Szeretném elmondani miért fontos a kéz,
Egy olyan világban, hol mindent gép intéz.
A világban, hol tudják mi a modern, a korszerű,
Kevesen szólnak arról, mi a nagyszerű.
A gép csak egy manipulált kaptafa szerint dolgozik,
Nem érez, nem lüktet, nem fél, nem gondolkozik.
Beállítható rajta mindenféle paraméter,
De nincs az a gomb, hogy készítse: szeretettel…
Mert a mai ember számára minden cserélhető,
Szerdán fekete szandál, csütörtökön meg cipő.
Régen egész emberöltő felnőtt egy pár lábbelin,
És nem bánkódtak, vagy sopánkodtak őseim.
Nem dobott piacra újabb módít a kereskedő,
Orvoshoz vitték, ha eltörött a sarka a cipőt.
S ott a cipész óvó kézzel, szakértelemmel,
Bánt az elhasználódott lábbelikkel.
Nagy tanítása van ennek a történetnek:
Hogy a régit használhassam, nem kell újat vegyek.
Minden apró ragasztónyom, varrás, és öltés,
Szeretetmorzsa, gondviselés, s törődés.
Bizony mondom, XXI. századi, modern emberek,
Tanuljatok meg örülni, mint újnak – a réginek.
Belénk sorsunk a cipész ezer élményt ölt,
Hogy megtanuljuk méltón viselni a cipőt.
MARIANN NEKEM NAGYON TETSZIK! <3