“Bárki aki azt vár­ta, hogy egy nyu­god­tabb, hű­vö­sebb – igen, egy el­nö­kibb – Trump je­le­nik majd meg Clevelandben (az as­pi­rán­sok po­lé­mi­á­ját on­nan köz­ve­tí­tet­ték), ahogy ar­ra a vi­tát meg­elő­ző na­pok­ban cé­loz­ga­tott, az fel­te­he­tő­en ugyan­úgy meg­le­pő­dött, mint aho­gyan a nyár fo­lya­mán ko­ráb­ban, ami­kor fel­mé­rés­ről fel­mé­rés­re áll­va hagy­ta ma­ga mö­gött a ri­vá­li­sa­it” – ír­ta a lap.

Ehelyett Trump ön­ma­gát hoz­ta, úgy tűnt, hogy tesz­tel­ni kí­ván­ja vonz­ere­jé­nek ha­tá­ra­it – vé­le­ke­dett a szer­ző, rá­mu­tat­va, hogy a re­pub­li­ká­nu­sok nép­sze­rű­sé­gi lis­ta­ve­ze­tő­je “pon­to­san azt tet­te, amit ed­dig, és ed­dig ez nem ár­tott ne­ki”.

Trump a vi­ta után, az azt meg­ren­de­ző Fox Newsnak nyi­lat­koz­va, ki­fo­gá­sol­ta a ne­ki fel­tett kér­dés “kü­lö­nös ag­resszi­vi­tá­sát”, de az­zal nyug­tat­ta ma­gát, hogy “a vá­la­szok jók vol­tak, és min­den­ki úgy gon­dol­ja, hogy én nyer­tem”.

“Trump már a vi­ta el­ső per­cé­ben el­vesz­tet­te jel­me­zét és ál­ar­cát és úgy állt ott, mint egy elv­te­len, csu­pasz ego­má­ni­ás, mint ahogy va­ló­já­ban az is. Sosem tért ez­után iga­zán ma­gá­hoz. Bevallott po­li­ti­kai hűt­len­sé­ge volt az a priz­ma, ame­lyen ke­resz­tül az ezt kö­vet­ke­ző het­ven­ke­dé­sét lát­ni le­he­tett” – ír­ta az egyik vi­ta­elem­zé­sé­ben a li­be­rá­lis The New York Times.

A lap ez­zel ar­ra utalt, hogy Trump már a mű­sor leg­ele­jén ér­tés­re ad­ta: nem kí­ván mást tá­mo­gat­ni, ha vé­gül nem ő lesz a Republikánus Párt hi­va­ta­los el­nök­je­lölt­je, és nem zár­ta ki azt sem, hogy eb­ben az eset­ben har­ma­dik je­lölt­ként küzd majd to­vább a Fehér Házért – a de­mok­ra­ták mal­má­ra hajt­va ez­zel a vi­zet.

Az új­ság egy má­sik írá­sá­ban ar­ra hív­ta fel a fi­gyel­met, hogy a te­le­ví­zi­ós vi­ták az as­pi­rán­sok­nak el­ső­sor­ban a párt­elit és a pén­zes tá­mo­ga­tók meg­nye­ré­se szem­pont­já­ból fon­to­sak. “A cél nem a tö­me­gek ámu­lat­ba ej­té­se vagy a köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­sok­ban va­ló szár­nya­lás, ha­nem az az­zal kap­cso­la­tos meg­nyug­ta­tás és an­nak a bi­zo­nyí­tá­sa volt, hogy va­la­ki ké­pes-e győz­ni és ke­zel­ni az el­nök­sé­get.”

A The New York Times sze­rint eb­ben a te­kin­tet­ben ép­pen hogy az az as­pi­ráns le­het a nye­rő, aki egyéb­ként nem von­zot­ta ma­gá­ra a köz­fi­gyel­met, aki pe­dig az ér­dek­lő­dés kö­zép­pont­já­ba ke­rült, meg­foszt­hat­ja ma­gát an­nak az elit­nek a tá­mo­ga­tá­sá­tól, amely­re szük­sé­ge len­ne a győ­ze­lem­hez.

A lap vé­le­mény­író­ja sze­rint Bush, Kasich, Scott Walker wis­con­si­ni kor­mány­zó és Marco Rubio flo­ri­dai sze­ná­tor jól sze­re­pelt, mert nem kö­ve­tett el hi­bát. Igaz, Bushnak, aki a ve­tély­tár­sa­i­nál ke­vés­bé kon­zer­va­tív, job­ban kell bi­zo­nyí­ta­nia hogy ő len­ne a leg­jobb je­lölt az ál­ta­lá­nos vá­lasz­tá­son, kü­lön­ben ne­héz el­kép­zel­ni, hogy a kon­zer­va­tív Republikánus Párt fel­so­ra­koz­zék mö­göt­te.

“Donald Trump le­he­tett az, aki a leg­gyen­gébb tel­je­sít­ményt nyúj­tot­ta. Lehet, hogy még nincs vé­ge a szár­nya­lá­sá­nak. De kö­vet­ke­ze­te­sen ki­éle­zett kér­dé­sek­kel kel­lett szem­be­néz­nie, azok­ra nem volt min­dig ki­elé­gí­tő vá­la­sza, egy meg­le­he­tő­sen el­len­sé­ges kö­zön­sé­get kel­lett el­vi­sel­nie, és ta­lán a vi­ta után már nem kap ak­ko­ra mé­dia­fi­gyel­met, mint az azt meg­elő­ző he­tek­ben. Ha fi­gye­lem­be vesszük, hogy erő­sen függ a saj­tó­je­len­té­sek­től, ez prob­lé­ma a szá­má­ra. A saj­tó­je­len­té­sek pe­dig, ame­lyek fel­te­he­tő­en ar­ra össz­pon­to­sí­ta­nak majd, hogy nem haj­lan­dó tá­mo­gat­ni a re­pub­li­ká­nus je­löl­tet, meg­le­he­tő­sen ne­ga­tí­vok le­het­nek” – ír­ta a New York-i új­ság.

A kon­zer­va­tív The Wall Street Journal sze­rint a csü­tör­tö­ki vi­ta tük­röz­te azt a kar­ne­vál­han­gu­la­tot, ame­lyet Trump vitt be­le a kam­pány­ba. Ez pe­dig a re­pub­li­ká­nus ap­pa­rá­tus­nak az in­gat­lan­mo­gul je­lölt­sé­gé­vel kap­cso­la­tos fe­szen­gé­sét nyílt el­len­zés­sé vál­toz­tat­hat­ja.

A lap szer­ző­je úgy vé­le­ke­dett, hogy no­ha Trump kap­ta a leg­na­gyobb fi­gyel­met, több re­pub­li­ká­nus an­nak a Jeb Bushnak az irá­nyá­ba né­zett el mel­let­te, aki ko­ráb­ban az as­pi­rán­sok él­lo­va­sa volt, és aki az össze­gyűlt tá­mo­ga­tás alap­ján va­la­mennyi­re még min­dig fa­vo­rit­nak szá­mít.