A cserkészet feladata a diaszpórában jóval túlmutat a magyar nyelv, a hagyományok és a kulturális örökség továbbadásán: legalább ilyen fontos a fiatalok jellemének formálása, a közösségi értékek megerősítése és az emberségre nevelés. Fogarasi Miklós bostoni cserkészvezető, onkológus és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (továbbiakban: KMCSSZ) jellemnevelésért felelős vezető tisztje clevelandi látogatása során megosztotta a helyi vezetőkkel a szövetség kilenc értékre épülő nevelési programját. A vendéget Csajka Tamás kérdezte cserkészmúltjáról, a diaszpórában végzett közösségi munkáról, valamint arról, mit jelent napjainkban az emberebb ember eszménye.
Fogarasi Miklós Magyarországon született, 25 évesen érkezett az Egyesült Államokba. Kutatóorvosként dolgozott Boston közelében, a cserkészettel pedig először szülőként került kapcsolatba. A bostoni magyar cserkészcsapat megalakulásánál már jelen volt, később tisztként, majd csapatparancsnokként is szolgálta a közösséget.
A csapatot két meghatározó cserkészvezető, Dömötör Csilla és Gáspár Mariann indította el, több más városból érkező segítő közreműködésével. A kezdeti időszakban a szülők és az egyetemisták bevonásával igyekeztek kialakítani a jövő vezetői gárdáját. A bostoni csapatot a KMCSSZ 2003-ban fogadta el hivatalosan, 2.sz. Bodnár Gábor cserkészcsapatként. A közösség fénykorában mintegy száz tagot számlált.
Fogarasi számára a cserkészethez vezető út egy különleges személyes találkozással kezdődött. A Yale Egyetemen dolgozott, amikor orvosi ellátása során megismerte Dömötör Margót. A betegágy mellett Dömötör Gábor egy Wass Albert-kötetet, a Funtineli boszorkányok című regényt adta a kezébe. Az olvasmányélményből beszélgetés, majd a cserkészet iránti érdeklődés lett.
„Wass Albertről Magyarországon addig nem is hallottam, úgyhogy a Funtineli boszorkányok volt a beavatásom” – idézte fel a kezdeteket. Ez a találkozás végül elvezette Fillmore-ba, majd a diaszpóra cserkészéletének aktív résztvevőjévé vált.
Fogarasi Miklós jelenleg onkológusként dolgozik, munkájának jelentős része azonban ma már az oktatáshoz kapcsolódik. A clevelandi látogatására is szakmai konferencia apropóján érkezett: három connecticuti diákjával közösen tartott workshopot a rákkal kapcsolatos ismeretek oktatásáról. A cserkészettel való kapcsolata azonban az évek során sem szakadt meg. Utazásai során igyekszik felkeresni a helyi magyar közösségeket, és lehetőséget keres arra, hogy fiatalokkal találkozzon.
Clevelandben a helyi cserkészvezetőknek tartott foglalkozást, amelynek középpontjában a KMCSSZ kilenc értéke állt. A program hátterében egy régi cserkészeszmény újragondolása húzódik meg: Sík Sándor „emberebb ember, magyarabb magyar” gondolata. Míg a magyarabb magyar nevelésének célja a nyelv, a kultúra, a népdalok és a hagyományok átadása, addig az emberebb ember eszménye nehezebben megfogható.
„A cserkészetben a legfontosabb egység az őrs, hogy maga az őrsvezető hozzá merjen nyúlni a jellemneveléshez.” Ehhez olyan egyszerű, a mindennapi életben is értelmezhető fogalmakra van szükség, amelyekkel a fiatal vezetők is könnyen tudnak dolgozni. Miklós szerint Sík Sándor eredeti gondolatában az emberebb ember a krisztusibb ember, vagyis az az ember, aki Krisztus felé tart. Ezt a megfogalmazást azonban a sokféle vallási és kulturális háttérrel rendelkező diaszpóraközösségekben érthetőbbé és gyakorlatiasabbá kell tenni.
A KMCSSZ munkacsoportja négy éve dolgozik azon, hogy az emberebb ember eszményét kilenc, könnyen megérthető és a gyakorlatban is alkalmazható értékre bontsa. Ezek három nagy csoportba rendeződnek.
Az első hármas a személyiség belső fejlesztésére irányul: az önzetlen szolgálat, a rendszeretet és a gondoskodás értékét foglalja magában. A második csoport a másokhoz való viszonyulást határozza meg: ide tartozik a hitelesség, a feltétel nélküli szeretet és az alázatosság. Az utolsó három érték az igazságkeresés, a teremtésvédelem, valamint az elkötelezettség.
A kilenc fogalom megértéséhez gyakran a helyi nyelv segítségét is igénybe veszik. A diaszpórában ugyanis sok fiatal számára egy-egy nehezebb magyar szó már önmagában akadályt jelenthet. Fogarasi példaként a hiteles kifejezést említette. A fiatalok gyakran a szó első részére, a hitre összpontosítanak, holott itt elsősorban a hitelről, a megbízhatóságról van szó. Az angol credit és credit card fogalmakból kiindulva könnyebb megértetni velük, hogy a hitelesség ígéretet és felelősségvállalást jelent: amit vállalunk, azt teljesítjük, és mások számíthatnak ránk.
„Aki hiteles, az nem faithfull, hanem credible” – magyarázta, rámutatva arra is, hogy a hitelesség nem egyetlen nagy gesztusban, hanem sok apró, becsületes cselekedetben mutatkozik meg. A kisebbek számára ezért a hitelesség egyszerűbb megfelelőjeként a becsületesség fogalmát használják.
Hasonló módszerrel közelítették meg a feltétel nélküli szeretetet is. A foglalkozáson a fiatal vezetőknek azt kellett végiggondolniuk, milyen feltételek mellett könnyű szeretni a testvérüket. Ha nem veszi el az uzsonnájukat, nem hangoskodik, nem nyúl a holmijukhoz – sorolták. A gyakorlat során azonban megfordították a gondolatmenetet: akkor is szeretni kell a másikat, ha éppen ezeket teszi. Így válhatott érthetővé, hogy mit jelent a feltételek nélküli elfogadás.
Az alázatosság értelmezésekor szintén fontos volt tisztázni, hogy nem megalázkodásról, hanem szerénységről és belső alázatról van szó. A teremtésvédelem pedig már nem csupán a növények és a környezet megóvását jelenti, hanem az emberek, különösen a fogyatékkal élők, az elesettek és a perifériára szorultak felé forduló figyelmet is.
A clevelandi foglalkozáson 19 őrs- és rajvezető vett részt. A kétórás beszélgetés során a kilenc érték mellett a cserkészek jól ismert csatakiáltásainak jelentését is újragondolták. A fiúknál az „Erő és becsület!”, a lányoknál a „Mindig csak előre!” jelmondat került a középpontba. A fiataloknak azt kellett megfogalmazniuk, mit jelentenek ezek a szavak vezetőként, és hogyan jelenhetnek meg a mindennapi munkájukban. „Nemcsak programot vezetünk, hanem nevelünk, a kettő együtt megy, és amikor programot vezetek, akkor lássam benne a nevelést is” – fogalmazott Miklós.
A bostoni cserkész szerint a mai világban különösen nagy szükség van a közösségi élményekre. A digitális eszközök és az egyre inkább elszigetelődő életmód miatt a fiatalok sokszor saját világukba zárkóznak. A cserkészet ezzel szemben olyan közösséget kínál, ahol az együttműködés, a felelősségvállalás és az egymásra figyelés a mindennapok része.
Fogarasi Miklós a clevelandi magyar közösség sokszínűségét is nagyra értékelte. Látogatása során felkereste a Magyar Múzeumot, a Mindszenty-szobrot, a Szent Erzsébet- és a Szent Imre-templomot, valamint részt vett a helyi megemlékezéseken is. Megtapasztalta, hogy a városban számos egyesület és közösség dolgozik aktívan a magyar örökség megőrzéséért. A cserkészeten belül ugyanezt a közösségi összetartozást és értékőrzést érezte.
A KMCSSZ jellemnevelési munkájának egyik fontos célja, hogy a kilenc érték ne csupán a vezetők által megtartott foglalkozásokon jelenjen meg, hanem a fiatalok saját gondolkodásának és mindennapi döntéseinek részévé váljon. Fogarasi Miklós a jellemnevelés mellett szívesebben használja a jellemépítés kifejezést, mert azt szeretné, ha mindenki maga is igényt érezne arra, hogy jobb emberré váljon.
Úgy látja, a cserkészet hangsúlyai az elmúlt évtizedekben változtak. Volt idő, amikor a természetjárás és a táborozás került előtérbe, később a magyar nyelv és a kulturális tudás megőrzése vált különösen fontossá. Ma a jellemformálás került a figyelem középpontjába, de mindez nem jelenti a magyar nyelv és hagyományok háttérbe szorítását.
Saját bostoni csapatparancsnoki éveiből a 2011–2013 körüli időszakot idézte fel különösen szívesen. Az akkor nevelkedett fiatalokat ma, tíz-tizenöt évvel később is látja, és büszkeséggel tölti el, hogy a cserkészetben tanult értékeket a civil életükben, családjukban és munkájukban is továbbviszik.
„Nem tudom, hogy hány csomót tudnak megkötni, nem tudom, hogy hány felhőfajtát ismernek, de azt látom, hogy rendes emberek” – mondta. Számára ez a cserkészmunka egyik legfontosabb visszaigazolása.
A beszélgetés végén, az 1956-os forradalom 70. évfordulóján, személyes családi emlékeiről is mesélt. Édesapja 19 évesen, a Budapesti Műegyetem hallgatójaként nemzetőrként vett részt a forradalomban. Bár közvetlen harcba nem került, az 1956-os élmény édesapja egész életszemléletét meghatározta. Miklós úgy érzi, édesapjától örökölte a szabadságvágyat, a magyarság iránti büszkeséget és az elnyomással szembeni kiállás fontosságát. Számára tehát a cserkészet és az 1956-os örökség is ugyanahhoz a gondolathoz kapcsolódik: az értékek továbbadásához, a közösséghez és a következő generációk felelősségéhez. Ahogyan a cserkészetben tanult emberség tovább él egykori cserkészek családjában és mindennapjaiban, úgy válik az 1956-os szabadságvágy is generációkon átívelő örökséggé.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
