A hét verse

Csókolj, csókolj utóljára, Fehér karoddal ölelj át, 'sz elmegyek már nemsokára S szerelmed életem ára, Csókolj, csókolj és ölelj hát. Már nem csókol! Nincs, nincs sehol Én eljöttem, - ő...

Én megtehetném és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész. Bár néha félek, hátha eltemet a torkomig felömlő élvezet, mi...

A naptár már jelzi, Apák napja közeleg gondolatban az én Édesapámról, Most röviden így emlékezem. Édesanyám után Ő volt ott mellettem, ha ideje engedte azt velem...

Kész a világ, Feszült, ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét… De jaj, sötét van, Mélységes...

CSAK EGY ÉJSZAKÁRA... Csak egy éjszakára küldjétek el őket; A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk; Mikor...

Imádkozom egy szebb világért, amit a gondolat teremt. A fénylő Napom sugaráért, fénye járja be lelkemet. Imádkozom te érted, s értem, legyen itt végre szebb világ! Váljak jobbá, mint eddig...

Felkelt a fénylő Nap, a világ is ébred… Jöttem köszönteni Édesanyám, téged. Virág a kezemben, szeretet szívemben, te általad váltam azzá, aki lettem! Mosollyal locsoltál, – mint vízzel...

1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a...

Előadja Hargitai István:   Sírod szélén szinte félve, iszonyattal üldögélve, ó - mekkora vád gyötör, mardos, majdnem összetör: mily látás a kétkedőnek, törvény ellen vétkezőnek, hogy üres a sírgödör. Nyitott sírod szája szélén sóhajok...

Nem láttalak egy hétig, kis rügyek, és közben milyen nagyra nőttetek! hüvelyknyire! … Kilombosodtatok és ezer könnyű és friss fodrotok halványzöld lángként repdesi körül a gallyakat és táncol és...

Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallok, nők, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek,...

Szoktál-e néha meg-megállni, és néhány percre megcsodálni a zöld mezőt, a sok virágot, az ezerszínű, szép világot, a dús erdőt, a zúgó fákat, a csillagfényes éjszakákat, a völgy ölét, a...

Ha kályhádban vidám a tűz, S a villany csatját elcsavartad; Ha láng, kapkodva, lángot űz, Mert üszkét vassal fölkavartad; Ha izzó, rózsaszín parázs Baráti szemmel húny-hunyorgat, És szétdereng vörös varázs, S...

Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó...