Horváth János hosszú életútja a meg nem valósult magyar polgárosodás pályájaként is felfogható, hiszen egy békésebb időszakban befuthatta volna azt az utat, amelyet kirobbanó politikai tehetsége ígért és akkor a mai magyar polgári társadalom is erősebb lenne – mondta Navracsics Tibor kormánybiztos kedden, Budapesten a tavaly 99. életévében elhunyt politikusra emlékező konferencián.

A Budapest Világörökségéért Alapítvány rendezvényén Magyarország volt uniós biztosa, korábbi közigazgatási és igazságügyi miniszter páratlanul okos emberként jellemezte Horváth Jánost, akivel haláláig szinte napi kapcsolatban állt.

Horváth János (Cece, 1921. november 7. – Budapest, 2019. november 25.)

Kiemelte, a már fiatalon a kisgazda párt meghatározó alakjává váló Horváth Jánosnak a bölcsessége alapján járó politikai sikerek helyett előbb a nyilasok, majd a kommunisták elől kellett menekülnie, 1956-ban pedig elhagyni kényszerült az országot. Az élete így vált a totális rendszerekkel szembeni ellenállás és az örök magyar remény szimbólumává, hiszen mindig optimista volt, ha verték, kifosztották, kitelepítették, munkáját, illetve hazáját vették, mindig újrakezdte és mindig sikeresen – fejtette ki a Veszprém-Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa program kormánybiztosa.

Martonyi János volt külügyminiszter elmondta, sokat tanult Horváth Jánostól, józanságot, mértékletességet, tárgyilagosságot és legfőképpen tartást. Úgy fogalmazott, Horváth János a példa arra, hogy az „elátkozott XX. századnak” is megvoltak a nagy magyarjai. Horváth János ismerte, értette, átélte és alakította az elmúlt száz év magyar történelmét – fejtette ki Martonyi János, majd hozzátette, Horváth János nagysága egyebek mellett abban rejlett, hogy egyszerre volt mély magyar identitása és nyitottsága a világra.

Hiller István, az Országgyűlés szocialista alelnöke elmondta, nagy öröm számára, hogy az utóbbi másfél évtizedben barátja lehetett Horváth Jánosnak. Szerinte ezen csak azok lepődnek meg, akik csak azt látták, hogy több mint 10 évig egymással szemben ültek a parlamentben, de nem ismerték Horváth János demokráciafelfogását. Hangsúlyozta, Horváth Jánost jókedvű bölcs emberként ismerte meg, aki egyszer kérdésére úgy indokolta optimizmusát: „Kiverték belőlem a pesszimizmust!”.

Hörcsik Richárd, az Országgyűlés európai ügyek bizottságának fideszes elnöke elmondta, mai is szükség van olyan, Horváth Jánoshoz hasonló emberekre, akik habarcsként kötik össze egy közösségé a jóakaratú embereket. Horváth János elhozta a demokratikus hagyományt, és kereste a közös hangot a más elveket valló, de jóra nyitott politikustársaival – fogalmazott.

Turi-Kovács Béla, az Országgyűlés korelnöke betegsége miatt a rendezvényen felolvasott levélben emlékezett Horváth Jánosról.

Horváth János 1945 és 1947 között kisgazda nemzetgyűlési, majd 1998 és 2014 között fideszes országgyűlési képviselő volt. 2003-tól 2014-ig ő volt a parlament korelnöke.

Horváth János az 1956-os forradalom leverése után emigrált, előbb Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács egyik szervezője, majd New Yorkban a Kossuth Alapítvány egyik létrehozója lett.

A clumbia Egyetemen végzett tanulmányainak befejezése után az egyetem oktatója, majd 1968-tól a Butler Egyetem közgazdászprofesszora volt. Az infláció, a munkanélküliség, az agrárszféra és a növekedés témaköreit kutatta.

(Magyar Nemzet / MTI)

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.