Újabb, súlyos vitákat kiváltó kijelentésekkel borzolta a kedélyeket Robert Kalinák, aki a Benes-dekrétumok következményeit érintő vagyonjogi kérdésekben lényegében tagadta az elkobzások tényét, miközben a Szlovák Földalap igényérvényesítését hangsúlyozta. Nyakasan hazugságnak nevezte, hogy a bármiféle benesi konfiskációkról lenne szó, hiszen csak a földalap jelentkezik azért a vagyonért, ami 1945 óta már megillette volna.
A nyilatkozat súlyát az adja, hogy
kormányzati oldalról eddig senki nem beszélt ilyen nyíltan arról a több évtizedes törekvésről, amelynek célja, hogy a Benes-dekrétumok szellemiségét követő, a magyarokat és németeket kollektív bűnösséggel sújtó szlovák nemzeti tanácsi döntéseknek még nyolcvan év elteltével is érvényt szerezzenek.
Ehhez kapcsolódóan a kormányfőhelyettes ironikusan megjegyezte: az érintett ingatlanokat azóta illetéktelenek használják.
A kialakult helyzet tehát az, hogy a német és magyar kisebbség kollektív felelősségre vonása ma is elegendő jogi alapként szolgálhat olyan intézkedésekhez, amelyek vagyonelkobzást jelentenek, noha elvileg már nem tekinthetők érvényes jogforrásnak.
A kormányfőhelyettes álláspontja alapján azok a magyarok – és utódaik –, akiknek birtokait 1945 után nem vették el, akár úgy is elveszíthetik tulajdonukat, hogy arról előzetesen nem is szereznek tudomást, ráadásul kártalanítás nélkül.
Kérdésként merül fel, mi vár azokra, akik valaha a kitelepítési jegyzékeken szerepeltek, mégis valamilyen okból a szülőföldjükön maradtak. Elképzelhető, hogy most, ha még élnek, mégis kitelepítik őket, vagy utólag kérik számon rajtuk az ott töltött éveket? – teszi fel a kérdést a Ma7 cikke.
Ugyancsak bizonytalan a helyzete azoknak, akik megélhetésük és munkájuk megőrzése érdekében kénytelenek voltak lemondani magyar nemzetiségükről, és a korabeli szabályozás szerint reszlovakizáltak. Ha még élnek, felmerül, hogy most felelősségre vonják őket azért, hogy – kényszer hatására – élhettek alapvető jogaikkal.
Borítókép: Robert Kalinák szlovák miniszterelnök-helyettes. Fotó: AFP
