A hét verse

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. – Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, amivel...

Az Óév már menni készül, pár élménnyel kiegészül, aztán veszi a kalapját, s áttáncolja végső napját. Tavaly Őt is nagyon vártuk, szívünk-lelkünket kitártuk, reménykedtünk, hittünk benne, bárcsak csodás évünk lenne… Az év...

Keress okot a nevetésre, a szép dolgokat vedd csak észre! Ne sírj, panaszkodj szüntelen, ne hagyd, lelked feszült legyen! Lazíts és élvezd ki a percet, s amíg akad, s...

Egyszer volt, hol nem volt… Elmesélem szépen. Éldegélt egy csillag fenn a magas égen. Szép ezüst ruháját, ezer éve hordta, a csillagport róla néha leporolta. Olyankor szikrát szórt, csillámlott az égbolt, s mindenki csodálta, aki...

Az első gyertya - tompítja a fájdalmunk, A második lobbanás - legyőzi a félelmünk, A harmadik láng - átmelegít reménységgel, A megváltó alázatosan indulni készül a Földre. Közénk....

Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen...

Mikor megszülettél még önmagad voltál, aztán a lelkedtől messze kóboroltál. Mit elvártak tőled, pont olyanná váltál, megfelelni másnak folyton megpróbáltál. És azóta mindig rajtad ez az álarc, még mindig...

https://youtu.be/QcxGe0rDl8s Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed? Ruhátlan fák közt ballagsz csendben, körülötted a sok kereszt. A temető, a bús hidegben, csak visszahúz, és nem ereszt. És minden évben...

Ha számbavetted mind a vétkeid Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egypár miatyánkot! Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma S...

Embernek lenni! Csak-embernek, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek! Lerázom magamról a port, Amit a századok ajka rámlehelt, Ledobom a palástot, Amit a Hivatal rámtekert, És az apostol...

Csend van, csak a szél súg valamit a fülbe, bámulom a tájat mélán, elmerülve. Levelek reszketnek félve elmúlástól, fatörzs áll konokul, s rettegést palástól. Felhők rohangálnak az ezüstszín...

Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. Dél s est között van az...

Tovatűnt már a zöldellő Nyár, az égre bíbort fúj a szél. Forog a kör, s a festőművész, a jó, öreg Ősz, visszatér. Palettáján, megannyi színből, hangulatból, élményt kever. A természetben...

Trianon mindennapos emlékére   Romok, romok. Kifakult vörös és megfeketedett repkények a falakon, amerre járok, s tőből levágott kezek fájdalma a tájban. A Nagyalföld közepén egy holló lépeget magányosan, mint Kanizsai Dorottya ama...