Főoldal Blog Page 893

Orbán Viktor beszéde Lámfalussy Lectures szakmai konferencián

Forrás: MNO
Orbán Viktor beszédének szó szerinti leirata, amely 2017. január 23-án hangzott el a Lámfalussy Lectures szakmai konferencián Budapesten.
Forrás: MNO

Beszéltek itt már angolul és kínaiul is. Ideje, hogy magyarul is elhangozzon egy előadás.

Mélyen tisztelt Kormányzó Úr, a konferencia igen tisztelt Vendégei!

Sokat gondolkodtam azon, hogy elfogadjam-e a meghívást erre a konferenciára. Az vitán fölül állt, hogy a meghívás önmagában is megtiszteltetés, azonban olyan világpolitikai események történnek – ezekből már itt néhányat megidéztek: Brexit, új amerikai elnök és annak minden következménye –, hogy ezeknek az eseményeknek az árnyékában erős politikai tartalmú mondatok nélkül nem lehet érvényesen beszélni a jövőről. Ez pedig kockázatokat rejt magában, sőt kibillentheti a konferenciát a megszokott békés menetéből is. Ezt kellett tehát mérlegelni, de végül is azért vállaltam el a meghívást, mert először is Larosière úr gondolatait már a nyolcvanas évektől kezdődően folyamatosan követjük itt, Magyarországon, tehát egy igazi legenda érkezett ide, és vele egy asztalnál ülni önmagában is megtiszteltetés, másfelől itt van Tien Kuo-li úr is, aki barátunk most már hosszú évek óta általában is, de különösképpen barátunk a keleti nyitásban. Ráadásul ő az, aki a túlméretezett európai önértékelésünket a rendszeres találkozóink alkalmával a helyes méretre nyesi vissza azzal, hogy közli azokat a számokat, amelyeket Önök is hallhattak itt az előbb. Neki is sokat köszönhetek, és megtiszteltetés, hogy vele lehetek itt ma együtt.

Ráadásul Kína felemelkedése egy pszichológiai problémára hívja fel a figyelmünket itt, Európában. Van az a mondás, ami primitíven egyszerűnek hangzik: ami van, az lehetséges. Ezt az európaiak nem értik, legalábbis ha Kínáról van szó, akkor nem értik. Hiszen ahelyett, hogy tanulni próbálnánk abból, ami Kínában történik, az energiánk egy tekintélyes részét arra fordítjuk, hogy megmagyarázzuk, hogy miért nincs az, ami Kínában van, vagy ha mégis van, akkor átmeneti, nincsenek meg az alapjai, úgysem lehet ezt az ütemet fenntartani, olyan belső feszültségek vannak a kínai társadalomban, hogy az egész majd politikailag megbukik… Tehát ahelyett, hogy tanulnánk és megértenénk, hogy ami van, az lehetséges, azt meg akarjuk magunknak magyarázni. Mert mindaz, ami lehetséges Kínában, és van, bennünket hátrasorol. Ahelyett, hogy ezt a tényt elfogadnánk, és tanulni akarnánk, ehelyett azt bizonygatjuk, hogy nem is úgy van. És ezért a Tien Kuo-li elnök úrral való találkozó bennünket, magyarokat talán megment ettől az európai problémától.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

De az igazi döntő ok, amiért a meghívást végül is elfogadtam, maga Lámfalussy professzor úr, hiszen mint Larosière úr már mondta, egy nagyszerű emberre emlékezünk ma, aki ráadásul atyai jó barátja volt és maradt Magyarországnak azután is, hogy a kommunisták miatt el kellett menekülnie Magyarországról. Egészen Belgiumig kellett futnia, és ennek ellenére mindig megmaradt magyarnak, és megmaradt Magyarország jó barátjának. Különbséget tudott tenni az éppen aktuális politikai rezsim meg a haza között, és ez olyan erény, ami előtt érdemes fejet hajtani. Ráadásul jó ember is volt, mint hallhatták. Van a mi kultúránkban az az alapmondat, hogy békesség a földön a jóakaratú embereknek, és Lámfalussy professzor úr jóakaratú ember volt, ezért békességet, szeretetet és tiszteletet kapott cserébe mindannyiunktól. Ha ez nem lett volna így önmagában elegendő, akkor még azt is ideidézem Önöknek, hogy nekem munkatársam is volt. Most dicsekszem: tanácsadóként is dolgozott mellettem, felügyelőm is volt – a szó intellektuális értelmében. A fiatalos túlfutásokkal szembeni figyelmeztetéseket rendszeresen tőle kaptam „Baj lesz ebből, Viktor!” címmel, és hírvivőnk és hitelesítőnk is volt a nyugati pénzügyi világban, úgyhogy csak köszönettel tartozunk neki. Ráadásul tanulhattunk is tőle, és bizonyos példákat érdemes az ő életéből a magunkéba átültetni. Egy nyílt ember volt, s ennek különös jelentősége van a nyugati demokráciában. A mi fölfogásunk szerint – mondjuk úgy, hogy magyar, de talán közép-európainak is mondható fölfogásunk szerint – a jó demokrácia érvelésalapú, és mi az érvelésalapú demokrácia hívei vagyunk. Ehhez azonban nyílt emberek kellenek, kell hozzá nyitott szellem és egyenes jellem, és Lámfalussy tanár úrnál mind a nyitott szellem, mind az egyenes jellem megvolt, tehát azt is mondhatnánk, hogy a mi fajtánk, a magyarok legjobb tulajdonságait testesítette meg. Azt is megtanulhattam tőle – talán mondatszerűen is így fogalmazott ő –, hogy a végén mindig a karakter számít, tehát vannak a nehéz intellektuális kérdések, amiket mérlegelni kell, amikhez ész kell. Ez nagyon fontos. Zárójel: észt még venni is lehet, különösen, hogyha az ember miniszterelnök, zárójel bezárva, hiszen leszerződteti a legokosabb embereket, és máris van esze. Nálunk ez ilyen egyszerűen megy, egyszerűbben, mint a más foglalkozást betöltőknél. Tehát van az ész, meg vannak a nehéz kérdések, meg van az intellektuális kihívás, de a végén, amikor döntést kell hozni, mondta Lámfalussy tanár úr, mindig a karakter számít. És ezt a mondatot úgy folytatta, hogy „ezért, kedves Viktor, te is menjél el minden évben egyszer egy hétre a sivatagba gyalogolni, mint ahogy én is teszem.” És való igaz, ezt a szokását, amíg fizikai állapota engedte, a tanár úr mindig meg is őrizte. És a legfontosabb dolog, amit tanultam tőle, egy provokatív szituációból állt elő, amikor – talán még emlékeznek rá az idősebbek – a kilencvenes évek elején vérre vagy késhegyre menő ideológiai csaták zajlottak az ügyben, hogy a kommunizmus utáni rendszernek milyen karaktere legyen: liberális, keresztény vagy miféle? Ezek nehéz idők voltak tele provokációkkal, és a tanár úr – aki köztudottan keresztény ember volt – sem kerülhette el, hogy hazajővén egyszer nekiszegezze valami modortalan újságíró azt a kérdést, hogy: maga keresztény ember-e? Zárójelbe téve azt a keresztény szabályt, hogy ilyen kérdést nem teszünk fel egymásnak. Megkapta ezt a kérdést, és a tanár úr válasza az, amit azóta is a zsebemben vagy a szívemen hordok, és érvényes válasznak tekintek. Ő ugyanis azt válaszolta teljes lelki nyugalommal arra a kérdésre, hogy keresztény-e, hogy igyekszem, de nem mindig sikerül.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tehát ezek voltak azok az emlékek, amelyeket egy Lámfalussy-konferencián, úgy érzem, méltó fölidéznünk. Azonban nem hiszem, hogy ezek a körülmények adták volna az okát annak, hogy a díjat Lámfalussy Sándorról nevezzék el. Talán ennek az oka inkább ott található, hogy őt az euró atyjaként tartják számon Magyarországon. Én, amikor egyszer egy kitüntetésre javasoltam őt, akkor azt írtam az indoklásba, hogy ő az az ember, aki nemcsak Magyarországon világhírű. Talán a vendégeink nem értik ezt a mondatot, de mi, magyarok pontosan értjük: ő volt az a magyar, aki nemcsak Magyarországon volt világhírű, és ezt valószínűleg az euró megalapításában játszott szerepe tette lehetővé. Nem biztos, hogy ő egyetértett volna azzal, hogy ezt a díjat róla nevezzék el, mert ő magát nem tartotta az euró atyjának. Amikor erről beszélgettem vele, akkor azt mondta, hogy persze sokfajta munkát kellett itt elvégezni, de az igazság az, hogy az euróhoz elsősorban nem közgazdasági tudásra volt szükség – bár jó, hogy az is kéznél volt –, hanem szilárd politikai akaratra. Ezért az euró atyját vagy alapítóit nem a közgazdászok, hanem az akkori politikusok között kell keresni, és itt Franciaország és Németország különösképpen is kitüntette magát. Kérdeztem őt arról, hogy honnan volt bátorsága? Honnan volt bátorsága azt tanácsolni politikusoknak, hogy hozzanak úgy létre egy monetáris uniót, hogy nincs mögötte fiskális és politikai unió? Nem érezte-e ezt hazardírozásnak? Megdöbbentő választ adott, mert azt mondta, hogy a végén majd a politikusok be fogják látni, hogy a monetáris unió mögé muszáj létrehozni egy fiskális és politikai uniót. Ez engem megdöbbentett, mert egy ilyen léptékű történelmi vállalkozást a politikusok józan belátására alapozni meglehetősen kockázatos dolog, és az idő egyelőre nem a tanár urat igazolta, hanem sokkal inkább a mi kételyeinket. Larosière elnök úrnak az előadása is tulajdonképpen annak a kételynek a tengelye körül forgott, hogy lesz-e az európai döntéshozókban belátás azokhoz a szükséges döntésekhez, amelyek nélkül egy monetáris unió nem maradhat fenn. Én nem tudom, mi a válasz erre a kérdésre, csak azt tudom, hogy ez az európai jövő legnagyobb kérdése. Amit ebből a kis történetből következtetésként levonhatok, úgy hangzik, hogy Lámfalussy tanár úrtól azt is megtanultuk, hogy a sikeres gazdaságpolitika alapja a politika, annak is a stabilitása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az erős gazdaságnak előföltétele – ezt is tőle tanultuk –, hogy a pénzügyi világ és a politika képviselői egy irányba húzzák a szekeret. Az idő őt igazolta. Ha csak a Magyar Nemzeti Bank legújabb kori történetére gondolunk, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy amikor a nemzeti bank ellenzékben volt – ez nem volt olyan régen, erre még emlékezhetünk –, és következésképpen nem egy irányba, hanem két különböző irányba húzott a politika meg a pénzügyi világ, akkor Magyarország sokat szenvedett – feleslegesen. Mióta nincs ellenzékben a nemzeti bank, hanem keresi az együttműködést a mindenkori politikai vezetéssel, azóta olyan látványos a gazdasági fejlődés, amelyről az előttem szólók is már említést tettek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után arról kell beszélnem, hogy 2008 óta, amit francia előadónk wake-up callnak nevezett, tehát a 2008-as pénzügyi válság óta paradigmaváltás zajlik a világgazdaságban és a világpolitikában, és ma az európai országok sikerességének az a fokmérője, hogy melyek azok az országok, amelyek ezt a váltást azonnal követni tudták, kik azok, akik lassabban tették ezt, és kik azok, akik még mindig csak az eszmélés fázisában vannak. Ez a paradigmaváltás – ami egy sznob kifejezés természetesen, de azért van értelme – valami olyasmit akar mondani nekünk, hogy volt egy régi rendszere a világnak, egy régi paradigma, amiben a gondolataink megszülettek, és amiben azokat el kellett helyeznünk, és ez úgy hangzott 1990 után szintén elegáns nyelvi kísérlettel: egypólusú a világ, valójában egyközpontú, egy hatalmi központú a világrend. Ebben éltünk majd’ húsz évig. Egyetlen erőközpont köré rendeződtek el a világ erővonalai. Az új paradigma abból áll, hogy több központ van, több pólust nem mondok, mert a magyar nyelvben a több pólus kettőt jelent, az északit meg a délit, de ez nem azonos azzal, amiről én beszélek, mert itt nem kettő pólus lesz, hanem több is annál, ezért talán a több központ kifejezés, több erőközpont kifejezés a pontosabb. Ennek a paradigmaváltásnak szükségszerű következménye, hogy nincs róla közmegegyezés. Tehát egyáltalán, hogy ez létezik-e? Hogy az Európát sújtó váltság 2008 után konjunkturális természetű-e vagy szerkezeti, tehát versenyképességi-e: erről nincs közmegegyezés ma az európai politikai vezetők között. Ha meginterjúvolnák Önök a 27 európai miniszterelnököt, akkor azt látnák, hogy nincs e tekintetben közmegegyezés, vagyis a paradigmaváltásnak most is, mint korábban, illetve ennek a váltásnak most is, mint mindig, szükségszerű kísérőeleme, hogy a régi rend híveinek éles vitát kell folytatniuk az új rend híveivel. Erről mi, magyarok tudnánk beszélni a 2010 utáni gazdaságpolitikánk kapcsán.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha egy ilyen konferencián megszólal az ember, akkor az első kérdés, amit fel kell tenni egyenesen és nyíltan, és illendő kísérletet tenni a megválaszolására is, úgy hangzik, hogy hogyan értelmezzük azt a mai világhelyzetet, amelyben ez a konferencia is történik. Döntő elem a gazdasági számokon túl, amit az előbb hallhattunk, természetesen a világ legnagyobb katonai erejének, az Egyesült Államoknak az új elnöke, annak beiktatása és az általa javasolt politika. Azt kell mondanom, hogy hallgatom az elemzőket és az értékelőket, ha úgy tetszik: a régi paradigma híveit, akik folyamatosan azt próbálják velünk elhitetni, pedig már volt egy Brexitünk, volt egy amerikai választási eredmény, már volt egy olasz népszavazásunk, de mégis folyamatosan azt próbálják velünk elhitetni, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Nem lehet olyan változásokat előidézni, mint amilyet az amerikai elnök megcéloz, vagy amit az amerikai elnöknek szoktunk tulajdonítani. Én szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ez balgaság. Ami van, az lehetséges, és ez nemcsak Kínára igaz, az Egyesült Államokra nézve is igaz. Természetesen korán van még ahhoz, hogy belőjük azoknak a változásoknak a terét és nagyságrendjét, amit a nyugati világ mostani karakterváltozása elő fog idézni, és én is óvatosságra intem magamat is meg persze Önöket is, de úgy gondolom, hogy egy kulcsmondatot kaptunk a múlt héten, és ezt a kulcsmondatot kell komolyan vennünk. És ha ezt jól megértjük, akkor mindent megértünk a tekintetben, hogy mi következik. Ez a kulcsmondat nem az, amit legtöbben idézni szoktak, hogy „Amerika az első”, hanem az utána következő mondat, ami úgy hangzott, hogy „minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy saját magát tegye az első helyre.” Ez a nagy változás! Ez a mondat korábban nem hangozhatott volna el az amerikai elnök szájából. Most elhangzott. Ez azt jelenti, hogy a multilateralizmusnak vége van, és a bilaterális korszak köszöntött be. Ez jó hír nekünk, hiszen természetellenes állapot az, amikor az ember külső kényszerek hatására nem meri azt kimondani, hogy mégiscsak a hazáját teszi az első helyre, amikor kormányoz, döntéseket hoz, vagy éppen jegybanki döntéseket fontolgat. Ennek a természetellenes állapotnak vége van. Engedélyt kaptunk – ha úgy tetszik – a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság és nagy ajándék.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Meggyőződésem, hogy az egy pólus szükségszerűen magával hozza az egy modellt, a több pólus pedig a több modellt a világgazdaságba. Ez azt jelenti, hogy multilaterális szerződésrendszerekkel a több különböző modellt nagyon nehéz egy rendszerbe összefogni, ezért bilaterális megoldások előtt nyílik meg a tér a katonapolitikában és a gazdaságpolitikában is. Amiből az következik, hogy nincs olyan, mindenkire ráhúzható gazdaságpolitika, ami az egyébként különböző pozíciójú és adottságú nemzeteket egyaránt sikeressé tehetné. Valójában a világgazdaság ma azért nő – legalábbis úgy értettem, ezt a következtetést vontam le a kínai előadónak a beszédéből –, valójában ma az tartja fönn a gazdasági növekedést egyáltalán a világban, hogy léteznek különböző modellek, léteznek különböző gazdaságpolitikák, mert hogyha a kínaiak bennünket akarnának utánozni, akkor aligha hinném, hogy a világgazdaság növekedése a mai mértékű lehetne. Következésképpen az új pólusok vagy az új központok fölemelkedését inkább üdvözölnünk kell, semmint veszélynek tekinteni. Ez döntő kérdés, mert az eddigi világvezetők, vagyis mi, nyugatiak logikusan gondolhatnánk ezt veszélynek, pozícióvesztésnek és kockázatnak. Ha azonban így fogunk viszonyulni a több új központ fölemelkedéséhez, akkor meggyőződésem, hogy saját magunkat ítéljük sikertelenségre.

A több központú világrend lehetőségeket tartogat. Itt van Kína, amiről már beszéltünk, amiről jól látható, hogy nem egy üstökös, hanem olyan állócsillag, amely legalábbis hosszú évtizedekig fogja meghatározni a világgazdaságot. Itt van Oroszország, hogy egy könnyű ügyet hozzak elő, könnyű és veszélytelen témát pendítsek meg. Itt van Oroszország, amely – beszéljünk egyenesen – túlélte a nyugati izolációs és rendszerbuktató kísérleteket, túlélte az alacsony olajárat, túlélte a szankciókat, és a nem kormányzatinak mondható NGO-szervezetek szabad, pártatlan, külső befolyás nélküli belső megmozdulásait. Ezt mind túlélte, tehát itt van, ezért nem ésszerű, különösen nem ésszerű Európában figyelmen kívül hagyni az Oroszország jelentette erőt és egyben lehetőséget. Ahhoz természetesen, hogy ezt meg tudjuk tenni, több európai önbizalomra volna szükség, és őszintén kellene kimondanunk azt a mondatot – valószínűleg azért nem mondjuk, mert nem fedi a valóságot –, hogy mi, európaiak meg tudjuk védeni magunkat katonailag külső segítség nélkül is. De ezt a mondatot nem merjük kimondani, mert nincs így. Ehhez majd még később az egyik előadónkhoz kapcsolódva szeretnék egy mondatot mondani. Most csak annyit jegyzek meg, hogy üdvözöljük, jó okunk van üdvözölni azt a tényt, hogy a reményeim szerinti leendő francia köztársasági elnök – elnézést, hogy beavatkozok Franciaország belügyeibe, de a reményeim szerinti leendő francia köztársasági elnök – a napokban, talán ma vagy holnap Berlinben tesz látogatást, és a bejelentés szerint a legfontosabb ügy, amit fölvet, a közös európai védelmi szövetség kérdése. Ami kinyithatja az utat egyébként az önbizalom felé, és az önbizalom után pedig a tárgyalóképesség felé minden irányban, ideértve Oroszországot is. És akkor nem beszéltünk még Indiáról – talán ma nem is ezért vagyunk itt –, amelyben még mindig rengeteg tartalék van, és olyan területeken teljesít világszínvonalon, amely területek a következő húsz évben nagy befolyással lesznek a világgazdaságra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tehát új központok emelkednek föl. Rég elfeledett kereskedelmi útvonalak élednek újra. Kellő tisztelettel kell megemlítenünk, hogy 2013-ban Hszi Csin-ping elnök úr volt az, aki elindította az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést, ami az első fecske volt, és amelyet szerintem újabbak fognak majd követni az előttünk álló időszakban. A második kérdés, amit egy ilyen előadásban érintenünk kell, hogyan fest Európa Közép-Európából nézve? A válasz egy mondatban úgy foglalható össze, hogy: alig ismerünk rá.

Négy nagy válsággal küzd egyszerre, és egyiket sem volt képes az elmúlt időszakban megnyugtatóan megválaszolni. Van egy növekedési vagy pontosabban versenyképességi válsága. Van egy demográfiai válsága. Van egy biztonsági, közbiztonsági, terrorválsága. És van egy külpolitikai válsága, ami abban ölt testet, hogy a mi életünket közvetlenül befolyásoló térségekben semmilyen hatást nem tudunk kifejteni az ott zajló eseményekre. Gondolhatnak Önök Szíriára, de akár Ukrajnára is. Ez egy külpolitikai válság.

Európa fuldoklik az adósságban. A számokat talán itt fölösleges fölidéznem, Önök ezeket nálam is jobban ismerik. Minden áldott nap körülbelül ezermillió eurós hiányt termelnek az Európai Unióhoz tartozó államok. A gazdasági növekedés csigalassúságú, erről is Larosière úrtól hallhattunk. Az elmúlt évtizedben éves átlagban éppen csak meghaladta az 1 százalékot, az eurózónáé pedig alatta maradt az 1 százaléknak. És 2008 óta a teljes európai munkaerőpiacról eltűnt 6 millió munkahely. Ma már egyre inkább a beletörődés hangjait hallom, mintha azt mondanák a szakértők, de lassan a döntéshozók is, hogy az előttünk álló évtizedben is aligha haladja meg az európai növekedés az 1 esetleg 2 százalékot. Európa most már közel sem olyan biztonságos hely, mint volt: százezrével élnek velünk olyanok, akikről azt sem tudjuk, hogy mit keresnek itt, miért jöttek ide, és pontosan mit is akarnak. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, még ha ez egy barátságtalan mondatnak is tűnik, de ettől még valóságos: nem azt kell magunk elé képzelni, amit látni szeretnénk, hanem szembe kell nézni a valóssággal. A valóság pedig úgy hangzik, hogy ahol sok bevándorló telepedett meg Európában, ott azonnal – nem később, azonnal! – megnőtt a bűnözés, és ennek a következményeivel számolnunk kell. Összefoglalva: az európai kontinens egyre gyengébb. Globális szereplőből regionális szereplő lett, és lassan már a regionális szereplő státuszáért is meg kell küzdenie.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem tudjuk elkerülni egy ilyen előadásban annak a kérdésnek, különösen ha Lámfalussyról és a nyílt, érvelésalapú demokráciáról beszélünk, hogyan történhetett ez meg? Miért van ez így? Ahány ember, annyi válasz. Én sem lépek föl azzal az igénnyel, hogy bárki az egyetlen lehetséges válasznak fogadja el az én megfejtésemet. Inkább csak hozzájárulok az erről szóló vitához. Meggyőződésem, hogy Európa nagy célokat tűzött ki maga elé, és egyiket sem tudta megvalósítani. Én már 1998-ban is voltam miniszterelnök, amikor a csatlakozási tárgyalásokat kellett előkészíteni, tehát az az előnyöm vagy hátrányom is van, hogy azokra a tárgyalásokra is emlékeszem az akkori kormányfőkkel, amikor még Chirac és Kohl ültek a tárgyalóasztalnál velünk együtt, és megfogalmaztuk a nagy terveket. Amikor azt mondtuk, hogy az euró legyen a világ egyik – dollár melletti másik – tartalékvalutája; ezt elbuktuk. Azt mondtuk, hogy saját, európai önerőre épülő biztonságpolitikát alkossunk meg; ezt elbuktuk. És azt a célt tűztük ki, hogy legyen egy eurázsiai gazdasági térség, azt mondtuk, hogy ez Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedjen; erről ma szó sincsen, ezt is elbuktuk. Tehát nem egy általános hanyatlásról beszélek, ami egy parttalan civilizációs vitába visz bennünket, hanem konkrét célok nem teljesítéséről beszélek, amikor az okokat keresem.

Az én magyarázatom az, hogy Brüsszel egy utópia rabja lett. Az utópiát úgy hívják, hogy nemzetek feletti Európa, és az elmúlt időszakban az derült ki, hogy ez egy illúzió. Nincs európai nép, európai népek vannak, de nincs európai nép. És ha nincs európai nép, akkor nem lehet fölépíteni a nem létező európai népre egy európai intézményrendszert. Akkor tudomásul kell venni azt a tényt, hogy Európában népek vannak, és a népek politikájára, szándékára, akaratára és együttműködésére lehet fölépíteni egy összeurópai rendszert. Ezt elhibáztuk. Ez a különbségtétel elsikkadt az elmúlt időszakban. Talán a nálam tapasztaltabbak megerősíthetik azt a véleményemet, hogyha az európai kontinens sikerperiódusait keressük, akkor azt mondhatjuk, hogy Európa sohasem akkor volt erős, legalábbis tartósan nem, amikor egyetlen erőközpontból irányították. Akkor voltunk erősek, hogyha több erőközpont létezett Európán belül is. És ma a brüsszeli politika ezeket az erőközpontokat egy erőközponttá kívánja átalakítani, ami szerintem megadja a választ arra a kérdésre, hogyan jutottunk ide, ahol most állunk.

Ezek után, tisztelt Hölgyeim és Uraim, végül egyetlen kérdést kell föltennünk. Hogyha ez mind így van, akkor hogyan tehetjük Európát újra versenyképessé? Larosière úr az előbb adott nekünk egy vonzó és nagy ívű választ erre a kérdésre. Én hozzá képes laposkúszásban, a politikai valóság szintjén próbálok választ adni. Az első dolog szerintem Európa versenyképessé tétele tekintetében az, hogy Európának el kell eresztenie a föderalizmus illúzióját. A szakadék széléig gyalogoltunk, elfogyott a lábunk alól a talaj. A világ ötödik legnagyobb gazdasága vált ki az Európai Unióból. Ha ezt a munkát folytatjuk, ha így haladunk tovább, ez a folyamat nem áll meg, tehát el kell ereszteni a föderalizmus illúzióját. Ebből az következik, hogy Európát magát is több pólusúvá kell tenni. Ha Önök ebből a távlatból értelmezik mindazt, amit a visegrádi országok csinálnak, akkor láthatják, hogy mi pontosan ezt a célt tűztük ki magunk elé. A visegrádi országok, mint régió, az Európai Unió egyik pólusává kívánnak válni, az egyik erős, Európa többi régiójával vagy pólusával is versengő és így Európa összteljesítményéhez növekvő arányban hozzájáruló régiójává kívánunk válni.

A versenyképesség felé vezető út másik kilométerköve az az, hogy kössünk mi európaiak új típusú együttműködéseket. Először is keressünk új megállapodást az Egyesült Államokkal a hamvába holt szabadkereskedelmi megállapodás helyett. Ezt nem érdemes erőltetnünk, ez meghalt, ez nincs, talán nem kell kidobnunk az elvégzett munka minden hozadékát, de ez a szerződés nem jön létre. Tehát valami mást kell helyette kötnünk. Találjuk meg azt a szerződési formát, amellyel az Egyesült Államok és Európa szerződést köthet egymással. Keressünk és kössünk megállapodást. Keressük a megállapodás lehetőségét, és kössük meg a megállapodásokat Kínával. Vegyük elő újra Oroszország kérdését, és próbáljunk beszállni abba a versenybe, amely a világban ma a szerződéskötések versenyeként írható le, és amiből mi, európaiak folyamatosan kimaradunk.

Fontosnak tartom a versenyképesség felé vezető úton, hogy gondoljuk át az egyes európai nemzetgazdaságok finanszírozását. Az előbb itt egy kiváló előadást hallhattunk, amely érintette ezt a kérdést. Meggyőződésem, hogyha nincs mit befektetnünk, akkor nem tudjuk nagyobb fordulatszámra kapcsolni a gazdaságainkat. Közép-Európa nem áll rosszul ebből a szempontból, hiszen először is, van egy bank, egy európai bank, amely szerintem érti a helyes irányt, ezt EBRD-nak hívják, és amelynek a tevékenységét érdekünkben állna növelni az egész kontinensen, de különösen Közép-Európában. És jó helyzetben vagyunk azért, mert itt vannak a barátaink, a Bank of China vezetői is, amely mellénk állt, és támogat bennünket finanszírozási kérdésekben. És a versenyképesség felé vezető út általam még fölfedezhető utolsó kilométerköve az innováció. Helyezzünk európai léptékben nagyobb súlyt az innovációra. Megjegyzem, hogy a közép-európai országok tekintetében Magyarország a költségvetésből és a GDP-ből innovációra fordított összeg tekintetében elég szép helyen áll, elég jó teljesítményt nyújtottunk, ez szerintem egy elismerésre méltó teljesítmény, de még mindig nem elegendő és növelni kell a magyar költségvetésből is az innovációra fordított összegek arányát.

És akkor most Larosière úrnak a két fontos gondolatához szeretnék kapcsolódni a magam lámfalussys módján. Az első a demográfia kérdése, amit fölvetett. Politikai választ fogok erre adni természetesen, ami karakterében eltér egy közgazdász válaszától. Az a véleményem, hogy az a nemzet vagy az a közösség, amely magát nem képes újratermelni, nem is érdemli meg, hogy létezzen, és afelett az ítélet a lehető legmagasabb helyen ki is mondatik. Ezt nem lehet trükkökkel elfedni. Nem lehet betelepítéssel, migránsokkal, vendégmunkásokkal, ravaszkodásokkal elfedni, mert a baj mélyebben van. Egy közösség, amely demográfiailag nem képes saját magát fönntartani, nem hisz a saját jövőjében, következésképpen lemond arról a jogról, hogy ő létezzen. Ez a legsúlyosabb dolog, amivel szembe kell néznünk nekünk, magyaroknak is. A mi házunk is ég, de egész Európáé is. Meggyőződésem, hogyha egy közösség erre nem képes, egy nemzet ezt saját erőből nem tudja megtenni, hanem kívülről keres segítséget és megoldást, akkor az azt jelenti, hogy részlegesen esetleg teljesen föl kell adni a korábbi nemzeti identitását, és akkor az már nem ugyanaz a nép, mint amelyről beszéltünk. Ez van a sors könyvében megírva, én legalábbis politikusként ezt olvasom ki ebből a könyvből, és meggyőződésem, hogy itt Európának megoldást kell találnia, mert ez a lét nem lét kérdése. Magyarországnak vannak családpolitikai lépései, amelyeknek már vannak eredményei, de még egyszer mondom: a mi házunk is ég. Még a demográfiára visszatérve: Larosière elnök úrnak mondom, azért merek ebben az ügyben ilyen határozott mondatszerkezetben fogalmazni, mert mi ebben nagy tapasztalattal rendelkező nép vagyunk. Kitelepítés, betelepítés, népességcsere, ennek minden következménye; ez nekünk genetikailag kódolt tudásunk. Pontosan tudjuk, hogyha ilyen eszközökkel próbálkozunk, mondjuk a török megszállást követő időszakára tekintenek a magyar történelemnek, pontosan látjuk, hogy ennek nemzet- és országvesztés a vége. Ezért is van, hogy ilyen határozottan merünk egy tudományosan bonyolultnak tűnő kérdésben állást foglalni. Végül is a politika nem elméleti, hanem tapasztalati műfaj.

Ami a külpolitikát, az európai külpolitikát és biztonságpolitikát illeti, amit az elnök úr is javasolt nekünk, itt is van egy súlyos kérdés, amit lámfalussyas őszinteséggel kell kimondanunk. Ez pedig úgy hangzik: Amerika nélkül, a bátrabbak azt is mondhatják, hogy az angolszászok nélkül meg tudjuk-e védeni a kontinenst – bármilyen, megismétlem: bármilyen! – külső fenyegetéssel szemben? Ez a jövő nagy kérdése. Ennek a megoldásnak a kulcsa pofonegyszerűnek látszó dolog, amit úgy hívnak, hogy német–francia biztonsági és katonai együttműködés, közös hadsereg, közös biztonsági rendszer, nevezzük akárhogy. Pofonegyszerűnek hangzik, de ha belegondolnak, ilyen még sose volt, és ez jól mutatja a dolog egyszerűség melletti nehézségét. Képesek leszünk-e, illetve az érintettek képesek lesznek-e egy ilyen védelmi szövetséget létrehozni? Az ideidézett mai, holnapi berlini tárgyalások talán eligazítanak majd bennünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül mégiscsak Magyarország miniszterelnökeként állok itt, Önök előtt, kell mondanom néhány szót Magyarországról is. Elsősorban talán a kínai és a francia vendégünk miatt kell mondanom néhány szót. Nekik furcsának tűnhet, hogy a világ népességének 0,2 százalékát adó ország – ezek volnánk mi – ilyen nagy vonalakban és ilyen világpolitikai kérdésekben nyilvánít véleményt, és én értem az ezzel kapcsolatos averziókat, mert a politikában is a legfontosabb szabály az, hogy mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye. Éppen úgy, mint a magánéletben. És egy országnak tudnia kell, hogy a fegyverzete, GDP-je, népessége és területe alapján hol van a helye, és ha elfoglalta a megfelelő helyet, akkor pontosan tudja, hogy miben szólalhat meg és miben nem. Tehát magyarázatot igényel, hogy Magyarország ilyen kérdésekben miért hozakodik elő saját gondolatokkal. Van egy angol bölcsesség, ami magyarra fordítva kicsit sután hangzik: nothing is a successful as the success – semmi sem olyan sikeres, mint a siker. Ez magyarázza azt, hogy a magyarok mernek ezekben a kérdésekben állást foglalni. Hiszen ha a 2010 és 2016 közötti időszakot tekintjük, a 2017 előtti időszakot, akkor látjuk, hogy Magyarország feketebárányból sikertörténetté vált. Ezt persze nem mindenki ismeri el, de fontos az az igazság is, hogy a tényeket és az igazságot akkor is be kell ismerni, hogyha az a magyarok számára kedvező.

Ezért föl kell idézni – két percig még rabolva az Önök türelmét – azt a tényt, hogy 2010-ben nem volt gazdasági növekedésünk, szinte semmi. Az államadósság 85 százalék fölött tanyázott, az infláció nem akart leesni 6 százalék alá, az államháztartási hiányunk elszállt 7 százalékra, és a munkanélküliség pedig 11,5-12 százalék közötti sávban volt. A tízmillió magyarból kevesebb, mint 3,7 millióan, tehát hárommillió-hétszázezren dolgoztak, és nekik pontosan a felük, tehát egymillió-nyolcszázezer ember fizetett adót. Bevételünk tehát nem volt semmi, a kiadásunk azonban determinált volt, mert eladósodott volt az állam is, a vállalkozások is meg a családok is. Nem csoda, hogy nem Görögország szorult először IMF-mentőcsomagra, hanem Magyarország. Innen indultunk. Ma azt tudjuk mondani, hogy GDP-arányos adósság csökkenő pályán van, az államháztartás éves deficitje tartósan 2 százalék körül mozog, a gazdaság évente 3 százalék körüli mértékkel növekszik, és a munkanélküliségi ráta pedig valahol a 4,5 százalék környékén van, közelít a teljes foglalkoztatottsághoz. A külkereskedelmi mérlegünk pedig folyamatosan nagy többlettel zár.

Ilyenkor fölmerül a kérdés, hogy miért sikerülhetett ez, hogyan lehet egy országban 6 év alatt 180 fokos fordulatot végrehajtani? Anélkül, hogy tanácsot osztanánk bárkinek, a következő tényekre hívjuk föl a figyelmet. Az első és legfontosabb a politikai stabilitás. Ha igaz, hogy a jó gazdaságpolitika kiindulópontja a politika, méghozzá a stabil politika, akkor politikai stabilitást kell teremteni. Nincs sikeres gazdasági reform, nincs sikeres gazdaságpolitikai változás politikai erő és politikai stabilitás nélkül. A politikai erő nem mindig szimpatikus dolog, értelmiségi körökben különösen nem az, az elemzők egyáltalán nem szeretik, vannak politikailag rosszul képzett pénzügyesek is, akik azt gondolják, hogy akkor nagyobb a mozgástere a bankszektornak, de az igazság az, hogy aki azonban kiszámítható üzletmenetet akar, mindig érdekelt egy erős és kiszámítható politikában, a választópolgárok 95 százalékot adó többségéről nem is beszélve.

A második fontos dolog, ami a sikerhez vezetett bennünket, a szigorú fiskális politika. Amiről most itt csak annyit mondanék Larosière elnök úrnak az előadására visszautalva, aki azt mondta, hogy vagy elfogadják, vagy nem, be kell látniuk az embereknek, hogy időnként szükséges a fiskális politika. Én azt mondom, hogy a szigorú fiskális politikát csak akkor fogadják el az emberek, ha igazságosnak gondolják. Ez egy egyszerű állítás, bonyolult mondat. Az emberek elfogadják a szigorú fiskális politikát, ha azt igazságosnak érzik. Ennek minden nemzetnél más a receptje. Magyarországon például a politikai elit megfelezésével kezdődött. Semmilyen fiskális szigorú lépést nem vezettünk be, amíg a politikusok számát nem csökkentettük 50 százalékkal, fele akkora parlament, fele akkora városi tanács, hogy csak egy dolgot mondjak. És aztán sorolhatnék még sok más elemet is. Csak azt akarom mondani, hogy szigorú fiskális politikára épülő gazdasági kilábalás politikailag is menedzselhető és lehetséges, ezért állok én itt, és ezért van az, hogy 2014-ben nem elvesztettük a választást az ország fiskális rendbetétele után, hanem megnyertük a választást. Ez példa arra, hogy lehetséges, csak bonyolult dolog és nem hagyományos módon kell hozzáállni. Az igazságosság kérdését nem szabad kirekeszteni a fiskális politikának a kérdéskör szempontjai közül.

A harmadik dolog, ami Magyarországon a sikert magyarázhatja, a munkaalapú társadalom megteremtése a segélyalapú társadalom helyett. Természetesen nem dolgom, hogy incselkedjek, de szívesen látnám azt a nyugat-európai országot – esetleg Franciaországot is –, amikor bejelenti a kormány, hogy a munkanélküli segély időtartama három hónapra csökkent, nincs utána semmilyen segély, közmunka van helyette, aki dolgozik, kap fizetést, aki nem dolgozik, nem kap se fizetést, se segélyt, sok sikert kívánunk. Ami egy nagyon brutális mondat, az európai politikai fül számára befogadhatatlan mondat, de nincs messze az igazságosságtól, és a magyar emberek úgy gondolták, hogy az ő adójukból egyébként munkaképes embereket nem akarnak eltartani, az államnak az a dolga, hogy szervezze meg, hogy ezek az emberek ne segélyt, hanem munkabért kaphassanak. És ha nem tudja ezt megoldani a piac, akkor az állam találjon ki átmeneti áthidaló megoldásokat, de a lényeg, hogy mindenki úgy érezze, hogy az adóforintjai jó helyre mennek, ebből fakadóan utána lehetett is adót csökkenteni. Most mind nem hozom ide, hogy 9 százalék a társasági adó Magyarországon, és hogy jövedelemadóban pedig arányos adórendszerünk van, aminek a kulcsa 15 százalékos.

A következő, siker felé vezető út, ahol még nagyon sok harcot vívunk, a duális képzési rendszer kialakítása, tehát az európai gazdasági valóságtól eltávolított oktatási rendszer közelítése a gazdasági realitásokhoz, hogy ne az iskola végén derüljön ki, hogy az a tudás, amit adunk a gyerekeknek, ugyan szép, nemes, magas értéket képvisel elméletben, a valóságban azonban nem lehet semmire sem használni. Az európai fölsőoktatási és középoktatási rendszerek szenvednek ettől a jelenségtől. Ezt csak úgy lehet megoldani, ha az értelmiségi, arisztokrata hozzáállásunkból leadunk, és közelebb visszük a gazdaság olajos, emberszagú valóságához az iskolai képzési rendszert. A németek sikere tekintélyes részben talán ezzel magyarázható. Vagyis segély helyett munkát, minden magyar kell adni munkalehetőséget.

És végül a magyar receptnek része, a magyar modellnek része a keleti nyitás kérdése is. Mert mi, magyarok úgy láttuk 2008 után, hogy Európa önmagában nem képes növekedni, ha egymással kereskedünk, meg csak egymással üzletelünk, ha nem nyitunk Keletre, abból bizony gazdasági növekedés nem lesz. Ez jól hangzik, meg egyszerűen hangzik, de itt is van egy dolog, amit az európaiaknak meg kell érteniük. Az nem megy, hogy nyitni akarunk más országok irányába, Keletre, mondjuk, Kína felé gazdaságilag, majd minden reggel kioktatjuk őket az emberi jogokból. Ez így nem fog menni. Tehát az a fajta szövetségkötés, hogy a piacotok kell, gazdasági együttműködést akarunk, finanszírozást is kérünk tőletek, egyébként a tiszteletnek nem adjuk meg azt a szintjét, ami megillet minden egyes független nemzetet a világban – ez tarthatatlan. Tehát ez a hozzáállás az csak retorikailag eredményez nyitást Keletre, a valóságban nem. A Keletre való nyitás lényege a tisztelet. És aki nem érti meg, hogy a tisztelet megelőzi az ideológiát, az sosem fog tudni keletre nyitni, mert nem érti a keletieket. Nekünk szerencsésebb a helyzetünk, mert mi egy keleti nép vagyunk, amelybe kereszténységet oltottak, és az egy sajátos nézőpontot tesz lehetővé, és értjük mindazt, ami Kínában történik. Miután, ugye, egy fegyelmezett országról beszélünk, azt is értjük, amit nem adnak válaszképpen a Nyugatról érkező kritikákra, ahelyett, hogy elismernék azt a teljesítményt, amit mondjuk a szegénység és a reménytelen gazdasági helyzetből kiemelt néptömegek sikere és értéke képvisel, és amit Kína morális szempontból is a legfontosabb érvként maga mellett föl tud sorakoztatni. Ha ezt mi nem akceptáljuk, akkor nincs keleti nyitás, akkor csak üzletelés van, ami nem azonos a keleti nyitással. Magyarország keleti nyitásra törekszik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar modell tehát négy elemből épül föl: politikai stabilitás, szigorú fiskális politika, munkaalapú társadalom és keleti nyitás. Kellő szerénységgel, de kellő önbizalommal is ezeket tudjuk a világnak megfontolásra felajánlani.

Köszönjük szépen a figyelmüket!

Forrás: miniszterelnok.hu

Reklám
Tas J Nadas, Esq

A világ vezetői Davosra figyelnek

Terjed az elitellenes populizmus, ennek oka a mélyülő jövedelmi különbségek

A héten, keddtől péntekig tartják a Világgazdasági Fórum éves davosi csúcstalálkozóját. A konferencián a világgazdaság vezetői vitatják meg, hogy milyen kihívásokkal szembesül a kapitalizmus.

Holnap kezdődik a Világgazdasági Fórum éves csúcstalálkozója a svájci Davosban. A fórumot 1971-ben Klaus Schwab alapította nonprofit szervezetként, azért, hogy teret adjon a világ állapotára befolyással lévő gazdasági, politikai vezetők vitáinak. Az eredetileg „Európai Menedzsment Fórum” elnevezésű szervezet első gyűlése az alapítás évében volt, amikor Schwab összehívta a nyugat-európai nagyvállalatok 444 képviselőjét Davosba. A gyűlés nem döntéshozó, csak vitafórum.

A davosi éves találkozók eredményei közt vannak rendkívül impozánsak, főként azért, mert a világpolitika irányítói semleges helyszínként használják azt. Itt írta alá 1988-ban Görögország és Törökország a „Davosi deklarációt”, amellyel elkerülték az egymás közti háborút. Itt találkozott egymással 1992-ben Nelson Mandela és Dél-Afrika akkori elnöke, 1994-ben pedig Simon Peresz izraeli külügyminiszter írt alá előzetes megállapodást Jasszer Arafattal a Gázai övezet helyzetéről.

Az idén háromezer embert várnak a svájci városba, akik között ott vannak a Világgazdasági Fórum ezer tagvállalatának képviselői, politikusok, akadémikusok, nem állami szervezetek megbízottai és vallási vezetők is. Bő ezren közülük Európán és Észak-Amerikán kívülről érkeznek, amellyel ez lesz a „legkevertebb” gyűlés. Az idei év vendége, a világ gazdasági és politikai csúcsvezetőin túl António Guterres, az ENSZ új főtitkára, Hszi Csin-ping, a Kínai Kommunista Párt főtitkára, de megjelenik Helle Thorning-Schmidt, a „Save the Children” nevű nemzetközi szervezet vezetője, Fabiola Gianotti, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) igazgatója is. Különleges vendégként részt vesz a konferencián Negin Khpalwak, Afganisztán első női karmestere és a poplegenda Shakira, aki díjat is kap majd a gyermekek oktatásáért végzett munkájáért.

Az idei tanácskozás jelszava így hangzik: „érzékeny és felelősségteljes vezetés”. A kérdés, amelyet feltettek maguknak a résztvevők: hogyan tudnak a politikai és gazdasági vezetők érzékeny, hiteles válaszokat adni azoknak, akiket cserbenhagyott a globalizmus, és hogyan tudnak felelősségteljes, igazságos és fenntartható megoldásokat kínálni a problémákra. Ahogyan Klaus Schwab a napokban fogalmazott: a világ soha nem látott sebességgel változik, és elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a társadalomról, a munkáról és nemzetállamról való elképzeléseink megbicsaklanak. A fórum alapítója videóüzenetében megnevezte, hogy az idei találkozó középpontjában az alábbi témák lesznek: a gazdasági növekedés stabilizálása, a piacalapú szolgáltatások hétköznapibbá tétele, a negyedik ipari forradalom felhasználása, illetve a nemzetközi együttműködés felélesztése.

A konferenciának a Világgazdasági Fórum szokásos éves jelentése ad különös fontosságot. A jelentésben megállapítják: a globális kockázatok között az elmúlt egy évben kirívóvá vált az elitellenes populizmus terjedése, és ennek elsődleges oka a jövedelmi és vagyoni különbségek mélyülése. A szervezet hangsúlyozta, hogy a vagyoni egyenlőtlenségek nemcsak a fejlett piacgazdaságokban, de a feltörekvő piacoknál is kirívó, miközben az alacsony szakképzettségű munkavállalók részesedése a nemzetgazdasági szintű jövedelemből évtizedek óta folyamatosan csökken. A Világgazdasági Fórum szerint, ha a problémákat nem sikerül megfelelően kezelni, annak robbanásszerű hatása lehet a társadalmi stabilitásra. Ilyen felütéssel vág tehát neki a fórum holnap a davosi csúcstalálkozónak.


Vagyoni egyenlőtlenségek

Kínában a háztartások legtehetősebb egy százaléka a nemzeti összvagyon harmadát, Indiában a leggazdagabb egy százalék a teljes vagyontömeg 53 százalékát birtokolja. Az Oxfam legutóbbi kimutatása szerint a britek leggazdagabb 10 százalékáé a nemzetgazdasági szintű magánvagyontömeg 54 százaléka, ezen belül a felső egy százaléké az összvagyon 23 százaléka. Brit szakszervezeti adatok szerint a Londoni Értéktőzsde irányadó FTSE–100-as indexét alkotó legnagyobb tőkeértékű vállalatok vezetői az előző egy évben átlagosan 3,4 millió fontot (1,2 milliárd forintot) kerestek, 123-szor többet a brit alkalmazotti átlagbérnél. (VGY)

Foráás: magyarhirlap.hu

Reklám
Tas J Nadas, Esq

Szijjártó Péter: Mások is át fognak állni erre az oldalra

Vlagyimir Putyin budapesti látogatásán az amerikai-orosz közeledés lehetséges közép-európai hatásai állnak majd a középpontban – mondta Szijjártó Péter az InfoRádió Aréna című műsorában. A külgazdasági és külügyminiszter a Visegrádi négyekről szólva úgy fogalmazott, sosem volt még olyan szoros és hatékony az együttműködés, mint most.

Az orosz elnök jövő heti látogatásán elsősorban energetikai kérdésekről tárgyalnak majd, például szó lesz a 2021 utáni gázellátásról, a paksi erőmű beruházásról, kiemelten foglalkoznak majd a harmadik országokba irányuló gépipari együttműködésekkel, az oroszországi magyar beruházások helyzetével, és a kulturális együttműködéssel – mondta a külgazdasági és külügyminiszter.

„És, természetesen, ami ennél a nyilvánosság, legalábbis a nemzetközi nyilvánosság számára is érdekesebb, a hogyan tovább a nemzetközi politikában. Az amerikai-orosz közeledés lehetséges forgatókönyve és annak lehetséges hatásai Közép-Európára – ez fogja uralni majd a napirendet.”

A Krím-félsziget bekebelezése miatt bevezetett uniós szankciókat Szijjártó Péter ismét sikertelennek nevezte, hozzátéve, a büntetőintézkedések hatására a magyar gazdaság 6,5 milliárd dollárnyi exportlehetőségtől esett el. Véleménye szerint a kérdést meg kellene vitatnia az Európai Tanácsnak, vagyis a 28-ak állam-, illetve kormányfőit tömörítő testületnek, és nem pedig a legalacsonyabb szinten kellene a szankciós döntéseket meghozni.

„Ha az orosz-amerikai viszonyban beáll egy pozitív fordulat, sokkal hangosabbak és bátrabbak lesznek az országok Európában, amelyek eddig is pedzegették, hogy az orosz-európai együttműködésben előre kellene lépni.

Mások is át fognak állni erre az oldalra,

ha azt látják, nincsen amerikai nyomás Európán a szankciókat tekintve.”

Szijjártó Péter azt mondta, nagyon kevés esélyt lát a minszki megállapodások teljesülésére.

„A minszki megállapodások teljesülésére való várakozás inkább naiv ábrándok kergetése, mint politikai realitás.”

A külgazdasági és külügyminiszter azt mondta, Oroszország nem jelent katonai fenyegetést Magyarország számára.

„Oroszország nem jelent fenyegetést NATO-tagállamokra,

mert nem támadna meg egyetlen NATO-tagot sem, ugyanakkor tiszteletben tartom, hogy balti és lengyel barátaink másként gondolkodnak erről.”

Mivel Magyarország egy szövetségbe tartozik ezen államokkal, szolidaritást vállal velük. A tárcavezető erre példaként említette a Visegrádi négyek idén 3 hónapos rotációs rendszerben 150 katonát állomásoztatnak a balti államok területén, javítva az ott élő emberek biztonságérzetét.

V4-ek

Az Egyesült Királyság uniós kilépésével az az ország távozik a közösségből, amely hasonló álláspontot képviselt, mint Magyarország, illetve a Visegrádi 4-ek, vagyis ezzel gyengül ez a regionális együttműködés – mondta Szijjártó Péter.

„Azt is látni kell, hogy

a visegrádi együttműködés soha nem volt olyan szoros és hatékony, mint jelenleg.”

Ez részben az egymásrautaltság, a hasonló gazdasági helyzet, a racionalitás és a négyeken kívülről, az unióból érkező támadások hatásának tudható be – sorolta a külgazdasági és külügyminiszter.

„Van egy pragmatikus felismerés is:

négyünk hangja sokkal hangosabb együtt, mint külön-külön.

Ma már nem véletlen, hogy a körülöttünk lévő államok azt vetik fel, hogyan lehetne csatlakozni.”

A korábbi döntés szerint azonban a visegrádi együttműködésnek csak négy állama lesz, mert így tudja megfelelően képviselni az érintett országok érdekeit – mondta a tárcavezető. A V4-ek tervei szerint a hangsúlyt idén az észak-déli összeköttetések – benne energetikai és közlekedési hálózatok – javítására, a digitalizáció okozta szorosabb együttműködésre teszik.

„Az jól látszik, hogy a sikereink közösek, mert ha jön egy nagy beruházás Magyarországra, az hoz beszállítókat Szlovákia területére, tehát a gazdasági együttműködés és a befektetők érdeklődésének közös felkeltése közös szempont lesz. Japánból, Koreából vagy Kínából nézve a mi piacaink kicsit, de

ha négyen együtt vagyunk, az szabad szemmel távolról is jobban látható.”

Kiemelt fontosságú 2017-ben az energiabiztonság javítása, illetve a V4-ek globális szerepvállalása.

Reklám
Tas J Nadas, Esq

Még mindig tart a buszbaleset áldozatainak azonosítása

Az áldozatok és a veronai kórházban ápolt súlyos sérültek azonosítása még nem zárult le – értesült az MTI.

A balesetben elhunyt 16 áldozat, valamint a veronai Brogo Trento kórházban kezelt két súlyos sérült pontos azonosítása még folyamatban van. A családtagoktól vett DNS-minták vizsgálata egy milánói laboratóriumban zajlik, és előreláthatóan jövő héten zárul le. Ezt követően az olasz hatóságok engedélyezhetik az áldozatok hazaszállítását.

“A két súlyos beteg állapota stabilizálódott, de továbbra is életveszélyes. Folyamatos megfigyelés alatt állnak, egyelőre nem szállíthatók” – nyilatkozta Giovanna Ghirlanda a veronai Borgo Trento kórház-komplexum orvos igazgatója.

A L’Arena veronai napilap tévécsatornája csütörtök este külön műsort szentelt a buszkatasztrófának. Egy megrázó videófelvétel – amelyet a baleset helyszínén lévő felüljáró kamerája rögzített – az autóbuszból felcsapó lángokat és a megálló autósok elkeseredett reakcióit mutatja. A videót az olasz rendőrség is közölte a honlapján.

A műsorban résztvevő Girolamo Lacquaniti a közúti rendőrség parancsnoka kijelentette, hogy ilyen súlyos balesetet még az olasz közutakon szolgáló kollégák közül sem láttak sokan. “Azon az éjszakán a túlélő fiatalok nem akarták elhinni, hogy barátaik meghaltak.

Ezek olyan tragédiák, amelyek mély nyomot hagynak”

– mondta a rendőrparancsnok. Hozzátette: a baleset éjszakáján az ügyeletes ügyész, a csendőrség és az idegenrendészet területi parancsnoka is hivatalában maradt, Verona minden hatósága megmozdult.

Hangsúlyozta, hogy annak a magyar autóbusz mögött haladó szlovák kamionsofőrnek a visszaemlékezését, mely szerint az autóbusznak kerékproblémái voltak, semmi nem támasztja alá. “Nincs műszaki hibára utaló jel, és a tűz nem volt azonnali” – jelentette ki Girolamo Lacquaniti.

A helyszínre sietett legelső tűzoltócsapat paracsnoka elmondta, hogy megérkezésükkor az autósztrádán bolyongó személyeket találtak, sérülteket, sokk hatásaalatt levőket: “ahogy meglátták a tűzoltó-jelzéseket, segítséget kértek”. A műsorban elhangzott, hogy a tűzoltók nyolc perc alatt értek a helyszínre, és jó lenne, ha Veronának ezen a keleti részén is nyitnának egy tűzoltókaszárnyát a még gyorsabb beavatkozáshoz. A tűzoltóparancsnok kijelentette, azt még nem tudták kétséget kizáróan megállapítani, miért gyulladt ki a jármű, de az autóbusz könnyen lángra kapott, a műanyag ülések, padlószőnyek és a poggyászok is gyorsan terjesztették a tüzet.

Gianluca Rossato alvással foglalkozó szakorvos elmondta, hogy a sofőr feltételezett reakcióhiánya, valamint az, hogy az autóbusz jobbra tért leaz útról, tipikus jelei a volánnál való hirtelen elalvásnak. Stefano Zaninelli a veronai tömegközlekedési vállalat vezérigazgatója az éjszakai vezetés veszélyességét hangsúlyozta, megjegyezve, hogy csoportos utak esetén gyarkran választják ezt a szállodai költségek megtakarítása céljából.

Egy Veronában élő magyar nő, aki a balesetet követően önként részt vett a magyar diákok és kísérőik segítésében, Facebook-oldalán olasz nyelvű üzenetben mondott köszönetet a veronai rendőröknek, példamutatónak nevezve az olasz hatóságok tagjainak a buszbaleset utáni szolgálatát és emberi magatartását. A köszönetet az olasz sajtóorgánumok közölték.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pénteken arról számolt be, hogy annak a sérültnek, aki égési sérüléseket szenvedett, stabil az állapota, a korábban tervezett bőrátültetési műtétre hétfőn kerülhet sor, és ha minden jól megy, egy hónap múlva kerülhet szállítható állapotba. A másik, koponyaműtéten átesett sérült vizsgálatai enyhe javulást mutatnak, és ha folytatódik ez a tendencia, napirendre kerül, hogy felébresszék-e a mesterséges kómából.

Reklám
Tas J Nadas, Esq

A budapesti Aria lett a világ legjobb szállodája

Galéria: Aria Hotel - Budapest Fotó: Bruzák Noémi / MTI

A budapesti Aria Hotel kapta a Világ legjobb szállodája díjat a New Yorkban megrendezett Tripadvisor Travelers’ Choice Awards versenyen.

A Budapest belvárosában, a Szent István-bazilika szomszédságában lévő szállodát másfél évvel ezelőtt nyitották meg. A hotel a Library Hotel Collection csoport tagja.

Galéria: Aria Hotel – Budapest
Fotó: Bruzák Noémi / MTI

A  Hercegprímás utcában lévő luxushotel négy szárnyát egy-egy zenei stílusnak szentelték. A szobák berendezését a Klasszikus, az Opera, a Kortárs zene és a Jazz meghatározó stíluselemei ihlették. Néhány szobát egy-egy zenei legendáról neveztek el, így van külön Maria Callas-, Bob Dylan-, James Brown-, Kodály Zoltán-, Bartók Béla- és Liszt Ferenc-szoba.

Az Operaszárnyban van  Salome-, Carmen-, Pillangókisasszony- és La Traviata-lakosztály is. A vendégek foglalás esetén kedvenc  zenei műfajuk, előadójuk vagy zeneszerzőjuk alapján választhatnak szobát. Minden szobát és lakosztályt a nemzetközileg elismert Joseph Blecha karikatúrái tesznek egyedivé. Az épületben egy Harmony Spa-nak nevezett luxusfürdő is található.

A hotelbe most 221-833 euró közötti összegért  lehet szobát foglalni, azaz két ember egy éjszakára kb. 68-258 ezer forint közötti összegért tud megszállni itt.

Reklám
Tas J Nadas, Esq

Trump erősítené a kapcsolatokat Londonnal

Megerősítette a NATO melletti elkötelezettségét az amerikai elnök és a brit kormányfő. Donald Trump és Theresa May Washingtonban folytatott tárgyalásokat pénteken a NATO és Oroszország témaköre mellett a terrorizmus elleni küzdelemről és a kétoldalú kapcsolatokról.

A Fehér Házban tartott, mintegy egyórás megbeszélés utáni közös sajtóértekezletén Trump és May mindenekelőtt az atlanti szövetség melletti elkötelezettséget emelte ki.

Trump – miután köszöntötte első, legmagasabb rangú külföldi vendégét – leszögezte: “ma az Egyesült Államok megújítja mély kötődését” Nagy-Britanniához. Elmondta, hogy a megbeszélésen a két ország politikai, katonai, pénzügyi és kulturális kapcsolatait vitatták meg. Hangsúlyozta, hogy Washington nemcsak megújítani, hanem elmélyíteni is szeretné viszonyát Londonnal, s a jövőben szoros együttműködésre törekszik az Egyesült Királysággal.

Theresa May bejelentette: II. Erzsébet királynő hivatalos látogatásra hívta meg az amerikai elnököt és a first ladyt, és a meghívást Donald Trump el is fogadta. Hangsúlyozta, hogy országa és az Egyesült Államok egységes a NATO iránti elkötelezettségében, s ezt az elkötelezettséget Donald Trump a találkozón meg is erősítette. May utalt arra, hogy a megbeszéléseken szóba került a terrorizmus, kivált az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni küzdelem, s fontosnak nevezte, hogy a terroristák ellen a kibertérben is felvegyék a harcot. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Királyság szerint a NATO-t megfelelően fel kell szerelni e kiberháború megvívásához.

Donald Trump beszélt az Oroszországhoz fűződő viszonyról, kifejtve, hogy “ha sikerülne jó viszonyt kialakítani Oroszországgal, azt “Kína pozitívan fogadná”. Ugyanakkor a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szombaton folytatandó telefonbeszélgetését és az Oroszország elleni szankciókról kialakított álláspontját firtató kérdésre csak annyit mondott: még túl korai megvitatni a szankciók ügyét.

Theresa May ezzel szemben nagyon határozottan állást foglalt a szankciók fenntartása mellett mindaddig, amíg Moszkva nem teljesíti a minszki egyezményben rögzített kötelezettségeket. May fontosnak tartotta hangsúlyozni azt is, hogy van olyan, hogy nem ért egyet Trump elnökkel, de “a különleges viszony azt jelenti, hogy a vita nyílt és őszinte”. De leszögezte azt is: az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok sok területen egyetért egymással.

A brit kormányfő elhárította azokat a kérdéseket, amelyek az amerikai-mexikói határon építendő falra vonatkoztak, mondván, ez az Egyesül Államok és Mexikó ügye. Trump azonban – aki pénteken reggel hosszas, csaknem egyórás telefonbeszélgetést folytatott a mexikói elnökkel – válaszolt a kérdésre, s úgy fogalmazott: “nagyon erőteljes voltam Mexikóval”, és hozzátette, hogy kereskedelmi ügyekben Mexikó “többé nem ver péppé bennünket”. De leszögezte azt is, hogy folytatni kívánja a tárgyalásokat Mexikóval.

Szintén kérdésre válaszolva megerősítette, hogy szerinte a kínzásos vallatási módszerek hasznosak, de ezt az egész ügyet majd a védelmi miniszterre bízza. Ismeretes, hogy James Mattis védelmi miniszter ellenzi a kínzást.

Egy kérdésre válaszolva Trump cáfolta, hogy gyakran változtatna álláspontján. Ennek kapcsán brit vendége előtt a Brexit, vagyis vagyis az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépése ügyét hozta fel. Hangsúlyozta, hogy mindig is a kilépés híve volt, majd közvetlenül Theresa Mayhez intézve szavait azt mondta, hogy “a Brexit csodálatos dolog lesz az Ön ország számára”.

Reklám
Tas J Nadas, Esq

Elképesztő fordulatok a brit külpolitikában

Theresa May brit miniszterelnök péntek délután, első külföldi vezető politikusként tárgyalt Washingtonban Donald Trump új amerikai elnökkel. Előző nap May Philadelphiában, a Republikánus Párt konferenciáján rendkívül fontos beszédet mondott. Részletezte nemcsak a Brexit kérdéseit, hanem London új külpolitikáját is, említve a brit kormánynak a kelet-európai térségre vonatkozó elképzeléseit.

A brit ellenzék balszárnya nem nézi jó szemmel Theresa May barátkozását Donald Trump-pal. Olyan vélemény is elhangzott részükről egy tévés kerekasztal-beszélgetésen, hogy a brit miniszterelnöknek le kellett volna mondania a pénteki találkozót, mert Trump elnök nyilatkozatában kiállt elfogott terroristák szimulált vízbefullasztással történő vallatása mellett.

Trump tulajdonképpen azt mondta, hogy elborzasztják az iszlám terroristák tettei: pokolgépeket robbantanak piacokon és templomokban, ártatlan embereket fejeznek le, tehát, amennyiben az elhárítás szakértői egyes esetekben célravezetőnek látják a fullasztásos, úgynevezett waterboarding vallatási módszer alkalmazását, akkor nem fogja ellenezni.

Az a vélemény alakult ki, hogy Theresa May-nek Washingtonban fel kell kérnie Trump elnököt, hogy a kemény vallatásra vonatkozó szavait vonja vissza.

Konkrét megállapodások nem nagyon születhettek a két vezető politikus találkozóján, hiszen Nagy-Britannia nem köthet kereskedelmi szerződéseket, amíg hivatalosan nem lépett ki az Európai Unió kötelékéből. De Theresa May határozott ígéreteket kapott a kölcsönös kereskedelem és a gazdasági kapcsolatok új lehetőségeinek kihasználására.

Az ellentétek vonzzák egymást?

Úgy tűnik, hogy a két konzervatív politikus megérti egymást. Theresa May sok mindenben nem ért egyet Donald Trump-pal, de már Amerika felé tartva, a repülőgépen azt nyilatkozta, hogy az “ellentétek gyakran vonzzák egymást.”

Szándéka a Barack Obama elnöksége idején meggyengült különleges brit-amerikai viszony helyreállítása. Mindenesetre ajándékokat vitt az elnöki párnak. Donald Trump anyja skót születésű volt, tehát ő Theresa May-től egy melence formájú, ezüstből készült, skót áldomásivó poharat kapott. Melánia Trumpnak pedig a brit miniszterelnökök hétvégi pihenését szolgáló Chequers-i kastély kertészete és péksége állított össze ajándékkosarat, almalével, szilvadzsemmel, áfonyás-csokoládés teasüteménnyel.

Nem örülnének, ha orosz befolyás alá kerülnénk

Theresa May csütörtökön, Philadelphiában elmondott, nagy tapssal fogadott beszéde tartalmazott néhány igen figyelemreméltó mondatot az új brit külpolitikáról, s miközben ezek elhangzottak, Londonban, Boris Johnson külügyminiszter a kormányfő szavaihoz egészen újszerű gondolkodásról tanúskodó kijelentéssel járult hozzá.

A brit miniszterelnök azt szögezte le, végképp elutasítva a Tony Blair idején követett angol-amerikai politikát, hogy Anglia ezentúl nem fog elfoglalni külföldi országokat, hogy azokat megpróbálja saját képére formálni. Már ez is igen érdekes. De Boris Johnson kijelentése valósággal meglepetés számba megy. Azt mondta, hogy ha Szíriában megkötötték a békét, demokratikus választást lehetne kiírni, s ezen Aszad elnök is indulhatna.

Kérdés, mit szól ehhez Donald Trump. Az már látható, hogy a brit kormánnyal Putyin orosz elnök megítélésében ért egyet legkevésbé. Theresa May Putyin elnököt veszélyesnek tartja, s mint Philadelphia-i beszédében hangsúlyozta – Budapestet is említve –, azt sem nézné jó szemmel, hogy a kelet-európai országokat Moszkva befolyási szférának tekintse. Donald Trump ugyanakkor fontosnak tartja, hogy létrejöjjön az amerikai-orosz párbeszéd.

Reklám
Tas J Nadas, Esq

Már nem is reménykedik az IMF

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) hosszú távon törleszthetetlennek tartja a görög adósságot, mivel annak mértéke még a hitelezők által megkövetelt reformok maradéktalan alkalmazásával is az államadósság és a hitelszükséglet “robbanásszerű” növekedéséhez vezet az AFP hírügynökség által megtekintett bizalmas IMF-dokumentum szerint.

A valutaalap február közepén teszi közzé jelentését a görög adósságtörlesztés állapotáról. Az IMF a görög pénzügyi mentőcsomag finanszírozásában való részvétele feltételeként az adósság hosszú távú törleszthetőségét jelölte meg. Az európai hitelezők 2015-ben állapodtak meg a harmadik, 86 milliárd euró összegű görög mentőcsomag folyósításában. A két előző mentőcsomaggal szemben azonban az IMF a harmadikban már nem vett részt finanszírozóként.

A görög adósságteher csökkentése érdekében “hihetőbb” intézkedésekre lenne szükség az európai hitelezők részéről – áll a dokumentumban.

Amennyiben a hitelezők nem csökkentik a törlesztési terheket, az eladósodottság mértéke a görög GDP 275 százalékára fog emelkedni. A törlesztési moratórium és a lejárati határidő meghosszabbítása nélkül a görög adósságot nem lehet csökkenő pályára helyezni. Az IMF azt javasolja, hogy Görögországot 2040-ig fel kell menteni a törlesztési kötelezettség alól, és a hitelek lejárati határidejét 2070-ig el kell halasztani.

A görög bruttó hazai termék 2008 óta egynegyedével zsugorodott, a munkanélküliségi ráta pedig meghaladja a 20 százalékot.

Reklám
Tas J Nadas, Esq

Tanulás nemzetiségi anyanyelven? Iskolán kívül és a szülők költségén!

Larisza Nyicoj újabb kezdeményezése

Larisza Nyicoj gyermekírónő, pedagógus, az ukrán nyelv hős védelmezője ismét kinyilvánította véleményét a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásával kapcsolatban. (Korábbi idevágó írásunkat itt olvashatja.) Ezúttal – január 17-én – a Szvoboda (Szabadság) párt sajtóorgánuma tolmácsolta szavait.

A ukránnyelv-használatot szorgalmazó Nyicoj (aki egyébként a kulturális minisztérium kötelékébe tartozó, a különböző társadalmi szférákban történő ukránnyelv-használattal foglalkozó koordinációs tanácsnak is a tagja) azt javasolja, töröljék el a nemzeti kisebbségek anyanyelven történő oktatásának lehetőségét. Az írás bevezető részében ugyan kifejezetten az orosz nyelvre utal, de hamar rá kell jönnünk: javaslata minden ukrajnai nemzeti kisebbségi nyelvre vonatkozik.
Nyicoj A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájára, pontosabban annak állítólagos félreértelmezésére is kitér. „Hülyítenek minket a Kartával” – fogalmaz. Szerinte nem jól értelmezik a dokumentumot, amikor abból csak a kisebbségi nyelvek védelmét hangsúlyozzák, s szerinte sokkal inkább azt kellene kiemelni: a nemzeti kisebbség tagjainak kötelező integrálódniuk a többségi nemzetbe, első lépésben az államnyelv elsajátítása által.

A nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása helyett azt javasolja, hogy amennyiben ukrán állampolgár egy adott nemzetiségi nyelven kíván tanulni, tegye azt fizetett pótfoglalkozásokon, állami iskolában ne biztosítsanak erre lehetőséget. Elmondása alapján az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek oktatásánál a Francia- és Németországban alkalmazott mintát kellene követni, ahol a török migránsoknak az állam nyelvén kell tanulniuk az iskolákban. Vélhetően a szakember ezen kijelentésekor nem vette figyelembe, hogy a jelenlegi Ukrajna területén élő kisebbség nem bevándorlóként érkezett az országba, hanem őshonos, ezért a párhuzam nem helytálló.

A világ országainak tannyelveit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy Ukrajna oktatási rendszere a legtoleránsabb(!) a nemzeti kisebbségekkel szemben, sőt, ennél is tovább ment, s olyan szélsőséges kijelentésre szánta el magát, miszerint nincs még egy ország, ahol állami költségvetésből kisebbségi oktatásra fordítanának. Ennek cáfolatául – minimális keresgélés után a világhálón – rögtön találtunk is állami fenntartású, magyarországi német nemzetiségi iskolát. Emellett olybá tűnik, Nyicoj asszony azt is igazságtalannak érzi, hogy az állam finanszírozza a nemzetiségi iskolák működését, eközben elfelejti, hogy ukrán állampolgárokként az országban élő és dolgozó nemzeti kisebbségek tagjai ugyanúgy hozzájárulnak adóikkal az államkassza bevételéhez, mint az ukrán nemzetiségű polgárok.

Ukrajnában az anyanyelvi oktatás biztosítása eddig az állam alkotmányba foglalt kötelessége volt, azonban az ukrán nyelv védelmezője szerint a kisebbségi nyelven történő oktatást a szolfézsórák vagy úszóleckék mintáján kellene levezetni: választhatóan délutáni különfoglalkozásként a szülők költségén…

Pallay Katalin
Kárpátalja.ma

Reklám
Tas J Nadas, Esq

Betiltották az Igazi Csíki Sört

Munka vállalati trikóban. Át kell öltözni vagy abba kell hagyni?

Meg kell semmisíteni mindent, ami az Igazi Csíki Sör márkanévhez kapcsolódik, a termékek gyártását és forgalmazását pedig meg kell szüntetni – döntette el pénteken a Marosvásárhelyi Táblabíróság. A jogerős ítéletet a dokumentumok kiközlésétől számított 30 napon belül kell végrehajtani.

Munka vállalati trikóban. Át kell öltözni vagy abba kell hagyni?

Döntő pert vesztett a Csíki Sör Manufaktúrát működtető cég és tulajdonosa, Lénárd András a Heineken Romániával szemben, miután a Marosvásárhelyi Táblabíróság helyt adott utóbbi keresetének. A végleges döntés értelmében a kiközléstől számított 30 napon belül meg kell semmisíteni mindent, ami az Igazi Csíki Sör márkanévhez kapcsolódik, a termékek gyártását és forgalmazását pedig meg kell szüntetni.

Az Igazi Csíki Sör Facebook-oldalán péntek délben jelent meg az a bejegyzés, amely szerint „a román táblabíróság” betiltotta a termék gyártását. Hajdú Gábor jogász, aki a cég jogi tevékenységét koordinálja, érdeklődésünkre elmondta, hogy még 2014-ben kérte a Heineken az Igazi Csíki Sör gyártásának és forgalmazásának leállítását.

„Ez a per ért véget most végleges táblabírósági döntéssel Marosvásárhelyen, miközben ez idő alatt az Európai Unió bíróságai kétszer is igazat adtak az Igazi Csíki Sörnek a márkahasználatot illetően: kétszer is megállapították, hogy alapfokon és felsőfokon jogosult a cég a márkanév használatára. Mindezen döntéseket, amelyeket az EU-ban tiszteletben kellene tartani, kétszer is felülírta a romániai igazságszolgáltatás” – magyarázta a jogi képviselő, utalva a Hargita megyei törvényszék és a marosvásárhelyi táblabíróság döntésére.

csiki sor gyar vn 008_b
Úgy tűnik, megszakad egy sorozat

A döntés kapcsán a jogász hangsúlyozta, egy egész vállalkozás és sok ember munkahelye forog kockán. „Keressük a megoldást, próbáljuk értelmezni, hogy mit jelent ez a döntés, amely egyébként végleges. Még nem kaptuk meg, kiközlés után lép érvénybe, és azt kérte a Heineken, hogy 30 napon belül mindent, ami az Igazi Csíki Sör márkanévhez kapcsolódik, meg kell semmisíteni” – fogalmazott Hajdú, hozzátéve, „az utolsó percig azt tartották fenn a táblabíróságon, hogy az Igazi Csíki Sör megtéveszti a fogyasztókat, és össze lehet téveszteni a Heineken termékével”. A jogi képviselő szerint annak ellenére állították ezt, hogy „az elmúlt két évben egyetlen fogyasztói panasz sem érkezett arra vonatkozóan, hogy valaki összetévesztette volna a két terméket”.

Mint Hajdútól megtudtuk, az ítélet bármikor megérkezhet, ez a bírók szorgalmától függ, hogy mikor indokolják meg a döntést és közlik ki. Az Igazi Csíki Sörnél arra számítanak, hogy egy-két hét múlva kapják meg a döntést. Ezután a Heineken kérheti a végrehajtót, hogy lépjen fel és állítsa le a termék forgalmazását.

heineken elnoki latogatas vn 002_b
Egy korábbi tüntetésen. Archív felvétel

„Fellebbezésre most nincs esély, de a márkanevet illető per az Európai Unió bíróságánál fog folytatódni, és lehet, hogy több év múlva majd nekünk adnak igazat” – beszélt a folytatásról a jogász, aki szerint lehet, hogy addigra túl késő lesz.

Mi lesz a gyárral, a munkásokkal?

„Lénárd Andrást olyan embernek ismerem, aki a végsőkig kitart. Az emberek, a vállalkozás és a munkahelyek nagyon fontosak, ezért próbálunk megoldást keresni. A gyár és a gyártás Székelyföld szívében van, ezt megfogni és elköltöztetni, nem egy könnyű dolog” – magyarázta Hajdú, aki úgy tudja, az ítéletet még egyelőre nem lehet megtalálni az igazságszolgáltatás internetes felületén, ám valószínűleg néhány órán belül egy rövid bejegyzést feltesznek a táblabíróság honlapjára. Ez pedig arról fog szólni, hogy „elutasítják a fellebbezésünket” – véli a jogi képviselő.

Forrás: szekelyhon.ro

Reklám
Tas J Nadas, Esq

Helyszíni tudósítóink Nikolicséknál jártak

A Nemzeti Sport két helyszíni tudósítója a Chicago Fire labdarúgócsapatánál járt. Aradvári László és Banga Rudolf megnézte, hogyan készülnek Nikolics Nemanjáék az új idényre, találkozott egy másik korábbi Videoton-játékossal, Arturo Álvarezzel, és körbejárta a klub szurkolói boltját is. Tudósítóink szöveges tartalommal is jelentkeznek majd, most tekintsék meg képriportjukat!

Banga Rudolf, a képek szerzője (balra) és Nikolics Nemanja
Aradvári László, a Nemzeti Sport tudósítója (balra) a Chicago Fire sajtófőnökével

 

Forrás: nemzetisport.hu

Reklám
Tas J Nadas, Esq

Teniszcsoda: magyar bajnok az Ausztrál Openen

MELBOURNE, AUSTRALIA - JANUARY 28: Zsombor Piros of Hungary kisses the championship trophy after winning the Junior Boys Singles Final against Yshai Oliel of Israel during the Australian Open 2017 Junior Championships at Melbourne Park on January 28, 2017 in Melbourne, Australia. (Photo by Pat Scala/Getty Images)
Piros Zsombor megnyerte a juniorok versenyét az ausztrál nyílt teniszbajnokságon: 6:4, 4:6, 6:3-ra legyőzte a melbourne-i döntőben az izraeli Yshai Olielt.
MELBOURNE, AUSTRALIA – JANUARY 28: Zsombor Piros of Hungary kisses the championship trophy after winning the Junior Boys Singles Final against Yshai Oliel of Israel during the Australian Open 2017 Junior Championships at Melbourne Park on January 28, 2017 in Melbourne, Australia. (Photo by Pat Scala/Getty Images)

A magyar Piros Zsombor és az izraeli Yshai Oliel játszotta az Ausztrál Open junior fiú döntőjét. A magyar teniszező esélytelenként vágott neki a versenynek, csak a 15. kiemelt volt, aztán szettvesztés nélkül menetelt a fináléig, az elődöntőben az ötödik kiemelt francia Corentin Moutet-t győzte le meglepően könnyen.

Az első játszmában még ismerkedtek egymással és a kavargó széllel a játékosok, de úgy tűnt, az erőteljesebb felépítésű Oliel kerekedik felül, hatalmas ütéseivel gyakran hátraszorította Pirost, és el is vitte az első szettet (4:6).

A folytatásban Piros gyorsan brékelőnybe került, és magabiztosan hozta az adogatásait, egészen 5:3-ig simának tűnt a szett, de akkor a magyar teniszező elbukta az adogatását, de ellenfele nem tudta ezt kihasználni, mert 5:4-nél két kettős hibát is ütve elvesztette a szervajátékát és a játszmát is.

A döntő szettben 3:2-ig mindketten hozták adogatásukat, ekkor azonban Piros brékelt, és utána magabiztosan hozta az adogatójátékait, és ez elég volt ahhoz, hogy az Ausztrál Open történetének első magyar győztese legyen a juniorok mezőnyében.

Az esélytelenek nyugalmával

A Nemzetközi Tenisz Szövetség junior ranglistáján jelenleg 23. helyen álló magyar teniszező ötéves kora óta űzi a sportágat. 2015-ben, tizenhat évesen első felnőtt sikerét szerezte meg azzal, hogy fedettpályás magyar bajnok lett. Három éve, 2014 májusában indult először ITF junior versenyen, a budapesti ETC Cupon. Tavaly már ott volt a párizsi és a melbourne-i Grand Slam junior tornáján, a Roland Garroson a legjobb 16-ig jutott.

 

Reklám
Tas J Nadas, Esq

500. honismereti rejtvényjáték – 2017.01.29

A BOCSKAI RÁDIÓ
500. honismereti rejtvényjátéka. 2017. január 29.

 

A kérdéseket Veress Sándor állította össze.

Helyes megfejtők:  Jakab Márta, Thurner Klára, Kaczvinszky Borbála, Biczó Éderné Ibolya, Horváth Zoltán.

Minden helyes megfejtést beküldő személy a Clevelandi Magyar Múzeum felajánlásából:

  1. Hetente egy könyv ajándékhoz jogosult.
  2. A könyvet saját maga választhatja ki az erre felajánlott könyvek közül.
  3. Ajándékát 30 napon belül fel kell vegye a Magyar Múzeumban.

Cím:
Magyar Múzeum, Galéria
1301 East 9th Street
(földszint)
Cleveland, Ohio 44114

Telefon:
(216) 523-3900

Nyitvatartási idők:
Keddtől Péntekig de. 11-től du. 3 ig.
Szombaton csak rendezvények alkalmával.

Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig

Reklám
Tas J Nadas, Esq

Reklám

Kövess Minket

12,430FansLike
138FollowersFollow
232FollowersFollow
1,270SubscribersSubscribe