Kecskeméti polgárcsalád fia. Apja takácsmester, olvasott ember. Fia taníttatására nem sajnálja az anyagi áldozatot, jogásznak szánja. Az ifjú joghallgató azonban ideje javát nem tanulmányainak szentelte: történeti tárgyú regényeket olvas, buzgó tagja a pesti magyar színtársulatnak. Apja haragudott az úgymond “komédiázás” miatt. A színházzal való kapcsolata meglazult, s 1815-ben el is hagyta Pestet. A Bánk bánt az Erdélyi Múzeum 1814-ben meghirdetett pályázatára írta. A bíráló bizottság véleményéről nem értesült, a dicséretben részesített művek között sem szerepelt drámája. 1819-ben Katona átdolgozza a Bánk bánt, a pesten szereplő székesfehérvári társulat műsorra is tűzte, a cenzúra azonban nem engedélyezte a mű előadását. 1820-ban mégis megjelent a dráma, visszhangot azonban nem keltett. Művét az olvasóközönség közönnyel fogadta. Katona magára maradt nézeteiben, ezért még ebben az évben visszaköltözött Kecskemétre. az irodalomtól teljesen elfordult. 1830 április 16-án szívrohamban halt meg.
