Február 24-én, vasárnap este Szász Attila és Köbli Norbert Örök tél című játékfilmjét mutattuk be a Bocskai Filmklubban, amely a második világháború végén a Gulág-, illetve Gupvi-táborokba hurcolt több százezer magyar áldozatnak állít emléket. A vetítés után többen megrendülten meséltek családjaik, ismerőseik tragédiájáról.

A Bocskai Filmklub második eseményére az egy évvel ezelőtt a Duna TV-ben bemutatott Örök tél című filmet választottuk, hogy ezáltal mi is csatlakozzunk a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapjához, amelyet 2000 óta február 25-én tartanak Magyarországon. A 20. századi történelem sötét korszakát azonban nem csak ez az emléknap állítja középpontba, hanem a jelenlegi magyar kormány más intézkedései is, amelyek a múltfeldolgozás jegyében a kollektív emlékezet máig elhallgatott traumáinak köztudatba emelését célozzák meg. A 2015/17-es éveket Gulág Emlékévvé nyilvánították, és ekkor jött létre a Gulág Emlékbizottság is, amely többek között támogatja azoknak a filmeknek a létrehozását, amelyek a Szovjetunióba hurcolt politikai- és hadifoglyok, valamint civil kényszermunkások történetét dolgozzák fel. Ezen a pályázaton nyerte meg a lehetőséget a Félvilág, A berni követ és a legújabb, Aprómesék című filmek alkotópárosa, Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró az Örök tél megvalósítására.

A cselekmény 1944 decemberében kezdődik, amikor a Vörös Hadsereg határozatának értelmében a felszabadított, illetve megszállt területeken „egy kis munkára” kötelezték a 17 és 45 év közötti férfiakat, valamint a 18 és 30 közötti nőket. Háromnapi élelmet vihettek magukkal, ám a terménybetakarításra és más ürügyekre való hivatkozásról hamar kiderült, hogy hazugság, és gyűjtőtáborokba, onnan pedig Szibériába szállították őket. Addigra már több mint 4000 munkatábor működött a Szovjetunióban, külön a rendszer belső ellenségei számára fenntartott Gulág-táborok, és külön a külföldiek Gupvi-, azaz Hadifogoly- és Internálótáborai. Bányákban, romeltakarításoknál, építkezéseknél dolgoztatták a foglyokat embertelen körülmények között, amelynek következtében 30-60%-uk életét vesztette. A jelenlegi adatok szerint 700.000 magyart hurcoltak szovjet kényszermunka-táborokba, ebből 300.000-en nem élték túl. 5 év után engedték őket szabadon, ez idő alatt családjaik többnyire semmit nem tudtak róluk. Hazaérkezésük után hallgatásra kényszerítették őket, és csak a rendszerváltás utáni években kezdtek el mesélni a történtekről.

Az Örök tél vetítése előtt

A málenkij robot fogalmában tehát ennek a korszaknak az évtizedekig némaságra ítéltetett traumáját őrizte meg a magyar történelmi emlékezet, amely nem egyszerűen háborús megtorlás, hanem a megfélemlítés eszköze, egyben politikai és etnikai tisztogatás is volt. Elsősorban a német, azaz sváb és szász lakosság ellen irányult, de ha nem volt meg a létszám, más nemzetiségeket, zsidókat, cigányokat, ruszinokat, magyarokat is elvittek – mint ahogyan ezt a filmben is láthatjuk. Az Örök tél forgatókönyve Havasi János Lánykák, az idő eljárt című, családi visszaemlékezésekre és saját kutatásokra épülő szövege alapján íródott. A főszereplő Irén, az ő szempontjából látjuk az eseményeket, és az ő sorsa áll a középpontban. A körülmények szörnyűségeit érzékeljük, ám a film nem tipikus lágerfilm, így nem a szenvedés ábrázolására koncentrál, hanem arra a túléléstörténetre, amely példát mutathat az emberségesség megőrzésére a történelem kegyetlen időszakaiban.

Gera Marina a film főszerepében

Bár sok kritika érte az alkotókat, hogy túl „szépnek” ábrázolják a történelmet, azt nem vitathatjuk, hogy koncepciójukat következetesen, magas színvonalon valósították meg. A clevelandi bemutató alapján pedig elmondhatjuk, hogy az Örök tél mély hatással van a nézőkre. Működnek a filmes eszközök, amelyekre a vetítés előtt igyekeztem felhívni a figyelmet. Például a történetmesélés vizuális eszközeire, amiben különösen erősek az alkotók: a belső és külső terek képi megjelenítésére, az álmok „szűkösségének” térbeli kivetüléseire, a szürke színekre, továbbá a hangok (zörejek, zajok, sikolyok, szélsüvítés, állathangok) és az érzéseket „kihangosító” atmoszférazene által megteremtett, de nem láttatott közegre, valamint a színészvezetésre. Noha színészközpontú a film, mégis visszafogottan, az érzelmeket olykor mesterségesen visszafojtva játszanak a színészek. Alakításával különösen kiemelkedik a főszerepben Gera Marina, akinek a tekintetében lejátszódik minden. Ez a sűrítettség, a tehetetlenség és kiszolgáltatottság miatt érzett düh és fájdalom robban ki abban az ölelésben, amikor Irén hazaérkezik. Ez az egyetlen pont, amely az addig visszafojtott feszültséget mintegy „szelep” kiengedi, és érzelmileg behúz bennünket a történetbe. Megrendítő volt a végén szembenézni az ötvenfős közönséggel, és nehéz volt bármit is mondani.

A Bocskai Filmklub február 24-i, második bemutatóján

Szász Attila az egyik nyilatkozatában túlélés-filmnek aposztrofálta a rendezését, amely az elmúlt évben számos szakmai elismerést kapott, és több nemzetközi fesztiválon is sikerrel bemutatták. Európa legjobb filmje lett 2018-ban, kapott Human Rights Awards-elismerést, de díjazták az operatőri munkát, a rendezést, valamint legjobb filmdrámának és tévéfilmnek is megválasztották. Aki eddig lemaradt róla, annak ajánljuk a figyelmébe.

Mint ahogyan a Bocskai Filmklub következő vetítését is, amikor a március 15-i nemzeti ünnephez kapcsolódva egy 19. századi romantikus történetet mutatunk be: Sándor Pál Vándoszínészek című kosztümös, családi moziját, kiváló színészekkel a főszerepben. A humorban bővelkedő, kalandos történetet március 17-én, vasárnap este 6 órától vetítjük angol felirattal a Magyar Business Klubban. Mindenkit szeretettel várunk!

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program-ösztöndíjasa.

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.