A vesztőhelyre sáros út vitt és kikericsek kékjei. Száz év, s meghaltam volna úgyis- vígasztalódott Vécsey. Lahner György sírt s a földre nézett, Damjanich szekéren feküdt, Leiningen felmentő honvédek árnyát kereste mindenütt. S a táj olyan volt, mint a fácán: tarlók, fák vérző foltjai, és ők, tarkán, libegve, hátán: elhulló, bús-szép tollai.
Aradon így. A pesti téren is ütötték a dobokat, de ő; nem félt, csak arca széle vetett rózsálló lobokat. Mosolygott. Mi bánta, hogy vége? Branyiszkónál nevét az égre karcolta kardja, a híres. Ez volt Dembinski hadsegéde, Abancourt Károly ezredes. S mi elfeledtük. A miniszter, bár hívták, maradtak egyedül. – Az Al-Dunán szólt mély a gázló s vénember már nem menekül. Leszek bitófán harci zászló, ha sorsom ezt így rótta ki- s habár magyar volt Csány László, úgy halt meg, mint egy római.
A többit, mintha friss, mély sebből fröccsen szét érdes csepű vér, Kuftsteinbe, Grácba, Josefphstadtba, Olmützbe vitte a szekér. Húszan egy odvas pincelyukban, nehéz bilincsben, pipájukkal egyensúlyozták magukat: így éltek, sakkoztak, dohogtak és elmélkedtek, jó urak. Kegyelmet vártak s forradalmat, áldottak-átkozták a hont és írtak vert hadakra verset, tábornok Bemre disztichont.
Volt, aki bírta; más kivénhedt; olyik megőrült, de az élet sodrából mind-mind kiesett. Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól gömbölyödtek a hitvesek. S az ország rothadt. A rabságot mindjárt megszokta s elfeküdt a földön, mint télvízkor vágott, rózsás rügyekkel tele bükk. E rügyből egy se bontott zászlót: a nagy tavaszi láz heve kilobbant, múló szalmaláng volt vagy átköltözött másfele, Londonba, New Yorkba, Turinba és hûs lidércként messze táncolt.
Száz év s a magyar börtönéjjel nem változott száz év alatt Száz év s az első fordulóra ébredtetek és lassan róva a lépést, méláztatok róla, mit hozott Világos, Arad: száz év hűséges ingaóra, én folytatom járástokat, mások járják lépéstetek, s míg árnyékunk a kőpadlóra hull hány nap, hét és hónap óta! s kihúnyunk, pisla mécsesek: sok szép magyar fej, hervadt rózsa, Lonovics! Barsi! Berde Mózsa! árnyatok felénk integet.
Az agyunk az egyik legfontosabb szervünk, amely nem csak a testünk irányításáért felelős, hanem érzelmeink, gondolkodásunk, memóriánk és kreativitásunk központja is. A modern élet számos kihívást tartogat, amelyek károsíthatják agyunk egészségét, de a következő szokások rendszeres gyakorlásával megőrizhetjük mentális frissességünket.
Az alábbiakban felsorolt szokások hosszú távon segítenek megőrizni agyunk egészségét és vitalitását. Ne feledjük, hogy a mentális egészségünk éppoly fontos, mint a fizikai, és egy kis odafigyeléssel megelőzhetjük az idő előtti szellemi hanyatlást.
1. Rendszeres testmozgás
A testmozgás az egészségünk szinte minden területére kedvező hatással van, és ez alól az agyunk sem kivétel. A fizikai aktivitás serkenti a vérkeringést, ami javítja az agy oxigén- és tápanyagellátását. Kutatások szerint a rendszeres testmozgás elősegíti az új agysejtek képződését, különösen a hippokampuszban, amely a memóriáért és a tanulásért felelős. Ezenkívül a sport segít megelőzni az agyi öregedést, csökkenti a szellemi hanyatlás kockázatát, és segíthet a szorongás és depresszió enyhítésében. Nem szükséges maratoni futónak lenned már napi 30 perc séta is nagy változást hozhat.
2. Megfelelő alvás
Az alvás az egyik legfontosabb időszak az agy számára, mivel ekkor zajlik az információk feldolgozása és az emlékek tárolása. Alvás közben az agy “kitisztítja” magát, megszabadul a felesleges fehérjéktől és toxinoktól, amelyek hozzájárulhatnak a neurodegeneratív betegségekhez, mint például az Alzheimer-kór. A tartós alváshiány kihat a kognitív funkciókra, lassítja a reakcióidőt, és rontja a koncentrációt. Az ideális pihenés 7-9 óra éjszakánként, amit lehetőség szerint minden nap ugyanabban az időben érdemes biztosítani.
3. Kiegyensúlyozott táplálkozás
Az agynak megfelelő tápanyagokra van szüksége a hatékony működéshez. Az omega-3 zsírsavak, amelyek megtalálhatók a halakban (pl. lazac, makréla), a diófélékben és a chia magban, kulcsfontosságúak az agy szerkezetének és működésének fenntartásához. Az antioxidánsokban gazdag ételek, mint a bogyós gyümölcsök, a zöld leveles zöldségek és a zöld tea, védelmet nyújtanak az oxidatív stresszel szemben, amely károsíthatja az agysejteket. A B-vitaminok, különösen a B12, a memóriát támogatják, míg a teljes értékű szénhidrátok, mint a zabpehely vagy a quinoa, stabil energiát biztosítanak az agy számára a nap folyamán.
4. Mentális kihívások
Az agyunk, hasonlóan az izmainkhoz, folyamatos edzést igényel ahhoz, hogy megőrizze rugalmasságát és élességét. A szellemi kihívások, mint az új nyelvek tanulása, egy új hangszeren való játék, vagy a napi keresztrejtvény megfejtése serkentik az agy plaszticitását, vagyis annak képességét, hogy alkalmazkodjon és új kapcsolatokat alakítson ki az idegsejtek között. Minél többet használjuk agyunk különböző területeit, annál jobb lesz a problémamegoldó képességünk, és hosszabb ideig maradunk mentálisan élesek. Ezen kívül az új készségek elsajátítása segít megelőzni az időskori demenciát.
5. Stresszkezelés
A krónikus stressz különösen veszélyes az agyra, mivel folyamatosan túlterheli a szervezet stresszhormonokkal, például kortizollal. Ez az állapot hosszú távon károsítja az agysejteket, különösen a memóriaközpontban, a hippokampuszban. A hatékony stresszkezelés nélkülözhetetlen a mentális egészséghez. A meditáció, a jóga, a mélylégzéses technikák és a mindfulness (tudatos jelenlét) mind segítenek a stressz csökkentésében, miközben javítják az agy rugalmasságát és koncentrációs képességét. Ezek a technikák segítenek megnyugtatni az idegrendszert, és védik az agyat a káros hatásoktól.
6. Szociális kapcsolatok ápolása
Az ember társas lény, és a szociális interakciók agyunk egészségének megőrzésében is fontos szerepet játszanak. A barátokkal, családtagokkal való kapcsolat fenntartása serkenti az agyi aktivitást, fokozza a boldogsághormonok termelését, és csökkenti a depresszió kockázatát. Egyes tanulmányok szerint azok az emberek, akik aktívan ápolják kapcsolataikat, hosszabb ideig maradnak mentálisan egészségesek, és kisebb eséllyel alakul ki náluk demencia. A közösségi tevékenységek, mint a társasjátékok, kirándulások vagy egy közös vacsora nem csak szórakoztatóak, de az agyat is edzik.
7. Hidratáció
Az agyunk 75%-a vízből áll, így érthető, hogy a dehidratáció gyorsan kihat az agyműködésre. Már enyhe vízhiány is rontja a koncentrációt, a rövid távú memóriát és a hangulatot. A megfelelő folyadékbevitel biztosítja az idegsejtek közötti hatékony kommunikációt és a sejtek egészségét. Naponta legalább 2 liter víz fogyasztása ajánlott, de forró időjárás vagy intenzív fizikai aktivitás során ennél több is szükséges lehet.
+1 Káros szenvedélyek kerülése
A káros szokások, mint a dohányzás, az alkoholfogyasztás vagy a drogok fogyasztása komoly hatással vannak az agyra. A dohányzás csökkenti az agy vérellátását, ezzel együtt az oxigénszintet is, ami hosszú távon károsítja az agy szerkezetét. Az alkohol mérgező hatással van az agysejtekre, és hosszú távon memóriaromláshoz, tanulási nehézségekhez és akár agysorvadáshoz is vezethet. A drogok szintén pusztító hatással vannak az idegsejtekre és a neurotranszmitterek egyensúlyára. Az egészséges életmódra való átállás, és ezeknek a szokásoknak a mellőzése hosszú távon megóvhatja agyunk egészségét és a mentális jólétünket.
Ez a nyolc szokás segít abban, hogy hosszú távon megőrizzük agyunk egészségét, és csökkentsük az időskori szellemi hanyatlás kockázatát. Érdemes mindennap beépíteni ezeket az életünkbe, hiszen a mentális jólétünk kulcsfontosságú az egészséges és boldog élethez.
A zsiradékon megfonnysztott vöröshagymára dobjuk a darált húst, fehéredésig kevergetve piritjuk, fuszerezzük és lefedve pár percig pároljuk, ha kell kis vizet öntünk rá. A sós palacsintákat ezzel a masszával betöltjük, és mint a töltött káposztánál a káposzta levelet, felcsavarjuk. Hagyományos módon bundázzuk és kisütjük.
Egy nemzet sikere attól függ, hogy közösségei mennyire tudnak együttműködni – mondta Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó az Amerikaiak a Magyarokért Alapítvány 15. évi ünnepi rendezvényén szombaton Budapesten.
Mindössze néhány hónappal azt követően, hogy túlélte a világszerte megdöbbenést keltő merényletet, Donald Trump volt elnök diadalmas visszatérésre készül Butlerbe, Pennsylvaniába.
A biztonsági szempontokra való tekintettel minden evakuációs műveletről csak annak lezárultával adható nyilvános tájékoztatás. Ma reggel egy ilyen sikeres akció zárult le, mely során magyar állampolgárok hagyták el Libanont a Szlovákia által biztosított mentesítő járattal.
Üzenetet tett közzé szombaton az oktatás világnapja alkalmából Klaus Iohannis államfő, és állami kitüntetésben részesített több iskolát, köztük székelyudvarhelyi, sepsiszentgyörgyi és bardóci tanintézményt is.
De Cheke Qualls Anna (Panni) Magyarországon született, gyermekként érkezett az Egyesült Államokba családjával a ‘80-as években. Amerikai férje támogatja a diaszpórabeli magyar közösségért végzett önkéntes munkáját. Fia együtt táncol édesanyjával a Washington DC-Virginia-Maryland környéki Tisza és a Bátori Néptáncegyüttesekben. A Hungarian Folklife Association (HFA) társalapítója, amely a közelmúltban új KCSP-modellként létrehozta a Folklife Ambassador Programot, amelynek első ösztöndíjasai Kertész Kíra és Hajdu Bence.
Hogyan kerültél Amerikába?
De Cheke Qualls Anna
Édesapám családja eredetileg Szatmárcsekéről származik – innen az angolosított De Cheke név, mert a Varjú nevet senki sem tudta itt kiejteni, főleg nem a ‘80-as években. Édesanyám családja szintén Északkelet-Erdélyből (Sződemeter) származott, majd Sárospatakon éltek. A szüleim Budapesten ismerkedtek meg, a családjaiknak ugyanabban az épületben volt lakásuk. Öcsém és én ott születtünk.
A családom története nem igazán különleges. Mint sokan másoknak, akik az 1956-os eseményekhez kapcsolódnak, nekünk is van közös traumánk. Anyai nagybátyáim, Demeter Tamás és János, 16 és 18 évesek voltak, amikor elindultak az osztrák határ felé. Menekültként hajóval keltek át az Egyesült Államokba. Több magyar közösség, köztük Pittsburgh, Cleveland és más városok is ideiglenesen befogadták őket, majd útjuk Kaliforniába vezetett, ott telepedtek le. Édesanyám és szülei Magyarországon maradtak. Később nagyszüleim, Demeter Jolán és Károly is csatlakoztak fiaikhoz, míg a már házas édesanyám Magyarországon maradt. A ‘80-as évek végén apámnak lehetősége nyílt arra, hogy poszt doktoranduszként Massachusetts-ben dolgozzon. Ez megnyitotta az utat a családegyesítés előtt – ami talán édesanyámnak megfordult a fejében, de a család többi tagjának nem. Még akkor sem gondoltuk, hogy utunk egyirányú lesz, amikor felültünk a repülőre.
Bálinttal kissé elszigetelt gyermekkort éltünk meg, mert bevándorlóként az „egy csónakban evezünk” mentalitással nőttünk fel: mi négyen a világ ellen. Aztán ahogy idősebbek lettünk, ez a világ kinyílt és sokkal nagyobb lett. Annyi kedvesség, kegyelem és bölcsesség létezik a földön! De 22 évesen tudtam, hogy még sokat kell tanulnom az emberekről és a dolgok működéséről. Talán ezek okok miatt érkeztek meg az életembe a mentorok, mindig a megfelelő időben. Az élettapasztalat a legjobb tanár. Idővel megtanultam, hogy a másokba vetett bizalom, az együttműködés és a közösségben lézetés teljesebb élethez vezet. A férjem, Ray, tökéletes példa erre. Nem is tudom, hogyan érdemeltem ki egy ilyen partnert. Ő sokkal bölcsebb lélek, mint én. Családja Tennessee-ből és Nyugat-Virginiából származik. Nem hiszem, hogy amikor a Match.com-on találkoztunk, gondoltuk volna, hogy ennyire „magyar utunk” lesz. Ő az egyik legnagyobb támogatója az összes magyar kulturális programnak, amiben Leó fiunkkal részt veszünk. Leó teljesen kétnyelvű, mert Ray erre is nagyon figyelt. Fiam és én nagyon szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen ember mellett élhetünk.
1 of 6
Demeter Jolán és Károly nagyszülők
Panni és Leó, Demeter Tamás nagybáttyukkal készítette: Demeter Dániel
Panni kisdobosként
Panni, Zene iskola 1970s évek
Demeter Tomi és Jancsi
Testvérével, Bálinttal az egyetemen
Mikor léptél először kapcsolatba a Washingtoni DC környéki magyarokkal?
A Washington DC-Virginia-Maryland környéki magyar közösség nagyon sokszínű: sokan élnek itt tartósan, de szintén sokan vannak, akik csak átmenetileg dolgoznak itt. Először akkor kerültünk velük kapcsolatba, amikor Leó még kisbaba volt. Volt akkoriban egy magyar nyelvű helyi zenei tanfolyam kisbabák számára, Mónika Berger otthonában, Rockville-ben. 15 évvel később a gyerekeink együtt táncolnak a Bátori Néptáncegyüttesben, a regősök között. Pár évvel később bekapcsolódtunk a helyi hétvégi magyar iskolába; majd a helyi magyar cserkészetbe is, ami egyben a családos magyar közösség legfontosabb kapcsolódási pontját jelenti a környéken.
Panni és ösztöndíjas Hajdű Bence Zsolt a HAC Mikulás vacsorán – 2023
Miért kezdtél el néptáncolni és néptáncot tanítani?
Amikor még Budapesten éltünk, a budai Krisztinavárosban jártam zeneiskolába, ahol hegedültem és a néptáncoltam. Bevallom, az utóbbit utáltam, mert kötelező volt. Van egy régi fotó rólam népviseletben, ahol nagyon szerencsétlenül nézek ki. Miután átkerültem a pesti Trefort-ba, már kevesebbet táncoltam, végül teljesen abbahagytam, amikor Amerikába jöttünk. Egyszerűen nem volt rá lehetőségem. Itt társastáncot, swinget, latin táncot és a kontrát tanultam. És rengeteget teniszeztem. Bálint és én nagyon elkötelezettek voltunk ezen a téren: meccsekre készültünk, hosszan gyakoroltunk. Nem volt sok mindenünk, de amink volt, azt addig feljesztettük amíg csak lehetett. Közben sokat tanultuk a szabadságról, de a fegyelemről és az elkötelezettségről is.
Miközben New York államban éltem és tanítottam, egy ideig egy folk zenekarban is játszottam. A mai napig mélységesen szeretem a táncot, a zenét és a sportot. Sosem vagyunk túl öregek ahhoz, hogy valami újat kipróbáljunk. Amint ragaszkodunk ahhoz, hogy ízlésünk, véleményünk, tevékenységeink alapján határozzuk meg magunkat, identitásunk gyorsan korlátozottá válik, falakat építünk magunk köré. Valahogy így kúszott be az életünkbe a magyar néptánc is. Amikor Leó elég idős lett, elkezdtünk járni a Csipketáborba és más népi programokra. 2021-től Leó Szűcs Jánossal is elkezdett dolgozni. Nem sokkal a fiam után én is elkezdtem táncolni a Tisza Együttesben. Jelenleg a Bátori Néptáncegyüttesben táncolok. Csodálatosak a fiatal cserkészek, ahogy Dömötörffy Éva jelenlegi és Myslenski Adrienne volt csapatparancsnok is. Az együttes tavaly New Jerseybe utazott, és én évek óta nem éreztem magam ennyire jól. A fiatalokban óriási energia, kisugárzás, öröm és jóság van – nagyszerű körülöttük lenni. Mint a legtöbb magyar közösségben a diaszpórában, nem mindig a „képzett” ember tevékenykedik, hanem az, aki a leginkább hajlandó rá. Azt mondanám, hogy én csak egy icipici része vagyok ennek a globális csapatnak. Elképesztő, hogy a különböző közösségekben milyen energiával, lendülettel dolgoznak az emberek – és milyen elkötelezettek a magyar kultúra és a hagyományok életben tartása iránt.
Tisza – készítette: Joseph Kroupa
A Tisza Együttesnek érdekes története van. Mesélj róla néhány részletet.
Az együttes 42 éve létezik, ami a hasonló együttesek között rekordnak számít. Cathy Lamont és férje, Rudy Petke alapította – két vállalkozó kedvű amerikai, akik beleszerettek a magyar néptáncba. Minden együttes egy organizmus, és gyakran felveszi a vezetője személyiségét. Cathynek, aki most töltötte be 80. életévét, ugyanolyan boldog és vidám kisugárzása van, mint évtizedekkel ezelőtt. Neki köszönhetően mindannyian egyfajta életörömöt élünk át táncolás közben. Leóval kb. öt éve vagyunk velük, különböző szerepkörökben.
Mióta veszel részt mentorként a KCSP programban? Milyen tapasztalataid voltak eddig az ösztöndíjasokkal?
A KCSP programról néhány éve szereztem tudomást Szűcs Jani barátomtól és mostani kollégámtól. Az ő segítségével kértem, hogy legyen egy KCSP-s táncospárja a Tisza Együttesnek. Ebben együtt dolgoztunk a Washington DC-beli cserkészekkel, mivel nekik is újra kellett indítaniuk a kb. 2018 óta nem működő ifjúsági néptánccsoportjukat. Tanárokat és koreográfiákat hozni a tengerentúlról nagyon költséges vállalkozás, miközben mindannyiunknak szüksége volt új információkra, technikákra és anyagokra. Az első KCSP-ösztöndíjas megszerzésének folyamata bárkinek próbára tenné az erejét. A szervezők nagyon támogatóak voltak, de a logisztika (szállás, szállítás stb.) bonyolult és intenzív – komoly tanulási folyamat, ahogy bármi, amit az ember először csinál. Személyes felelősséget éreztem azért, hogy második néptáncos KCSP-sünk pozitív élményeket szerezzen nálunk. Tavaly Hajdu Bencét kaptuk az Amerikai Magyar Koalícióval közösen. (Bence párja, Kertész Kíra végül Seattle-be ment.) Le a kalappal Lauer Rice Andrea előtt, aki gyakran áldozta idejét Bencével népművészeti ügyekre, amiért nagyon hálásak vagyunk. Csodálatos partner volt ebben az új kalandban.
A mentori szerep számomra azt is jelenti: rengeteg lehetőséget kell biztosítanunk a szakmai fejlődéshez, munkaszervezéshez és kapcsolatépítéshez is. Gondoskodtam arról, hogy Bence utazhasson, találkozzon emberekkel, átlássa és megtapasztalja a magyar diaszpóra teljességét Észak-Amerikában. Mindezt azért, hogy amikor majd hazamegy, erősebb és hatékonyabb vezető, tájékozottabb és empatikusabb ember legyen. Voltunk Kanadában, Chicagóban, Detroitban, a Karolinákban, New Yorkban, New Jerseyben és a Csipketáborban. A Forgatós Együttesből Horváth Tiborral kötött csere révén Seattle-be is eljutott. Bence és Kíra ott is tanítottak, és ide is eljöttek fellépni a tavaly novemberi Magyar Bazárra. 20 órát töltöttem velük az autóban oda-vissza a Csipketáborba, volt lehetőségünk megismerni egymást.
Bátori Néptáncegyüttes – Készítette: Ray Qualls
Hogyan született meg a Hungarian Folklife Association (HFA) ötlete, és mi történt az alapítás óta?
A HFA a különböző helyi közösségekkel folytatott, alulról építkező beszélgetések eredménye. Amit tőlük hallottunk, nem volt újdonság: hasonló kihívásokat, lehetőségeket és tapasztalatokat osztottak meg. Néhány egzisztenciális kérdés is felmerült, mint például a toborzás, a hosszú távú fenntarthatóság és a finanszírozás. És voltak logisztikai gondok is: jelmezek, pénzügyi menedzsment, koreográfia, tanárok, stb. Úgy tűnik, most jött el az ideje annak, hogy egyesítsük erőforrásainkat, megosszuk az információinkat, és közös felületet biztosítsunk a kommunikációhoz, az együttműködéshez és a szakmai fejlődéshez.
És most megragadom az alkalmat arra, hogy megemlítsem HFA-s kollégáimat, a társ-ügyvezető igazgatókat, ifj. Magyar Kálmán „Öcsit” és Szűcs Jánost, valamint Toka Noémit, aki elnökséget vezeti. Micsoda csapat! Egy bölcs ember egyszer azt mondta nekem: az embert eredendően arra tervezték, hogy közösségben létezzen. Az egyedüllét boldogtalanságot okoz, szinte természetellenes. Mindannyian egy szuperorganizmus részei vagyunk. A méhek – amelyeket két éve én is tartok – sokat tanítottak nekem erről. Sokkal boldogabbak vagyunk, ha együtt élünk és dolgozunk. Inspiráló, amit az elmúlt több mint két évben el tudtunk érni a barátainkkal és kollégáinkkal a magyar népi hagyományőrzés területén. Újonnan felállított igazgató tanácsunk is tele van lenyűgöző egyéniségekkel: Liz Kovach (Kanada), Tomohiko Yamaguchi (Japán), Eduardo Bonapartian (Argentína) és Egyedi Attila (USA). Novemberben Winnipegben rendezzük meg harmadik, éves konferenciánkat. Kovach Liznek, Langtry Róbertnek és a Kapisztrán Együttesnek köszönhetően kiváló helyszínünk és házigazdánk lesz, csodálatos előadókkal.
Néptánckurzus a Montgomery főiskolán. Elől Hajdu Bence Zsolt és De Cheke Qualls Anna – 2024
Nemrég létrehoztátok a Folklife Ambassador Programot, mint új KCSP-modellt. Mi ennek fő célja és hogyan tervezitek megvalósítani?
A kontinenseken átívelő utazások során kezdtem megfigyelni, hogy a kisebb diaszpóra-közösségeken belül milyen különbségek vannak az erőforrások tekintetében. A tengerentúlon igazából három lehetőség van arra, hogy a fiatalok a magyar identitásukhoz kapcsolódjanak: a hétvégi magyar iskolák, a cserkészet és a népi hagyományőrzés. A kisebb közösségekben egyik-másik gyakran hiányzik, erőforráshiány miatt. Nem az igény, a hajlandóság vagy az érdeklődés hiánya miatt; a forráshoz hozzáférés egyszerűen nem elérhető. Ha nincs egy néptánc együttesed, nincs okod arra, hogy egy évre KCSP-ösztöndíjast kérj, igaz? És ha lenne is, hol lakna kedvezményes áron? Hogyan közlekedne? Valakinek fel kell vállalnia ezeket a költségeket és kötelezettségeket, azaz össze kell raknia a támogatási rendszert ehhez az értékes magyar kormányzati „ajándékhoz”. Őket hallgatva jött az ötlet: felületet biztosítani az erőforrások megosztására a kisebb szervezetek/közösségek között.
A HFA-nagykövetek olyanok, mint a „rocksztárok”, akik programjait a HFA menedzseli. Azt szeretnénk, ha sikeresek lennének, és azt csinálnák, amiben képzettek és jók, azaz programokat, műsorokat alkotnának a népi hagyományőrzés területén. Mi intézzük az összes logisztikát és adminisztrációt az őket fogadó közösségekkel. Ők „csak” felszállnak egy repülőgépre, és az őket fogadó helyszíneken megteremtik a „varázslatot”. A helyszíneket a HFA választja ki a közösségek jelentkezése alapján. A programok minőségének biztosítása érdekében vannak bizonyos követelményeink és elveink, amiket átgondoltan és megfontoltan, nyitottan és rugalmasan szeretnénk alkalmazni.
A nyár folyamán elkezdtük feltérképezni az ezzel kapcsolatos igényeket. Van egy pályázatunk a diaszpórabeli közösségek számára, akikkel – kérelmük elfogadása után – kidolgozunk egy együttműködési megállapodást, hogy mindenki elégedett legyen az eredménnyel. Emiatt természetesen nagyon érdekeltek vagyunk a visszajelzésekben is, csak így maradhat a program rugalmas és átlátható. Jó sáfárai akarunk lenni a KCSP-től kapott erőforrásoknak. Ennek az új KCSP-modellnek a szépsége, hogy csodálatos emberekkel kerültünk munkakapcsolatba. Hatalmas megtiszteltetés volt olyanokkal együtt dolgozni, mint Perge Jani Bostonból, Szibrik Andi és Horváth Tibor Seattle-ből, Kozma Zsuzsi a Karolinákból, Kojic Szabó Izabella, Mertkert Anikó, Krajcz Erzsi Michiganből/Ontarióból, Klatyik Erika Floridából, Sinka Gabi Minnesotából. Ők voltak az új program készséges „teszthelyszínei”. Csapatunk részévé váltak, amíg az egyes helyszíneken összeállt a program. Mindent jó kedvvel, kedvességgel, szenvedéllyel és energiával tesznek. Ugyanúgy érdekeltek Bence és Kíra sikerében, mint mi – ez a közös siker kulcsa. Nagy köszönet nekik.
Az első nagykövetek Kertész Kíra és Hajdu Bence. Miért éppen ők?
Sok oka van annak, hogy Kíra és Bence miért volt jó választás. Nagyon jól kiegészítik egymást abban, ahogyan tanítanak, előadnak, szerveznek és kommunikálnak. Együtt erősebbek. Mivel több mint nyolc éve ismerik egymást, sok mindent meg tudnak oldani együtt, amit mások talán nem. A tengerentúli tartózkodás próbára teszi az embereket – személyesen, szakmailag és kulturálisan is. Az otthoni támogató rendszer hiányának következményei vannak a mentális és fizikai egészségre nézve is. Ha két ember között jó a kapcsolat, az nagyobb stabilitást biztosít az érzelmi hullámvölgyek során. Mindez nagyon számít, ha 9+ hónapot töltesz együtt valakivel. Kíra és Bence rendelkeznek azzal a tapasztalattal is, amire a programnak szüksége van: tanítanak, előadnak és közösséget építenek.
A jelenkező közösségeknek rengeteg választási lehetőségük van: műhelyek, minitáborok, előadások, népi kézműves foglalkozások, éneklés, stb. Ha van rá forrásuk, akkor egy új koreográfia is szóba jöhet. Ráadásul Kíra és Bence akár egy táncház programot is elindíthat. Fáradozásaikért cserébe mentorálást és szakmai fejlődést biztosítunk számukra. Különböző tanfolyamon vesznek részt ahhoz, hogy megkapják a Népművészeti Program Menedzsment bizonyítványukat. A HFA által, kifejezetten a nagykövetek számára kidolgozott program révén új készségeket szereznek az önkéntes menedzsment, pénzügyek, költségvetés, konfliktuskezelés, projektmenedzsment, felügyelet, kommunikáció/marketing és sok más kritikus területen. Pedagógusként felelősséget kell vállalnunk azért, hogy amíg nálunk vannak, gondoskodunk karrierjük fejlődéséről, hogy felkészültebben térjenek haza.
Meggyőződésem, hogy Kíra és Bence jó helyzetben vannak ahhoz, hogy vezető szerepet töltsenek be Kárpát-medencei népi hagyományőrzési mozgalomban, ha úgy döntenek. A KCSP és a HFA révén szerzett tapasztalataik életre szólóan meghatározóak lehetnek. Fiatalként ilyen lehetőséghez jutni többlet felelősséget és elkötelezettséget jelent, meggyőződésünk, hogy ők is jól sáfárkodnak majd vele!
Hajdu Bence és Kertész Kíra készítette: De Cheke-Qualls Anna
Mik a konkrét tervei az első évre? Jelentkezhetnek-e még szervezetek? És nagykövetek?
Reményeink szerint ebben az évben a nagykövetek tíz közösségnek fognak segíteni. Idén ősszel Bostonba, Floridába, Windsor/Detroitba, Seattle-be és Minnesotába mennek. A tavaszi félévre sikerült kapcsolatot teremtenünk Új-Skóciával (Kanada egyik tartománya), a Karolinákkal, az arizonai Phoenix-el és sok más magyar közösséggel. Novemberig továbbra is nyitva állunk minden más érdeklődő közösség előtt. Fontos a minőség, és a túl sok vállalás hátrányos lehet mind a nagykövetek fizikai/mentális egészségére, mind magukra a programokra nézve. Van egy finom egyensúly, amelyet el kell érnünk és fenn kell tartanunk. A visszajelzés és az értékelés kritikus része mindennek: a közösségek és a nagykövetek meghallgatása, a tanulás és a módszerek módosítása szükség esetén ahhoz, hogy ne veszítsük szem elől a célt: a forráshiány áthidalását és a népművészet újragondolását a következő évtizedre.
Igen, már a jövő évre is gondolunk. A nagyköveti státuszhoz nemcsak képzett néptáncos (és esetleg népzenei) szakembereket, hanem nyitott egyéneket keresünk. A rugalmasság kulcsfontosságú. Az is fontos, hogy edzhető (angolul: coachable) és megközelíthetőek legyen; a tudás és a tehetség nem elég. Tudnunk kell velük dolgozni és együtt tanulni. Az a tapasztalatom, ha aki nem edzhető és nem megközelíthető, annak egyszerűen nem adnak konstruktív (vagy semmilyen) visszajelzést, és így hosszú távon elszigetelődik. Tehát olyan nagykövetekre van szükségünk, akik nyitottak, rugalmasak és élvezik az együttműködéseket.
A KCSP-vel való együttműködés számomra bezárja a kört. Fiatalkoromban Massachusettsben magyar szigetként éltünk, és sok éven át, bár otthon magyarul beszéltünk, nem tartottunk kapcsolatot másokkal. Úgy érzem, nagyon kevés társadalmi tőkénk volt. Remélhetőleg, ha segítünk ezeknek a kis közösségeknek hozzáférni a népi hagyományőrzés új lehetőségeihez, az segíti a toborzási és megtartási erőfeszítéseiket – különösen a fiatalok tekintetében –, és egyfajta stabilitást nyújt számukra. Szívesen látnánk a HFA-ban mind és a tágabb népi hagyományőrző közösségben a meglévő, illetve az új néptánc- és zenei együttesek virágzását.
Az aradi vértanúkra emlékeztek péntek délután Szentegyházán a hagyományőrző Őszi Hadjárat részeként. A megemlékezésen Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára is beszédet mondott.
Diplomáciai segítséggel mintegy száz amerikai állampolgár és családtagjaik hagyták el Libanont – közölte a washingtoni külügyminisztérium szóvivője szerdán.
A vesztőhelyre sáros út vitt
