A magyar szabadságvágy és az 1956-os forradalom hősei előtt tisztelgett a chicagói magyar közösség a főkonzulátus október 16-i megemlékezésén. A 70. évforduló jegyében szervezett ünnepség a korábbiaknál szélesebb közönséget szólított meg: a történelmi visszaemlékezés mellett kulturális műsorokkal, elismerések átadásával és a fiatal generációk bevonásával idézték fel a forradalom örökségét. A rendezvényt másnap diaszpóratalálkozó követte, amelynek középpontjában a magyar közösségek együttműködése, a közösségépítés és az utánpótlás kérdése állt. Bakondi Bálinttal, a chicagói főkonzulátus ideiglenes vezetőjével beszélgettünk.
A megemlékezés egyik kiemelt vendége Dr. Kis János volt, aki maga is részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiben. A főkonzulátus díszoklevéllel ismerte el életútját és a magyar közösségért végzett munkáját. Kis János nemcsak a forradalom résztvevőjeként, hanem a magyar gasztronómia amerikai jelenlétének meghatározó támogatójaként is sokat tett honfitársaiért. Mesterszakácsként számos magyar szakember előmenetelét segítette, emellett az amerikai gasztronómiai kultúra magyarországi megismertetéséhez is hozzájárult.
A kitüntetettről Bakondi Bálint így fogalmazott: „Ő egy olyan ember, aki nemcsak azért kapott szerepet az ünnepségen, mert 56-os volt, hanem azért is, mert nagyon-nagyon sokat tett azért, hogy más magyaroknak is segítsen.” Hozzátette, hogy Kis János életútja arra is emlékeztet, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük azoknak, akik a forradalom után vagy az azt követő években kényszerültek elhagyni hazájukat, és idegen környezetben kellett új életet kezdeniük.
A történelmi megemlékezést gazdag kulturális program tette emlékezetessé. A magyar és amerikai himnuszt Vizin Viktória operaénekes és Michael Moritz közreműködésével hallgathatták meg a vendégek. Fellépett a Chicagói Borozda Néptáncegyüttes, Balla Zsuzsa és tanítványai, a detroiti magyar közösség képviselői pedig szintén bemutatkozhattak művészeti produkcióikkal. A rendezvényen más országok diplomatái, kulturális és gazdasági kapcsolatok képviselői is részt vettek. Magyarország Chicagói Főkonzulátusának képviselője szerint különösen fontos visszajelzés volt, hogy a nem magyar vendégek közül többen mélyebben is megismerhették az 1956-os események történelmi jelentőségét, mélyen megérintette őket.
A főkonzulátus célja volt, hogy a nemzeti ünnepek alkalmával a magyar gyökerekkel rendelkező, már az Egyesült Államokban született és felnövő gyermekeket is közelebb hozza a magyar történelemhez. Számukra rajzpályázatot hirdettek meg, melyre hét és tizennyolc év közötti fiataloktól érkezhettek alkotások. Az ünnepség helyszínének díszítésében a szervezők kiállították a pályamunkákat.
A rajzokon visszatérő motívum volt a lyukas magyar zászló, az Országház és a szovjet tankok, de a gyermekek számos különböző technikával, többek között krétával, filctollal is dolgoztak. Bakondi Bálint számára különösen figyelemre méltó volt, hogy a fiatalok a forradalmárokat szinte mindig közösségben, együtt ábrázolták. A gyermekek pályázatába a szülők is bevonódtak: sokan otthon, a családi múlt felidézésével magyarázták el gyermekeiknek, mit jelentett 1956 a nagyszülők és a korábbi generációk számára. „Nagyon-nagyon szívmelengető volt a szülők történeteit hallani” – idézte fel a főkonzulátus vezetője, újra hangsúlyozva, hogy a történelmi emlékezet továbbadása a diaszpóra közösségeinek egyik legfontosabb feladata.
A megemlékezést követő napon a diaszpóra közösségek jövője került a középpontba. A főkonzulátus fórumot szervezett, amelyen a középnyugati magyar szervezetek és közösségek képviselői hat előadást hallgathattak meg. A találkozó legfontosabb témái a fiatalok megszólítása, a közösségépítés, a rendezvények szervezése és a különböző magyar szervezetek közötti együttműködés lehetőségei voltak.
A kezdeményezés régóta megfogalmazott igényre adott választ: a diaszpóra vezetői és tagjai ugyanis régóta szorgalmazták, hogy legyen lehetőségük rendszeresen találkozni, tapasztalatot cserélni és közösen gondolkodni a közösségeket érintő kihívásokról. Bakondi szerint a fórum legnagyobb eredménye éppen az volt, hogy elindult egy közös gondolkodás arról, miként tudnának a magyar közösségek hatékonyabban együttműködni. A résztvevők pozitív visszajelzései alapján a folytatás is kilátásban van, akár rendszeres online egyeztetések formájában, amelyeket időszakos személyes találkozók egészíthetnének ki.
A főkonzulátus a térség több magyar közösségének 1956-os megemlékezésén is képviseltette magát. A munkatársaik eljutottak Detroitba, Clevelandbe, Toledóba és Minnesotába, emellett kihelyezett konzuli napokat tartottak Detroitban és Clevelandben. Ezeken az alkalmakon útlevél-megújítással, anyakönyvezéssel, születési és házassági bejelentésekkel, lakcímváltozással és más állampolgársági ügyekkel kapcsolatban nyújtottak segítséget, megkönnyítve azok ügyintézését, akiknek egyébként hosszabb utat kellene megtenniük a chicagói főkonzulátusig.
A múlt tisztelete, a családi történetek továbbadása, a fiatalok bevonása és a közösségek közötti összefogás egyaránt azt szolgálja, hogy a magyar identitás és az 1956-os szabadságvágy üzenete a tengerentúlon felnövő generációk számára is élő örökség maradjon.
Az ünnepi események végén Bakondi Bálint, a chicagói főkonzulátus ideiglenes vezetője külön üzenetet fogalmazott meg az 1956-os hősöknek és leszármazottaiknak. Elismerte, hogy generációk választják el a mai fiatalokat az egykori események résztvevőitől, ezért nem is lehet teljesen átélni mindazt, amin a forradalmárok keresztülmentek. A tisztelet és a hála azonban időtálló. „Rendkívül büszkék vagyunk rájuk” – hangsúlyozta, majd a következő generációknak azt üzente: „Legyenek ők is büszkék az előttük járókra, hiszen nagyon sokat köszönhetünk nekik.”
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
