Tyler_Kossuth“ISTEN HOZTA!…” A Broadway két házsora közt kifeszített széles magyar zászló fehér csíkján ez a két magyar szó ragyogott. Akkor először —-  és utoljára. Hetvenöt esztendővel ezelőtt.

Isten küldte!  A magyarok istene, hogy a világszabadság messiásaként a magyar címerrel a szíve fölött végigjárja Amerikát, zengő szavával könnyekre fakasszon, lelkesedésre ihlessen, az emberi jogok szentségének hitében megerősítsen embermilliókat és örökre fényessé, halhatatlanná tegye a magyar nevet Amerikában.

Hogy várta Amerika! Úgy ahogy még senkit se várt. Kossuth láz volt. Magyar láz volt.

A southamptoni és londoni diadalok híre átcsapott az óceánon túlra is és egész Amerika szent fogadalomként ismételte azokat a szavakat, amelyekkel Kossuth a londoni Guild Hall-ban tartott csudálatosan szép beszédét befejezte, mondván:

„Anglia és Amerika! Ne feledjétek a ti büszke biztonságtokban azokat  a kik  elnyomottak…. Ne adjatok ti, két hatalmas nemzet , szabadalmat a cárnak, hogy kénye- kedvére rendelkezzék az emberiség felett. Ne adjatok neki szabadság levelet, hogy a többi despotával együtt vérbe fojtsa Európában a szabadságot. Mentsétek meg ama népmilliókat, akik különben elvéreznének és el fognak vérezni és – nem adván meg erre az előjogot—- legyetek ti a világ felszabadítói.”

Az Egyesült  Államok londoni konzula Mr. Croskey jelen volt azokon az ünnepélyeken, amelyeket Southhamptonban, Londonban, Manchesterben, Winchesterben Kossuth tiszteletére rendeztek és ott könnyezett ő is a többiekkel, amikor 1851 november 22.-én a southamptoni polgármester átadta Kossuthnak azt a pirosfehérzöld selyemzászlót, amelyet a new yorki magyarok küldöttek neki, mint az új Magyar Köztársaság leendő zászlaját. Kossuth előbb a szívéhez szorította a lobogó selymét, azután megérintette ajkaival, de a meghatottságtól szólni nem tudott.

Ez a zászló volt a new yorki magyarok első üzenete Kossuthoz. A new yorki “Központi Magyar Egyesület”  első történelmi szereplése. Hová lett ez a zászló, amelyet szent ereklyeként kellene őrizni abban az amerikai magyar múzeumban, amelynek felállításáról régóta álmodoznak hagyományokat tisztelő, rajongó lelkű amerikai magyarok? És hová lett 75 esztendőnek sok más értékes amerikai magyar emléke? Itt is, ott is őriz valaki egy levelet, megfakult zászlót, elsárgult könyvet, fényképet, kokárdát, régi újságot…De az ereklyékre való emlékezés is már-már kihal kegyeletes szívekből és eljön majd az idő, amikor a múltnak emléke se fog megmaradni…

Kossuth lelkében is tán íly szomorú gondolatok kergették egymást, amikor búcsút vett Southamptonból, az Angolországban küszködő magyar emigránsoktól és felszállt a “Humboldt” személyszállító gőzösre, hogy áthajózzon a nagy reménységek új-világába: Amerikába.

Forrás:

Magyarok Amerikában, Az amerikai magyarság története, Kende Géza, A Szabadság Kiadása, 1927, 77-78. oldal

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.