Az Anyanyelvápolók Szövetsége a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartotta az idei magyar nyelv hetének záróünnepségét. A rendezvényen átadták az Anyanyelvünkért emlékérmet is. Az idei magyar nyelv hetét április 24. és május 3. között tartották, melynek mottójául a kárpátaljai Vári-Fábián László Kossuth-díjas költő sorait kölcsönözték: „Csak őrizz meg bennünket, édes, / édes anyanyelv!” A központi rendezvények helyszínéül idén – kárpátaljai barátaikkal közösen – többek között Beregszászt, Munkácsot és Nagydobronyt választották.

A záróünnepségen a közönség Kubik Anna Kossuth-díjas színművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja előadásában Gyurkovics Tibor Nemzet című versét hallgatta meg, majd Erdős Róbert operaénekes Petőfi Sándor két megzenésített versét adta elő Hegedűs Valér zongoraművésszel. Elhangzott A szerelem, a szerelem című vers Mosonyi Mihály és a Reszket a bokor című Sugár Rezső zenéjével. Erdős Róbert Erdélyből érkezett Magyarországra énekművészetet tanulni, és nemrég tért vissza olaszországi tanulmányairól.

ReklámTas J Nadas, Esq

Új elismerés az Anyanyelvünkért emlékérem

Bényi Ildikó műsorvezető felidézte, hogy 1967-ben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a csillagászati hét mintájára szervezte meg az első magyar nyelv hetét. Az akkori szervező Grétsy László professzor, az Anyanyelvápolók Szövetségének néhai tiszteletbeli elnöke volt, s azóta is, 58 éve él ez a kezdeményezés.

A januárban elhunyt Grétsy László tanár úr csaknem hat évtizeden át viselte gondját a magyar nyelv hetének, ezen az ünnepségen rá is emlékeztek.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége 2022-ben új elismerést alapított, az Anyanyelvünkért emlékérmet. A kitüntetést az egyesület évente olyan közszereplőnek adományozza, aki támogató együttműködésével segíti az anyanyelvi mozgalom törekvéseit. Az első kitüntetett Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere volt.

Az idén 35 éves Anyanyelvápolók Szövetsége ebben az évben a hetvenöt éve alakult felvidéki kulturális szervezetnek, a Csemadoknak adta át a díjat.

A díjazottról Molnár Imre történész-szociológus írt laudációt, a méltatást Szabó András előadóművész olvasta fel. A laudációban többek között elhangzott, hogy az 1945-től 1949-ig tartó jogfosztottság, azaz

a „hontalanság évei” után, a magyarul való létezés tartalmát a Csemadok szervezet nevesítette a felföldi magyarság életében. A magyar kulturális szervezet 1949 márciusában történt hivatalos megalakulása egyet jelentett a jogfosztottságból, üldöztetésből fakadó megaláztatás és reménytelenség időszakának legalább „részleges” lezárulásával.

E lét alatti időszakban írta a Vádlott megszólal című kiáltványában Fábry Zoltán, a szlovenszkói vox humana szellemi óriása a magyar anyanyelvről: „Nyelvem, mely az emberi hang egyik legcsodálatosabb hangszere volt, kihágási objektummá szürkült.” Mert a kollektív háborús bűnössé nyilvánított népcsoportnak még a nyelve is bűnössé vált, hiszen „újság a bűnös nyelvén” nem jelenhetett meg, magyar rádiót tilos volt hallgatni. 75 éves fennállása során a Csemadok folyamatosan a csehszlovákiai, majd szlovákiai magyarság fennmaradását szolgálva töltött be pótolhatatlan szerepet. Léte felülírhatatlan bizonyítéka lett a Csehszlovákiához csatolt magyar nemzetrész élni akarásának, a magyar anyanyelvhez és a magyar kultúrához kötődő elszakíthatatlan ragaszkodásának. Tevékenysége ugyan a kulturális és identitásőrző munkássága mellett nemegyszer a társadalmi és politikai kérdésekkel való aktív foglalkozásra is kiterjedt, ám

legfőbb küldetése mindig is az anyanyelv átörökítése, az anyanyelvi kultúra továbbadása erkölcsi kötelességének teljesítése volt. Mert »ahhoz, hogy magyarként megmaradhassunk, magyarul kell gondolkoznunk, magyarul kell beszélnünk és magyarul kell írnunk. Mihelyt a gondolat elszakad a nyelvtől, és nem együtt lélegzik vele, maga a nemzet fogalma is elhomályosul« – figyelmeztetett Kosztolányi Dezső. S valóban, fennállásának máig terjedő időszaka alatt a Csemadoknak egy folytonos többfrontos harcban kellett helytállnia.

A laudáció után Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke adta át a Pintér Attila szobrászművész által készített emlékérmet Bárdos Gyulának, a Csemadok elnökének, majd Pomozi Péter, az ELTE egyetemi docense, a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont igazgatója tartotta meg előadását, amelynek címe Anyanyelvünk 52 hete: van, ami rajtunk múlik!

Juhász Judit zárógondolatai előtt Erdős Róbert operaénekes és Hegedűs Valér zongoraművészt lépett újra színpadra. Kodály Zoltán két dala, a Hej, a mohi hegy borának és Az hol én elmegyek hangzott el az előadásukban.

(Magyar Nemzet)

Borítókép: Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke átadja a Pintér Attila szobrászművész által készített emlékérmet Bárdos Gyulának, a Csemadok elnökének. Fotó: Reiser György Lukács

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.