőadás helyszíne volt az amfiteátrumként szolgáló nagysátor. Dr. Szabó T. Attila a hóvirágról tartott előadást. Ez azért is különösen érdekes, mart az Arcus részese egy nemzetközi hóvirág-projektumnak. A Pécsi Tudományegyetem Galanthus Projekt 2020 elnevezésű nemzetközi kutatómunkájába topolyai diákok és az Arcus Környezetvédő Egyesület is bekapcsolódott. Az Arcus Környezetvédő Egyesület udvarában kialakított hóvirágkertben laboratóriumi körülmények között kitenyésztett hóvirágfajtákon keresztül vizsgálják a klímaváltozást, diákok bevonásával. A hóvirágokat és az időjárási változásokat négy éven keresztül vizsgálják, ezután vonhatók le a kutatásból tudományos következtetések. A nemzetközi projekt nyolc ország részvételével zajlik. A második nagyelőadást Vukajlović Pecze Natália biológus tartotta. Idén első alkalommal észtországi vendégek érkeztek a táborba, akik országukban hasonló tevékenységet folytatnak, mint a topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület. A harmadik nagyelőadás keretében az észt tapasztalatokkal ismerkedtek a táborlakók. Vukajlović Pecze Natália, biológus azt is elmondta, különböző indikátorok alapján, moszatok megfigyelésével és egyéb módszerekkel vizsgálták a tó vizének minőségét és megállapították, hogy a tó vize kiváló minőségű, ami régiós viszonylatban sajnos ritkaságnak számít. A felszíni vizek többsége sajnos nagyon szennyezett. A tábor vasárnap, július 30-án zárul.

Tóth Péter / vajma.info

Reklám