Először megjelent a Nagycsaládosok Országos Egyesülete NOE levelek magazin hasábjain.
Bár még csak az idei lesz a második tavasz, amelyet családommal Amerikában (New Jersey államban) töltök, az első itteni tavasz során alaposan „elmerültünk” a helyi magyar közösségi életben. Ez persze nem volt nehéz, hiszen – évszakoktól függetlenül – fiank ministrálnak, lányunk pedig énekel a passaic-i Szent István katolikus templomban, mindhárman garfieldi cserkészek, lányunk a montclairi hétvégi Kőrösi Magyar Iskola tanulója, és a New Brunswick-i Mákvirág néptáncegyüttes tagja, és gyakran járunk a közeli New York városok magyar eseményeire is. Emellett folytatom újságírói munkámat, amelyen keresztül nagyon sok amerikai magyart ismertem meg. Hallottam és láttam, hogyan ápolják a magyar nyelvet, kultúrát és hogyan emlékeznek meg a magyar nemzeti ünnepekről és élik meg a vallási és magyar népi hagyományokat.
Amerikában a magyar nemzeti ünnepek és a magyar nyelv és kultúra őrzése a családokban, illetve a templomok és a magyar szervezetek (magyar iskolák, cserkészcsapatok, néptáncegyüttesek és magyar klubok) körül zajlik. Ahol pedig e családok és szervezetek összefognak és együttműködnek, ott az egykor több hullámban Amerikába érkező magyarság ma is él és virul, vagy legalábbis nagyobb eséllyel marad fenn hosszú távon. De a közösségi jelenlét fenntartásában rengeteg munka van: a magyarok nagy távolságokat, akár több órát utaznak, hogy ezeken az eseményeken részt vegyenek. Aki pedig részt vállal a szervezésben is, még több időt tölt az autójában, otthonától távol.
A nemzeti ünnepek régebben kulcsfontosságú szerepet játszottak az amerikai magyarság életében; sőt, nyugodtan kijelenthetjük: számukra – különösen az első generációs menekültek számára – nagyobb jelentőséggel bírtak ezek az alkalmak, mint az otthoniak számára, hiszen életük egyik legnagyobb eseménye kapcsolódott hozzá: maga az emigráció. Még mindig vannak, bár egyre kevesebben, akik számára 1956 (és így október 23-a) személyes, családi élmény is, nemcsak történelem. 1848-al (azaz március 15-el) kapcsolatban a ma élő és a közelmúlt generációinak természetesen nincs élő, személyes emléke, de a szabadságharc emléke és a Kossuth-kultusz Amerikában mindig is erős volt a magyarok között. A vallási és népi hagyományok megélése és átadása szintén kiemelt fontosságú a megmaradás szempontjából, így a családban és a közösségben magyarosan megélt karácsonynak és a húsvétnak fontos szerep jut.
Március 15-e kapcsán jellemzően minden magyar közösségben vannak megemlékezések, New York-ban a Kossuth szobornál, a New Jersey állambeli Passaic-on a szomszédos ‘56-os emlékműnél, New Brunswick-on pedig a templom melletti Mindszenty-szobornál. A koszorúzást általában ünnepi beszédek és fogadás előzi meg vagy követi a követségen, konzulátuson, magyar közösségi házakban vagy a templomoknál, ahol jellemzően van egy nagy terem, sőt konyha is közösségi alkalmak számára, az 100-120 évvel ezelőtti alapítók szándéka szerint. Az iskolás gyerekek és a cserkészek, sőt például Passaic-on a hagyományőrző Lant és Toll, illetve annak gyermekcsoportja, a Lantocska csoportok ünnepi műsort adnak elő, amire előtte hetekig készülnek. A tavalyi passaic-i ünnepség meghívott vendége az a Lincoln András előadóművész volt, aki felnőttként tanult meg magyarul – azért, hogy magyar nagymamájával és Kárpátalján élő rokonaival, illetve Amerikában, majd Magyarországon megismert barátaival a saját nyelvükön tudjon beszélni. Megható élmény látni, hogy a ma már mindenhol szétszóródva élő magyarság mennyire összetart, együtt emlékezik és ünnepel. Természetesen nem mindenki tesz így, a nemzeti ünnepi alkalmakon megjelenők létszáma nem tükrözi a diaszpóra magyarságának tényleges létszámát, de azok, akinek a nemzeti kultúra ápolása és őrzése fontos, jelen vannak.
A húsvét a még kisebb létszámú hívő közösségnek az ünnep eredeti keresztény lényegéről, azaz Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról szól, a többieknek sokkal inkább néhány, néphagyományból eredeztethető, mára inkább csak „kellemes” családi, baráti szokásról. Valamint a tavaszi iskolai szünetről, amikoris az északon élők közül sokan délre (leggyakrabban Floridába) utaznak. A boltok már hetekkel korábban tele vannak csokinyuszikkal, -tojásokkal és -csibékkel, vasárnap a városok parkjaiban közös (műanyag) tojáskeresés, ún. easter egg hunt zajlik, New Yorkban pedig az „Easter Parade” nevű hagyományos húsvéti felvonulásra is sor kerül. Nagypéntek és hétfő munkanap, de az előbbin sokan nem dolgoznak, főleg a spanyol ajkúak, de a magyar katolikusok is szabadnapot szoktak kivenni ilyenkor. A hívők igyekeznek lélekben is felkészülni a húsvétra, és részt venni a nagyheti szertartásokon. Ezekben a családokban a gyerekekkel is rendszeresen beszélgetnek a húsvét, és azon belül a böjt céljáról és fontosságáról, akik jellemzően részt vesznek a lemondásokban, legyen szó a hús vagy egyéb kedvenc szokás (édesség, tévénézés, stb.) átmeneti elhagyásáról hamvazószerda és húsvét között. A magyar templomok egy részében péntekenként keresztutat szerveznek, sőt, a passaic-i templomban nagypénteken gyermek keresztútra is sor kerül, ahol az ő nyelvükön magyarázzák el az egyes stációkat. A szomszédos Clifton domboldalon elterülő kápolnáját, és annak keresztútját sokan családostól is végigjárják, közben felváltva olvasnak az egyes állomásoknál , így a gyerekek is jobban odafigyelnek.
Az idősebb generáció körében még hangsúlyosabb a lelki készülődés. Van, aki rendszeresen nézi a katolikus.ma oldalon elérhető Nagyböjti ráhangolót, számára a gondolkodás annak mondanivalóján és a kapcsolódó házastársi beszélgetés segít az előkészületben. Van, aki számára a nagyböjt nem kifejezetten az ételektől való tartózkodásról szól, mivel ezt az év többi péntekén is gyakorolja, hanem „a szív ráhangolódásáról Isten akaratára a saját életükben”, a napi rózsafüzér, Szentírás-olvasás, elmélkedés révén. Van, akinél még hamvazószerda előtt, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepével (február 2.) egy időben elkezdődik a nagytakarítás.
A nagyheti szertartások többnyire ugyanazok minden magyar templomban, illetve szentmisén, a helyi sajátosságok figyelembevételével: virágvasárnap bevonulás, nagycsütörtökön az Oltáriszentség megünneplése, majd oltárfosztás, nagypénteken keresztút, nagyszombaton feltámadási mise, víz- és tűzszenteléssel, sok olvasmánnyal és körmenettel, húsvétvasárnap szentmise ételszenteléssel. A passaic-i Szent István templomban (virágvasárnap és nagypénteken) felolvassák, New Brunswick-on eléneklik a Passiót, New Yorkban (ahol már magyar templom sincs) viszont már nem mutatják be. Passaic-on nagypénteken a cserkészek sírőrséget is tartanak – ezt a szép hagyományt sok év után tavaly újra felelevenítették. A nagyszombati körmenetre sokan érkeznek népviseletben, hogy a „magyar identitásért, Isten egyik nagy ajándékáért is hálát adjanak”. Náluk az ételszentelésre (sonka, kolbász, tojás, torma, retek, újhagyma, szörp, bor, kalács és kenyér) kétszer is sor kerül (nagyszombaton és húsvétvasárnap), igazodva a hívek kéréseihez is.
A New Brunswick-i Szent László templomban is tartják a húsvéti szertartások hagyományát és egyházilag előírt szabályait, amire már szintén hetekkel korábban készülnek. Nagyszombaton a templomon kívüli körmenettel fejezik be, az elbocsátás után a magyar Himnuszt és egy feltámadási éneket énekelnek. A feltámadási mise utáni agapé bárányhúsból készül, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával. A New York-i Szent István közösségben szintén megtartották a nagyheti szertartásokat, mindaddig, amíg a templomot 2015-ben be nem zárták. Mostani helyükön, az előzőtől nem messze található német templomban, ahol hetente egyszer tarthatnak magyar misét, virágvasárnap barkát szentelnek (az amerikaiak pálmalevelekkel tartják a bevonulást), nagypénteken keresztút, nagyszombaton ételszentelés a hagyomány. A húsvétvasárnapi mise után pedig a közösség a templom alatti teremben együtt ünnepli a húsvétot, a gyerekek kapnak egy kis csomagot és van locsolás is, piros tojással. Sajnos ezeken az alkalmakon ma már nagyon kevesen vesznek részt, a legtöbben a családjaikkal töltik az ünnepeket. Sok magyar gyermek amerikai katolikus iskolába jár, amelyek elvárják, hogy a diákok legyenek jelen az iskolai eseményeken, így a magyar egyházi szertartásokra nem jutnak el, illetve megelégednek a magyar iskolai ünnepléssel, tojásfestéssel és locsolással.
Más kisgyermekes családokban viszont az egyházi szertartások mellett nagy szerep jut a népi, családi hagyományoknak is. A legaktívabbak a cserkészetben, magyar iskolában, a hittanórán, és (Passaic-on) a Lantocska hagyományőrző csoportban igyekeznek párhuzamosan életben tartani a vallási és a népi hagyományokat. A passaic-i és New Brunswick-i magyar közösségben régen nagyon élő, de még manapság is megtartott hímes tojás-készítési és locsolási hagyományok is léteznek. A tojásfestést már kis korban elkezdték, és nem csak a lányok, a fiúk is. A cserkészetben, a regös (hagyományőrző) foglalkozáson, a hétvégi magyar iskolában és otthon is tanultak festeni, batikolni, viaszolni, karcolni stb. Egy kedves ismerősömnek kb. 300 tojásból álló hímes tojás-gyűjteménye van. Akkor kezdte őket gyűjteni, amikor látta, milyen gyönyörű tojásokat készítettek az idősebb asszonyok, később lányai is gyártottak neki hímes tojásokat, sokszor névre szólóan, így azokat is elrakta, s nincs szíve megválni tőlük. A gyűjtemény azóta is növekszik, hiszen manapság is festenek a lányok, ő maga pedig négy tojásfestővel – feleségével és három lányával – él együtt. Mint mondta, a nosztalgia mellett nagyon jó érzés arra gondolni, hogy az egykori tojásfestőkkel még most is barátok, és gyermekeik együtt folytatják ezt a gyönyörű szokást.
Antal-Ferencz Ildikó
Először megjelent a Nagycsaládosok Országos Egyesülete NOE levelek magazin hasábjain.
