2022. október 14-16. számomra a csodák hétvégéje volt. Úgy tűnik egészen 40 éves koromig kellett várjak, és egészen Clevelandig kellett jöjjek ahhoz, hogy megtanuljam életem első kötélcsomóját megkötni, és hogy lássak cserkész fogadalomtételt.
2022. október 9-én este érkeztem Clevelandbe. Három másik társammal, Pásztor Orsival, Erdélyi Áronnal és Máté Zsolttal, az itteni magyar közösségben fogunk szolgálni a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasaként.
Az első hétvégémen máris bedobtak a mélyvízbe, a helyi cserkészcsapatokkal mehettem el kirándulni. Én büszkén úgy meséltem később, hogy cserkésztáborban voltam, de cserkészek kijavítottak, hogy ez nem táborozás volt, csak kirándulás, mert például latrinát nem kellett ásnom, és a táborok nem 1-2 naposak, hanem minimum egy hetesek.
Az egész egy péntek esti érkezéssel kezdődött, ahol azzal szembesültem, hogy fejlámpa nélkül a sötétben nekem kell sátrat állítanom. Sátrat ehhez a kincstári készletből kaptam, lévén, hogy nekem az Egyesült Államokban sátram nincsen.
Először azt hittem, hogy ez valami cseles cserkész próbatétel, és valami turpisság van a dologban, vagy tesztelnek, hogy mennyire vagyok életrevaló. Amiatt hittem ezt, mert, amit először kaptam sátrat, az csak egy külső esővédő réteg, sátorponyva volt, sátorbelső nélkül. Ám amikor ezt jeleztem a táborvezetőknek, akkor ők is meglepődtek ezen, szóval mégsem teszt volt.
A második darab sátor hiánytalan volt, és sikerült felállítanom, köszönhetően annak, hogy kaptam egy fejlámpát is kölcsönbe. Nem ástam esőelvezető sáncot a sátram köré, ami nem állt volna ellen egy nagyobb vihar viszontagságainak, de 2 éjszakán át tökéletesen szolgált szálláshelyemként.
A cserkész, ahol tud segít, ezt én igencsak hamar megtapasztaltam, mert Szentkirályi Endre csomagolt nekem esőkabátot, derékaljat, két hálózsákot és csajkát, evőeszközökkel és termosszal, így a 0 Celsius fokos éjszakát nem vacogva, hanem kényelmesen, pihentető alvással tudtam tölteni, jó melegben a kölcsönhálózsákokban.
Alvás előtt még Szigeti Mátyás csapatparancsnoknak segítettem – remélem, hogy tényleg segítség volt – másodmagammal, erdőben talált botokból, régi textil foszlányokból és viaszból fáklyát készíteni. Korábban még fáklyát sem készítettem, így talán ez volt az egyik első csoda azon a hétvégén, de nem az egyetlen.
A cserkész élmények másnap kezdődtek csak igazán. Mint kiderült, minden napnak van egy felelőse, ő az úgynevezett „napos”, és ő felel azért, hogy a kitűzött ütemtervnek megfelelően menjenek a dolgok, ő osztja be különböző feladatokra az egyes őrsöket. Vannak, akik a konyhásoknak segítenek porciózni az ételt, vannak, akik tábortűzhöz gyűjtenek tűzifát, vannak, akik megrakják a máglyát, stb.
Én 40 évesen eléggé kilógtam a fiatalok közül, és cserkész sem vagyok, ezért nem mentem a fiatalokkal a vizitúrára, hanem inkább a konyhai feladatokat ellátó támogató személyzethez csatlakoztam, kuktaként.
A cserkészvezetők az egész hétvégét egy keretmese köré építették. Erről már hallottam, hogy a cserkészeknél ez a módi, mindig van valamilyen keretmese. Személy szerint nagyon kedvelem a nem formális oktatási módszereket, szóval a játékos tanulásra mindig nyitott vagyok, és szeretem, amikor gyerekeknek játékként adnak el valamit, és ők azt tényleg játékként élik meg, és élvezik, és sokszor nem is veszik észre, hogy ők mennyi mindent tanulnak. Arról nem is beszélve, hogy a csodák is eközben történnek, a közösségi élmény, barátságok, esetleg szerelmek is az együttlét alatt történnek.
A keretmese ezen a hétvégén az volt, hogy egy gazda a kutyáját keresi, Bodrit, és Bodrival mindenféle dolgok történnek. Bodrit pedig a cserkészek keresik, illetve próbálják megtalálni.
A zászlófelvonás, kirándulás, tűzgyújtás, keretmese keretén belüli tanulás, tábortűz melletti őrsi produkciók mellett, valamint a magyar népdalok, egyházi dalok, cserkészdalok, egyéb dalok éneklése után történt talán a legnagyobb csoda. Kiscserkészeket avattak nagycserkésszé, miután cserkészfogadalmat tettek. Ezt jó tollú költők és írok talán le tudják írni, én nehezen találok szavakat arra, hogy ezt az élményt visszaadjam. Külső szemlélőként is nagyon megható élmény volt.
A cserkészekkel töltött kevesebb, mint 48 óra alatt is érezhetővé vált, hogy ez egy valóban élő közösség, ez egy életre szóló élmény, egy olyan plusz, ami egy életen át kísérni fogja ezeket a fiatalokat. Akik fogadalomtételük után részévé tudnak válni a közösségnek, és csak rajuk múlik, hogy mennyit tesznek bele ebbe a közösségbe, annyit is fognak tudni ebből kivenni.
Nagyszerű volt megtapasztalni azt is, hogy azok az idősebb fiatalok, akik már őrsvezetők, vagy magasabb szintű cserkész vezetők, ők készültek a keretmesére külön jelmezzel, külön feladatokkal, játékokkal, próbákkal. Jó volt látni azt, hogy szívüket-lelküket beletették, hogy a kisebbeknek ez jó élmény legyen, és játékosan tudjanak tanulni. Külön le a kalappal előttük, hogy bár – amennyire észrevettem – egymás közt ezek a fiatalok is legtöbbször angolul beszélnek, itt ezen a hétvégén ők is jó példával jártak elől a fiatalabbak előtt, és ők is magyarul igyekeztek beszélni.
Megmutatkoztak olyan vezetői erények, 15 éves gyerekeknél, amit sok esetben velem egykorú felnőtteknél is hiányolok, jelesül, hogy az adott fiatal a rábízott csoportot összefogja, motiválja, vezeti, akinek kell annak segít, másokat biztat.
A Cserkészet tehát egy olyan közösség, ami élményeket ad, játékosan tanít, és bizony apró csodák történnek. A jó Isten jelenléte többször megmutatkozott.
Hazafelé utaztunk, és milyen jó, hogy arra fordultunk az autóval amerre, – Ismét hivatkozhatnánk a fogadalomtétel már hivatkozott pontjára: „A jó cserkész ott segít, ahol tud!” – ugyanis, egy árokba csúszott autót segítettünk kihúzni. A cserkészeket hazafelé fuvarozó és háttértámogatást adó szülők, és a cserkészek egyaránt. A cserkészpróbából nálunk lévő cserkészkötelekből a cserkész fiatalok fontak egy erősebb, autó vontatásra is alkalmas kötelet. Jelentem, működött, csak nem fotóztam.
Le a kalappal a clevelandi magyar fiatalok és szüleik előtt, akik a hétfő estéjüket arra szentelik, hogy a magyar iskolán is tanuljanak, a fiatal felnőttek a regős cserkészetben is táncolnak keddenként, a heti rendszeres cserkészfoglalkozások pedig péntekenként vannak. A hétvégi és tanulmányi szünet alatti kirándulásokról, táborokról se feledkezzünk meg!
Nem kevés energia és idő befektetését igényel a Cserkészet a fiataloktól és a szüleiktől is! Még szerencse, hogy játékos non-formális módszerek és a keretmesék az egész tanulási folyamatot játékossá varázsolják.
Bizton állítom, hogy annyi minden hasznos dolgot tanulnak, életrevalóságot, egy nagyon jó látásmódot a világra, emellett kapnak egy életvidám közösséget, és a játékos tanulás képességét, s mindeközben sok mindent, aminek az életben hasznát fogják venni, akárhová is kerülnek.
Hálás vagyok a jó Istennek és a clevelandi 14-es és 34-es cserkészcsapatoknak, hogy lehetőségem volt bepillantani az életükbe és a közösségükbe.
Biró Gergő
A szerző az Egyesült Magyar Egyletek Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
