Ha azt vesszük észre, hogy szeptemberben több hajszál köszön vissza a fésűből, mint amennyit a fejünkön érzünk, ne essünk kétségbe. Nem feltétlenül a stresszes munkahely, a gyerek házi feladata vagy a hétvégén elrontott töltött káposzta a hibás – bizony, ősszel a haj is szeret egy kicsit szabadságra menni.
A tudósok szerint ennek biológiai oka van: a hajciklusok tavasszal felgyorsulnak, őszre pedig sok hajszál egyszerre érkezik a “nyugdíjba vonulás” szakaszába. Magyarul: hullanak, mint a falevelek.
De hogyan éljük túl a hajhullás szezonját anélkül, hogy kalapot kellene szegeznünk a fejünkre? Íme néhány jó tanács – humorral fűszerezve:
- Étkezz hajbarát módon!
A haj imádja a vasat, a cinket, az E- és a B-vitaminokat. Tehát ne csak almát rágcsáljunk ősszel, hanem spenótot, diót, tökmagot és halat is csempésszünk az asztalra. A hajhagymák nem pizzából és kólából élnek. - Kíméletes hajápolás
Nem kell minden nap samponnal támadni a hajunkat, és a hajszárítót sem kell “rakétameghajtásra” állítani. A túlzott forróságot jobban utálja a haj, mint mi a novemberi esőkabátot. - Stresszcsökkentés
Tudjuk, könnyebb mondani, mint megtenni. De ha már választanunk kell: inkább sétáljunk egy nagyot a színes falevelek alatt, mint hogy a kanapén bosszankodjunk azon, hogy megint hajszálakat találtunk a fürdőben. - Alvás – a haj szépségszalonja
Az éjszakai pihenés alatt regenerálódik a test – és vele együtt a hajhagymák is. Ha nyolc órát alszunk, másnap nem csak frissebbek leszünk, de a hajunk is hálásabban áll majd a fejünkön. - Fogadjuk el!
Egy bizonyos mennyiségű hajhullás teljesen természetes. Ha pedig valaki megjegyzi, hogy “mintha kevesebb hajad lenne”, nyugodtan válaszolj: „Nem, csak őszi nagytakarítást tart a fejem.”
Az őszi hajhullás tehát nem tragédia, inkább a természet kis emlékeztetője arra, hogy minden változik – még a frizuránk is. Ha odafigyelünk az étkezésre, a pihenésre és a jókedvre, akkor tavasszal újra sűrűbben nőhetnek a tincsek. Addig pedig élvezzük, hogy a falevelekkel együtt nekünk is van egy kis „saját lombhullatásunk”!
