Mint szú, az idő perceg
Mint őszi levél hull hajunk
Az utolsó decemberben
Megjön az új Millennium.
Hol a lélek, hol az Iste?
Keressük az Interneten.
A múlt sebei begyógyultak
Elfeledtük ötvenhatot
Se lóden kabát, se micisapka
Az Új világ nem tűr romot
A tankok véres láncos talpa
Csak lelkünkben hagy nyomot.
Múltunk mázsás terhét
Meddig kell még viselnünk?
Sok vérre, édestestvérre
Nagy hősökre, kis árvákra
Sarlóra és kalapácsra
Meddig emlékezzünk?
Nem volt könnyű ide jutnunk
Véres még a lobogó
Hiába a világbéke
Megtörtént a Koszovó.
Még Csecseneket irtanak
S a Vajdaságban fosztanak.
Fiatal még a szabadság
Alig lesz csak tizenegy
Új az öltöny
Nem ránk szabták
Nemzedékünk hitet veszt
Megöl minket a közöny.
Nem, tovább így nem mehet
Nem ezért hullt ennyi vér
Nem ezért volt íly nagy az ár.
Nincs a földön hová fussunk
A mi időnk is eljöhet már
Ez új ezerév a Mi jussunk.
Isten segíts, adj szép jövőt
Ne múltat, ne tegnapot
Adj békét és adj reményt
De ne kérj több áldozatot
Légy társunk és jöjj velünk
Áldd meg a mi nemzetünk.
Millennium, várva várunk
Hozzál virágzó tavaszt
Verőfényes napsugárban
Új nemzedék bontson falat
S az új szent Szabadságban
Bilincseink lehullanak.
