Meghaladta a harmincötezret az aláírások száma, amelyeket a Székely Nemzeti Tanács a marosvásárhelyi autonómiatüntetés alkalmával elfogadott petícióhoz csatolva hétfőn eljuttatott a kormányhoz. Az online csatlakozást továbbra is várják.
Az SZNT szombati, Sepsiszentgyörgyön tartott állandó bizottsági ülését követően a szervezet elnöke, Izsák Balázs számolt be az aláírások begyűjtésének helyzetéről. Izsák elmondása szerint az online, valamint a Kézdiszéki Székely Tanács és az MPP által, nyomtatott ívekre összegyűjtött szignók meghaladták a harmincezret, ami a petíció elküldése pillanatában már 35 ezer fölé kúszott, miután a sepsiszéki és orbaiszéki aláírások is célba értek. Erről Gazda Zoltán sepsiszéki elnök tájékoztatta a Székelyhon.rot, elmondva, hogy az online aláírás lehetőségét továbbra is fenntartják, hiszen nem tudni, mikor lehet azokra szükség, illetve ezáltal az ügyet is hatékonyabban a köztudatban lehet tartani. Gazda szerint az internetes szignók további gyűjtése mellett szól az is, hogy a szombati bejelentéstől számítva ezek száma 27 500-ról közel 32 ezerre ugrott, illetve a papíron leadottak elérte a 6800-at. Utóbbiak gyűjtését leállították.
Mint ismeretes, a Székely Szabadság Napján a marosvásárhelyi Postaréten közfelkiáltással elfogadott dokumentumot noha a prefektúra képviselője átvette, a kormányhivatal vezetője megkérdőjelezte annak hitelességét, mivel nem volt rajta aláírás. Ennek kapcsán Izsák Balázs szombaton kifejtette, hogy néznek elébe minden hatósági kifogásnak, ami a petíciót illeti, és pótolják azokat, mivel a lényeg az, hogy az eljusson a címzetthez, azaz Románia kormányához. Az aláírásgyűjtés ezekre a kifogásokra adott válasz volt. Az SZNT elnöke ugyanakkor kiemelte, hogy a következő autonómiatüntetés időpontjáról és helyszínéről még nem tárgyaltak, mert megvárják a kormány válaszát.
Az SZNT szerint március 10-e újabb löketet adott az autonómiaharcnak
Izsák Balázs hozzátette, az Állandó Bizottságban is egyetértettek azzal, hogy a marosvásárhelyi megmozdulás újabb lendületet adott az autonómiatörekvéseknek, ezért a Székelyföld Autonómia Statútumát újra a román parlament elé terjesztik, amihez remélik, elnyerik a székelyföldi parlamenti képviselők, illetve a magyar politikai alakulatok támogatását. Ha nem, akkor polgári kezdeményezésként fogják benyújtani.
Az SZNT csak a nyolc székely széket magába foglaló régiót tartja elfogadhatónak. Ennek eléréséhez a legszélesebb körű összefogásra van szükség, és meg kell értetni a románsággal, hogy Marosvásárhely régióközpont a magyarok nélkül nem lehetséges – véli Ferencz Csaba. Izsák Balázs ugyanakkor úgy véli, ha ezt a tényt figyelmen kívül hagyja a román hatalom, úgy a polgári engedetlenség eszközéhez fognak nyúlni.
Nyírő József a témája az udvarhelyi Tamási Áron Gimnázium idei naptárának. Emiatt tett feljelentést Dan Tănasă, a magyarellenes megnyilvánulásairól híres fiatalember, aki úgy véli, törvénytelen tettet hajtottak végre a gimisek.
Laczkó Györgyöt, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium igazgatóját a székely zászló ügyében kerestük meg (rendőrségi meghallgatásnak kellett eleget tenniük az iskolaigazgatóknak). Megtudtuk, hogy a tanintézet igazgatójának nemcsak zászlóügyben kellett választ adnia a rendőrségnek, hanem az iskola idei naptára miatt is faggatták.
Mint kiderült, a Nyírő József témájú falinaptárért a sepsiszentgyörgyi születésű, magyarellenes megnyilvánulásairól híres Dan Tănasă feljelentette az iskola vezetőjét, mivel szerinte az intézmény egy antiszemita, fasiszta, romángyűlölő személyt reklámoz. A rendőrség elkért egy naptárat is Laczkó Györgytől, amit majd lefordítanak. Az iskolaigazgató kiemelte, ők tanintézetük egyik volt diákjáról készítették a naptárat, akit ráadásul soha nem ítéltek el románellenes tettei miatt.
Király Béla 1951-ig töretlen pályát futott be. 1950–51-ben a hadiakadémiát is vezethette. Mivel ekkor már túlsúlyban voltak a sebtiben képzett, hiányos felkészültségű úgynevezett népi káderek, uralkodóvá vált a tömeghadsereg-jelleg s dúlt a hidegháború, még a tehetséges, az adott keretekbe illeszkedő, a játékszabályokat elfogadó ember sem kerülhette el végzetét Így 1951-ben Király Bélát is letartóztatták, halálra ítélték, majd ezt az ítéletet börtönre változtatták. Innen szabadulva a honvédkórházba került regenerálódni: itt érte őt 1956. A kórházból jelentkezett szolgálatra Nagy Imrénél, végül levele a Nemzetőrség szervezési osztályáig jutott el, ahol október 31-én öt perc alatt kézbe vette az irányítást, a szervezést. Ily módon az eredetileg a kommunista védelemre szánt szervezetből forradalmi, valódi Nemzetőrséget kovácsolt. Egyszersmind a Forradalmi Karhatalmi Bizottmány elnöki tisztét is betöltötte.
A forradalom vérbe fojtása után Király Béla Amerikába menekült. Történésszé képezte magát, ledoktorált a kolumbiai egyetemen, majd tanított a Brooklyn College-ban, ahol az év tanárává is megválasztották. Nyugdíjaztatása után élénk könyvkiadói munkába fogott: történelmünk izgalmas fejezeteiről, főleg 1956-ról, Trianonról, az elszakított magyarokról, Erdély történetéről szóló, Veszprémy László közreműködésével a teljes magyar hadtörténetet magában foglaló, angol nyelvű könyvsorozatot indított útjára.
Csodadiéták nélkül is fogyhatunk, ha tojásos reggelivel indítjuk a napot.
Az amerikai Missouri Egyetem szakemberei azt vizsgálták, hogy milyen hatást gyakorol a reggeli fogyasztása olyan emberek étvágyára, akik általában nem szoktak reggelizni.
A kísérletben húsz túlsúlyos vagy elhízott, 18-20 év közötti nő vett részt. A fiatalok étrendjébe bevezették a reggelit, mely magas fehérjetartalmú tojásból és sovány marhahúsból állt. A résztvevőktől a nap folyamán vérmintákat vettek, illetve kérdőíveket kellett kitölteniük, este pedig MRI-készülékkel vizsgálták az agyuk az étvágyért, illetve az étkezéssel kapcsolatos motivációkért felelős területeit.
Az eredmények azt mutatták, hogy a fehéredős, tojásos reggelit követően a kisérleti alanyok étvágya egész nap kisebb volt és kevésbé kívánták az egészségtelen, zsíros, cukros ételeket, este pedig nassolni sem volt kedvük. A kutatók mindebből azt a következtetést vonták le, hogy a fehérjében gazdag reggeli hatékonyan segíthet a fogyásban, mivel a nap hátralévő részében megakadályozza a túlevést. A reggelizéshez ráadásul nem is nehéz hozzászokni: akik általában kihagyják, azoknak a szervezete is nagyjából három nap alatt képes alkalmazkodni a nap eleji étkezéshez.
A borsót kevés vízben egy kis sóval kb. 5 perc alatt félpuhára főzzük.
Míg a borsó elkészül, a húst megtisztítjuk, kockákra vagy csíkokra vágjuk.
Egy serpenyőben kevés olajat hevítünk, majd rátesszük a húst. Addig pirítjuk, míg elveszti a színét és levet ereszt. Ekkor sózzuk, borsozzuk, rátesszük a reszelt fokhagymát, jól átkeverjük és fedő alatt 8-10 perc alatt puhára pároljuk. Ha a leve elpárologna, pótoljuk egy kevés vízzel, hogy jó szaftos maradjon.
Mikor a hús puha, hozzáadjuk a leszűrt borsót, a zöldfűszereket, óvatosan átkeverjük (ne nyomkodjuk szét a borsót) és 5-7 perc alatt összepároljuk az ételt.
Jézus tanításai során gyakran kérdezett. A kérdések a gondolatvezetés és jellemfejlesztés eszközei. Az elveszett juh példázata Máté 18,12-14-ben választ ad a tanítványok rangvitájára. Alázattal, még a kisgyermektől is tanulva, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az „elveszettet” megtaláljuk. Miközben ezen fáradozunk, nem jut időnk a látszatnagyság feletti vitákra. Az Atya akarata azonban túlmegy az elveszett megtalálásán. Ő „nem akarja, hogy egy is elvesszen” (Máté 18,14) az emberek, de elsősorban a gyermekek közül.
A BOCSKAI RÁDIÓ 302. honismereti rejtvényjátéka. 2013. április 24.
302. honismereti rejtvényjáték - 2013 április 7.
A megfejtéseket itt a weboldalon, egész vasárnap vagy műsoridőben a következő telefonszámon lehet közölni : +1 (216) 397-4438. Kérjük, hogy csak az egyik lehetőséget válasszák.
A kérdéseket Mikló János és Veress Sándor állították össze. Köszönjük segítségüket.
Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig
Az előadás a Magyar Baráti Közösség Tavaszi Találkozóján, március 23-án a penszilvániai William Penn parkjában hangzott el.
Várdy Huszár Ágnes:
“Költö és hazafi: Szemelvények a pittsburghi Szécskay György verseiböl”
Szécskay György
Az amerikai magyar élet, történelem, és irodalom tanulmányozása során, a következő megállapításra jutottam: Az amerikai magyar kutatásnak két komoly mostoha gyermeke van. Az egyik az ún. DP emigráció kiiktatása a köztudatból, s a másik a régebbi amerikai-magyar irodalom elhanyagolása és nem figyelembe vétele. Az előbbi mostoha gyermeket két példával szeretném illusztrálni. Az amerikai-magyar irodalom elhanyagolását pedig Szécskay György pittsburghi költő bemutatásával. A második világháború utolsó hónapjaiban nyugatra menekült, majd háromtól hat év DP tábor után főleg tengerentúli országokba áttelepült DP emigráció, illetve ezeknek a kivándoroltaknak az élete, szervezetei, és tevékenysége szinte alig kerül feldolgozásra. A kivándorlással foglalkozó történészek éppen csak, hogy megemlítik ezt a csoportot, de bővebben nem foglalkoznak vele. És még az is megtörténik, hogy a DP emigráció létezését tudomásul sem veszik, vagy teljesen hamis színekben tüntetik fel. Ennek a tendenciának egyik legjellegzetesebb példája a budapesti Rubicon című illusztrált történelmi havilap 2008/1 száma, mely a különböző magyar emigrációk bemutatásával foglalkozik. Az 1944 -1945-ben a szovjet megszállás elöl kimenekült emigránsok közül csupán az egyik, az általuk “nyilas emigrációnak” nevezett csoportot tárgyalja meg. Ugyanakkor, meg sem említi a 45-ösöknek a többségét, akik a DP emigráció túlnyomó részét képezik. Egy másik példa erre a jelenségre Bognár Tibornak a clevelandi John Carroll University-re 2004-ben benyújtott Magister Tézise melynek változata egy 55-perces dokumentum film formájában is elkészült. “The Last Hungarian on Buckeye” egy általános képet igyekszik festeni a magyar ún. Buckeye-negyed létrejöttéről működéséről és azóta történt hanyatlásáról. Ebben a különben érdemleges dokumentum filmben a DP-k alig vannak megemlítve; illetve ha van róluk szó, akkor úgy mintha 56-osok lennének. Például — sok egyéb mellett — beszél a szerző a cserkészetről és a ITT-OTT-ról [Magyar Baráti Közösségről] is, de úgy mintha azok az 56-osok által alapított intézmények lennének. Nem tudja például, hogy a Külföldi Magyar Cserkészet 1945-ben egy Passau melletti Waldwerke nevü menekülttáborban alakult, ahol szintén létre jött az elsö menekült-tábori gimnázium. Ugyancsak nem tudja, hogy az ITT-OTT mozgalom mindkét alapitója [Éltetö Lajos és Ludányi András] Amerikában felnött DP fiatalok akik ezt az intézményt 1972-ben alapitották. S ez vonatkozik sok más intézményre is, többek között az emigráns életben igen nagy szerepet játszó MHBK-ra [Magyar Harcosok Bajtársi Közösségére] is, ami már1947-ben Németországban megszületett. A filmkészitö mindezt nem tudja, egyszerüen azért mert a DP-kröl alig hallott valamit; s ugy tünik mintha még maguktól a clevelandi DP-iktöl sem kapott elég információt. A valóság az, hogy az 50-es, 60-as es 70-es és 80-as években Cleveland-ben éppen a DP társadalom müködése volt a legkiemelkedöbb és legelterjedtebb. Igy például a négy cserkészcsapat, a Papp Gábor által alapitott és máig is müködö Magyar Iskola, a Magyar Társaság, a Magyar Kongresszus, az Árpád Akadémia, mind-mind a DP emigráció tevékenységének az eredményei. Ugyanez vonatkozik az MHBK helyi csoportjának és az Atléta Klúb-nak báljaira és vacsoráira. Ezek mind a második világháború után kivándorolt magyaroknak, vagyis a DP társadalom tagjainak a kezdeményezésére jöttek létre. És itt mégegyszer ki kell hangsúlyoznom, hogy az Itt-Ott Magyar Baráti Közösségét is két DP egyetemista, Éltetö Lajos és Ludányi András alapitotta. * * * * * Többször folyt, és most is folyik arról a vita, hogy a külföldön élö és müködö magyar irók és költök mennyire részei az összmagyar irodalomnak, s hogy létezik-e egyáltalán amerikai-magyar irodalom. Reményi József (1891-1956) iró, irodalomtörténész, és a clevelandi Western Reserve University professzora szerint nincs külön amerikai-magyar irodalom, csak magyarul iró irók és költök vannak. Mások, mint például az irodalmár Könnyü László, úgy vélik, hogy igenis van egy speciális amerikai-magyar irodalom mivel az itt élö költök és irók müveiben olyan témák kerülnek feldolgozásra melyekröl a hazaiak nem tudnak, és nem is tudhatnak, hiszen nem ismerik az amerikai-magyarok életet és különös világát. Mint ahogy a Tiz év versei-1945-1955 cimü verseskötet szerkesztöbizottsága megjegyzi: “Az emigrációban élö költö soha sem szünt meg magyar költö lenni, és ha hazájától távol is él, és irásait most csak a hontalanok olvassák, mégsem csupán az emigrációnak ir, hanem az egész magyarságnak. Minden szavával, teljes érzés- és gondolatvilágával odafordul, ahonnan kincseit kapta.” A fennti megállapitás szerint abban nincs kétely, hogy a külföldön élö magyar irók és költök szerves részei az összmagyar irodalomnak. Sajnos azonban a hazai magyar irodalmárok jelentös része nemigen veszi ezt tudomásul, és nem úgy vélekedik az amerikai-magyar irodalom müvelöiröl mintha azok részesei lennének az összmagyar irodalomnak. Mint azt 1976-ban az Amerikában élö ujságiró és szerkesztö, Bán Oszkár egyik cikkében megjegyezte: “Nagy kár, hogy a magyar irodalomkutatás figyelmét elkerülte az ameriakai -magyar irodalom. Sok minden veszendöbe ment így. Törekedni kellene rá, hogy ne legyen ez az értékes termés a magyar jövö pótolhatatatlan vesztesége.” ** * *
Várdy Huszár Ágnes előadás közben
Igy jutottunk az amerikai-magyar kutatás másik mostoha gyermekéhez, az amerikai-magyar irodalom feltárásához. Az amerikai-magyar irodalom müvelöi, föképpen a huszadik század elsö felében müködö irók és költök kevés figyelmet kaptak. Nem beszélve arról, hogy édes keveset tud róluk a mai irodalomkedvelö. Ez azért is nagy veszteség, mert a saját korukban ezek az irók és költök igen fontos szerepet töltöttek be az emigránsok életében. Sajnos kevesen ismerik Kemény György, Pólya László, Rudnyánszky Gyula, Szabó László, és Szécskay György nevét és müveit, hogy csak egy néhányat emlitsek. Szerintem mindennemü ismertetés, vagy megemlékezés ezekröl az emigráns költökröl, hézagpótló teljesitmény. A fennt emlitettek közül, most Szécskay György irodalmi munkásságának, de föképpen egyes költeményének bemutatására vállalkoztam. Miért választottam Szécskay Györgyöt? Az igazság az, hogy nem a költöi tehetsége vagy a kiváló lirai versei miatt teszem ezt, hiszen senki sem állitotta, hogy ö volt korának legtehetségesebb amerikai-magyar költöje. Azonban ö volt korának egyik legismertebb és legnépszerübb lírikusa. Mint irja az egyik verses kötete elöszavában: “Ezer és ezer könyvem forog közkézen — különösen Amerikában; sokan olvassák irásaimat, szavalták verseimet, dalolták nótaimat, tehát nincs okom szégyenkeznem. “[Szécskay György Harmadik Könyve: Baltimorei Rapszódia. Pittsburgh, Pennsylvania, 1938]. Ezt a megállapitást megerösiti a pécsi irodalomtörténész, Csorba Zoltán, amikor a következöket irja: “Szécskay 1909-ben megjelent Idegen Világban cimü kötete a legelterjedtebb, a legtöbb példanyszámban megjelent amerikai-magyar verseskötet.” (Csorba Zoltán: “Adalékok az amerikai-magyar irodalom történetéhez,” Pécs, Dunántúl Könyvkiadó és Nyomda, 1930) p.23.) Megemlitendö még, hogy a Rákóczi-szabadságharc kétszázéves évfordulója emlékünepén (1911) Amerikaszerte Szécskay verseit szavalták, mint például a “Haj Rákóczi, Bercsényi” és “Bezerédi” cimüeket. Nem utolsó oka annak, hogy Szécskay György költeményei ismertetését választottam, az a tény, hogy a jelenlegi Mini Itt-Ott konferencia szinhelye Pittsburgh közelében van. Szécskay életének nagyrészét Pittsburgh-ben töltötte, egészen az 1958-ban bekövetkezett haláláig. S mi több, a 312 Johnston Avenue-i háza mág most is ott van Pittsburgh-ben, a Hazelwood-i régi magyar negyedben. Irásaiban többször emlitette, hogy milyen büszke és boldog volt, amikor ezt a házat megvásárolta és késöbb ki is fizette. Végsö nyughelyét is az egyik Pittsburgh-i temetöben találjuk. Szécskay Gyögy 1880 március 20-án, Torontál vármegye Valkány nevü falujában született. Irói tehetsége korán jelentkezett mert már 17 éves korában két ifjúsági irodalmi dijat nyert, prózával és verssel. Ezek a sikerek vezették az irói pályához. Amikor 1904-ben elhagyta szülöhazáját és 24 éves korában kivándorolt Amerikába, itt is folytatta irói pályáját. Elöször New Jersey-ben volt több magyar lapnak a munkatársa. Majd a clevelandi Szabadságnak irt, és 1912-ben ö lett a New York-i Amerikai Magyar Népszava cimü napilapnak pittsburghi tudósitója. Ekkor vette feleségül a clevelandi Dobos Améliat. Több gyermekük született, és az egyik Szécskay fiúval néhány évvel ezelött nekünk is sikerült megismerkedni. Fia megerösittette azt a tényt, hogy édesapja nemcsak mint ujságiró, szerkesztö, költö és iró dolgozott, hanem minden magyar vállalkozásban is részt vett. Mindvégig figyelemmel kisérte a magyar emigránsok életét: gondjaikat, örömüket, és bánatukat irásaiban oly élethüen meg is örökitette. Magyar könyveket sohasem volt könnyü kiadni Amerikában. Igy például Pólya László clevelandi költö szegény vándorként látogatta végig Amerika magyarlakta városait és településeit, hogy könyveit eladja és az anyagiakat összeszedje következö kötete kiadásához. Szécskay könyvei is csak elözetes elöfizetök jóvoltából kerültek kiadásra. Az egyes elöfizetök névsorát, és a támogató magyar szervezetek listáját is lehozza harmadik könyvének utolsó lapjain, remélve, hogy igy majd a következö kötetére is kap tölük támogatást. Utolsó könyvének a kiadására támogatói egy Szécskay György Jubileumi Bizottságot alapitottak, hogy biztositsák egy Szécskay Emlékkönyv kiadását. Rövid idön belül sikerült összehozni a szükséges összeget, és még 1947-ben megjelent az Öszi tarlózás ötven éves mezön cimü kötet. E kötet megjelenésére meglepöen széleskörü támogatásra tett szert. Tiz egyházközségtöl, 27 amerikai -magyar intézménytöl és 31 magánszemélytöl kapott anyagi hozzájárulást. Érdemes megemlíteni, hogy a hozzájárulások átlag összege $5.00 volt, és nem csupán Pittsburghböl érkeztek hanem New Yorkból, Chicagóból, Clevelandböl, Cincinnatiból, és más amerikai magyar városból. Hat angolnyelvü pittsburghi lap is foglalkzott az üggyel. Mindez arra mutat, hogy Szécskay György nagyrabecsült személyiség, költö és iró volt. Tehát sokkal szerencsésebb volt mint sok más idegenbe került magyar iró. O még életében megkapta a kellö elismerést. Verseken kivül Szécskay György prózát és dalokat is irt. Lehetetlen minden egyes irasával külön foglalkozni, igy csak verseire szeretnék koncentrálni. Nem kivánok kritikai analizist adni, és nem akarom költészetét rangsorolni az összmagyar irodalom berkeiben. Célom csupán az, hogy izelitöt adjak költészetéböl, és ismertessek néhány versét. Ugy gondoltam, hogy ahelyett, hogy csupán rövid részleteket idézzek egy-egy költeményéböl, inkább egy pár verset olvasok fel teljes egészében. Igy jobban érzékelhetö Szécskay lelkivilága és költészetének lényege. Szécskay versei túlnyomóan hazafias költemények. Nagy hazafi volt, szinte rajongásig imádta szülöhazáját. Csorba Zoltán 1930-ban a következöket irta róla: “A magyar faj igazának oly sokszor és oly eröteljesen senki sem adott odaát (vagyis Amerikában) hangot, mint Szécskay.” Csorba Szécskayt “nemes és nagyerejü hazafiság hirdetöjenek” nevezte. Bármilyen témához nyúlt, a végén mindig az elhagyott haza iránti honvágy és hazaszeretet berkeiben kötött ki. És történt ez annak ellenére, hogy saját elhatározásábol választotta a vándorbotot. Élete végéig Amerikában élt, de mindig idegennek érezte magátt az Újvilágban. Gondolataiban állandóan haza látogatott, és az elhagyott magyar tájakat mindig idealizálva festette le. Értékelte az amerikai természet szépségeit, de a hazai tájakat mindig sokkal szebbnek találta. Ezzel kapcsolatban igy ír “Levél” cimü versében: (Vándordalok, p. 61) Edes kis angyalom Ugy nézd a levelem, Hogy ez ott iródik, hol minden — idegen: Idegen népek közt, idegen országban Hajh, de messze, távol onnan, hol Hazám van!
Vannak itt is hegyek, vannak itt is folyók, Hazai hegyekhez, folyókhoz hasonlók; Itt is száll a felhö, itt is leng a szellö.. A dombok lejtöje virágos zöldelö… Hejh! de hol a Mátra, Tokaj, Tisza, Sajó?! Idegen vizeket szánt itt a sok hajó… Letarolt, bús hegyek komoran merednek S a folyók habjai másképpen csevegnek; Virág nem ismerös, erdöknek a fája Nem hiv, hogy feküdj le, pihenj le alája…
Agyba ha esténkint puhába is fekszem. De soha nem zárul le fáradt két szemem! Eberen álmodva merengek gondokban: — Az én kis angyalom otthon ugyan hogy’ van? Muskátli nyílik-e még a szép kis kertben S gondol-e még rám az én drága szentem?… Oh, mintha érezném rezedák illatát S hallani vélem a tücsök víg nótáját: Oh, mintha arcodat, termetedet látnám…! S zokogni kezdek és könnyes lesz a párnám…
Edes kis angyalom! Irhatnék -e többet: Távol kis falumtól hullatok sok könnyet… Eszem a kenyerét idegen országnak S ott sírok, búsulok, ahol még nem látnak! Carnegie gyárnak ezer a kéménye, Az eget nyaldossa sok izzó lángkéve S acél lángpatakja égeti ki vérem Azóta, mióta remélve kiértem…
Ismerös, ha kérdez, mondd, hogy nemsokára Ujra lát elhagyott Hazám szent határa… Jön már a nagy hajó tengernek a hátán S visszavisz, hazavisz tehozzád hü mátkám…
Lelkem lesz a lelke, az viszi, ragadja… A kormány: dobogó szívem lesz majd rajta, Iranytü: szerelmem s lángoló honvágyam… Edes emlékeim ringatják majd lágyan… Olyan lesz az egész, mint egy boldog álom S ébredve — magamat már otthon találom!
Az “Idegenben” cimü versében hasonló gondolatokkal foglalkozik. Söt még kérdöre is vonja elhatározását, hogy elhagyta hazáját.( Vándordalok, 65-66) Idegenül járok idegen világban Magamban, egyedül….társam csak a bánat Istenem! miért is hagytam el szegény: Családom, gyermekim s távoli Hazámat?!
Arcomon a könnyek gyakorta omlanak, Szivemet gyötri és emészti fájdalom… Oh mily magam vagyok! Oh mily elhagyatva, Mint száraz kóró az elhagyott ugaron.
Nem tudom, hogy fejem hol hajtom le holnap: Födélre ha lelek, elkerül az álom, S a hosszú éjjen át álmatlan gyötrödöm: Vajjon mint van otthon elárvult családom?
Jutott-e ma nékik minden ami kellett? Helyettem a nyomor nem szállt-e hozzájuk?
Versét azzal folytatja, hogy megkérdezze, hogy vajjon gondol e még rá családja, felesége és gyermekei. Vajjon megbánta e hitvese, hogy egy földönfutó, bujdosó magyarral kötötte össze életét. Kérdésére ö maga felel: Nem! Az mégsem lehet! El kétség, gyötrelem! Bárha az idegen bús utját is járom: Otthonom derüje, megszokott melege Ovezi utánam epedö családom. .. Ha leszáll az este, gyermekim s hitvesem Buzgó, hö imába foglalják nevemet S minden nap remélik, hogy az Ur mihamar Közéjük, hozzájuk ismét hazavezet…
S idegenül járok bár a nagyvilágban, Magamban, de mégis sohsem egyedül: Gyermekim s hitvesem aggódó, hü lelke Mindenütt csak velem, a nyomomba repül…!
Annak ellenére, hogy az amerikai magyar világban sikeres és elismert költö, iró, és ujságiró, Szécskay nem találta helyét fogadott hazájában.. Ugy vélte, hogy ennek egyik oka, az hogy a már regen ittélök nem szivesen fogadják be az új bevándorlókat. Igy aztán az emigráns valódi hazája mindvégig az elhagyott haza marad. Két világban kénytelen élni, de a haza iránti vágyódás mindig erösebb, s gonolatban mindig otthon jár. “Temetés idegenben” cimü versében megállapitja, hogy idegenben egy magyar ember temetésén még a harangok is másképpen konganak mint otthon a régi hazában. Ahogy írja: Szivembe markolnak az idegen hangok! De máskép is szólnak otthon a harangok… Odahaza mintha vigaszt csilingelne A — temetöben is a kis harang nyelve:
Mintha csilingelné: — “kedveseid várnak… Nem mégy el, lakója maradsz a határnak, Porod kedveseid porával vegyül majd. Sírodon a virág s illatos fü kihajt, Akácok lombja közt lebben el a lelked… Akácok tövében édes lesz pihenned….” Ezt a gondolatot tovább illusztrálja amikor a csillagos amerikai zászlo és a magyar zászló elképzelt beszélgetését rögziti. Az amerikai zászló teljesen magának követeli az elhunytad, mondván: (Vándordalok, 21-22) Bölcsöje bár ottan ringott a hazádban, Engemet szolgált nagy, küzködö munkában Verejtéke is — ím itt omlott e földre Melyben most eltünik, elpihen örökre… Hasztalan bánatod…nyitva már a sírja S porával is ezt a földet gazdagitja…” A magyar zászló igy válaszol az amerkai zászlónak: ,,,“igazad van, lehet… Tied volt munkája, omló verejtéke… De enyém volt álma, ezer szép emléke! Bölcsöje hazám volt…s tied most a sírja, Amde az a lelkét elzárni nem birja!”
“Tengerek fölött már –nézd ott száll a lelke S — hazája felé száll, messze napkeletre… Lelke elhagyta az — idegen világot, A honnan amig élt, mindig hazavágyott. S mint szellö száll vissza szép szülöföldjére, Bár idegen hantja borul tetemére…” Szécskay mint sok más emigráns, messze a hazától élte mindennapi életét, azonban az elhagyott haza sorsat mindig a szivén viselte. Több versében fejezte ki aggodalmát az otthon maradtak miatt, és a Trianoni tragédia különösen mélyen érintette. Keserüségét számos költeményében kifejtette mint például a “Zászloavatás idegenben”, az “Otthoni magyarok-”ban es “ Megyünk nem sokára”, hogy csak egy néhanyat emlitsek. Az egyik legmegkapobb ebben a témakörben “Gyászország most Magyarország” cimü verse: (Rickert 39) Gyászország most Magyarország. Sír a magyar nemzet… Mohács óta annyit mint most, Még sohasem vesztett, Sohasem folyt könnyeinek Olyan mély patakja, Mint most, mikor fiaiknak Százezrit siratja..
Nem volt soha olyan gyászos, Szegény Magyaroszág. Mint most, mikor rablóhadak Földjét osztogatják. Darabokra tépik a szép, Kincses Magyar Földet S az elvérzett magyar nemzet, Még — kardot sem köthet!
Ne sirj szegény magyar nemzet, Nem lesz hosszú gyászod… Nemsokára ismét eljön Uj föltámadásod, Idegenböl a magyarok Mennek nemsokára, A régi lesz újra hazánk Drága, szent határa!
A szivünknek, a lelkünknek, Szent, nagy fogadalma Hogy sasokként csapunk majd le A rabló hadakra S visszavivjuk Magyaroszág Osi szent határit, Vagy pedig a vérviharban Pusztulunk egy szálig!
A fennti sorokbol világos, hogy Szécskay öszinten törödött az elhagyott haza óriasi veszteségével.. De volt amikor derüsen látta a magyar jövöt, s megvetette a kételkedöket. “Zászló avatás idegenben” cimü versében így ir: (Rickert, 40) “Föl a zászlót, hadd lobogjon, Emeljétek magyarok: Szent színein könyünk s lelkünk Ahitata ott ragyog, Idegenben becsületünk S a vezérünk ez legyen S szent Hazánkat lássa benne Testvér és az idegen! Aa elhangzott néhány költeményböl nyilvánvaló, hogy Szécskay Görgy lélekben soha sem szünt meg magyarnak lenni. Saját börén tapasztalta, hogy milyen nehéz kulturális kettösségben élni, s ennek mindig hangot adott verseiben. Olvasóit irásaival mindvégig inspirálta és buzditotta a magyar örökség továbbadására, és az idegen környezetben valo megmaradásra. Az amerikai magyar élet egyik legnépszerübb krónikásaként Szécskay fontos szerepet töltött be abban, hogy a távolba szakadt magyar kétkezü munkás, acélmunkás és bányász, ma már szinte elképzelhetetlen nehéz életén, könnyitsen. Nagy szeretettel és megértessel ábrázolta az emigránsok lelki és fizikai világát. Megérdemli, hogy méltassuk költészetét. Ugy érzem, hogy Szécskay és költö társainak páratlan ragaszkodása az elhagyott hazához és a magyar kulturához számunkra is példamutató.
Bibliográfia Bán Oszkár, “Az amerikai magyar költészetröl.” Irodalomtörténet. 1976.Vol. III. pp 697-711. Csorba Zoltán. Adalékok az amerikai magyar irodalom történetéhez. Pécs: Dunántúl Könyvkiadó és Nyomda, 1930. Gellén József. “Immigrant Experience in Hungarian-American Poetry before 1945.” Acta Litteraria Academiae Scientiarum Hungaricae Tomus 20 (1-2) pp.81-97. Könnyü László. Az amerkia magyar irodalim története. St. Louis, Missouri: Amerikai magyar Irók Munkaközössége. 1961. Rickert Ernö. Ameikai magyar költök. Budapest: A magyar jövö könyvtára, 1920. Szántó Miklós. “Versek Magyar-Amerikából” Magyar Hirek. Budapest, 1980 ápr. 5. Szécskay György. Idegen Világban; Versek és Dalok. A Holt Ország és egyéb elbeszélések, 1910. Szécskay György. Vándordalok. New York: 1920. Szécskay György. Szécskay György harmadik könyve – Baltimorei Rapszódia és más Amerikai Magyar Versek. Pittsburgh: A Pittsburghi Magyar Társaskör Védnöksége, 1938. Szécskay György. Oszi tarlózás Otven éves mezön. Szécskay György Negyedik Könyve. Pittsburgh: Szécskay György Jubileumi Bizottsága, 1947.
Március 23. án, szombaton, hárman, Zsolt, István és én , elutaztunk Rockwood , Pennsylvaniában, Pittsburghtől mintegy 60 mérföldnyire, ahol a William Penn Association, Scenic View nevű üdülőhelye található. Részt vettünk a Magyar Baráti Közösség , tavaszi itt-ott találkozóján. Mi csak szombaton voltunk ott , de igazából a rendezvénysorozat az 3 napig , vagyis március 22-24 között tartatott.
Egy pár perc késéssel érkeztünk.Éppen Csomán Endre üdvözölte a jelenlevőket majd Kovalszki Péter , aki a gondnoka az MBK nak , mondott egy gondnoki üdvözletet. Amint a programot kézbe kaptuk és átolvastuk, rögtön láttuk hogy érdekes témákat fognak érinteni az előadók és ugyancsak fontos témák kerülnek megvitatásra a kerekasztal megbeszéléseken.
Az érdeklődésünk, mindenek mellett egy nagyon fontos eseményre koncentrálódott az előadások során, arról vártuk az előzetest, ami a nyár folyamán egy nagyon fontos és meghatározó szerepet fog betölteni a magyarság életében. Mint már említettük előző adásainkban, ebben az évben Június 26. – 30. között valamint Július 3. -tól 7.-vel bezárólag , tehát két hétig Washingtonba a National Mallban , a Smithsonian Folklife Festival keretében , Hungarian Heritage, Roots to Revival címmel, eseménysorozatra kerül sor , ami az idén Magyarországot kívánja bemutatni az érdeklődőknek , a kultúra, hagyomány, gasztronómia, nyelv és egyebek segítségével Ezt az előadást Fülemüle Ágnes tartotta , aki ennek a programnak az igazgatója, ahová, mint mondotta ,önkénteseket keresnek majd fölvázolt néhány fontos tudnivalót az eseménnyel kapcsolatban. Tartjuk vele a kapcsolatot és a weboldalunkon is találhatnak bővebb információkat ahogy közeledünk az esemény kezdési időpontjához.
A londoni olimpiai játékok sikermámorában elkerülte a média figyelmét egy másik világjáték magyar győzelme. A 32. Nemzetközi Logikai Játékok Találkozóján (IPP) – amely tulajdonképpen a logikai játékok olimpiája – az idei nagydíjat, először a történelemben egy magyar tervező nyerte el. Az Okostojást pedig már most a Rubik-kocka utódjaként emlegetik! Gratulálunk Zagyvai Andrásnak!
Egy vadcseresznyefából készített tojás, amely mozgó labirintust rejt magában. Érdekes? Talán így első hallásra inkább különös. Az idővel viszont szuggesztívvá váló és izgalmas játék a Smartegg, azaz az Okostojás nevet kapta. A háromdimenziós ügyességi labirintus a Washingtonban megrendezett játéktervező versenyen a legnagyobb elismerést, a Nob Yoshigahara díjat és ezzel együtt a világ figyelmét nyerte el.
„2007 novemberében született a játék ötlete, és azonnal elkezdtem dolgozni a megvalósításon” – meséli Zagyvai András, a játék magyar tervezője, majd hozzáteszi: „Az elején nem is tudtuk igazán meghatározni az identitását ennek a terméknek.” Az Okostojás ugyanis nem csak játékként, hanem érzéki, kézbe fogható, formatervezett iparművészeti tárgyként is megállja a helyét. Ezt bizonyítja a washingtoni világversenyen való sikeres szereplés is, ami lényegében egy design megmérettetés a logikai játékokon belül. Bíztató jel volt, hogy még az eredményhirdetés előtt mindkét kiküldött tojást megvették: az egyiket a zsűri elnöke vásárolta meg gyűjteményébe, míg a másik az IPP-t életre hívó Jerry Slocumnak a múzeumába került. A magyar találmánnyal sikerült a világszabadalmi védettséget is megszerezni, ezzel elismerték az Okostojás újdonságerejét, egyediségét és nem mellékesen az ipari felhasználhatóságát is.
A Smartegg gyakorlatilag egy háromdimenziós ügyességi labirintusjáték, amelyen egy – a két végén gömbbel végződő – pálcát kell végigvezetni a tojás rétegeiben vágott utakon. A fokozatos nehézség a rétegek számától függ. Az egyszerűbb tojásváltozatok a kicsik számára is sikerélményt nyújtanak, segítségükkel pedig játszva fejleszthetik a kézügyességet, a logikus gondolkodást és térlátást. A többrétegű változatok már mozgó labirintust rejtenek magukban, a további utakkal és belső fészkekkel nehezített játékok még a nagy múltú matematikusoknak is komoly kihívást jelenthet.
„A pálcák tojásból való kijuttatásához komoly térlátásra és a belső rétegek memorizálására van szükség”– állítja a feltaláló, aki a játék első prototípusait gyermekeinek engedte először kipróbálni.
A Smarteggben egyedülálló módon csak egy jó útvonal van, a megoldás során pedig minden járatot fel kell használni, méghozzá a megfelelő sorrendben. A zsákutcáknak fontos szerepe van, ugyanis ezekbe bele kell mennünk és a megfelelő módon visszajönnünk ahhoz, hogy továbbléphessünk.
„Lényegében az egész életünk erről szól”– magyarázza a világsikerű magyar feltaláló. „Dinamikus környezetben élünk, amely állandóan változik. Ezekhez a változásokhoz folyamatosan alkalmazkodnunk kell, és döntéseket hoznunk – persze mindig megpróbáljuk a legmegfelelőbb döntést hozni, de sokszor zsákutcába kerülünk. Viszont ezek a negatív tapasztalatok is előre mozdítanak, ha pozitívan éljük meg.” Elvont értelemben a Smartegg is ezt az útkeresést mintázza: a dinamikus környezet maga a tojásban rejlik, és a döntések elé állító labirintusban elkerülhetetlenek a zsákutcák.
A játék fejlesztése során magának az alkotónak is sikerült belekerülni pár zsákutcába, ahol olyan ötletek születtek, melyekből újabb játékok megalkotására kapott ihletett. Már prototípusok is készültek: Zagyvai András lelkesen dolgozik új ötletei továbbfejlesztésén, melyek legalább annyi értéket rejtenek magukban, mint a díjnyertes Okostojás, ami egyelőre még csak itthon kapható, de Japánból, Kanadából és Amerikából is felkeresték már a feltalálót. Ám ő mégis inkább magyar céget választana a termék világpiacra történő bevezetéséhez.
„Mindenképp szeretném, ha egy magyarországi cég menedzselné és finanszírozná a termék nemzetközi terjesztését, a gyártást és a forgalmazást. Úgy gondolom, hogy ma már itthon is vannak olyan szereplők a piacon, akik garantálni tudják a magas minőséget.”
A magyar dió beltartalmi értéke magasabb, érése koraibb, mint a világ vezető fajtáinak. Az éves Diókonferencián ezért is helyeztek nagy hangsúlyt a betegségek megelőzésére – amellett, hogy a pozitív tendenciákról is szó esett.
„A 2012-es évben országos szinten körülbelül 20-40%-kal esett vissza a diótermés, köszönhetően a fagynak és a szeptemberi szárazságnak. A megmaradt termés minősége viszont tökéletes volt” – értékelte röviden az évet Bujdosó Géza, az Állami Gyümölcstermesztési Kutatóintézet munkatársa az éves Diókonferencia után.
Mint kiderült, a szárazság extrém módon gyengíti a fajták ellenálló-képességét, amely stressz betegség kialakuláshoz vezet. A szélsőséges környezeti, időjárási hatásokhoz a diófák nem tudnak alkalmazkodni, így kiváltképp fontos a gyümölcsfák jó kondíciójának megőrzése. Ugyanis amint romlik a fák fiziológiai állapota, sebezhetővé válnak a kórokozók ellen. Ennek következtében pedig csökken a termőfelület, kevesebb lesz a termés és csökken a dió minősége is.
A problémák mellett a pozitív tendenciákról is beszéltek a Diókonferencia előadói, amelyből kiderült, hogy Magyarország egy rendkívül jó és stabil piaccal rendelkezik. A dióültetvények mérete évről-évre növekszik és egyre több diót telepítenek országszerte. Emellett az ország jelentős dióexportot bonyolít le Németországba, Olaszországba és Ausztriába.
Magyarország jelenleg 8 államilag minősített fajtával és évente országosan 5-6 ezer tonna szárított héjas termésmennyiséggel rendelkezik. A legnagyobb büszkeségre az adhat okot hazánknak, hogy a diótermés rendkívül jó minőségű és magas beltartalmi értékkel rendelkezik. A magbélben többszörösen telítetlen zsírsavak fordulnak elő, illetve jelentős mennyiségben tartalmaznak antioxidánsokat és fenolokat is.
Az SZNT szombati, Sepsiszentgyörgyön tartott állandó bizottsági ülését követően a szervezet elnöke, Izsák Balázs számolt be az aláírások begyűjtésének helyzetéről. Izsák elmondása szerint az online, valamint a Kézdiszéki Székely Tanács és az MPP által, nyomtatott ívekre összegyűjtött szignók meghaladták a harmincezret, ami a petíció elküldése pillanatában már 35 ezer fölé kúszott, miután a sepsiszéki és orbaiszéki aláírások is célba értek. Erről Gazda Zoltán sepsiszéki elnök tájékoztatta a Székelyhon.rot, elmondva, hogy az online aláírás lehetőségét továbbra is fenntartják, hiszen nem tudni, mikor lehet azokra szükség, illetve ezáltal az ügyet is hatékonyabban a köztudatban lehet tartani. Gazda szerint az internetes szignók további gyűjtése mellett szól az is, hogy a szombati bejelentéstől számítva ezek száma 27 500-ról közel 32 ezerre ugrott, illetve a papíron leadottak elérte a 6800-at. Utóbbiak gyűjtését leállították.
