Magyarság, cserkészet, művészet – ebből állok. És akkor megvan a nagy kép. Kozmon György clevelandi festőművész ma már többszáz alkotáson van túl. Sokat változott személyisége, életről alkotott felfogása és művészete is az évek során. Inspirációi egy részét Európából hozta, de bőven merített a cserkészetből is. A kétgyermekes családapa élete szinte észrevehetetlen módon és elválaszthatatlanul fonódott össze a magyar közösség életével.
Mindkét szülője komáromi származású, már egészen fiatalon megismerték egymást. Szülei a DP-s generációhoz tartoztak, mielőtt letelepedtek volna az Egyesült Államokban – 1951-ben- évekig menekülttáborokban éltek. Úgy hozta az élet, hogy a lágerben, a második világháború ideje után kötöttek házasságot. Édesapja pilóta volt, nem mehetett vissza. Mérnöki iskoláját még nem fejezte be, Reliance Electric-nak dolgozott, majd a kétkezi munkából mérnöki pozíció lett. A nyelvérzékére, német tudására építve sokat delegálták Európába az amerikaiak. 1960-ban születtem, elköltöztünk Svájcba. A Kozmon család hat évig ott élt, ez meghatározta György természet- és művészetszeretetét.
Nem volt gyermekkorában Magyarország képe. Az országgal való kapcsolata annyiban merült ki, hogy ünnepek idején üdvözlőlapot címeztek a rokonoknak. Ahogy a művész megfogalmazta: nekem ez mind csak absztrakt volt. Először 17 évesen járt ott. Édesapja sokat utazott, a családnak nem volt aktív magyar élete Clevelandben azután sem, hogy visszatértek volna Svájcból. Nem a Buckey negyedben telepedtek le. György és bátyja, László esetében ezt az űrt a cserkészet töltötte ki. A foglalkozásokon igazi barátokra leltek. A legmeghatározóbb vezető Simonyi Viktor volt az életében, aki tíz éven át volt a Kozmon fiúk parancsnoka. Bölcs volt. Határozott, de nem haragos. Csendes, de erős. Tekintélyes. Ő egy olyan ember volt, aki hogyha tíz évvel később felhívott volna minket, hogy fiúk, megyünk, nem tudom, Alaszkába, akkor mindegyikünk otthagyta volna az állását, és azt kérdezte volna: mikor? György ifjú korában második családra lelt a cserkész közösség 22-es csapatában. Az első őrsvezetői jubitábora 1970-ben volt. Úgy emlékszik vissza saját magára, mint aki megfelelően állta a sarat. Még akkor is, ha tízévesen kicsit félelmetesnek tűnt az egész. Az ŐV tábor és a segédtiszti tábor után nagyobb felelősséget csak úgy vállalt, hogy minden idejét a művészetben való fejlődésre szentelhesse.
A Cleveland Institute of the Arts-ban képezte magát tovább, nagyszerű tanárok voltak segítségére. Nem csak technikai ismeretet szerzett, hanem az önfejlesztést is gyakorolta. Ma is a folyamatos tanulásra és fejlődésre esküszik. A tehetség lehet adott, de a produktum nem a szerencsén, hanem a kemény munkán és a jó ötleteken múlik. A főiskolán egyre inkább kiterjedt a figyelme az építészetre. Rajzain gyakran jelentek kevéssé tradicionális, inkább absztrakt épületábrázolások. Külső és belső terek egyaránt. 1982-ben, a főiskola befejezését követően ösztöndíjjal Európába utazott. Ez a néhány hónap hatalmas inspirációt adott számára. Amerikába való visszatérését követően folyamatosan alkotott a tengernyi fotó és skicc alapján, melynek meg is lett a gyümölcse: még abban az évben egy presztízses kiállításon (Cleveland Museum of Art, May Show, first place graphics) mutatkozhatott be a nagyérdeműnek, és komoly előrelépés látszott karrierjében. Családja és barátai figyelmeztették Györgyöt, hogy a festéssel nem biztos, hogy stabil egzisztenciát tud teremteni az életben, de ő biztos volt benne, hogy nem elégedne meg azzal, ha az alkotás csupán hobbivá törpülne az életében. A művészetből akart megélni, ezért mindent megtett, hogy kapcsolatokat építsen Cleveland határain túl is. Szeretek dolgozni. Nem vagyok unatkozó típus, és nem alszom sokat. Sokszor azon kapta magát műhelyében, hogy annyira belefeledkezett az esti munkába, hogy már jön fel a nap. Festés közben számára megszűnik az idő, átadja magát az alkotás folyamatának.
Az évek során sokat fejlődött az a technika, amit az iskolában elsajátított, ezért folyamatosan önfejlesztéssel, továbbképzéssel foglalkozott. Úgy szakmai, mint szellemi értelemben. Az első időszakban viszonylag tradícionális képeket festett, de perspektívájukat tekintve sosem voltak azok. Pár évig sötét romok, vaskeretek voltak a visszatérő elemei. Később figuratív, majd monumentális méretű alkotások kerültek ki a kezei közül.
A magyarságtörténet megismerésének fontossága, amit a cserkészetben magába szippantott, identitását is formálta. Ebből eredendően sokszor ómagyar betűk, rovásírással leírt üzenetek jelent meg a Kozmon festővásznon. Eleinte a Clevelandi Magyar Múzeumban rendezett kiállításokat, 1987 körül Friedrich Ottó és Mária kérték fel, hogy legyen a szervezet tagja, és azóta is munkát vállal a múzeum ügyeiben: A múzeumok majdnem mindig a múltra néznek, ugyanakkor egy jó múzeum, az a jövőbe néz…a clevelandi is ilyen. A festészet és a cserkészet sem maradt két teljesen külön út György élében, sokan úgy mondják, hogy ő lett a közösség cserkészművésze. Minden táborba vitt magával festményeket, alapanyagokat, vásznat, és a kedvtelésből készült tábori rajzokon túl egy idő után komoly projektekre kérték fel a cserkészek. A legemlékezetesebb talán a 2005-ös jubitáborból a 26 láb magas és 150 láb hosszú várfal. Mekkora élmény lehetett a gyerekek számára!
György évek óta jár a fillmore-i Sík Sándor Cserkészparkba dolgozni. Egyik ilyen alkalom után tűnt fel neki, hogy a régi fehér Genetta ház nem stabil. Nem lehetett sem használni, sem felújítani. Hamarosan kiderült, hogy teljes lebontásra és új tervekre van szükség. Az álmok és realitás nem voltak köszönőviszonyban sem egymással, ezért igazi csapatmunkára volt szükség. György a tervrajz elkészítését vállalta magára, esztétikai kérdésekre figyelt oda. Bár nem mérnök, a művészetből nagyon jó arányérzéket hozott. Az eredmény már ismerős olvasóink számára, a Hontalan Sasok házának felépítéséről itt olvashatnak részleteket.
Kozmon György vegyes házasságban nevelt fel két gyereket, fiainak tudatosan adta át a magyar nyelvet és kultúrát. Abból a szempontból szerencsés helyzetben volt, hogy otthonról végezte munkáját, ezért a fiainak minden szabadidejében mesélt, folyamatosan magyarul beszélgetett velük. A két fiú még a Disney műveket és a Harry Pottert is magyarul hallgatta édesapjától. Végül, de nem utolsó sorban a magyar iskola is hozzásegítette a Kozmon-fiúkat ahhoz, hogy igazi magyar életük legyen Clevelandben annak dacára, hogy kétnyelvű családba születtek. Bele kell, hogy férjen az időnkbe, hogy a saját kultúránkat folytassuk és átadjuk, és ebbe mártsuk bele gyerekeinket.
György identitását és barátságait olyan erősen meghatározta a cserkészet, hogy tudatosan ültette át fiai életébe is. Az már csak a sors fintora – de úgy is mondhatnánk, hogy Isten áldása – hogy a 22-es csapat bandájából sokaknak született hasonló korú fia, akik beleszülettek a cserkészetbe. Ők ma már huszonhat-huszonnyolc évesek, és olyan testvérré tette őket a cserkészet, ahogy édesapjuk társaságát anno. Talán az a különbség, hogy a fiatalabb generációnak a tanya, az már a Fillmore-t jelenti.
Volt, hogy sötétebbnek láttam a dolgokat a cserkészetet illetően. A cserkészet kihal, mindenki amerikai lesz és majd azt beszélik egy-két évtized múlva, hogy: jaj, a nagyapám, az még tudott valamit magyarul! De nem így van. Örömmel mondom, hogy a felfogásom változott, mert a realitás nem az én elméletemet támasztja alá. Szóval, szép jövőt látok Clevelandben! – fogalmazta meg gondolatait a festőművész.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
