Különleges, a Kaukázus északi részéről származó, honfoglaló magyar jellegű régészeti leletekből nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban hétfőn. Az Ezer és ezer jel – Őstörténetünk kaukázusi forrásai című időszaki tárlatot a fővédnök, Kásler Miklós miniszter nyitotta meg.

A szittya–hun–magyar rokonság folytonos
Nagy érdeklődés övezte a tárlat megnyitóját (Fotó: MH/Hegedüs Róbert)

A múzeum dísztermében tartott ünnepélyes rendezvényen az intézmény főigazgatója, Varga Benedek olyan különleges kiállításnak nevezte a tárlatot, amely a magyarság keleti távlatait varázsolja elénk.

Az Ezer és ezer jel – Őstörténetünk kaukázusi forrásai című időszaki tárlatot a fővédnök, Kásler Miklós miniszter nyitotta meg

Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője nyitóbeszédében identitásunk szerves részének nevezte keleti származásunkat és ennek kutatását. A miniszter tudománypolitikai döntésnek tartja, hogy százötven évvel ezelőtt csak nyelvi alapon határoztuk meg ezt az identitást, ami fél lábon állást jelent, de meglátása szerint a „bicegést” az új tudományos együttműködés, többek között az etnogenetikai eredmények segítségével „egyenes járássá, egyenes tartássá” lehet változtatni.
A magyar hagyomány legendái, krónikái teljesen egyértelműen mutatják, hogy a „szittya–hun–magyar rokonság folytonos” – jelentette ki a miniszter.
Hangsúlyozta, az Urál környékén kutató Posta Béla munkáját most lehet folytatni, amit Lezsák Gabriella régész, a tárlat kurátora meg is tett. Majd emlékeztetett, hogy ez a térség hosszú ideig el volt zárva a régészek előtt, de most Lezsák Gabriella a Kaukázus északi oldalán olyan leletekre bukkant, amelyek „nagyon sok szempontból hasonlítanak a honfoglalás kori magyarság emlékeire és sok szempontból megegyeznek azokkal”.

A terem egyik végében egy jurta metszetét láthatjuk honfoglaláskori férfi és női viselettel, használati tárgyakkal és természetesen fegyverekkel. (Fotó: MH/Hegedüs Róbert)

Végezetül a miniszter szerint a kiállítás olyan új korszakot nyit meg, amikor „a tudományok szabadon szárnyalhatnak, és nem nullázzák le egymás eredményeit, hanem összefogásukkal egzakt alapon magasabb minőség jöhet létre”.
Maga a kiállítás a múzeum Pulszky-termében található és két látványos installációval hívja fel a látogató figyelmét. A terem egyik végében egy jurta metszetét láthatjuk honfoglaláskori férfi és női viselettel, használati tárgyakkal és természetesen fegyverekkel, miközben Észak-Kaukázusban gyűjtött népzenével érzékeltetik a 9-10. századi magyarság életét. A terem másik végében a Csodaszarvas című animációt láthatjuk.

Posta Béla feldolgozta gróf Zichy Jenő Nyugat-Kaukázusba vezetett expedíciójának hozadékát (Fotó: MH/Hegedüs Róbert)

A tárlat emléket kíván állítani Posta Béla régésznek is, aki a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaként feltárta a híres szarvasos szíjvéget rejtő törteli sírt, majd feldolgozta gróf Zichy Jenő Nyugat-Kaukázusba vezetett expedíciójának hozadékát, több mint kétezer tárgyat. Ezután el is kísérte a grófot annak az Urál térségébe vezetett harmadik, 1897-es kutatóútjára. A tárlókban ott van az expedícióról készült fotó a két különleges lovas szekérrel és a résztvevőkkel. De ott vannak Posta levelei is, többek között az, amit tájékoztatásul Wlassics Gyula miniszternek írt.
Aztán az expedíciók által gyűjtött, javarészt 18-19. századi tárgyakból, lószerszámokból, fegyverövekből is láthatunk többet, de van itt egy szablya is, a 12-13. századra datálva. Posta Béla már 1904-ben, a kolozsvári egyetem régészeti tanszékének vezetőjeként azt vallotta, hogy „a régészeti emlékeink specifikusan nemzeti elemeinek a java részét már a legkorábbi időktől kezdve nem magyarázhatjuk és érthetjük a keleti világ emlékeinek tüzetes ismerete nélkül”.

A gazdag tárlatanyag a múzeum Pulszky-termében található

A kiállítás gerincét azok a régészeti leletek adják, amelyeket a moszkvai Mardzsani Alapítvány, a Krasznodari Állami Történeti és Régészeti Múzeum és az Anapai Régészeti Múzeum kölcsönzött erre az alkalomra. Különösen a Mardzsani Alapítvány által őrzött míves, a 9-10. századból, az Észak-Kaukázusból és az Urál előteréből származó övveretek, tarsolylemezek, karperecek érdemelnek figyelmet, amelyeken megfigyelhetőek a honfoglaló magyarságra jellemző díszítő motívumok is.
Különösen érdekes a csengelei, anarcsi, tiszaeszlári és biharkeresztesi hajfontkorongok palmettás mintájának feltűnése egy, az Andrevszakaja scsel-i ásatáson fellelt ékszeren. Ugyanakkor jelentős egyezések vannak a Lezsák Gabriella és orosz régészekből is álló csapata által 2019 őszén talált szablyamarkolat és a hazai hasonló leletek között is. A kutatók szerint ezek a honfoglaláskori emlékanyaggal párhuzamot, sokszor azonosságot mutató leletek jelzik, hogy a Kaukázus északi előtere „szervesen illeszkedett abba a kultúrkörbe, ahová az írott források szerint a Kárpát-medencébe költözésük előtt a korai magyarok is tartoztak”.

Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke is megtekintette a kiállítást. (Fotó: MH/Hegedüs Róbert)

A maga nemében páratlan kiállítás április 26-ig várja a látogatókat.

(Magyar Hírlap)

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.