Május 18-án a clevelandi Első Magyar Református Egyház közössége különleges alkalomnak lehetett részese: Dr. Baráth Béla, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora tartott istentiszteletet a gyülekezetben. A látogatás azonban nem csupán lelki szolgálatról szólt – történelmi megemlékezés, egyházi kapcsolatok megerősítése és akadémiai együttműködések újraindítása is szerepelt a rektor úr amerikai útjának céljai között. „Ez a mostani út emlékút is, de a jövőbe tekintés jegyében tett látogatás” – mondta Baráth Béla.

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, Dr. Baráth Béla május közepén az Egyesült Államokba látogatott, és több városban – köztük Clevelandben, New Yorkban, Windsorban és Detroitban – találkozott a magyar református közösségekkel, gyülekezeti vezetőkkel, valamint egyházi és akadémiai partnerekkel.

A látogatás egyik legfontosabb apropója egy százéves évforduló volt. „Baltazár Dezső, a debreceni püspök, aki a zsinatunk lelkészi elnöke is volt, 1925-ben tett utoljára amerikai látogatást. Ennek a századik évfordulóján különösen fontosnak éreztem, hogy e történelmi esemény emléke előtt tisztelegjünk” – mondta Baráth, aki maga is kutatta Baltazár életművét doktori disszertációjában.

A rektor hangsúlyozta, hogy a múlt idézése mellett legalább ilyen fontos a jövőbe tekintés is. A koronavírus-járvány alatt sok akadémiai együttműködés megszakadt vagy lelassult, ezek újraindítása most kiemelt fontosságú cél. „Szeretnénk elérni, hogy újra legyen diákcsere, oktatói mobilitás, sőt közös képzések is az amerikai partneregyetemekkel. Ezek részben már korábban is működtek, most pedig új alapokra helyezve, bilaterális szerződésekkel erősítenénk meg őket” – fogalmazott.

Az interjú során Baráth Béla kitért a lelkészképzés kérdésére is. Az amerikai magyar református közösségek sokszor szembesülnek azzal, hogy kevés az utánpótlás, nehéz helyben kinevelni új lelkészeket. „Ez nem csupán amerikai jelenség – a szekularizáció hatására általánossá vált, hogy kevesebb a jelentkező a teológiai pályára” – mondta a rektor. A megoldást abban látja, hogy az egyéni elhívás és a közösségi támogatás egyensúlyba kerüljön: „A gyülekezeteknek úgy kell a lelkészeikhez viszonyulni, hogy őket a hivatásukban ne elbátortalanítsák, hanem megerősítsék.”

Az anyaországi utánpótlás lehetősége kapcsán Baráth Béla óvatos derűlátással nyilatkozott: „Stabil hallgatói létszámokkal működünk, de ezek már nem olyan magasak, mint a ’90-es évek elején. Az egyháztörténetben a lelkészhiány gyakrabban volt a jellemző, mint a bőség. Ezért is fontos, hogy a meglévő kapcsolatokat megtartsuk és megerősítsük.”

A látogatás során a rektor úr több istentiszteleten is szolgált, a clevelandi igehirdetésében a – a világban zajló, még a hívő emberek lelkében is gyakran aggodalmat ébresztő események kapcsán – így szólt a gyülekezethez: „Különösen fontos megerősödni Isten gondviselő szeretetében. Ez adhat irányt és reményt a jövőnkhöz.”

A rektori látogatás tehát nem csupán hivatalos, protokolláris megbeszélések sorozata volt, hanem személyes, valós kapcsolatok újraépítése is: „Sok korábbi hallgatónk szolgál már lelkészként az amerikai magyar közösségekben. Ezeket a baráti, tanítványi kapcsolódásokat most lehetőség volt megerősíteni, és ez kölcsönösen gazdagító élmény.”

Zárszóként Baráth Béla pünkösdi üzenettel búcsúzott az amerikai magyar hallgatóságtól: „Bízzunk Isten gondviselő szeretetében, amely bennünket a jelen nehéz körülményei között is megerősít, és helyes, jó úton vezet tovább.”

Dorgay Zsófia

Reklám

Május 10-én egy különleges napra ébredhettek az Allen Park-i (Detroit) református közösség tagjai: új lelkipásztort köszönthettek templomukban, aki nemcsak egy új arc, hanem egy új reménysugár is a helyi magyarság életében. Csákai László nem kevesebbet, mint a diaszpórában élő magyarok hitének és összetartásának megőrzését tűzte zászlajára. Lelkipásztor úr nyíltan, őszintén mesélt eddigi életútjáról, szolgálatáról és az új kihívásokról, melyeket a diaszpórában vállalt.

Csákai László református lelkipásztor története és gyökerei Magyarországról, Kunszentmiklósról indulnak. Itt szólította meg Isten a református gimnázium évei alatt, majd Budapesten végezte el teológiai tanulmányait. Az évek során különböző egyházi szolgálati formákban vett részt, míg végül 13 évig a Szomódi Református Egyházközség lelkipásztora volt. A gyülekezetben jelentős lelki és infrastrukturális megújulás zajlott az ő vezetésével.

Amikor megkeresték az amerikai misszió lehetőségével, nem volt könnyű a válaszadás számára, de feleségével átgondolva arra jutottak, elfogadják ezt az új kihívást Isten iránti alázatból és azzal a mély bizonyossággal, hogy Ő vezetni fogja amerikai útjukat is. Az USA-ban való szolgálatra igent mondani annyit jelent, mint igent mondani a külföldre költözésre, egy egészen új közegre és számos ismeretlen helyzetre a hétköznapi életet tekintve. „Folyamatosan az jár a fejemben: vajon mi az Isten akarata? Ez az út hová vezet minket?” – mondta, és úgy véli, pont ebben a keresésben rejlik a szolgálat esszenciája. Nem menekül a nehézségek elől, hanem szembenéz velük, mert tudja: ha az ember nem az Úr útját járja, minden összedől körülötte.

Szolgálatát egyelőre kétéves meghívás keretében kezdte meg, és úgy véli, jelenleg a közösség megerősítése a legfontosabb prioritás. Az Allen Park-i gyülekezet nem a létszámról szól, hanem a szívvel-lélekkel megélt közösségről. „A húsvéti istentiszteleten a 100 fős gyülekezetből 90-en ott voltak. Ez nemcsak szám, ez egy jelzés, egy biztatás, és egyben nagy felelősség is” – fogalmazott a református lelkész, akinek nem a gyors növekedés a célja, hanem az, hogy a gyülekezet tagjainak hite mélyüljön, a tagok megerősödjenek Krisztusban, és valódi, szeretetteljes kapcsolatok épüljenek. Olyan közösség szülessen az egyháztagokból, ahol mindenki otthonra találhat.

Ebben a szellemben újításokat is hozott az istentiszteletekbe: például kivetített ifjúsági énekekkel szeretné elősegíteni, hogy az énekek ne csak elmormolt szavak legyenek, hanem olyan átélhető élmények, amelyek a lelket táplálják, erőt adnak a mindennapokhoz.

Maksai Ilona, a Detroit melletti református templom algondnoka elmondta, hogy az elmúlt félévben, amióta Csákai lelkipásztor úr megérkezett, növekszik a gyülekezet: „Nagyon szépen prédikál, nagyon energikus, bízom benne, hogy a fiatalságot össze tudja hozni.”

Az Allen Park-i gyülekezet az elmúlt két évben lelkipásztor nélkül működött, ebben az időszakban más felekezetek képviselői segítették őket. Csákai László ezt a nyitottságot továbbviszi: jó kapcsolatot ápol a pünkösdi, baptista és katolikus lelkipásztorokkal annak érdekében, hogy az ökumené által is megerősítsék a diaszpórában élő családokat. „Ez az egység azért fontos, mert a hit és a hagyományok őrzése csak együtt lehet sikeres.”

„Ez több volt, mint egy beiktatás” – fogalmazott Ft. Lizik Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke az ünnepi alkalom kapcsán. Szerinte ez az esemény nemcsak egy új szolgálati kezdet, hanem a diaszpórában élő magyarság összetartozásának is ünnepe volt. „Ez az ünnep az összmagyarságé. Az a tény, hogy eljöttek, hogy itt vannak, hogy testvéri szeretetben megmozdul a közösség – ez a legnagyobb öröm” – mondta a püspök, utalva arra, milyen fontos jele a jelenlét, a személyes részvétel.

Püspök úr beszédében három jelképes ajándék – a Biblia, a pecsét és a templom kulcsa – révén érzékeltette, hogy a lelkipásztor hivatása egyszerre szól szívhez, értelemhez és hithez. „A Biblia az élő víz, a pecsét a hitelesítés, a kulcs pedig nemcsak ajtót, de utat is nyit – akár a mennyország felé.”

A szolgálat azonban – figyelmeztetett Lizik püspök – nem csupán áldás, hanem komoly felelősség is. A lelkész egyszerre pásztor és szolga, akinek élete folyamatos alázatról szól. „Aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen mindenki szolgája” – idézte a Szentírás szavait a református püspök, és a következőképp szólt a beiktatott lelkészhez: „Te egy tálentumos ember vagy, de még fontosabb, hogy Isten embere maradj.” A népszerűség önmagában nem elég – mondta –, mert lehet, hogy az emberek örülnek a lelkésznek, de nem mindig örülnek annak, amit hirdet.

Csákai László számára az alázatban végzett szolgálat és a Krisztusba vetett bizalom a legfontosabb. „Nem az számít, hogy ki vagyok, hanem hogy Isten embere legyek. Szolgálok szeretettel, imádkozva, a gyülekezetért élve” – fogalmazott. Doktori kutatásai is azt segítették, hogyan legyen még hitelesebb pásztora a közösségnek, és ezt a tudást most gyakorlatban is igyekszik kamatoztatni.

„Az út nem mindig könnyű, de az Úristen segítségével és a gyülekezet imádságával erőt merítek ahhoz, hogy előre menjünk” – mondta a református lelkipásztor a beiktatási ünnepségen, ahol komoly lelki útravalót kapott. Az ünneplők a felelősség, az alázat és a világítótorony-szerep fontosságára hívták fel az új lelkipásztor figyelmét. „Nem akarok más lenni, csak pap, aki meghallgat és imádkozik” – köszönte meg a bizalmat Csákai László, aki lelki elhivatottsággal, emberi érzékenységgel, közösségépítő szándékkal és nyitottsággal kezdte meg, és kívánja folytatni amerikai szolgálatát.

Dorgay Zsófia

Reklám

Több mint 170 vendég részvételével ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját a Clevelandi Magyar Múzeum. Az esemény méltó példája annak, hogyan lehet a diaszpórában élve is hitelesen ápolni és átörökíteni a magyar kultúrát. A születésnapi rendezvény egyszerre volt múltba visszatekintés, a jelen ünneplése és a reménység abban, hogy az 50. és még a 100. évfordulót is lesznek, akik méltatják Clevelandben, magyarul.

A Clevelandi Magyar Múzeum 1985-ben jött létre azzal a céllal, hogy megőrizze és bemutassa az észak-amerikai magyar közösség tárgyi és szellemi örökségét. Négy évtized elteltével a múzeum nemcsak gyűjteményeivel, de élő közösségi eseményeivel is bizonyítja, hogy helye van a mai világban, és még kihívások ellenére is fenn tudott maradni, legyen szó anyagi nehézségekről vagy a néhány évvel ezelőtti világjárványról.

A jubileumi eseményt egy 10 tagú bizottság szervezte Szigeti János elnök vezetésével. A bizottság egyik tagja Mészáros Andrea, egykori elnöke és alelnöke, aki már 30 éve tevékenykedik a múzeum körül. „Reméltük, hogy nyolcvanan eljönnek, de végül több mint százhetvenen vettek részt – ez számunkra egy ajándék. Azt mutatja, hogy támogatják az emberek a múzeumot, érdeklődnek a magyar kultúra iránt” – mondta Andrea. A program magyar táncbemutatóval, zenei előadásokkal és különleges kiállításokkal várta az érdeklődőket. Külön figyelmet fordítottak arra is, hogy a műsor kétnyelvű legyen, hiszen sokan már nem beszélnek folyékonyan magyarul, ám identitásukban mégis erősen kötődnek származási nyelvükhöz, a magyar kultúrához.

A múzeum központi szerepet játszik a magyar örökség továbbadásában. „Fontos számomra, hogy legyen egy hely, ahova az emberek eljöhetnek tanulni – akár azok is, akiknek a szülei már nem Magyarországon születtek” – hangsúlyozta Mészáros Andrea. A kiállítások a történelmi Magyarországról, valamint az amerikai és kifejezetten az ohiói magyar közösség életéről is átfogó képet nyújtanak. A múzeum különlegessége, hogy Cleveland központi részén, egy üzletközpontban található, így nemcsak magyarok, hanem a világ minden tájáról érkező turisták is betérnek kíváncsiságból. A vendégkönyv tanúsága szerint érkeztek már látogatók Spanyolországból, Szaúd-Arábiából, Koreából, Kanadából és természetesen sokan Magyarországról is.

A jövőt azonban kihívások is beárnyékolják. A múzeum fenntartása kizárólag adományokból történik, nincs állandó támogatásuk, és a belépődíjat sem kérnek a vendégektől. Költségeik fedezésére és korszerűsítési beruházások miatt adománygyűjtési kampányt indítanak, melynek célja például új számítógép, kasszagép beszerzése a múzeum ajándékboltjába. „Minél nagyobb az alap, annál többet tudunk belőle minden évben felhasználni – ez biztosítja a fenntarthatóságot. A célunk, hogy még hosszú évtizedekig itt lehessünk” – fogalmazott Andrea.

Az ünnepség meghívott szónoka, Bakondi Bálint volt, aki Magyarország Chicagói Főkonzulátusának első beosztottja. „Ez az ő történetük – a clevelandi magyarok saját emlékeiből épült fel ez a múzeum, amely mára kinőtte magát, és egy egész közösség lelki és kulturális központjává vált” – mondta. Hangsúlyozta, hogy az ilyen intézményeknek nemzetközi jelentősége is van, hiszen „megtartanak egy olyan szeletet a magyar történelemből, amely nélkül szegényebb lenne a világ magyarsága”.

A múzeum szellemisége nemcsak az idősebb generációkat szólítja meg, hanem a fiatalokat is. „Nagyon sokan jöttek ma, nem csak magyar származásúak – barátok, érdeklődők, vegyes házasságokból származók. Ez egy közösségi tér, ahol mindenki helyet találhat” – mesélte Gulden Julianna, a clevelandi magyar cserkészmozgalom oszlopos tagja. A múzeum ajándékboltját külön kiemelte, ahol a herendi porcelántól kezdve magyaros jellegű pólókig rengeteg értékes tárgy várja a látogatókat. „Majdnem szebbek itt az ajándékok, mint az átlag budapesti szuvenírboltban” – jegyezte meg mosolyogva Julianna

Egy biztos: az elmúlt 40 év bebizonyította, hogy a magyar identitás nemcsak túlélni, de virágozni is képes a diaszpórában – főleg, ha ilyen elkötelezett közösség áll mögötte, mint a Clevelandi Magyar Múzeum vezetőségi tagjai.

Dorgay Zsófia

Reklám

A San Franciscó-i öböl térségében élő magyarok példátlan összefogással ápolják hagyományaikat – legyen szó oktatásról, vallási életről vagy adományozásról. A több évtizedes múlttal rendelkező közösségek – katolikusok és reformátusok, cserkészek, pedagógusok és civil szervezetek – együtt formálnak egy élő diaszpórát a nyugati parton. Antal-Ferencz Ildikó Bocskai Rádiónak készített riportjait szemlézzük.

A kaliforniai Portola Valleyben, a Szilícium-völgy közelében működő magyar bencés közösség és iskolakomplexum egyedülálló szellemi és lelki központ a diaszpóra életében. A több mint hetven éve alapított intézmény nemcsak katolikus hitéletet ápol, hanem teljes emberré nevelésre törekszik: az iskolában 440 diák tanul, köztük magyar ösztöndíjasok is. „Mi teljes embert próbálunk nevelni – hit, szellem és test: ez a három az alapja annak, amit itt képviselünk” – foglalja össze ars poeticáját Németh Maurus atya, a San Franciscó-i Magyar Katolikus Misszió tagja.

Az iskola multikulturális közegben működik: jelenleg 18 különböző országból érkeztek diákok, köztük kínai, vietnámi, orosz, német és afrikai fiatalok. A környék intellektuális vonzereje – a Szilícium-völgy – számos magyar családot is idevonz. Ez a közösség képezi ma a Magyar Katolikus Misszió gerincét, amely az 1960-as években alakult, s amelyet Maurus atya 1994 óta vezet. „Ha csak a fiatal magyar családok tíz százalékát érdekli, hogy gyermekeik magyar szellemben és hitben nevelkedjenek, akkor azok megtalálnak bennünket” – mondja, hangsúlyozva a közösség jövőjébe vetett hitét. A 88 éves bencés szerzetes töretlen derűvel és lendülettel építi tovább az örökséget.

A monostor jelenleg három tagból áll, de az utánpótlás biztosítottnak tűnik: 1975 óta az amerikai bencés kongregációhoz tartoznak, amelyből új tagok érkezhetnek. Idén nyáron például új sportcsarnok építését kezdik meg – ez is a folyamatos fejlődés jele. „Ha a Jóisten csak egy évet ad, akkor is az a kötelességem, hogy előre tekintsek, és ne csak jövőre, hanem évtizedekre előre” – mondja Maurus atya, aki a bencés jelszó, az Ora et labora – imádkozzál és dolgozzál – jegyében vezeti ezt a különleges magyar szigetet a nyugati parton.

Pápai Éva, a San Franciscó-i Magyar Katolikus Misszió elnöke 1986-ban disszidált Németországon keresztül az Egyesült Államokba, 1988 óta aktív tagja, 1998 óta pedig elnöke a missziónak. Az évek során szoros kapcsolatot alakított ki a közösséggel, sőt, a református egyházzal is együttműködve egy egységes összmagyar közösséget épít a kaliforniai öböl környékén. „Mi egy nagy család vagyunk – nemcsak hit, de barátság és összefogás is összeköt bennünket” – mondta Éva.

A Katolikus Misszió hármas küldetése – hit, magyarság és jótékonyság – konkrét és hétköznapi munkában valósul meg. A rendszeres vasárnapi magyar misék és az azt követő közösségi ebédek mellett a misszió jelentős kulturális rendezvényeket is szervez, gyakran magyarországi vendégművészek közreműködésével. Emellett kiemelten fontosnak tartják a jótékonyságot: adományokat gyűjtenek kárpátaljai és erdélyi közösségek, templomok és árvaházak számára. „A magyar kultúra fenntartása önmagában is óriási feladat” – hangsúlyozta Éva, aki szerint a misszió munkájának célja a magyarság lelki és fizikai támogatása bárhol a világban.

A San Francisco környéki magyar közösség rendkívül gazdag és sokszínű – mondta Dr. Voisin Éva, a térség tiszteletbeli konzulja. A régióban mintegy húsz aktív magyar csoport működik, köztük cserkészek, néptánccsoportok, feltalálók, tudósklub, huszárregiment, kulturális és zenei egyesületek stb. A hétvégéket rendszeresen közösségi programok, előadások, vendégszereplések töltik meg, és mindig van valami esemény, amely összehozza a helyieket. A tiszteletbeli konzul szerepe itt nemcsak reprezentációs feladat, hanem közösségépítő és hídteremtő munka is: kapcsolatot ápol a magyar és az amerikai közösségek, intézmények között, kulturális fesztiválokon szervez magyar részvételt, és támogatja a diaszpóra identitásának megőrzését.

Pataki Ildikó, a Kányádi Sándor Hétvégi Magyar Iskola társigazgatója nagy örömmel és szenvedéllyel tanít, fejleszti a gyerekek szókincsét. Az oktatás mellett bábelőadásokat is szervez, különösen karácsony előtt és húsvétkor, ahol a gyerekek öröme és izgatottsága a legnagyobb jutalom számára. A tanításon kívül diaszpóravezetőként is aktív, számos nemzetközi fórumon szerepel, de az igazi örömforrást Ildikó számára a gyermekekkel való foglalkozás jelenti.

Keszei Csaba, a 77. számú Béri Balogh Ádám fiúcserkészcsapat csapatparancsnoka és Keszei Etelka, a 43. Losárdy Zsuzsanna Leánycserkészcsapat csapatparancsnoka elmondták, hogy a San Franciscó-i csapatok jelenlegi erőssége részben demográfiai okokra vezethető vissza: sok olyan gyermek csatlakozott a cserkészethez, akiknek szülei, sőt nagyszülei is aktív cserkészek voltak korábban ezen a helyen. Így a magyar közösség nem csupán új bevándorló családokra épül, hanem egy több generáción átívelő, élő hagyományt visz tovább, amelynek alapját az egykori őrsvezetők és mostani szülők elkötelezettsége adja.

Magyari-Köpe Gábor, a San Francisco és környéki Magyar Református Egyház lelkipásztora így emlékezik vissza a közösség közel százéves történetére: „Ez tényleg a hitnek egy óriási próbája volt, hogy egy biztos stabil pontot feladni a bizonytalanért.” A református istentiszteletek már az 1920-as évek elején elindultak Oaklandben, majd 1950-ben hivatalosan is megalakult a gyülekezet. Az első templom egy családi házból kialakított imaház volt San Franciscóban, amelyet az 1956-os menekülthullám nyomán jelentősen megnövekedett közösség töltött meg élettel. Az idő múlásával a hívek fokozatosan délebbre költöztek, így a gyülekezet is követte őket: 1989-ben Redwood Cityben vásároltak templomot. Itt szolgált Magyari-Köpe Gábor is 2003-tól, egészen 2022-ig.

Az újabb költözés szükségessége akkor vált elkerülhetetlenné, amikor világossá vált, hogy a régi templom épülete már nem szolgálja megfelelően a közösség igényeit, és a magyar hívek is egyre inkább az öböl keleti és déli részére települtek. Kezdetben bérleményként használták egy amerikai evangélikus gyülekezet templomát, ahol hamar otthonra leltek. Most vagy soha alapon vágtak bele a vásárlás lehetőségébe, amikor 2023 végén a templom eladásra került. A Redwood City-templom és a parókia eladásából befolyt összeg azonban nem volt elegendő, így példátlan összefogás indult. „Egymillió dollárról beszélünk” – idézi fel a lelkész –, de az öböl környéki magyarság – felekezettől függetlenül – összefogott, és az összeg végül csodával határos módon összeállt. Az új templom végül a közösségé lett, amely mára ismét teljes életet élhet új otthonában.

A hit, a kultúra és az anyanyelv megtartása a diaszpóra közösségekben nemcsak érték, hanem kötelesség és küldetés is. San Francisco és környéke élő példája annak, hogy a magyarság képes közösséggé formálódni és gyümölcsöző életet teremteni.

Dorgay Zsófia

Reklám