AdyEndreNyugat első nemzedékének vezéregyénisége, nemzeti líránk egyik legnagyobb alakja. Szerelméhez, Diósyné Brüll Adélhoz írta Léda-verseit. Későbbi feleségét, Boncza Bertát költeményeiben Csinszkának nevezi.

Szabó Dezső ezekkel szavakkal jellemezte Adyt halála utáni napon: “Ady mindenekelőtt végzetes fizikai meghatározottsággal, a felkarmolt seb sajgásával, a terhes asszony vajudásával: magyar, erdélyi magyar és köznemes volt . Ezt az erdélyiséget mozdulatain, beszédén, pózain, egész testére kiélő lelki formáján láthatták azok, akik közelebbről ismerték. Erdélyi magyar és magyar nemes volt minden sejtjében a magyarság minden elmult századával. Magyar nemes, aki úr a maga portáján (és az egész élet az ő portája volt), aki zsarnok a jóságában, zsarnok a rosszaságában s éppen ezért a zsarnokságáért halálos daccal független. Magyar, akinél csak bravuros megvillanás lehet az akarat, hősi túlzás és azértis vitézkedés a tett, aki elduzzog a közepes könyöklő demokráciától, mint egy megríkatott mesekirály. Erdélyi magyar, a nyugati kulturával mélyebben átitatott erdélyi magyarság mély kulturvágyával.”

 

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.