Egy ismerős szófordulat, egy gyerekkorunkból megmaradt mondóka vagy a nagymama kézzel írt receptje messziről is hazavihet bennünket. November 13., a magyar nyelv napja arra is alkalmat ad, hogy végiggondoljuk: hogyan él anyanyelvünk az otthonainkban, és mit adunk tovább belőle gyermekeinknek, unokáinknak.
Kányádi Sándor a Magyar Kurírnak adott interjújában így fogalmazott: „egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv”. A költő a nyelvben magunkkal vitt örökséget és kapaszkodót látta. A rádiót és az internetet pedig olyan lehetőségnek tekintette, amely összekötheti a világ különböző pontjain élő magyarokat. (A teljes interjú a Magyar Kurír oldalán olvasható.)
Amerikában a magyar nyelv megőrzése sok családban mindennapos figyelmet kíván. Az iskola, a munkahely és a baráti kapcsolatok jelentős részében az angol a természetes közeg. A magyar beszédnek ezért érdemes tudatosan helyet teremteni: az asztal mellett, az esti mesében, egy telefonhívásban vagy a közös hétvégi programokon.
A közös élményekhez szavak is kapcsolódnak
A családi főzés jó alkalom a magyar beszélgetésre. Miközben készül az almás pite, előkerül a sodrófa és a gyúródeszka neve, de az is, hogyan sütötte ugyanezt a nagymama. A szavakhoz illatok, mozdulatok és történetek társulnak.
Hasonló lehetőséget kínál egy társasjáték, egy magyar film vagy egy közösen megtanult dal. Érdemes a gyerekek érdeklődéséből kiindulni: arról beszélgetni magyarul, ami éppen foglalkoztatja őket. Így a nyelv használata örömteli együttlétek részévé válhat.
Legyen bátorság megszólalni
Aki ritkábban beszél magyarul, olykor keresi a szavakat, vagy angol kifejezést illeszt a mondatába. Ilyenkor sokat jelenthet a türelem. Hagyjuk végigmondani, figyeljünk a történetére, és válaszunkban természetesen használhatjuk a keresett magyar szót.
A közösségi rendezvényeken is segíthetjük azokat, akik bizonytalanok a nyelvben. Egy bemutatkozás, egy barátságos kérdés vagy egy közös feladat megkönnyítheti a bekapcsolódást. A magyar iskola, a cserkészet, az egyházi közösség és a néptánccsoport mind alkalmat teremthet a találkozásra és a beszélgetésre.
Őrizzük meg a család hangját
A családi szófordulatokhoz gyakran egy-egy ember emléke kötődik. Érdemes feljegyezni, ki hogyan nevezett valamit, milyen mondást használt, vagy hogyan kínálta a vendégeket. A tájszólás, a sajátos kiejtés a család történetének része.
Telefonunkkal rövid hangfelvételeket is készíthetünk. Megkérhetjük idősebb hozzátartozóinkat, meséljenek a gyerekkorukról, az otthoni ünnepekről vagy Amerikába érkezésükről. Egy elmondott mese, elénekelt dal vagy felidézett történet megőrzi a hangjukat és beszédük dallamát is.
Egy apró vállalás erre a hétre
Az anyanyelv ápolásához könnyen megvalósítható szokásokat is kialakíthatunk:
- Olvassunk fel egy rövid magyar mesét vagy verset!
- Hívjunk fel valakit, akivel régen beszélgettünk magyarul!
- Írjunk le egy családi történetet vagy különleges szófordulatot!
- Készítsünk el együtt egy örökölt receptet!
- Hívjuk el magyar programra azt is, aki már kevésbé beszéli a nyelvet!
Egy ilyen alkalomból új családi szokás is születhet. A közösen használt szavakhoz pedig idővel olyan emlékek kapcsolódnak, amelyeket a következő nemzedék is szívesen visz tovább.
