A hét verse

Beszél a fákkal a bús őszi szél... Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák...

Idegenben nehéz magyarnak maradni, Mégis magyar maradt Kossuth és Rákóczi. Szerette is őket Turin és Rodostó, Ajkukon volt mindig az édes, magyar szó. Minket is elűzött sorsunk messze...

Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban - S ifjú nő,...

Ha lehet és ha nem lehet szeretni kell ezt az esett daliát ezt a nemzetet Ha hiába reménykedett hogy valamikor még lehet ha becsapták ha tévedett Szeretni kell a nemzetet a...

Hontalan vagyok, Mert vallom, hogy a gondolat szabad, Mert hazám ott van a Kárpátok alatt És népem a magyar. Hontalan vagyok, Mert hirdetem, hogy...

Csak megalázó helyzetekben alakul ki a szív a jellem és így majd egyszer összefog a magyar és a magyarok talán majd összeesküszik ha a bajokban áll szügyig addig dalol -...

Van-e még hátra valami esély? Kemény játék, felnőtt bújócska vagy álarcosbál a halottasházak közelében? Nap süt arcomba s az elhagyott juhászkunyhó előtt huszonhét lepke szárítkozik. Van-e még hátra valami...

Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén; Bedobta... késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, - a fiúnak Vérgyöngy izzad...

Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg e nagy világot s...

A tölgyek alatt Szeretek pihenni, Hova el nem hat Város zaja semmi. Zöld lomb közein „Áttörve” az égbolt S a rét mezein Vegyül árny- és fényfolt. A tölgyek alatt Oly otthonos itten! Évem leapadt: Ime,...

...ó jaj jaj hozzám szakálasan és vakolatlan érnek el a csodák 2x2=4 csipkebokor nyilik ki mindenütt de a modern lovaknak vasból vannak a fogaik s aki reggel elindul nem...

A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely...

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: "Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek...

Kik csak az uccán járnak-kelnek szépséget rajta nem igen lelnek, kiváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika, szürke karika, ólomkarika, vén templomablak. Rácsa rozsdás, kerete málló, emitt moh lepi, amott pókháló, - sütheti napfény, sötét örökre, mint világtalan, bús világtalan, agg...