Hosszú várakozás után Keir Starmer június 22-én, majdnem kétévnyi kormányzás után bejelentette, lemond miniszterelnöki és pártelnöki pozíciójáról.Starmer 2024-ben még történelmi győzelemmel vezette vissza a Munkáspártot a kormányba, azonban belső és külső problémák miatt a párton és kormányon belüli pozíciója már régóta gyenge. A májusi angliai önkormányzati, valamint skót és walesi parlamenti választásokon elért gyenge eredmények miatt pedig csak idő kérdése volt, meddig maradhat a kormány élén.
Június 22-én, hétfőn bejelentette lemondását Keir Starmer brit miniszterelnök. Starmer támogatottsága a Munkáspárt 2024-es történelmi győzelme óta folyamatosan csökkent, és már egy évvel ezelőtt is több munkáspárti képviselő név nélkül arról beszélt a brit sajtónak, előbb-utóbb jó lenne, ha Starmer távozna a Downing Street 10-ből.
Starmer bejelentette, szeptemberre új munkáspárti kormány alakulhat.
Starmer lemondásakor úgy nyilatkozott, hogy miniszterelnöksége alatt a gazdaság és a befektetések erősebbek lettek, és az egészségügyi várólisták is csökkentek, és a hidegháború óta a legnagyobb védelmi fejlesztésbe kezdte. Ugyanakkor elmondta, hallotta a munkáspárti parlamenti képviselők szavait, és elfogadja azokat.
A bejelentése legvégén elérzékenyülő Starmer elmondta, hálás azért, hogy miniszterelnökként is szolgálhatta hazáját, és köszöni mindenkinek, aki ebben segítette: a közvetlen munkatársainak, minden állami tisztségviselőnek, valamint leginkább feleségének, aki – mindig is a támasza volt.
Lemondásával utódja kinevezéséig ügyvivőként vezeti tovább a kormányt, és Starmer ígérete szerint minden tőle telhetőt megtesz, hogy minél gördülékenyebb legyen majd a hatalomátadás közte és utódja között. Az immáron ügyvivő miniszterelnök hozzátette, utódja élvezni fogja az ő teljes és egyértelmű támogatását is.
Pozíciójára korábban többen is szemet vetettek: de nála is esélyesebb a múlt héten a westminsteri parlamentbe visszatérő, az Észak-Anglia királyának is becézett Andy Burnham manchesteri polgármester, aki csak amiatt indult el a makerfieldi időközi választáson, hogy parlamenti mandátumot szerezzen – a Munkáspárt szabályai szerint ugyanis csak az töltheti be pártelnöki pozíciót, valamint lehet miniszterelnök, aki a westminsteri parlamentben is mandátummal rendelkezik.
Hiába ígért változást, Keir Starmer soha sem mert nagyot álmodni
Starmer 2020 óta vezeti a Munkáspártot, és az ő irányításával sikerült 2024-ben történelmi vereséget mérni a toryknak is nevezett Konzervatív Pártra, ugyanakkor ez csak részint az ő érdeme, a toryk ekkora méretű bukásának ugyanis inkább az általános elégedetlenség volt az oka: a koronavírus-járvány, valamint az ukrajnai háború nyomán folyamatosnak mondható megélhetési válság, az egészségügyi rendszer alulfinanszírozottsága miatt a várólisták folyamatos növekedése, valamint a Konzervatív Párt elmúlt 14 évben folytatott megszorításai miatt a britek változást akartak, legerősebb pártként és az elmúlt évtizedekben dominánssá váló tory és Munkáspárt közötti váltógazdaság részeként így a Starmer vezette párt győzött.
Starmerék nagy felhatalmazással, egyben nagy felelősséggel kezdhettek neki a kormányzásnak, ugyanakkor a brexit miatti gazdasági helyzet, valamint az államháztartás rossz állapota miatt a kampányban tett ígéreteit nem, vagy csak részlegesen tudta teljesíteni, sőt, a torykhoz hasonlóan a Munkáspárt is kénytelen volt megszorításokat bevezetni.
A választók nagy várakozással tekintettek a Starmer-kormányra, annak ellenére, hogy Starmer sosem volt egy karizmatikus vezető: a kampány során az volt a taktikája, hogy pártja ne kövessen el hibát, ezért biztonsági játékot játszva például olyan kérdésekre nem volt hajlandó érdemben válaszolni, hogy mi a kedvenc könyve, vagy hogy egyáltalán szokott-e álmodni, a kampány során bemutatott programja pedig minden társadalmi csoport számára tartalmazott kedvező ígéreteteket, amelyek néha egymásnak is ellentmondtak.
Ez a kockázatkerülő hozzáállás pedig kormányon is folytatódott, mivel
Starmernek nem voltak nagy víziói, hogy milyen irányba kellene kormányozni az Egyesült Királyságot a történelem jelenlegi viharos tengerén,
ráadásul a megszorítások kapcsán csak annyit tudott mondani, hogy azok szükségesek a későbbi jobb élet miatt, de hogy az mikor jön el, és egyáltalán, cserébe miért kell a briteknek áldozatokat hozni, érdemben már nem tudott válaszolni. Ezen rossz kommunikáció pedig a kormányon belüli rossz döntéshozatali eljárással is párosult.
[…]
A teljes cikk az alábbi cikken olvasható.
(Index)
Borítókép: Keir Starmer 2026. június 22-én. Fotó: PA Images/Andrew Matthews
