Szűcs Dávid az Alhambrai Amerikai Magyar Baptista Gyülekezetnek – Kalifornia egyetlen magyarajkú baptista gyülekezetének – vezetője. Az Erdélyből érkezett lelkipásztor erős elhívással kezdte meg szolgálatát a tengerentúlon. Története egyszerre szól gyermekkori hitérlelődésről, a hivatás lassú kibontakozásáról és arról a gondviselő útról, amely Zilahról egészen Los Angeles mellé vezette. Célja világos: szeretetteljes, családbarát lelki otthont építeni mindazoknak, akik keresik Isten közelségét. A vele való beszélgetésből kiderült, miként válhat a hit, a nyelv és a közösség összetartó ereje új kezdetek biztos alapjává.
Szűcs Dávid Aradon született, keresztény családban, ahol a hit nem ünnepi alkalmakon jelent meg, hanem a mindennapok természetes része volt. Egészen fiatalon meghozta személyes döntését az Úr mellett: „14 éves voltam, amikor megvallottam a hitemet és bemerítkeztem a baptista gyülekezetben.” Fiatal felnőttként tanulmányait Nagyváradon kezdte, majd Kolozsváron folytatta. Itt ismerkedett meg feleségével, Edithtel. A házaspár később Zilahon telepedett le. „Tíz évet éltünk ott, úgyhogy valamilyen szinten már szilágyságinak is érzem magam” – mondta nevetve.
Élete első szakmai éveiben közgazdászként dolgozott, azonban a gyülekezet szolgálata során egyre inkább érezte Isten hívását: „Sorban megbíztak különböző feladatokkal. Legelőször az ifjúságot vezettem, utána igehirdetéssel bíztak meg. Nagyon sokan bátorítottak, hogy a teológiát végezzem el, és álljak teljes idejű lelkipásztori szolgálatba.” Valami mélyen elkezdett mocorogni benne, és volt egy pillanat, amely különösen meghatározóvá vált. „Egy ismeretlen férfi bejött az irodába, rám nézett, és azt mondta: maga pap. Semmi több. Akkor tudtam, hogy ez már nem emberi bátorítás volt.”
Dávid elmondta, hogy családja kezdetben óvatosan fogadta döntését, de feleségéhez hasonlóan – nagyon támogatóak voltak. Harminckét évesen kezdte el teológiai tanulmányait – feleséggel, kisgyerekkel, megannyi felelősséggel. A csoportban ő volt a legidősebb, így emlékszik vissza: „Sokan azt gondolták, hogy ez késő. De én akkor voltam kész igazán. Már volt tapasztalatom a nagyvilágban, tudtam, mit jelent családot eltartani, mit jelent a munka világa. Egy csomó dolgot más szemmel láttam.” Egy év után biztosan tudta: Isten ezt az utat szánja számára.
A teológia befejezése után Dávid és felesége, Edith azt fogalmazták meg imáikban, hogy Isten nyissa ki a megfelelő ajtót számukra, ám a messziről – konkrétan az alhambriai gyülekezettől – érkező hívás először meghökkentőnek tűnt. Háromhetes látogatásra utaztak ki Kaliforniába, és mire hazatértek volna, már a szívükben megfogant a döntés: ide hívja őket Isten. „Egyre egyértelműbb lett. És mi azt mondtuk: ha Te nyitottad meg, Uram, elindulunk.”
Családjuk számára az újrakezdés a Csendes-óceán partján, és az amerikai élet az első hónapokban nem volt egyszerű. Egészségbiztosítás, autóvásárlás, jogi ügyek, iskolai beiratkozás, nyelvi akadályok – minden új, minden idegen volt. De közben megérkezett a közösség szeretete is: voltak, akik segítettek, kalauzolták őket, akik otthont adtak a lelkipásztor-családnak. Mostanra sok akadály elhárult. Dávid és családja Isten vezetésében bíznak, az öt évre szóló vízummal telepedtek le.
Az alhambriai gyülekezet lelkipásztorának lenni egyszerre hagyományőrző és missziós feladat. A vasárnapi alkalmak magyar nyelven zajlanak, csütörtökönként online bibliaóra, hét közben kórházi és családi látogatások, adminisztrálás, lelki beszélgetések vannak. Valamint a misszió, hogy minél több magyar embert érjenek el Los Angeles és környékén.„A célom egyszerű: minél többen megismerjék Jézus Krisztust. Ha valaki nem nálunk köt ki, az sem baj. A fontos az, hogy találkozzon Vele.” Minden szolgálat mellé odafér egy újabb: segítség az érkezőknek, bátorítás a honvággyal küzdőknek, támogatás a családoknak, útmutatás a fiataloknak.
A lelkipásztor úgy véli, a közösség támogatása nélkül nem lenne ilyen hatékony a szolgálat. „Nagyon hálás vagyok, hogy az észak-amerikai szövetségben több baptista lelkipásztor barátom is van. Minden második héten online imádkozunk egymásért, megosztjuk a feladatainkat, problémáinkat.” A gyülekezet tagjai aktívan részt vesznek az alkalmakon, segítenek a hétköznapi feladatokban, a betegeknél, és az énekszolgálatban, amelyben Dávid is gitárral és zongorával vesz részt.
A család Dávid szolgálatának stabil bázisa, Istentől kapott erőforrás: felesége és négy gyermeke nélkülözhetetlen pillérekként támogatják. „Isten megáldott egy nagyon szerető, megértő feleséggel. Ő kész volt követni még az Óperenciás tengeren is túl.” A Szűcs család közösen fedezi fel Kalifornia szépségeit, a Csendes-óceán partját, kirándulnak a hegyekben, látogatják a magyar közösségi rendezvényeket.
Az elfáradás – különösen az emberekkel való munkában – természetes, de a baptista lelkipásztor mindig igyekszik módot találni a töltekezésre. „Hosszabb úton igehirdetéseket, podcastokat hallgatok, olvasok. Néha elmegyek egyedül a tengerpartra vagy parkba, ahol elcsendesedhetek és figyelek Istenre.” Élete és szolgálata mozgatórugója a hit: „A kedvenc igeversem, amit gyerekkoromban megtanultam, a János 3:16: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az én feladatom az, hogy megosszam az emberekkel: Isten elküldte Jézus Krisztust. Az a vágyam, hogy minél többen higgyenek benne.”
Szűcs Dávid története a hit, a család és a szolgáló élet csendes, mégis Istenre hagyatkozó ívét rajzolja meg. Az elhívásra adott engedelmesség, valamint a diaszpórában élő magyarokért végzett kitartó és szeretetteljes szolgálat ma is olyan példát állít elénk, amely gyakorlati útmutatást ad: hogyan lehet a hitből élő valóság, a küldetésből pedig megtartó közösség bárhol a világon.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
