A déli féltekén szolgálatot teljesítő ösztöndíjasok januárban hazatértek, és egy konferencia keretében számoltak be a tapasztalataikról. A hivatalos sajtóanyagból idézünk: „Január 22-én zárult az első idei kör, vagyis a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében a déli félteke 8 országából (Argentína, Ausztrália, Brazília, Chile, Dél-Afrikai Köztársaság, Paraguay, Új-Zéland és Uruguay) visszaérkezett ösztöndíjasok zárókonferenciáját ekkor tartották a Duna Palotában. (…) Dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos elmondta, hogy az ösztöndíjasok nagyon sok területen tudtak segíteni a kint működő magyar szervezeteknek. Kiemelte, hogy idén lelkész ösztöndíjasokat is küldtek, segíteni a diaszpórában működő magyar történelmi egyházakat. (…) Kiderült, hogy a déli féltekén nagy az igény a néptánc-, népzene- és magyarnyelv-oktatásra. (…) A sikerek egyik szép példája, hogy tavaly Ausztráliában új hétvégi iskolát tudtak nyitni az ösztöndíjasoknak köszönhetően, Paraguay-ban pedig, ahová először küldtek ösztöndíjast, az eddigi, szinte nulla részvételi arány után, több mint 100-an vettek részt az augusztus 20-i magyar programon.”
Forrás: korosiprogram.hu
Semmelweis-szobrot avattak Torontóban. Csibi Balázs ösztöndíjas beszámolójából idézünk: „A születésének 200. évfordulójáról megemlékező tavalyi Semmelweis-emlékév részeként 2019. február 6-án átadták a torontói Mount Siani Kórház szülészeti osztályán a világhírű magyar orvos, Semmelweis Ignác szobrát. A torontói főkonzulátus szervezésében a kórház vezetősége mellett a Torontói Egyetemről is érkeztek az avatásra. A szobor mostantól a szülészeti osztály bejáratánál tekinthető meg. (…) A műalkotás Polgár Botond munkája, aki bronzból készítette el Semmelweis képmását. Az avatáson beszédet mondott Palkovits Valér főkonzul, aki kiemelte: az emlékév alkalmából Semmelweis Emlékbizottság alakult Rosivall László kezdeményezésére, melynek keretében a világ 14 országában tehetséges magyar szobrászművészek kiállítják Semmelweis szobrait.”
Forrás: korosiprogram.hu / Csibi Balázs
Irodalmi olvasókör alakult a svédországi Lund-ban. Sebestyén Marianna KCSP-ösztöndíjas számolt be a kiváló kezdeményezésről: „Több ízben fogalmazódott meg igény arra, hogy beszélgessünk az irodalomról közösen, hozzunk létre olvasókört, ám hogy milyen formában lehetne ezt megvalósítani, nem körvonalazódott azonnal. Mígnem egyszer, a Lundi Magyar Kultúrfórum elnöke, Mészáros Márta meglátta a Kőrösi Csoma Sándor program adta lehetőséget. A Göterborgban szolgálatot teljesítő egyik ösztöndíjas, Antal József polgári foglalkozását tekintve irodalmár, s nem mellesleg elkötelezett híve Kosztolányinak. Innentől kezdve nem kellett sokat gondolkodnunk a megoldáson. Azonnal szervezésbe kezdtünk és meghívtuk őt. Fantasztikus Kosztolányi címmel tartotta meg előadását, amely kötetlen beszélgetésbe torkollott. (…) Az ízlésesen berendezett „kávéház”, a kellemes atmoszféra, a kérdések, a kötetlen beszélgetés az irodalomról ismét megmutatott egy meghatározó színt a lundi magyarok színskálájából. Megható látni, hogy milyen erős malter a magyar nyelv. Tudom, hogy nincs vége a sorozatnak.”
Forrás: korosiprogram.hu / Sebestyén Marianna
Magyar könyvespolcok üzemelnek két dublini kávézóban, az egyikük ráadásul olasz. Demcsik Norbert cikkéből idézünk: „Az utóbbi két hónapban két belvárosi kávézóban, ill. bárban is megjelentek magyar nyelvű könyvek az erre a célra létesített, ún. magyar könyvespolcokon. Előbb a dublini magyar hétvégi iskolával szemközti folyóparti olasz kávézóban, a Panemben helyeztem el magyar könyveket, elsősorban arra számítva, hogy a szülők, miután „leadták” a gyerekeket a suliban, beülve egy kávéra (vagy sütire) kezükbe vehessenek magyar kortárs irodalmat is, és akár ott, akár a könyvet kikölcsönözve – később otthon – olvashassanak. Az elképzelés kezdi beváltani a hozzá fűzött reményeket, ugyanis egyre többen látogatnak el a kellemes kávézóba, melynek polcán az A Hungarian Bookshelf in an Italian Coffee felirat díszeleg egy piros-fehér-zöld sávos szalagon, amely a mondat közepén egy frappáns csavarral olasz színekre vált.
Pár hétre rá a 99. DMT – Dublini Magyar Találkozón elkezdtük tervezni a jubileumi századikat, és a köztünk helyet foglaló Horváth Norbit faggattuk a kezdetekről. Ő mesélte, hogy anno a Central Hotel első emeleti szintjén lévő Library Bar-ban kezdtek el összejárni páran, majd miután szombatonként túl zsúfolttá vált a hely, költöztek át a T. P. Smith kocsmába, mely jelenleg is otthont ad az eseménynek. Érdeklődésemet felkeltette az eredeti helyszín, főleg a library (könyvtár) szó miatt, így pár napra rá betértem oda – különben is helyet kerestem egy következő magyar könyvespolcnak, ugyanis a PRO-HUNGARIS Kulturális Értékközvetítő Alapítványnak köszönhetően még szép számban voltak itthon olyan könyveim, melyek jobb helyen lettek volna egy belvárosi bárban. Szóba elegyedve a menedzserrel, kiderült, hogy még jó szívvel emlékezett a régi magyar találkozókra, és a liftben felfelé azt is elárulta, hogy fiatal focistaként Puskás volt a nagy példaképe. Az én kérésemre is azonnal igent mondott. Nagyvonalúságát a követségről származó angol nyelvű Puskás-füzettel háláltam meg, melyet átnyújtva őszinte gyermeki mosolyt véltem felfedezni az idős úriember arcán. Ekkor tudatosult bennem az is, hogy mi magyarok mennyit köszönhetünk Puskás Ferencnek, aki nem véletlenül a leghíresebb magyar, és „assist”-jával most éppen Dublinban szereztünk újabb goal-t, azaz értünk célhoz!”
Forrás: korosiprogram.hu / Demcsik Norbert
