Danny Vegh – ismerősen cseng ez a név az amerikai üzleti életben, a billiárdkedvelők körében, az asztalitenisz világában, a clevelandi magyar közösségben. De hogyan lett a kispesti gyerekből elismert sportoló és sikeres vállalkozó? Melyek voltak azok a meghatározó életesemények, akár nehézségek, amelyek formálták személyiségét és identitását? Molnár Zsolt interjúja, amely az 1956-os forradalom idei emléknapjára készült.
Kispesten született 92 évvel ezelőtt, szerény körülmények között. Egyike azoknak a fiataloknak, akik hatalmas sporttehetségnek számítottak az akkori Magyarországon. Édesapja szerettette meg vele a sportot, aki kiemelkedő eredményekkel bírt a sakk és a birkózás területén. Fiát már egészen kicsi korától arra kondicionálta, hogy sakkmester legyen. Ám közbeszólt az újdonságnak számító asztalitenisz! Ping-pong asztallal Dániel először a baptista imaháznál találkozott. Gyorsan fejlődött, tökélyre feljesztette játékát, így tizenöt éves korában a nagy reménységek között jegyezték, tizennyolc évesen pedig a legtehetségesebb magyar asztaliteniszezőként legendákkal említették egy lapon. Bekerült a magyar bajnokságra és az országos ifjúsági válogatott keretébe. Közben szakmát tanult Kispesten, szerszámkészítő végzettséget szerzett.
Sportkarrierjének először az 1953-as besorozása, majd pedig az 1956-os forradalom kitörése szabott gátat. Utóbbi esemény idején éppen egy tatai edzőtáborban tartózkodott, később értesült a pesti harcokról. Eldöntötte, hogy néhány társával együtt az óceán túlpartjára menekül. Még szüleivel sem osztotta meg, mit tervez. Ausztriában könnyen boldogult német tudásával, a többi magyar emigráns tolmácsa lett, és az asztalitenisz területén is lett volna lehetősége a maradásra. Tovább állt, mert félt a helyzet eszkalálódásától. Mivel tudta, hogy Ohio államban sok magyar él, ezt vette célba, és huszonhárom éves korában Cleveland lett az új otthona. Angoltudás híján gyárban dolgozott, de amint kiderült kollégái előtt, hogy profi sportoló, elvitték bemutatni a helyi olimpiai bizottság vezetőjének a következő megjegyzéssel: ő jelenleg az egyik legjobb asztalitenisz játékos Amerikában! Felmérték képességeit és a gyári munka mellett elkezdett sportolni és oktatni. Az 50-es évek végéig több helyi bajnokságot nyert és más államokban is kiváló eredményeket ért el.
Az 1960-as évektől már volt lehetőségük az emigránsoknak hazalátogatni, de ő csak 1968-ban kapott először útlevelet. Szülei úgy vélték, veszélyeket rejthet, ha fiuk hazalátogat, ezért Jugoszláviába mentek találkozni. A későbbiekben, amint csitult a politikai helyzet, évente hazavitte a honvágya. Egy hazalátogatása alkalmával barátja kérésére csomagot vitt egy bizonyos Dobrai Katalinnak. Első látásra egymásba szerettek, egy év leforgása alatt összeházasodtak és felesége követte őt Clevelandbe. Dani bácsi és felesége idén ünneplik 50. házassági évfordulójukat.
Az 1960-as évek szakmai értelembe is változás hoztak: fő feladata lett a sport népszerűsítése gálameccseken, egyetemeken, bemutatókon. A trükkökkel és izgalmas elemekkel tűzdelt előadását imádta a közönség és anyagilag is szintet lépett, viszont az élsportolói pályafutására nem maradt kapacitása. Bár képletes értelemben letette az ütőt, a sporttal szoros kapcsolatban maradt egészen a 90-es évek végéig. Leleményessége és tapraesettsége segítségével Dani bácsi folyamatosan új kapukat nyitott magának az életben: vállalkozóvá avanzsált és asztalitenisz, majd billiárd klubokat nyitott. Utóbbira egyre nagyobb kereslet lett. Kiváló marketinggel és az amerikai közegben is bizonyított sportkarrierjével letette a névjegyét az üzletemberek közé. Oktatásokat, rendezvényeket, amatőr bajnokságokat szervezett, ám nem elégedett meg ezek sikerével, a folytonos fejlődés volt a motorja. Így egy idő után kiterjesztette a szolgáltatást a biliárdasztalok karbantartására és javítására, sportfelszerelések árusítására. Vállalkozói sikerei ekkora már túlnőttek Ohio határain. A céget a lányára hagyományozta, ám 2018-ban végleg bezárták, mert az elmúlt évtizedben visszaesett Amerikában a biliárd népszerűsége.
Végh Dániel magyar érzelmeit a sikerei idején sem tette félre, szép számmal alkalmazott üzleteiben magyarokat. Egy ideig tanított a Clevelandi Magyar Atlétikai Club pingpong szakosztályában, majd a klub csapatainak szponzora lett. 1960-ban az Egyesült Államok asztalitenisz bajnoka lett, amely kitüntetés az ünnepelten kívül a magyar közösség tagjait is büszkeséggel tölthette el. Az 1980-90-es években Dani bácsi a clevelandi cserkészet és a magyar iskola bőkezű támogatója volt. Dani bácsi ha tanácsot adhatna a mai fiatal generációnak, az lenne, hogy azzal foglalkozzanak, amit igazán élveznek, és hivatásukat tisztán, becsülettel végezzék!
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
