Az előadás a Magyar Baráti Közösség Tavaszi Találkozóján, március 23-án a penszilvániai William Penn parkjában hangzott el.

Várdy Huszár Ágnes:

“Költö és hazafi: Szemelvények a pittsburghi Szécskay György verseiböl”

Szécskay György
Szécskay György

Az amerikai magyar élet, történelem, és irodalom tanulmányozása során, a következő megállapításra jutottam:  Az  amerikai magyar kutatásnak két komoly mostoha gyermeke van. Az egyik az ún. DP emigráció kiiktatása a köztudatból, s a másik a régebbi amerikai-magyar irodalom elhanyagolása és nem figyelembe vétele. Az előbbi mostoha gyermeket két példával szeretném illusztrálni.  Az amerikai-magyar irodalom elhanyagolását pedig Szécskay György pittsburghi költő bemutatásával.
A második világháború utolsó hónapjaiban nyugatra menekült, majd háromtól hat év DP tábor után főleg tengerentúli  országokba áttelepült DP emigráció, illetve ezeknek a kivándoroltaknak az élete, szervezetei, és tevékenysége szinte alig kerül feldolgozásra. A kivándorlással foglalkozó történészek éppen csak, hogy megemlítik ezt a csoportot, de bővebben nem foglalkoznak vele. És még az is megtörténik,  hogy a DP emigráció létezését tudomásul sem veszik, vagy teljesen hamis színekben tüntetik fel.
Ennek a tendenciának egyik legjellegzetesebb példája a  budapesti Rubicon című illusztrált  történelmi havilap 2008/1 száma,  mely a különböző magyar emigrációk bemutatásával  foglalkozik.  Az 1944 -1945-ben a szovjet megszállás elöl kimenekült emigránsok közül csupán az egyik, az általuk  “nyilas emigrációnak” nevezett csoportot tárgyalja meg. Ugyanakkor, meg sem említi  a 45-ösöknek a többségét, akik a DP emigráció túlnyomó részét képezik.
Egy másik példa erre a jelenségre Bognár Tibornak a clevelandi John Carroll University-re 2004-ben benyújtott Magister Tézise melynek változata egy 55-perces dokumentum film formájában  is elkészült. “The Last Hungarian on Buckeye” egy általános képet igyekszik festeni a magyar ún. Buckeye-negyed létrejöttéről működéséről és azóta történt  hanyatlásáról. Ebben a különben  érdemleges dokumentum filmben a DP-k alig vannak megemlítve; illetve ha van róluk szó, akkor  úgy mintha 56-osok lennének.  Például — sok egyéb mellett — beszél a szerző a cserkészetről és a ITT-OTT-ról [Magyar Baráti Közösségről] is, de úgy mintha azok az 56-osok által alapított intézmények lennének. Nem tudja például, hogy a Külföldi Magyar Cserkészet 1945-ben egy  Passau melletti Waldwerke nevü menekülttáborban alakult, ahol  szintén létre jött az elsö menekült-tábori gimnázium. Ugyancsak nem tudja, hogy az ITT-OTT mozgalom mindkét alapitója [Éltetö Lajos és Ludányi András] Amerikában felnött DP fiatalok  akik ezt az intézményt 1972-ben alapitották.  S ez vonatkozik sok más intézményre is, többek között az emigráns életben igen nagy szerepet  játszó MHBK-ra   [Magyar Harcosok Bajtársi Közösségére] is, ami már1947-ben Németországban megszületett.  A filmkészitö mindezt nem tudja, egyszerüen azért mert a DP-kröl alig hallott valamit; s ugy tünik mintha még maguktól a clevelandi DP-iktöl sem kapott elég információt.
A valóság az, hogy az 50-es, 60-as es 70-es és 80-as években Cleveland-ben éppen a DP társadalom müködése volt a legkiemelkedöbb és legelterjedtebb. Igy például a négy cserkészcsapat, a Papp Gábor által alapitott és máig is müködö Magyar Iskola, a Magyar Társaság, a Magyar Kongresszus, az Árpád Akadémia, mind-mind a DP emigráció tevékenységének az eredményei. Ugyanez vonatkozik az MHBK helyi csoportjának és az Atléta Klúb-nak báljaira és vacsoráira. Ezek mind a második világháború után kivándorolt magyaroknak, vagyis a DP társadalom tagjainak a kezdeményezésére jöttek létre. És itt mégegyszer ki kell hangsúlyoznom, hogy az Itt-Ott Magyar Baráti Közösségét is két DP egyetemista, Éltetö Lajos és Ludányi András alapitotta.
* * * * *
Többször folyt, és most is folyik arról a vita, hogy a külföldön élö és müködö magyar irók és költök mennyire részei az összmagyar irodalomnak, s hogy létezik-e egyáltalán amerikai-magyar irodalom. Reményi József (1891-1956) iró, irodalomtörténész, és a clevelandi Western Reserve University professzora szerint nincs külön amerikai-magyar irodalom, csak magyarul iró
irók és költök vannak. Mások, mint például az irodalmár Könnyü László, úgy vélik, hogy igenis van egy speciális amerikai-magyar irodalom mivel az itt élö költök és irók müveiben olyan témák kerülnek feldolgozásra melyekröl a hazaiak nem tudnak, és nem is tudhatnak, hiszen nem ismerik az amerikai-magyarok életet és különös világát. Mint ahogy a Tiz év versei-1945-1955 cimü verseskötet szerkesztöbizottsága megjegyzi: “Az emigrációban élö költö soha sem szünt meg magyar költö lenni, és ha hazájától távol is él, és irásait most csak a hontalanok olvassák, mégsem csupán az emigrációnak ir, hanem az egész magyarságnak. Minden szavával, teljes érzés- és gondolatvilágával odafordul, ahonnan kincseit kapta.”
A fennti megállapitás szerint abban nincs kétely, hogy a külföldön élö magyar irók és költök  szerves részei az összmagyar irodalomnak. Sajnos azonban a hazai magyar irodalmárok jelentös része nemigen veszi ezt tudomásul, és nem úgy vélekedik az amerikai-magyar irodalom müvelöiröl mintha azok részesei lennének az összmagyar irodalomnak. Mint azt 1976-ban az Amerikában élö ujságiró és szerkesztö, Bán Oszkár egyik cikkében megjegyezte: “Nagy kár, hogy a magyar irodalomkutatás figyelmét elkerülte az ameriakai -magyar irodalom.  Sok minden veszendöbe ment így. Törekedni kellene rá, hogy ne legyen ez az értékes termés a magyar jövö
pótolhatatatlan vesztesége.”
** * *

Várdy Huszár Ágnes előadás közben
Várdy Huszár Ágnes előadás közben

Igy jutottunk az amerikai-magyar kutatás másik mostoha gyermekéhez, az amerikai-magyar irodalom feltárásához. Az amerikai-magyar irodalom müvelöi, föképpen a huszadik század elsö felében müködö irók és költök kevés figyelmet kaptak. Nem beszélve arról, hogy édes keveset tud róluk a mai irodalomkedvelö. Ez azért is nagy veszteség, mert a saját korukban ezek az irók és költök igen fontos szerepet töltöttek be az emigránsok életében. Sajnos kevesen ismerik Kemény György, Pólya László, Rudnyánszky Gyula, Szabó László, és Szécskay György nevét és müveit, hogy csak egy néhányat emlitsek. Szerintem mindennemü ismertetés, vagy megemlékezés ezekröl az emigráns költökröl, hézagpótló teljesitmény. A fennt emlitettek közül, most Szécskay György irodalmi munkásságának, de föképpen egyes költeményének bemutatására vállalkoztam.
Miért választottam Szécskay Györgyöt?  Az igazság az, hogy nem a költöi tehetsége vagy a kiváló lirai versei miatt teszem ezt, hiszen senki sem állitotta, hogy ö volt korának legtehetségesebb amerikai-magyar költöje. Azonban ö volt korának  egyik legismertebb és legnépszerübb lírikusa. Mint irja az egyik verses kötete elöszavában: “Ezer és ezer könyvem forog közkézen — különösen Amerikában; sokan olvassák irásaimat, szavalták verseimet, dalolták nótaimat, tehát nincs okom szégyenkeznem. “[Szécskay György Harmadik Könyve:  Baltimorei Rapszódia. Pittsburgh, Pennsylvania, 1938].  Ezt a megállapitást megerösiti a pécsi irodalomtörténész,  Csorba Zoltán,  amikor a következöket irja: “Szécskay 1909-ben megjelent Idegen Világban cimü kötete a legelterjedtebb, a legtöbb példanyszámban megjelent amerikai-magyar verseskötet.” (Csorba Zoltán: “Adalékok az amerikai-magyar irodalom történetéhez,” Pécs, Dunántúl Könyvkiadó és Nyomda, 1930) p.23.) Megemlitendö még, hogy a Rákóczi-szabadságharc kétszázéves évfordulója emlékünepén (1911) Amerikaszerte Szécskay verseit szavalták, mint például a “Haj Rákóczi, Bercsényi” és “Bezerédi” cimüeket.
Nem utolsó oka annak, hogy Szécskay György költeményei  ismertetését választottam, az a tény, hogy a jelenlegi Mini Itt-Ott konferencia szinhelye Pittsburgh közelében van. Szécskay életének nagyrészét Pittsburgh-ben töltötte, egészen az 1958-ban bekövetkezett haláláig.  S mi több, a 312 Johnston Avenue-i háza mág most is ott van Pittsburgh-ben, a Hazelwood-i régi magyar negyedben. Irásaiban többször emlitette, hogy milyen büszke és boldog volt, amikor ezt a házat megvásárolta és késöbb ki is fizette. Végsö nyughelyét is az egyik Pittsburgh-i temetöben találjuk.
Szécskay Gyögy 1880 március 20-án, Torontál vármegye Valkány nevü falujában született. Irói tehetsége korán jelentkezett mert már 17 éves korában két ifjúsági irodalmi dijat nyert, prózával és verssel. Ezek a sikerek vezették az irói pályához. Amikor 1904-ben elhagyta szülöhazáját  és 24 éves korában  kivándorolt Amerikába, itt is folytatta irói pályáját. Elöször New Jersey-ben volt több magyar lapnak a munkatársa. Majd a clevelandi Szabadságnak irt, és 1912-ben ö lett a New York-i Amerikai Magyar Népszava cimü napilapnak pittsburghi tudósitója. Ekkor vette feleségül a clevelandi Dobos Améliat. Több gyermekük született, és az egyik Szécskay fiúval néhány évvel ezelött nekünk is sikerült megismerkedni. Fia megerösittette azt a tényt, hogy édesapja nemcsak mint ujságiró, szerkesztö, költö és iró dolgozott, hanem minden magyar vállalkozásban is részt vett. Mindvégig figyelemmel kisérte a magyar emigránsok életét:  gondjaikat, örömüket, és bánatukat  irásaiban oly élethüen meg is örökitette.
Magyar könyveket sohasem volt könnyü kiadni Amerikában. Igy például Pólya László clevelandi költö szegény vándorként látogatta végig Amerika magyarlakta városait  és településeit, hogy könyveit eladja és az anyagiakat összeszedje következö kötete kiadásához.  Szécskay könyvei is csak elözetes elöfizetök jóvoltából kerültek kiadásra. Az egyes elöfizetök névsorát, és a támogató magyar szervezetek listáját is lehozza harmadik könyvének utolsó lapjain, remélve, hogy igy majd a következö kötetére is kap tölük támogatást. Utolsó könyvének a
kiadására támogatói egy Szécskay György Jubileumi Bizottságot alapitottak, hogy biztositsák egy Szécskay Emlékkönyv kiadását.  Rövid idön belül sikerült összehozni a szükséges összeget, és még 1947-ben megjelent az Öszi tarlózás ötven éves mezön cimü kötet.
E kötet megjelenésére meglepöen széleskörü támogatásra tett szert. Tiz egyházközségtöl, 27 amerikai -magyar intézménytöl és 31 magánszemélytöl kapott anyagi hozzájárulást. Érdemes megemlíteni, hogy a hozzájárulások átlag összege $5.00 volt, és nem csupán Pittsburghböl érkeztek   hanem New Yorkból, Chicagóból, Clevelandböl, Cincinnatiból, és más amerikai magyar városból. Hat  angolnyelvü pittsburghi lap is foglalkzott az üggyel. Mindez arra mutat, hogy Szécskay György nagyrabecsült személyiség, költö és iró volt. Tehát sokkal szerencsésebb volt mint sok más idegenbe került magyar iró. O még életében megkapta a kellö elismerést.
Verseken kivül Szécskay György prózát és dalokat is irt. Lehetetlen minden egyes irasával külön foglalkozni, igy csak verseire szeretnék koncentrálni. Nem kivánok kritikai analizist adni, és nem akarom költészetét rangsorolni az összmagyar irodalom berkeiben. Célom csupán az, hogy izelitöt adjak költészetéböl, és ismertessek néhány versét. Ugy gondoltam, hogy ahelyett, hogy  csupán rövid részleteket idézzek egy-egy költeményéböl, inkább egy pár verset olvasok fel teljes egészében. Igy jobban érzékelhetö Szécskay lelkivilága és költészetének lényege.
Szécskay versei túlnyomóan hazafias költemények.  Nagy hazafi volt, szinte rajongásig imádta szülöhazáját. Csorba Zoltán 1930-ban a következöket irta róla: “A magyar faj igazának oly sokszor és oly eröteljesen senki sem adott odaát (vagyis Amerikában) hangot, mint Szécskay.” Csorba Szécskayt “nemes és nagyerejü hazafiság hirdetöjenek” nevezte.
Bármilyen témához nyúlt, a végén mindig az elhagyott haza iránti honvágy és hazaszeretet berkeiben kötött ki.  És történt ez annak ellenére, hogy saját elhatározásábol választotta a vándorbotot.  Élete végéig Amerikában élt, de mindig idegennek érezte magátt az Újvilágban. Gondolataiban állandóan haza látogatott, és az elhagyott magyar tájakat mindig idealizálva festette le.  Értékelte az amerikai természet szépségeit, de a hazai tájakat mindig sokkal szebbnek találta. Ezzel kapcsolatban igy  ír “Levél” cimü versében: (Vándordalok, p. 61)
Edes kis angyalom
Ugy nézd a levelem,
Hogy ez ott iródik, hol minden — idegen:
Idegen népek közt, idegen országban
Hajh, de messze, távol onnan, hol Hazám van!

Vannak itt is hegyek, vannak itt is folyók,
Hazai hegyekhez, folyókhoz hasonlók;
Itt is száll a felhö, itt is leng a szellö..
A dombok lejtöje virágos zöldelö…
Hejh! de hol a Mátra, Tokaj, Tisza, Sajó?!
Idegen vizeket szánt itt a sok hajó…
Letarolt, bús hegyek komoran merednek
S a folyók habjai másképpen csevegnek;
Virág nem ismerös, erdöknek a fája
Nem hiv, hogy feküdj le, pihenj le alája…

Agyba ha esténkint puhába is fekszem.
De soha nem zárul le fáradt két szemem!
Eberen álmodva merengek gondokban:
— Az én kis angyalom otthon ugyan hogy’ van?
Muskátli nyílik-e még a szép kis kertben
S gondol-e még rám  az én drága szentem?…
Oh, mintha érezném rezedák illatát
S hallani vélem a tücsök víg nótáját:
Oh, mintha arcodat, termetedet látnám…!
S zokogni kezdek és könnyes lesz a párnám…

Edes kis angyalom!
Irhatnék -e többet:
Távol kis falumtól hullatok sok könnyet…
Eszem a kenyerét idegen országnak
S ott sírok, búsulok, ahol még nem látnak!
Carnegie gyárnak ezer a kéménye,
Az eget nyaldossa sok izzó lángkéve
S acél lángpatakja égeti ki vérem
Azóta, mióta remélve kiértem…

Ismerös, ha kérdez, mondd, hogy nemsokára
Ujra lát elhagyott Hazám szent határa…
Jön már a nagy hajó tengernek a hátán
S visszavisz, hazavisz tehozzád hü mátkám…

Lelkem lesz a lelke, az viszi, ragadja…
A kormány: dobogó szívem lesz majd rajta,
Iranytü: szerelmem s lángoló honvágyam…
Edes emlékeim ringatják majd lágyan…
Olyan lesz az egész, mint egy boldog álom
S ébredve — magamat már otthon találom!

Az “Idegenben” cimü versében hasonló gondolatokkal foglalkozik.  Söt még kérdöre is vonja elhatározását, hogy elhagyta hazáját.( Vándordalok, 65-66)
Idegenül járok idegen világban
Magamban, egyedül….társam csak a bánat
Istenem! miért is hagytam el szegény:
Családom, gyermekim s távoli Hazámat?!

Arcomon a könnyek gyakorta omlanak,
Szivemet gyötri és emészti fájdalom…
Oh mily magam vagyok! Oh mily elhagyatva,
Mint száraz kóró az elhagyott ugaron.

Nem tudom, hogy fejem hol hajtom le holnap:
Födélre ha lelek, elkerül az álom,
S a hosszú éjjen át álmatlan gyötrödöm:
Vajjon mint van otthon elárvult családom?

Jutott-e ma nékik minden ami kellett?
Helyettem a nyomor nem szállt-e hozzájuk?

Versét azzal folytatja, hogy megkérdezze, hogy vajjon gondol e még rá családja, felesége és gyermekei. Vajjon megbánta e hitvese, hogy egy földönfutó, bujdosó magyarral kötötte össze életét.  Kérdésére ö maga felel:
Nem! Az mégsem lehet! El kétség, gyötrelem!
Bárha az idegen bús utját is járom:
Otthonom derüje, megszokott melege
Ovezi utánam epedö családom.
.. Ha leszáll az este, gyermekim s hitvesem
Buzgó, hö imába  foglalják nevemet
S minden nap remélik, hogy az Ur mihamar
Közéjük, hozzájuk ismét hazavezet…

S idegenül járok bár a nagyvilágban,
Magamban, de mégis sohsem egyedül:
Gyermekim s hitvesem aggódó, hü lelke
Mindenütt csak velem, a nyomomba repül…!

Annak ellenére, hogy az amerikai magyar világban sikeres és elismert költö, iró, és ujságiró, Szécskay nem találta helyét fogadott hazájában.. Ugy vélte, hogy ennek egyik oka, az hogy a már regen ittélök nem szivesen fogadják be az új bevándorlókat. Igy aztán az emigráns valódi hazája mindvégig az elhagyott haza marad. Két világban kénytelen élni, de a haza iránti vágyódás mindig erösebb,  s gonolatban mindig otthon jár.  “Temetés idegenben” cimü versében megállapitja, hogy idegenben egy magyar ember temetésén még a harangok is másképpen konganak mint otthon a régi hazában. Ahogy írja:
Szivembe markolnak az idegen hangok!
De  máskép is szólnak otthon a harangok…
Odahaza mintha vigaszt csilingelne
A — temetöben is a kis harang nyelve:

Mintha csilingelné: — “kedveseid várnak…
Nem mégy el, lakója maradsz a határnak,
Porod kedveseid porával vegyül majd.
Sírodon a virág s illatos fü kihajt,
Akácok lombja közt lebben el a lelked…
Akácok tövében édes lesz pihenned….”
Ezt a gondolatot tovább illusztrálja amikor a csillagos amerikai zászlo és a magyar zászló elképzelt beszélgetését rögziti. Az amerikai zászló teljesen magának követeli az elhunytad, mondván: (Vándordalok, 21-22)
Bölcsöje bár ottan ringott a hazádban,
Engemet szolgált nagy, küzködö munkában
Verejtéke is — ím itt omlott e földre
Melyben most eltünik, elpihen örökre…
Hasztalan bánatod…nyitva már a sírja
S porával is ezt a földet gazdagitja…”
A magyar zászló igy válaszol az amerkai zászlónak:
,,,“igazad van, lehet…
Tied volt munkája, omló verejtéke…
De enyém volt álma, ezer szép emléke!
Bölcsöje hazám volt…s tied most a sírja,
Amde az a lelkét elzárni nem birja!”

“Tengerek fölött már –nézd ott száll a lelke
S — hazája felé száll, messze napkeletre…
Lelke elhagyta az  — idegen világot,
A honnan amig élt, mindig hazavágyott.
S mint szellö száll vissza szép szülöföldjére,
Bár idegen hantja borul tetemére…”
Szécskay mint sok más emigráns, messze a hazától élte mindennapi életét, azonban az elhagyott haza sorsat mindig a szivén viselte. Több versében fejezte ki aggodalmát az otthon maradtak miatt, és a Trianoni tragédia különösen mélyen érintette. Keserüségét számos költeményében kifejtette mint például a “Zászloavatás idegenben”, az “Otthoni magyarok-”ban es “ Megyünk nem sokára”, hogy csak egy néhanyat emlitsek. Az egyik legmegkapobb ebben a témakörben  “Gyászország most Magyarország” cimü  verse: (Rickert 39)
Gyászország most Magyarország.
Sír a magyar nemzet…
Mohács óta annyit mint most,
Még sohasem vesztett,
Sohasem folyt könnyeinek
Olyan mély patakja,
Mint most, mikor fiaiknak
Százezrit siratja..

Nem volt soha olyan gyászos,
Szegény Magyaroszág.
Mint most, mikor rablóhadak
Földjét osztogatják.
Darabokra tépik a szép,
Kincses Magyar Földet
S az elvérzett magyar nemzet,
Még — kardot sem köthet!

Ne sirj szegény magyar nemzet,
Nem lesz hosszú gyászod…
Nemsokára ismét eljön
Uj föltámadásod,
Idegenböl a magyarok
Mennek nemsokára,
A régi lesz újra hazánk
Drága, szent határa!

A szivünknek, a lelkünknek,
Szent, nagy fogadalma
Hogy sasokként csapunk majd le
A rabló hadakra
S visszavivjuk Magyaroszág
Osi szent határit,
Vagy pedig a vérviharban
Pusztulunk egy szálig!

A fennti sorokbol világos, hogy  Szécskay öszinten törödött az elhagyott haza óriasi veszteségével.. De volt amikor derüsen látta a magyar jövöt, s megvetette a kételkedöket. “Zászló avatás idegenben” cimü versében így ir: (Rickert, 40)
“Föl a zászlót, hadd lobogjon,
Emeljétek magyarok:
Szent színein könyünk s lelkünk
Ahitata ott ragyog,
Idegenben becsületünk
S a vezérünk ez legyen
S szent Hazánkat lássa benne
Testvér és az idegen!
Aa elhangzott  néhány költeményböl nyilvánvaló, hogy Szécskay Görgy lélekben soha sem szünt meg magyarnak lenni. Saját börén tapasztalta, hogy milyen nehéz  kulturális kettösségben élni, s ennek mindig hangot adott verseiben. Olvasóit irásaival mindvégig inspirálta és buzditotta a magyar örökség továbbadására, és az  idegen környezetben valo megmaradásra.
Az amerikai magyar élet egyik legnépszerübb krónikásaként Szécskay fontos szerepet töltött be abban, hogy a távolba szakadt magyar kétkezü munkás, acélmunkás és bányász, ma már szinte elképzelhetetlen nehéz  életén, könnyitsen.  Nagy szeretettel és megértessel ábrázolta az emigránsok lelki és fizikai világát. Megérdemli, hogy méltassuk költészetét. Ugy érzem, hogy Szécskay és  költö társainak  páratlan ragaszkodása az elhagyott hazához és a magyar kulturához számunkra is példamutató.

Bibliográfia
Bán Oszkár, “Az amerikai magyar költészetröl.” Irodalomtörténet. 1976.Vol. III. pp 697-711.
Csorba Zoltán. Adalékok az amerikai magyar irodalom történetéhez. Pécs: Dunántúl Könyvkiadó és  Nyomda, 1930.
Gellén József. “Immigrant Experience in Hungarian-American Poetry before 1945.” Acta  Litteraria Academiae Scientiarum Hungaricae Tomus 20   (1-2) pp.81-97.
Könnyü László.  Az amerkia magyar irodalim története. St. Louis, Missouri: Amerikai magyar Irók  Munkaközössége. 1961.
Rickert Ernö. Ameikai magyar költök.  Budapest: A magyar jövö könyvtára, 1920.
Szántó Miklós. “Versek Magyar-Amerikából” Magyar Hirek. Budapest, 1980 ápr. 5.
Szécskay György.  Idegen Világban; Versek és Dalok.  A Holt Ország és egyéb elbeszélések, 1910.
Szécskay György. Vándordalok. New York: 1920.
Szécskay  György. Szécskay György harmadik könyve – Baltimorei Rapszódia és más  Amerikai Magyar Versek. Pittsburgh: A Pittsburghi Magyar Társaskör Védnöksége, 1938.
Szécskay György. Oszi tarlózás Otven éves mezön. Szécskay György Negyedik Könyve.  Pittsburgh: Szécskay György Jubileumi Bizottsága, 1947.

 

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.