Hogyan élte meg egy magyar egyetemi oktató élete első Trick-or-treating eseményét az Egyesült Államokban? Dr. Kenyeres Attila Zoltán beszámolója következik, aki a Debreceni Egyetemről érkezett, és ebben a félévben Fulbright ösztöndíjasként a University of Pittsburgh-ön tanít.

Az egyik dolog, ami miatt leginkább vártam a Fulbright ösztöndíjamat, és ami miatt örültem, hogy végül az őszi félévre került, az az, hogy Amerikában élhessem át a Halloween-i időszakot. Hogy gyönyörködhessek, vagy épp szörnyülködhessek a hangulatos és félelmetes dekorációkban. Ezt nagyon vártam. És azt, hogy végre saját szememmel is lássak egy igazi Trick-or-treating-et, nem csak a filmekben. Nos, tegnap este ez is valóra vált.

Pittsburgh város honlapján közleményben tudatták a lakossággal, hogy az idei Trick-or treatinget 17 és 19 óra között rendezik, kérik az autósok fokozott figyelmét, a gyerekek és szülők óvatosságát, illetve mindenféle egyéb figyelmeztetést is közöltek. Nos, nekem sem kellett több, és az adott időpontban átszaladtam a közeli kertvárosi utcákba, hogy élőben is lássam, milyen is a Trick-or-treating, amiről már annyit hallottam, de sosem láttam saját szemeimmel.

Ami már az odavezető úton is feltűnt, hogy most sokkal több ház előtt volt dekoráció, mint az előző napokban. Ahol eddig üres volt a lépcső, most sok helyen ott is kifaragott töklámpások világítottak. A kertvárosi utcák irányából pedig már messziről hallatszott a gyerekzsivaj, így el sem lehetett véteni az irányt, hol is zajlik épp nagy erőkkel a Trick-or-treating.

Társadalmi célú reklám:


Az utcákba bekanyarodva mindenféle jelmezekbe öltözött, jókedvű gyereksereget láttam, akik házról-házra járkáltak. Igazi, pezsgő élet fogadott. Voltak, akik párban mentek, voltak, akik nagyobb csoportban, mások szülői kísérettel. Általában a nagyobb gyerekcsoportok mellett is volt egy-két szülő. A kidekorált/kivilágított házak szinte csalogatták őket, és egyben jelzés is volt arra, hogy ott várják a gyerekeket. Mert nyilván nem minden ház vett részt a mókában (a többség amúgy inkább nem – ahogy megfigyeltem). Ahol dekoráció sem volt, ott biztosan nem várták a gyerekeket sem. Mások viszont már-már mini vidámparkot építettek a házuk előtti kertbe, hatalmas lelkesedéssel fogadták a látogató gyerekeket és nagy hangon szórakoztatták is őket – miközben látszott rajtuk, hogy maguk is rendkívül élvezik a dolgot. Voltak, akik csak a kidekorált házuk előtti verandán ücsörögtek, és úgy várták a „szörnyeket”.

Azt tudom mondani, hogy gyakorlatilag pezsgő élettel és gyerekzsivajjal teltek meg a kertvárosi utcák. A házakban, a házak előtti verandán, vagy a kertben mosolygó emberek ültek, várva a gyerekeket. Én illedelmesen mindenkitől megkérdeztem, hogy lefotózhatom-e a dekorációt, vagy épp a gyerekeket, és mindenhonnan pozitív választ, mosolyt, integetést kaptam. És persze azt, hogy “Happy Halloween!” Az egész hangulatát fokozta az épp akkor átvonult hidegfront, az eső már elállt, az ég fokozatosan kiderült, a feltámadó őszi szél pedig fújta a faleveleket és lassan kezdett sötétedni.

A személyes benyomásom alapján (amely nyilván erősen korlátozott és csak pár Pittsburgh-i utcára érvényes) tehát azt tudom mondani, hogy egy igazi utcabál-szerű, jó hangulatú népünnepély, családi program a Trick-or-treating, amit a gyerekek is, a szülők is és a vendéglátók is szemmel láthatóan élveztek. Egy igazi vidám, közösségi élmény a komoly és meghitt Mindenszentek előtti estén, ahogyan a Halloween neve is jelenti: All Hallows Eve=Mindenszentek Előestéje.

Pont a közösségi élmény miatt nem tartom kizártnak, hogy Magyarországon is meghonosodik ez a szokás. Ahogyan azt már most látom ismerőseim Facebook fotóin. És már van magyar elnevezése is: „Csokit, vagy csalunk!”. Így elképzelhető, hogy Magyarországon is szépen megfér majd ez a vidám szokás a Mindenszentek és a Halottak Napja mellett. Magyar ismerőseim azonban megosztottak a témában: vannak, akik szerint nem szabad „majmolni Amerikát”, a magyar szokásokhoz kell ragaszkodnunk. Mások szerint a közösségi élmények miatt érdemes átvenni, magyarosítani a hasonló tradíciókat Nyugatról. Ennek eldöntését az olvasókra bízom.

Dr. Kenyeres Attila Zoltán
Pittsburgh, PA

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.