Hetvenedik alkalommal, szeptember 6-án gyűltek össze a magyar cserkészet hívei, a clevelandi magyar közösség tagjai és az érdeklődők a hagyományos cserkésznapon. A rendezvény, amely 1956-ban egy szerényebb, elsősorban cserkészeket és magyar családokat megszólító piknikből nőtte ki magát a térség egyik legnagyobb magyar kulturális találkozójává, mára több ezer látogatót vonz. A Bocskai Rádió egész napos élő közvetítése során számos résztvevő ült mikrofon elé, és még hosszan lehetne folytatni a megszólalók sorát. Mi most három, a clevelandi magyar cserkészet életében meghatározó szerepet betöltő személy – Horváth Mihály, Vajtai István és Szentkirályi Pál – emlékein, tapasztalatain és gondolatain keresztül idézzük fel és tesszük el emlékbe ezt a különleges napot.
A clevelandi magyar cserkésznap története 1956-ig nyúlik vissza. Az ötlet Császár Edétől, egy magyar cserkészvezetőtől származott, aki Magyarországon már látott hasonló, egész napos rendezvényt, és úgy gondolta, érdemes lenne ezt Clevelandben is meghonosítani. Az első találkozót a várostól délre fekvő North Royalton egyik farmján, az Instruct Farmon tartották, még az 1956-os forradalom kitörése előtt.
A kezdeti cserkésznap inkább közösségi piknik volt, mint a mai értelemben vett fesztivál. A résztvevők együtt ettek, ittak, mulattak, táncoltak és különböző műsorokat adtak elő. A rendezvény elsősorban a cserkészeket és a magyar közösség tagjait szólította meg, a mai, nemzetiségeken átívelő nyitottság még nem volt jellemző. Már a következő évben, 1957-ben azonban új helyszínre költözött a program: a mai German Central Parkba, ahol azóta is otthonra talált. Az 1970-es és 1980-as években ugyan néhány alkalommal más helyszínen rendezték meg, de végül visszatért jelenlegi otthonába.
A hetvenedik cserkésznap különleges jubileum, hiszen egybeesik a clevelandi magyar cserkészet megalakulásának 75. évfordulójával is. Az első magyar cserkészcsapat 1951-ben alakult meg a városban, az észak-amerikai magyar cserkészet egyik legkorábbi bástyájaként. A két évforduló időbeli egybeesését az évek során néhány rendkívüli körülmény, köztük a 2020-as, járvány miatt elmaradt rendezvény is befolyásolta.
Horváth Mihály, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) külügyi osztályvezetője 1967 óta tagja a clevelandi cserkészközösségnek, számára a cserkésznap története személyes emlékekkel is összefonódik. Ahogy felidézte, a rendezvény az évtizedek során méretében és programkínálatában egyaránt sokat fejlődött. A korábbi évekhez képest ma már kevesebb önkéntes dolgozik a háttérben, miközben a feladatok nem lettek kisebbek. „Fele ennyi ember kétszer annyit csinál” – fogalmazott találóan, utalva arra, hogy a szervezőknek folyamatosan új megoldásokat kell találniuk a munka hatékonyabb elvégzésére.
A közönség érdeklődése ugyanakkor töretlen. A látogatók számára a magyar gasztronómia az egyik legnagyobb vonzerő. A csirkepaprikás, a töltött káposzta, a lacipecsenye, a lángos és a különféle házi sütemények, köztük a rétes, a krémes és a torták évről évre visszatérő kedvencek. A kulináris élményeket élő zene, néptáncbemutatók és közösségi programok egészítik ki. A fellépők között a Harmónia Zenekar és a New Jerseyből érkező Fészer Banda is szerepelt. A kiscserkészek, a fiú- és lánycserkészek, valamint a regösök délután folyamán több alkalommal mutatták be néptánctudásukat, az esti táncház pedig minden látogató előtt nyitva állt.
A programok szervezésében fontos változás volt, hogy a korábbi nagyszínpados megoldás helyett ma már a látogatók közvetlen közelében, a rendezvény központi területén zajlanak a bemutatók. Így a vendégeknek nem kell külön egy színpad köré gyűlniük: akár étkezés közben is részesei lehetnek a kulturális műsornak.
Horváth Mihály egyik legkedvesebb emléke éppen ezekhez a közös táncokhoz kapcsolódik. Különösen meghatónak tartja, amikor a regösök a nézőket is bevonják, és a különböző nemzetiségű vendégek egymás kezét fogva, közös körökben tanulják és járják a magyar táncokat. „Ez a sok nemzetiség, hát ez egy fantasztikus dolog, és ez az esszenciája az egésznek” – mondta. Szerinte a cserkésznap jelentősége nem pusztán abban rejlik, hogy prezentálja a magyar kultúrát, hanem abban is, hogy lehetőséget teremt annak közös megélésére. A hagyományos nap reggel misével és istentisztelettel kezdődik, amelynek része a hálaadás a közösségért, a helyszínért és azért a lehetőségért, hogy a magyarok Amerikában is megőrizhetik identitásukat.
Vajtai István, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) elnöke számára különösen kedves helyszín Cleveland, hiszen már az 1970-es években, a New Brunswick-i regőscsoport tagjaként rendszeresen részt vett az itteni cserkésznapokon. Akkoriban a clevelandi fiú- és lánycsapatokban egyaránt akár száz-száz cserkész is tevékenykedett, a vendégcsoportok pedig további több tucat résztvevővel érkeztek. A néptáncbemutatók és a különböző városokból érkező csoportok találkozása a rendezvény meghatározó részét jelentette.
Az azóta eltelt évtizedek jelentős változásokat hoztak a diaszpóra életében, a közösségek létszámában és a fiatalok kapcsolattartási szokásaiban. A mai rendezvények látogatottsága és a helyi csapatok létszáma a korábbiakhoz képest szerényebb, a szövetség egészét tekintve azonban nem csökkenésről, hanem növekedésről beszélhetünk. Vajtai szerint a clevelandi közösség helyzetét elsősorban demográfiai tényezők alakítják: az utóbbi időszakban kevesebb új magyar család érkezik a térségbe, így nehezebb utánpótlást biztosítani a csapatok számára.
A cserkészet iránti érdeklődés ugyanakkor nem tűnt el. A szövetség más közösségekben is találkozik olyan családokkal, amelyek korábban nem ismerték ezt a lehetőséget, de szeretnék gyermekeik számára biztosítani a magyar identitás megőrzését. A közösségi életet az elmúlt évtizedekben a technológiai fejlődés is átalakította. „A virtuális kapcsolatok bizonyos szinten helyettesítették a valódi találkozásokat” – fogalmazott a szövetség elnöke. Míg a hetvenes években egy clevelandi találkozás a távolabbról érkező magyar fiatalok számára különleges eseménynek számított, ma a közösségi média és az okostelefonok révén a kapcsolattartás mindennapossá vált. A személyes találkozások jelentősége azonban nem szűnt meg, a cserkészetnek pedig újra és újra meg kell találnia, hogyan szólíthatja meg a digitális környezetben felnövő generációkat.
Vajtai István úgy látja, hogy a mozgalom egyik legnagyobb értéke éppen az, amit a virtuális tér nem tud pótolni: a természet közvetlen megismerése és a gyakorlati tapasztalatszerzés. „A cserkészetnek pontosan az az ütőkártyája, hogy bevisszük őket az erdőbe, megtanítjuk őket fára mászni” – mondta. A mai fiatalok számára különösen fontos lehet, hogy megtapasztalják az együttműködést, az önállóságot és a közösségi élet örömét.
A szövetség növekedésének egyik fontos eszköze például a Diaszpóra Iskolatábor program, amely a nyelvtanítás mellett új közösségek létrejöttét is segíti. A különböző országokban megszervezett iskolatáborok során a gyermekek közös élményeket szereznek, a szülők pedig megtapasztalják, hogy érdemes hosszabb távon is közösségben gondolkodni. Az így létrejövő kapcsolatok később magyar iskolák, cserkészcsapatok, sőt akár egyházi közösségek megalakulásához is vezethetnek. A program eredményei már több helyen érzékelhetők: Burgenlandban és Cipruson is alakultak új csapatok, Halifaxban pedig szintén elindult a szervezőmunka. A KMCSSZ elnöke számára különösen lelkesítő, hogy a szövetség 81. évében is vannak olyan magyar közösségek, amelyek most fedezik fel a cserkészetben rejlő lehetőségeket, és maguk kezdeményezik új csapatok létrehozását.
A közösségépítés alapja azonban minden esetben a család. Vajtai hangsúlyozta, hogy a szülők elhatározása nélkül nem lehet hosszú távú eredményeket elérni. Ha a család fontosnak tartja, hogy a gyermek külföldön felnőve is megőrizze magyar nyelvét, kultúráját és kötődését, akkor a cserkészet ehhez valódi, közösségi keretet tud biztosítani. „A cserkészet nem egy múzeumi tárgy, nem a múltnak az intézménye, amit a történelemkönyvben lapozunk, hanem ez egy élő és alkotó mozgalom még ma is, Clevelandban is és világszerte” – hangsúlyozta.
A jubileumi rendezvény sikerét végül a látogatottsági adatok is igazolták. Szentkirályi Pál, a cserkésznap parancsnoka és főszervezője – aki korábban a Cserkész Barátok Köre elnökeként is tevékenykedett – már a nap vége előtt egyértelműen sikeresnek értékelte az eseményt. A korábbi években jellemzően 3000–3100 látogatóval számoltak, ezúttal azonban a beléptetési adatok alapján közel 3700-an érkeztek a German Central Parkba. Ez mintegy húszszázalékos növekedést jelentett, és új látogatottsági rekordot hozott. A kiváló időjárás is hozzájárult a nagy érdeklődéshez: a napsütéses, kellemes hőmérsékletű nap sok családot ösztönzött arra, hogy kilátogasson a rendezvényre.
A sikernek hamar megmutatkozott a gyakorlati oldala is: több konyhában a tervezettnél gyorsabban fogyott el az étel. A szervezők számára ez ugyan kellemetlenséget okozott, Szentkirályi azonban inkább pozitív problémaként tekintett rá. A kapunál kialakult hosszú sorok kezelésére is gyorsan új megoldást találtak. Egy harmadik beléptető munkatársat állítottak szolgálatba, majd átszervezték a ki- és belépés útvonalát, így a kezdeti torlódást egy órán belül sikerült jelentősen csökkenteni.
A háttérben eközben hatalmas szervezőmunka zajlott. A cserkésznap sikerének egyik alapja, hogy a korábbi évek tapasztalataiból folyamatosan tanulnak, és igyekeznek hatékonyabbá tenni a működést. Idén például a lángossütés szervezésében Nagy Sándor vállalt vezető szerepet, a következő években pedig Györki Judittal váltásban folytatják a feladatot. A töltött káposztát már második éve külső beszállítótól szerezték be, mert a helyi önkéntesek kapacitása egyre korlátozottabb. Az új receptúra és az elkészítés módosítása ráadásul a vendégek visszajelzései szerint is bevált.
A logisztika szintén egyre nagyobb kihívást jelent. A teherautók és hűtőjárművek bérlése, az eszközök, az evőeszközök és a konyhai alapanyagok beszerzése, szállítása és elosztása összehangolt munkát kíván. Szentkirályi külön kiemelte a szervezők és a logisztikai csapat munkáját, akik egész nap folyamatosan egyeztettek, szállítottak és segítettek ott, ahol éppen szükség volt rájuk. A clevelandi cserkészcsapatok egykori tagjai közül is sokan visszatértek, hogy önkéntesként támogassák a rendezvényt.
A szervező szerint az elmúlt két évtized egyik legnagyobb változása – az előtte szóló Horváth Mihályhoz hasonlóan –, hogy kevesebb emberre jut egyre több feladat. A megoldást az egyszerűsítésben, a feladatok átszervezésében és az új módszerek kipróbálásában keresik.
Szentkirályi Pál személyes emlékei is jól érzékeltetik, milyen hosszú utat járt be a rendezvény. Mintegy 55 évvel ezelőtt, kiscserkészként kezdte meg cserkészéveit Clevelandben, a 22-es csapat tagjaként. Egyik korai emléke különösen elevenen él benne: gyermekként annyira szégyenlős volt, hogy nem szívesen masírozott együtt a többi cserkésszel. Akkori parancsnoka, Wierl László azonban kézen fogta, és vele együtt vonult végig a felvonuláson. A későbbi években már egészen más szerepben tért vissza a cserkésznapra: szervezőként és parancsnokként felelt azért, hogy több ezer látogató számára ismét emlékezetes legyen az esemény.
A régi cserkésznapok látványos pillanatai közül egy ejtőernyős bemutatót is felidézett. Az egyik jubileumi rendezvényen egy ejtőernyős magyar zászlóval és a tábor kürtjével érkezett a parkba. Szentkirályi még gyermekként figyelte a magasból érkező vendéget, akinek látványos landolását a közönség tapssal fogadta.
A hetvenedik clevelandi cserkésznap megerősítette a szervezőket abban, hogy hét évtized után is van igény arra a találkozásra, amelyet egykor néhány lelkes cserkészvezető álmodott meg. A közel 3900 látogató, a szolgálatot vállaló cserkészek, a visszatérő családok és a magyar kultúra iránt érdeklődő vendégek mind annak a jelzései: a hagyomány élő közösséget tart össze. Mert a hagyomány végső soron nem az eltelt évektől marad életben, hanem azoktól, akik évről évre továbbviszik azt.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
