Közös történet, közös haza – az amerikai magyar örökségét méltatták Washingtonban Amerika 250. születésnapján

Az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) nagyszabású ünnepi gálaestet rendezett Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtár épületében Amerika fennállásának 250. évfordulója alkalmából. A több mint négyszáz résztvevőt vonzó esemény a magyar származású amerikaiak tudományos, kulturális és közéleti hozzájárulását állította középpontba, miközben a diaszpóra közösségi összetartását és jövőépítő szerepét is hangsúlyozta. A nívós eseményen díjátadók, kulturális programok, kiállítások és filmvetítések idézték fel a magyar–amerikai kapcsolatok kiemelkedő alakjait és történeteit. Az est üzenete volt, hogy a magyar közösség kis létszáma ellenére maradandó értékekkel gazdagította az Egyesült Államokat, és ezt az örökséget a következő generációk számára is tovább kell adni.

Lauer Rice Andrea, az Amerikai Magyar Koalíció elnöke meghatódva és büszkén értékelte a Kongresszusi Könyvtárban megrendezett gálaestet, amely középpontjában az állt, hogy bemutassa, milyen értékekkel és eredményekkel gazdagították a magyarok az amerikai társadalmat. Andrea külön kiemelte a közösségi összefogás erejét, valamint azokat a kiemelkedő magyar személyiségeket – köztük Karikó Katalint, Charles Simonyit, Pataki Györgyöt és Tom Lantost –, akik tevékenységükkel nemcsak saját területükön értek el világsikert, hanem a magyar közösség hírnevét is öregbítették.

Az est egyik különleges eleme volt a Pigniczky Rékával közösen készített kisfilmsorozat bemutatása, amely a magyar-amerikai kapcsolatok és a diaszpóra sikertörténeteit dolgozta fel. Andrea számára személyesen is sokat jelentett, hogy édesanyjával, Lauer Edittel közösen élhette át ezt a jubileumot, és édesanyja részt vett a díjátadás ceremóniájában. Mint Andrea fogalmazott, az este legfontosabb üzenete az volt, hogy „a magyarok kreativitása, tehetsége és kitartása maradandó értéket adott Amerikának”, és ezt szerették volna méltó módon, méltó helyszínen megünnepelni.

Reklám

A gála egyik legnagyobb figyelemmel kísért díjazottja Dr. Karikó Katalin biokémikus volt, aki a Neumann Jánosról elnevezett elismerést vehette át az Amerikai Magyar Koalíció ünnepi rendezvényén. A Nobel-díjas kutató meghatottan beszélt arról, milyen érzés negyven évvel az Amerikába való érkezése után ilyen elismerésben részesülni a Kongresszusi Könyvtárban. „Nagyon alulról kezdtük, és azt elgondolni, hogy 40 év múlva itt díjat kapok, fantasztikus érzés” – mondta. Karikó hangsúlyozta, hogy a diaszpórában élő magyarok számára fontos az összetartás és a közös felelősségvállalás, legyen szó az otthoni vagy az amerikai tudományos élet támogatásáról. A fiatal kutatóknak pedig azt üzente, hogy a sikerhez nemcsak tudásra, hanem mentális fegyelemre és kitartásra is szükség van. „Higgyenek önmagukban, tanuljanak szorgalmasan, és koncentráljanak arra, amire hatásuk van” – fogalmazott, hozzátéve: a mai világ legnagyobb kihívása, hogy az emberek megtanulják kizárni a felesleges zavaró tényezőket, és valóban a munkájukra figyeljenek.

Dr. Charles Simonyi (születési nevén Simonyi Károly) magyar származású űrturista szintén elismerésben részesült, amelyet saját bevallása szerint nagy megtiszteltetésnek tart. Az est különösen személyes jelentőséggel bírt számára, hiszen számos régi barátja körében, Karikó Katalin társaságában vehette át a díjat. „Az, hogy Katalin mellettem ült, nagyon megható volt” – fogalmazott. A két tudós kapcsolata jóval korábbra nyúlik vissza: Simonyi korábban a princetoni Institute for Advanced Study rendezvényén adott át díjat Karikónak, most pedig együtt részesültek az Amerikai Magyar Koalíció elismerésében. A magyar származású szoftverfejlesztő és űrturista szerint a magyar közösséghez való kötődés különösen fontos számára, hiszen identitása szerves részeként őrzi magyarságát, amelyet ritka és értékes értéknek tart.

Simonyi arra is kitért, hogy a mai fiatalok számára sokkal nyitottabb és globálisabb lehetőségek állnak rendelkezésre, mint amikor ő hatvan évvel ezelőtt elhagyta Magyarországot. Úgy véli, a mesterséges intelligencia korszakában a nemzetközi és hazai lehetőségek közötti különbség már jóval kisebb, ezért különösen fontos inspirálni a következő hazai generációt. Kapu Tibor magyar űrhajóssal való kapcsolata kapcsán kiemelte: rajta keresztül szeretné átadni saját történeteit és tapasztalatait a magyar fiataloknak. Arra a kérdésre pedig, milyen útravalót adna a pályakezdő kutatóknak, vállalkozóknak és tudósoknak, Madách Imre híres sorával válaszolt: „Ember, küzdj és bízva bízzál.”

Melissa Katkó Pepin és az általa vezetett Amerikai Magyar Alapítvány (AHF) nemcsak a washingtoni gálaest társszervezője volt, hanem a George Washington-díj átadásában is kulcsszerepet vállalt. Az elismerést 14 év szünet után adták át újra, ezúttal Dr. Karikó Katalinnak. Az alapítvány elnöke szerint a díj olyan személyeknek jár, akiknek víziójuk és vezetői képességük van, és akik érezhető hatást gyakorolnak Amerikára, Karikó esetében pedig ez a hatás világszinten is megmutatkozik, így kétségtelenül méltó az elismerésre.

Az Amerikai Magyar Alapítvány (AHF) 70 éve dolgozik a magyar–amerikai örökség megőrzésén: „70 éve gyűjtjük, őrizzük és mutatjuk be, hogyan gazdagították a magyarok az amerikai életet.”. A gálán bemutatott kiállításban Kossuth Lajos levele és a Camp Kilmerhez kapcsolódó relikviák is helyet kaptak, amelyek a magyar közösség történelmi szerepét idézték fel.

A beszélgetésben szó esett a Camp Kilmerhez és az 1956-os menekülttörténetekhez kapcsolódó emlékezeti munkáról is, amelynek részeként 2026 októberében New Brunswickban emlékműavatás és jubileumi gála várható. Az AHF munkatársainak célja, hogy a magyar–amerikai örökséget új és kreatív ünneplési formákban mutassák be, és ezzel erősítsék a közösségi emlékezetet a következő generációk számára is.

A washingtoni Kongresszusi Könyvtárban kulturális programok megszervezésében ugyancsak kiemelt szerepet vállalt a New York-i székhelyű Tulipán Foundation. A szervezet programigazgatója, Nagy Ildikó elmondta, hogy a nonprofit alapítvány célja a magyar kultúra népszerűsítése Észak-Amerikában, valamint magyarországi művészek és kulturális kezdeményezések támogatása: „A célunk az, hogy a magyar kultúrát terjesszük ezen a kontinensen.” A gála zenei programját is az alapítvány állította össze: a vendégeket egy vonósnégyes fogadta magyar zeneszerzők műveivel, majd az est során külön koncertprogrammal is felléptek. A műsorban helyet kapott Dana Wilson magyar népzenei ihletésű kompozíciója, Daniel Sanders saját műve, valamint Bartók Béla egyik vonósnégyese is. Sanders, aki kétszeres Fulbright-ösztöndíjasként Magyarországon is tanult és tanított, „megszállottja a magyar népzenének és a magyar klasszikus zenének” – osztotta meg Nagy Ildikó a Bocskai Rádióban.

A programigazgató arról is beszélt, hogy bár a Tulipán Foundation csak néhány alkalmazottal működik, egy-egy ilyen volumenű esemény megszervezése akár fél éves előkészítő munkát is igényel. A csapatnak nemcsak a megfelelő művészeket kell megtalálnia, hanem figyelembe kell vennie a helyszín adottságait és az esemény jellegét is. A szervezet már a következő nagy projektjére készül: 2026 októberében az Ellis Islanden rendeznek nagyszabású megemlékezést az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat 250., valamint az 1956-os forradalom 70. évfordulója alkalmából. Az eseményen a Fitos Dezső Társulat mutatja be Tántorgók című előadását, amely a századfordulós magyar kivándorlás történetét dolgozza fel néptáncszínházi formában. „Ez a színmű az emigráció szimbolikus helyén valósul majd meg” – emelte ki Nagy Ildikó, hozzátéve, hogy minden érdeklődőt szeretettel várnak majd az évfordulós eseményre.

„Magyar ember vagyok, hát miért ne kapcsolódjak?”- Pákh Imre üzletember és műgyűjtő az Amerikai Magyar Alapítvány igazgatósági tagjaként érkezett az Amerikai Magyar Koalíció gálaestjére, ahol különleges élményként élte meg, hogy a Kongresszusi Könyvtár impozáns környezetében ünneplik a magyar közösség összetartozását és az amerikai-magyar örökséget.

Az est fő témájához kapcsolódva hangsúlyozta, hogy a magyarok jelentős hatást gyakoroltak az amerikai társadalomra, és külön kiemelte az amerikai futball történetében játszott magyar szerepet. Példaként említette Don Shulát, „minden idők legsikeresebb NFL-edzőjét”, valamint George Halast és a Gogolák testvéreket, akik szerinte forradalmasították a játék technikai elemeit az Egyesült Államokban.

A jubileumi ünnep kapcsán Washingtonban, a Kossuth Ház előtt elsétáló látogatók is különleges installációval találkozhattak. A Marslakók című vándorkiállítás a Magyar Brand Kulturális Egyesület kezdeményezésére indult, és a magyar tudomány legkiemelkedőbb alakjait mutatta be. Kósa Margó, az egyesület elnöke elmondta, hogy a Budapest után az Egyesült Államokban debütáló tárlat 55 magyar származású tudós és professzor – köztük Szilárd Leó, Teller Ede és Neumann János – életművét dolgozza fel modern, interaktív formában. A kiállítás célja, hogy a magyar tudományos örökséget közérthetően és élményszerűen mutassa be, miközben a Marslakók elnevezés a világhírű magyar tudósok kiemelkedő, már-már felfoghatatlan teljesítményére utal. A vándorkiállítás az amerikai diaszpóra több városába is eljutott, kísérőprogramokkal és ismeretterjesztő kiadványokkal kiegészítve.

Pigniczky Réka filmrendező alkotótársként és kreatív közreműködőként is fontos szerepet vállalt az Amerikai Magyar Koalíció washingtoni gálaestjén, ahol bemutatták a Bridges of Greatness című animációs-archív sorozat első epizódját. A projekt az amerikai magyarság elmúlt 250 évének kiemelkedő alakjait mutatja be a tudomány, zene, irodalom, politika és művészet területéről. „A magyarok nagyon sokat adtak Amerikának” – fogalmazott a rendező, aki szerint különösen a tudományos életben látványos a magyarok kéznyoma. Az első epizód a magyar származású tudósokra fókuszál, köztük több ’56-os emigráns kutatóra is.

Az interjúban szó esett az 1956-os forradalom közelgő 70. évfordulójáról is, amelyhez Pigniczky Réka új filmes projektje kapcsolódik: Budapesten háromnapos filmfesztivált szerveznek dokumentum- és játékfilmekkel. Kiemelte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) animátorainak munkáját, akik fantasztikus vizuális világot teremtettek a filmekhez.

Kapu Tibor űrhajós elsősorban a diaszpórában élő magyarok lelkesedéséről és a HUNOR-program közös nemzeti jelentőségéről beszélt a rádióban. Mint fogalmazott: „15 millió magyar emelt odáig, amikor fölmentem a világűrbe”, hangsúlyozva, hogy az űrkutatás és a tudomány pártpolitikán felül álló nemzeti ügy.

A washingtoni programok számos személyes élményt tartogattak számára, kiemelt ezek közül, hogy a gálaesten életében először olyan világhírű magyarokkal találkozhatott, mint Charles Simonyi, Barabási Albert-László és Karikó Katalin. Elmondása szerint különösen meghatározó pillanat volt számára, hogy személyesen is megismerhette a Nobel-díjas kutatót. Kapu Tibor úgy látja, bármerre jár a világban, ugyanazzal a büszke és összetartó magyar közösséggel találkozik, legyen szó Washingtonról, Houstonról vagy Sydney-ről.

A fiatal nyíregyházi űrhajós a fiataloknak is üzent: szerinte a siker kulcsa az önbizalom, a kitartás és az erős emberi kapcsolatok. Arra biztatta a következő generációt, hogy találják meg azt a területet, amit valódi szenvedéllyel tudnak végezni, mert az űrhajóskiválasztások során sem a háttér, hanem az elkötelezettség és a kiválóság számított. Kiemelte a csapatmunka fontosságát is, hozzátéve: „Nincs olyan űrhajós, aki ne működne jól csapatban.”

A jubileumi gálaest alkalmával kirajzolódott, hogy a 250 éves amerikai történelemben a magyar jelenlét nem fejezet, hanem szerves és élő réteg: látható és láthatatlan szálakból szőtt közös történet. A kiállítások, díjak és személyes történetek mind azt erősítették, hogy ez az örökség nem lezárt múlt, hanem egy folyamatosan alakuló közösségi emlékezet.

A washingtoni est valahol az amerikai magyarság önmeghatározása is volt: annak a kérdésnek a megfogalmazása, mit jelent ma egyszerre amerikainak és magyarnak lenni a diaszpórában.

Dorgay Zsófia