A Bocskai Rádió szeptemberi katolikus félórájában Bóna Richárd atya az évközi időszak 24. vasárnapjához kapcsolódva három fontos témát állít a középpontba: a békéért és az üldözött keresztényekért való imádságot, a megbocsátás keresztény üzenetét, valamint Szent Lőrinc Ruiz és vértanútársai példáját.
Az adás elején Richárd atya arra buzdít, hogy tudatosan és rendszeresen imádkozzunk a világ békéjéért. Hangsúlyozza: a keresztény ember számára az igazi béke forrása Jézus Krisztus, akit a Szentírás a Béke Fejedelmének nevez. Második szeptemberi imaszándékként azokra a keresztényekre irányítja a figyelmet, akik a világ számos részén hitük miatt üldöztetést, fogságot és erőszakot szenvednek el.
A félóra központi gondolata azonban a megbocsátás. Péter apostol kérdéséből indul ki: hányszor kell megbocsátanunk annak, aki vét ellenünk? Jézus válasza – nem hétszer, hanem „hetvenszer hétszer” – azt üzeni, hogy a keresztény megbocsátásnak nem lehet egyszerű számszerű határt szabni. A könyörtelen szolgáról szóló példabeszéd pedig arra világít rá, milyen mérhetetlenül sokat bocsát meg Isten az embernek, és ehhez képest milyen kicsik azok az „adósságok”, amelyeket egymással szemben tartunk számon.
Richárd atya különösen szemléletes képpel beszél arról, miért van szükségünk a megbocsátásra saját magunk miatt is. A sérelmet egy vérző sebhez hasonlítja: amíg nem bocsátunk meg, a seb újra és újra vérzik, leköti erőnket, táplálja a haragot és akadályozza lelki fejlődésünket. A megbocsátással megengedjük Istennek, hogy begyógyítsa ezt a sebet. A heg talán megmarad – vagyis a súlyos sérelmeket nem feltétlenül felejtjük el –, de ettől még lelkileg meggyógyulhatunk és ismét teljes életet élhetünk.
Fontos különbséget tesz megbocsátás és kibékülés között is. Megbocsátani mindig lehet és keresztény kötelesség, a kibéküléshez azonban két fél szükséges, ezért az nem minden élethelyzetben lehetséges. Ha van rá lehetőség, törekednünk kell rá, de a másik ember döntésétől függetlenül mi magunk elindulhatunk a megbocsátás útján.
A műsor utolsó részében Szent Lőrinc Ruizról és tizenöt vértanútársáról emlékezik meg. A Fülöp-szigeteki családapa domonkos misszionáriusokhoz csatlakozva jutott Japánba, ahol társaival együtt elfogták, megkínozták és hitükért vértanúhalált szenvedtek. Richárd atya példájukon keresztül az állhatatos hitre és arra is emlékeztet, hogy a kereszténység az üldöztetések ellenére tovább élt Japánban.
A szeptemberi katolikus félóra üzenete így a béke, a megbocsátás és a hitben való kitartás köré épül: felismerni, mennyi mindent kaptunk és mennyi mindent bocsátott meg nekünk Isten, majd ebből erőt merítve mi is elengedni sérelmeinket, és imádságban hordozni azokat, akik ma is hitük miatt szenvednek.
