A hét verse

Özönvíz-táj ez, tág és szédítő, a kőkorszaknál ősibb az idő, emlékezés sem kísér az úton – Ekképp mesélték, csak innen tudom: mikor pelenkám volt még és dadám s a...

I Ha lesz dicsőség, mely fejemre fonja A martíromság büszke pálmaágát, Ha ünnepelnek s megszeret az élet, Míg a nem ismert mámor üdve jár át: Fölvillanó szemekkel én csupán...

Az útszél: csupa pitypang, A bokrok: csupa füttyhang. Rigó fuvoláz; rája tíz Zugból is felcsivog a csíz. Hallgatja még a rest éj Félálmában a kastély, Emelve tornyát álmatag, Mint nyújtózó kart,...

Reményik Sándor gyönyörű verse elképesztően aktuális. Sokan vágyhatunk most a templom csendje után. Remélhetőleg a járvány végén jobban fogjuk értékelni azt. Így szoktam ezt: ha...

Okulj magyar! S őrizd meg nyelvedet! Ez teszi naggyá majd, s jobbá is nemzeted! Ne feledd el sosem, mit atyád rád hagyott, ne félj hát senkitől, s...

Útálom és arcába vágom: – Száz év, de tán kétezer óta őrült, mocskos, aljas világ ez, ez a farizeus Európa! Kenyér s jog helyett a szegényt csitítja karddal, üres...

Magyar történet múzsája, Vésőd soká nyúgodott. Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot! Nagyapáink és apáink, Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy...

A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv,...

Miért játszott a szíved, te szerencsétlen rombolva magad szüntelen télben, építve dalra dalt, s kifúlva kigyúlva, ésszel mérhető pontokon is túlra tudatod mért nyilalt? Hiszen te tudtad: dögbugyor a vége e pokoli...

Szép úri nép, didergő itt a fény, Szükség van itt vidám harangozóra... Lecsúszott vén napunk az ég ivén: Szép úri nép, hisz ez farsangi óra, Édes, pogány, vidám...

Ime, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul irják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfillléres, a...

Fehér fényben, fehér ruhában, Egy férfi jár előttem egyre. Vezet, vezet, kezem kezében, Föl a magányos, nagy hegyekre. Az emberarcok ködbe vesztek, Ketten vagyunk a hegyeken. Kézen fogva vezet a...

Amikor elmúlik karácsony, őrizd meg szíved melegét. Ne bámulj rabként át a rácson, szabadság költözzön beléd! Legyél szabad és élj a mában, emeld fel bátran fejedet, élj már a bőség...

Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-ür szele volna? Jobb...