A Magyar Ifjúsági Konferencia Egyesület (MIK) a magyarországi és a határon túli magyar fiatalok legmagasabb szintű egyeztető fóruma, amely a minap tartotta 35. ülését. A szervezet tartalmas zárónyilatkozatot fogadott el, amelyben a határon túli magyarság számos nehézségére felhívta a figyelmet. Az ülés kapcsán a szervezet elnökével, Veres Mártonnal beszélgettünk jelenről, jövőről és teendőkről.

A Magyar Ifjúsági Konferencia Egyesület (MIK) a magyarországi és a határon túli magyar fiatalok legmagasabb szintű egyeztető fóruma, amely a Magyar Kormány kezdeményezésére Budapesten, 1999. november 27-én széleskörű magyarországi és határon túli magyar szervezeti részvétellel lett életre hívva. A szervezet a 35. ülését tartotta meg a minap Várgesztesen, ahol tartalmas zárónyilatkozatot is elfogadott. A dokumentumból többek között kiderül, hogy a MIK az 1918-as év eseményeinek évfordulóján kiemelten hívja fel a döntéshozók és a közvélemény figyelmét az 1918-1920-as időszak centenáriumára. A zárónyilatkozatban többek között igyekeznek ráirányítani a figyelmet a határon túli magyarság nehézségeire, problémáira is.

A 35. ülés kapcsán a szervezet elnökét, Veres Mártont kérdeztük.

A zárónyilatkozatban több problémára is felhívták a figyelmet. Melyik a legaggasztóbb? 

A zárónyilatkozatban megfogalmazott problémák között nem lehet különbséget tenni, két okból sem. Az első, hogy a különböző elcsatolt területeken élő magyar fiatalok más és más jogi (pl.: Uniós tagállam vagy sem) környezetben élnek. A második, hogy más és más szervezeti és egzisztenciális helyzetben vannak. Nem érdemes összehasonlítani pl. egy Ukrajnát egy Ausztriával vagy Romániával. Ukrajnában gyakorlatilag nem létezik az állam és a kisebbségek védelme, sőt alapvető jogaikat sem biztosítják nemhogy a nemzeti kisebbségeknek, de még saját nemzettársaiknak sem. Míg egy Románia esetében legalább vannak helyben a jogszolgáltatásnak/igazságszolgáltatásnak maradványai, amikhez fordulni lehet.

Minden résznek megvannak a maga problémái és kihívásai, magyarországi szemmel lehet súlyozni őket, de a külhoni magyar fiatalok és az összmagyarság szemszögéből már nem lehet. Nekünk minden problémát egységesen és rendszerszinten kell kezelnünk.

Tehát mindenhol ugyanannyira aggasztó a helyzet? 

A helyzet véleményünk szerint rendszerszinten aggasztó, mind az Európai Unió relációjában, mind regionális szinten. Főleg, hogy 100 év távlatában sem változtak a szomszédos országok kormányainak hozzáállása a nemzeti kisebbségekhez. Ennek egyik jelentős oka

a szomszédos országokban megfigyelhető kormányválságok – ebből következően a „magyar kártya” rendre előhúzásra kerül.

Személyes vélemény, hogy arra kell nagy hangsúlyt fektetnünk, hogy a különböző esetek közül melyek azok, amelyek tudatosan és hosszú távon befolyásolhatják/sérthetik a külhoni magyarság jogait, ezekben az ügyekben kell elsőként fellépnünk. Itt különösen fontos az, hogy miniszterelnök úr és a jelenlegi kormányzat 2030-ig tervezve a régió erejét és együttműködési lehetőségeit a maximumra szeretné feltornázni.

Mit tesznek a helyzet javítása érdekében?

A mi eszköztárunk jelenleg arra elégséges, hogy a különböző elcsatolt országrészek ifjúsági szereplőit összekössük. Számtalan esetben kiderül, hogy ismétlődő esetekről van szó a különböző területeken bizonyos jogsérelmek tekintetében, tehát ami mondjuk ma megtörténik Romániában azon túlestek már pl. a felvidéki kollégák. Mindezek mentén az adott szituációk megoldására már korábban született egy jó gyakorlat, így csak át kell venni és a saját jogrendjükben/helyzetükben kell azt alkalmazni. A MIK alapvető feladata ez, hogy évente két napra a nagy szervezeteket leültesse egymás mellé a Kárpát-medencéből és irányított beszélgetések mentén megismerjék egymás problémáit, sikereit és jó gyakorlatait.

A második, amit tehetünk, hogy ezekbe az egyeztetésekbe

bevonjuk a magyar kormány képviselőit és rajtuk keresztül igyekszünk stratégiai szempontból tervezni, továbbá adott problémákat kezelni.

A harmadik és talán az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk az az, hogy a magyarországi szervezetek irányába is kommunikáljuk ezeket a problémákat. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a nemzetpolitikai együttműködések, támogatások szempontjából folyamatosan igyekezzünk kommunikálni az anyaország irányába is, hiszen mind a kormányzat, mind pedig az olyan szervezetek mint a MIK erejüket vesztik, ha az anyaország polgárai nem állnak ki ezen ügyek mellett. Fontos, hogy minden magyar állampolgár megértse, hogy miért és mire kell elköltenünk a nemzetpolitikában éves szinten több mint 100 milliárd forintot és mindez hogyan térül meg.

Amit tehetünk még a jelenlegi helyzetünkben, hogy az adott ügyek kapcsán folyamatosan lépésekre biztatjuk a kormányunk képviselőit és egy-egy elakadás esetében emlékeztetünk mindenkit, hogy az adott ügyek nem oldódtak meg.

Van kapcsolatuk az utódállamok ifjúsági szervezeteivel? Zajlik párbeszéd román, szlovák, ukrán vagy szerb ifjúsági szervezetekkel? 

Itt nyugodtan kijelenthetem, hogy jelenleg nincs és nem is volt korábban igény rá. Ennek oka, hogy a MÁÉRT mintájára az alapítók szándéka az volt, hogy magyar-magyar relációban kerüljenek egyeztetésre az ügyeink. Tagszervezeteinknek vannak természetesen kapcsolatai, de azt sem mondhatnám számottevőnek. A másik, hogy vannak az Európai Unióban a nemzetközi egyeztetésekre dedikált civilszervezeti fórumok, a Nemzeti Ifjúsági Tanácsok. Természetesen a magyarországi Nemzeti Ifjúsági Tanáccsal is szorosan együttműködünk és folyamatosan egyeztetünk.

Ami jövőt illeti, mi két fontos irányban gondolkodunk: az első, hogy a Magyarországon épp szárnyait bontogató ENSZ Ifjúsági delegált mindenkoron a MIK tagjai közül kerüljön ki. Így a delegált nemzetpolitikai szinten megismeri nem csak a magyarországi, hanem a környező országok magyarságát is. A másik irány a FUEN és az abban tömörülő képviselőkkel való kapcsolat megerősítése, továbbá gyakornokok delegálása ezen képviselőkhöz.

Saját tapasztalataim és egyben nemzetközi vonatkozásban sikereink (Újvidéki Egyetem jogi kar ügye vagy a MOGYE ügye kapcsán) mind-mind azt mutatják, hogy nemzetpolitikai relációban nem partnerek a szomszédaink. Mindkét esetben, mikor még a HÖOK Külhoni Programját vezettem a koncepció az volt, hogy szakmai narratívát alkalmazva közelítettünk a szomszédjaink irányába. Ennek köszönhetően a Szerb Hallgatói Unió és a Román Hallgatói Unió is fellépet ezekben az ügyekben a mi javunkra. Sajnos, mi tényleg nem tudjuk jelenleg a nemzeti kisebbségeink védelmét átfogóan ellátni nemzetközi színtéren. Remélem, hogy a Minority Safepack áttörést fog hozni.

Készülnek különleges akciókkal, projektekkel az 1918-1920-as centenárium alkalmából?

A centenáriumra egy fotókiállítással készülünk, amelynek a témája a Kárpát-medence és a diaszpóra magyar ifjúsági szervezetei és az ő munkái. Szeretnénk megörökíteni ezeket a fantasztikus embereket és csapataikat az utókornak. Mindezt a helyzethez képest pozitív üzenetként megfogalmazva.

Hiába telt el 100 év, mi itt vagyunk, boldogok vagyunk és élünk.

A következő ülést miért épp Burgenlandban fogják tartani?

Ennek oka, hogy régen voltunk ott, régi adósság egy olyan közösség irányába, amely talán a legkisebb a Kárpát-medencében.

Forrás: nemzedek.mandiner.hu

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.