2025 kezdetén Deák Zsolt lelkipásztor áldást kért a Bocskai Rádióra, annak hallgatóira, valamint megáldotta a clevelandi magyarok kenyerét. Az adás során imádkozott a közösség összetartásáért és a magyar nép jövőjéért. A megáldott kenyér a közösségi szolidaritást és a nemzeti identitás megőrzését szimbolizálta. A különleges adásról és a kenyér útjáról számolunk be a cikkben.

A Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem kezdeményezés 2008 óta létezik, és célja, hogy összegyűjtse a Kárpát-medencében élő magyar gazdák által felajánlott búzát, melyet rászoruló közösségek támogatására, valamint a közösségi összefogás és a nemzeti identitás erősítésére fordítanak. 2024 augusztusában a Magyarok kenyere-ünnep Somogyváron került megrendezésre, ahol a közösségi összefogás és a mezőgazdaság jövője álltak a középpontban. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Nagy István agrárminiszter is arra figyelmeztettek, hogy a magyar mezőgazdaság megerősítése alapvető a nemzet jövője szempontjából, különösen a globális kihívásokkal szemben. A program célja a szimbolikus mondanivalón túl, hogy összefogja a Kárpát-medencében élő magyar gazdákat és közösségeket, akik a felajánlott búzával nemcsak a mezőgazdaság fontosságát, hanem a közösségi szolidaritás erejét is hangsúlyozzák.

A rendezvényen a diaszpóra szerepe is kiemelt figyelmet kapott. Antal Tímea, a Dél-Kaliforniai Magyar Örökség Alapítvány elnöke rámutatott, hogy a külföldön élő magyarok számára az ilyen események lehetőséget adnak arra, hogy megőrizzék nemzeti identitásukat és ápolják kultúrájukat. A diaszpóra küldetése, hogy megőrizze hagyományaikat, erősítse közösségeiket, és elősegítse a gyökereik iránti érdeklődést. A magyar közösség egysége, valamint kultúrájuk és nyelvük védelme mindenhol fontos szerepet játszik a külföldön élő magyarok életében.

Antal Tímea, hazatérve az Egyesült Államokba a Bocskai Rádió számára is ajándékozott a Kárpát-medencéből hozott búzalisztből. Molnár Zsolt, a Clevelandi Bethánia Magyar Baptista Gyülekezetet és annak vezetőjét, Deák Zsolt lelkipásztort kereste meg, hogy a kapott lisztből süssék meg a clevelandi magyarok kenyerét. A baptista közösség tagja, Fülöp Johanna szívesen tett eleget a megtisztelő felkérésnek, és így az „Isten, áldd meg a magyart!” felirattal ellátott kenyér a Bocskai Rádió január 5-i adásában már ott illatozhatott a John Carroll Egyetem stúdiójában. Több éves hagyomány a rádiónál, hogy az új esztendő első adásában az egyik clevelandi magyar ajkú egyházközség lelkipásztora igei buzdítást mond és áldást kér az előttünk álló tizenkét hónapra. Ebben az évben Deák Zsolt imádkozott: „Tőled kérjük, Urunk, hogy áldd meg a magyart. Könyörülj meg rajtunk, bocsáss meg nekünk. Töröld el a mi vétkeinket és kezdj mindig újat bennünk és általunk. Köszönjük, hogy tervedbe foglaltad a magyar népet, köszönjük, hogy megőrizted az idők folyamán, és hálásak vagyunk mindazokért, akik a világnak ezen részén is ragaszkodnak ahhoz, hogy magyar gyökerekkel rendelkeznek. Nem szakadnak el népüktől és megbecsülik azt az ajándékot, amit tőled kaptak (…) Add meg nap mint a nap a mi szükséges kenyerünket, viselj gondot rólunk, áldd meg az egész népünket vilászerte!”

1 of 5

Az adás után Molnár Zsolt a clevelandi magyarok kenyerét Csajka Tamásnak és családjának adományozta. Tamás a Bocskai Rádió szerkesztő-riporter munkatársa, a helyi cserkészet oszlopos tagja. Feleségével és négy gyermekével együtt a magyar közösség mozgatórugói, akikről érdemes példát venni.

Dorgay Zsófia

Reklám

Először megjelent a Reformátusok Lapja 2025. január 12.-i számában.

Az erdélyi Bodor család 1983-ban, kalandos úton érkezett meg Amerikába, a kommunista Romániában megélt, kihívásokkal teli lelkészéletből. Bodor László 10 éven át, egy viharos időszakban szolgált lelkészként a Miami Egyesült Egyházban, miközben ellátta a sarasotai missziós központot is. Kisebbik fia, Péter Pál szintén lelkész, világi (mérnöki) munkája mellett 30 éve átvette apja missziós szolgálatát, és átmeneti időre a miami gyülekezet vezetését is elvállalta. Édesanyja, a 85 éves Albinka minden tekintetben jó társa volt férjének. A Bodor család történelem tépázta viharos életéről, és az új világbeli, szintén nem feszültségmentes szolgálatáról beszélgettünk. 

Reklám

Először megjelent a Kisebbségi Szemle · 2024|4 számában

Antal-Ferencz Ildikó: Magyarnak lenni Amerikában I. Bocskai Rádió: Cleveland, 2023. 345 oldal

Raskó Gabi: Hoztok nekünk túrórudit? Külföldön élő magyar gyerekek igaz történetei. Zazie Books: Budapest, 2023. 161 oldal

Rendhagyóan most nem egy, hanem két kötetet fogok recenzeálni. A két alkotás ugyan több szempontból eltér egymástól, mégis amikor az egyikről elkezdek értekezni, már az első gondolatnál eszembe jut a másik. Nemcsak a szövegek olvasása, hanem a szerzőkkel folytatott podcastbeszélgetések is idővel egy élménnyé forrtak össze bennem.(1)

Mindkét szerző nagyon vitális. Többgyermekes családanyák, akik egymástól függetlenül ugyan abban az évben, 2022-ben kerültek külföldre. Antal-Ferencz Ildikó Amerikába, New Jersey államba, Raskó Gabriella Bali szigetére költözött családostul. Ezeken a távoli helyeken a sok új, izgalmas és szokatlan dolog mellett őket elsősorban a magyar jelenlét, pontosabban az emigráció és a diaszpóralét megtapasztalása hozta lázba. Nem pusztán a saját élményeiket akarták megérteni és továbbadni, a könyvek elsősorban nem róluk szólnak. Mások történeteit kezdték el gyűjteni. Végtelen kíváncsisággal kérdezték a világ különböző pontjain élő magyarokat arról, hogy milyen kihívásokkal jár az elvándorlás és a beilleszkedés a Kárpát-medencétől távoli helyeken. Egyikük sem szakmabeli, végzettségüket tekintve Antal-Ferencz Ildikó közgazdász, Raskó Gabriella pedig jogász, mégis képzett szociográfusokat és antropológusokat zavarba ejtő mennyiségben és minőségben készítettek és dolgoztak fel életútinterjúkat alig több mint egy év alatt. Az itt ismertetett kötetek ennek a kimeríthetetlen gyűjtőmunkának a gyümölcsei. Valós életutakon és családtörténeteken keresztül mutatják be, hogy milyen magyarnak maradni külföldön.

Antal-Ferencz Ildikó Amerikába költözése után szinte azonnal felvette a kapcsolatot a helyi magyar közösségekkel. A kötethez írt szerzői előszavából idézve: „Családunk 2022 nyarán, férjem munkája miatt költözött az Egyesült Államokba, New Jersey államba. Három gyermekünket azonnal beírattuk a garfieldi magyar cserkészetbe, a montclairi hétvégi magyar iskolába, és bekapcsolódtunk a passaici Szent István római katolikus magyar templom életébe. Hamarosan megismerkedtünk New Brunswick viszonylag népes és aktív magyar közösségével, időnként ellátogattunk New York-i magyar eseményekre is. Így szembesültem azzal, hogyan zajlik ma Amerikában a magyar bevándorlók szellemi örökségének őrzése és ápolása a mindennapokban.” (Antal-Ferencz Ildikó: Magyarnak lenni Amerikában I., a továbbiakban AFI, 5. o.) A közösségbe beilleszkedés mellett Antal-Ferencz Ildikó elkezdett interjúkat készíteni a diaszpóra szervezeti életének aktív alakítóival. Mindezt ráadásul nem csak helyi szinten végezte. A kötetben megszólaló, illetve az interjúk alapján a szerző által hitelesen bemutatott amerikai magyar egyházi, kulturális és civil szervezetek vezetői, papok, lelkészek, cserkészek, tanárok, művészek, néptáncosok és -zenészek New Jersey mellett New York, Pennsylvania, Connecticut és Ohio államokban élnek és építik a helyi magyar közösségeket. „A bemutatott amerikai magyarok kitartása és példaértékű közösségi szerepvállalása – amellyel gyakorlatilag az amerikai magyarság fennmaradásának zálogai – többszörös példakép, ihlet és megerősítés lehet mindannyiunk számra.” (AFI, 5. o.)

A clevelandi Bocskai Rádió gondozásában megjelent kötet 37 személyes hangvételű beszélgetésen, illetve élettörténeten keresztül nyújt átfogó képet az Egyesült Államokban élő magyarok múltjáról és jelenéről. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár előszavában így vélekedett róla: „Ez a könyv olyan személyes történetek gyűjteménye, melyek bevezetik az olvasót a diaszpóra magyarságának megmaradásért folyó mindennapi küzdelmeibe.” (AFI, 7. o.)

Az előszavakat négy rövid könyvajánló követi, melyeket diaszpóraszervezeti vezetők írtak, majd jönnek a történetek, amiket eseménydús fényképek gazdagítanak. Mindegyik történet más, egyéni életutakról szól, amelyek mégis egységet képeznek: a magyar identitás megtartásának kollektív, közösségformáló vetületei olvashatók ki belőlük.

A megszólítottak között van olyan is, aki a tudományos életben ért el kimagasló eredményeket. Kerekes Judit matematikus, a City University of New York professzora és tanszékvezetője, az Amerikai Magyar Nyári Egyetem alapítója, arra a kérdésre, hogy számára mit jelent a családi örökség, Goethét idézve így válaszolt: „Gyökereket és szárnyakat: mindenkinek kell valami, amiből táplálkozhat – és ez akkor is igaz, ha személyesen nem ismertem felmenőimet vagy azok konkrét örökségét.” (AFI, 107. o.)

A kötetben megjelenik a diaszpórában gyakran tapasztalható kettős identitás jelensége is. Marshall Tamás iskolaigazgató, hitoktató, cserkészvezető, aki magyar szülők gyermeke- ként már kint született Amerikában, azt vallja, hogy ő „100%-ban magyar és 100%-ban amerikai”. (AFI, 218. o.) A vele folytatott beszélgetés során aztán kifejti, hogy ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésre gondolnánk: a magyar identitás fenntartása, átadása komoly kihívásokat jelent. „A magyarság ápolása kemény küzdelem a családon belül is, de ebben nem a gyerekekkel szemben kell harcolni, hanem velük, értük. És ehhez áldozatokat kell hozni. Tőlünk is 45 percre van a magyar közösség. A hosszú hétköznapok után pedig naponta még azzal is foglalkozni kell, hogy a gyerekek magyarul is olvassanak.” (AFI, 223. o.)

Antal-Ferencz Ildikó interjúsorozata ezzel a kötettel nem ért véget. A könyv címében megjelenő római egyes jelzi, hogy szerzője már annak megjelenésekor tervezte a folytatást. Egy évvel később meg is jelent a második kötet 38 új élettörténettel, amelyet az ohiói Lake Hope State Parkban évente megrendezésre kerülő Itt-Ott Találkozón mutattak be 2024. augusztus 9-én.

A másik kötet szerzője, Raskó Gabriella kisgyermekként, az 1980-as években több évet élt Latin-Amerikában, Mexikóban és Brazíliában a szüleivel és a testvérével együtt. Miután hazatért, kijárta az iskolákat és elvégezte a jogi egyetemet, az UNICEF Magyarország önkénteseként tartott foglalkozásokat 10–18 éves fiataloknak, különös tekintettel a jogtudatosságra. Indonéziába, Bali szigetére 2022-ben költözött el férjével és két kisfiával együtt. A kötetben ők is szerepelnek.

Ez a könyv, amelyet Grela Alexandra meseszép illusztrációi színesítenek, az emigráció és a külföldi lét tapasztalatait mutatja be hét Európában és hét Európán kívül élő magyar család igaz történetén keresztül a gyerekek szemszögéből. Ők a könyv főszereplői: a mesélők. Kepes András a kötethez írt ajánlásában okkal nevezte hiánypótlónak ezt a művet, hiszen ebből a perspektívából ilyen átfogó képet ritkán kapunk az elmúlt évtizedekben felerősödő magyar kivándorlás kérdéseiről.

Raskó Gabriella saját gyermekkori emlékeit, külföldi tapasztalatait is becsempészte a történetek közé. „Sokszor megtörtént már velem, hogy bekerültem egy társaságba, és valakiről, akivel igazán jót beszélgettem, később kiderült, hogy ő is élt külföldön. Azt tapasztalom, hogy ezek az emberek általában nyitottak és érdeklődőek, kíváncsiak egymásra akkor is, ha nagyon különböznek egymástól. Nem okoz számukra nehézséget, ha nem az anyanyelvükön kell megszólalniuk, és nem lepődnek meg azon, ha valaki másképp néz ki, más a vallása vagy más szokásai vannak. Amikor külföldön él az ember, megtapasztalhatja, hogy mennyire másképp tudnak gondolkozni az életükről és a világ dolgairól az egyes országok lakói. […] Mégis, bármennyit köszönhetek a külföldi tapasztalataimnak, és bármennyi időt töltök Magyarországon kívül, soha sehol nem érzem magam annyira otthon, mint Budapesten. […] Nincs még egy hely a Földön, ahol annyira mély rétegekben érteném a nyelvet, annak minden árnyalatát és finomságát, ezáltal pedig a történeteket, a verseket, a vicceket, az emberek gondolatait és érzéseit, a múltjukat, mint Magyarországon. […] Bármennyire érdekel, mi történik a világon, és bármekkora felelősséget is érzek iránta, a legeslegjobban mégis ennek az országnak a sorsa fontos számomra, és ez iránt érzem a legnagyobb felelősséget is. Hiszek abban, hogy azok a gyerekek, akik elmennek innen, éljenek bárhol a nagyvilágban, sokat tehetnek ezért az országért. Ha nem felejtkeznek el róla. Azt remélem, hogy ezzel a könyvvel talán én is tettem érte valamit.” (Raskó Gabi: Hoztok nekünk túrórudit?, 128–130. o.)

A 14 családtörténet a magyar emigráció elsődleges célországai, az Egyesült Államok, Ausztria, Németország, az Egyesült Királyság és más, mára kiterjedt magyar diaszpóraközösséggel bíró országok mellett olyan egzotikus helyekre is elvarázsol bennünket, mint Szaúd-Arábia és Japán. A történetek után a könyvben szereplő családok fotói hozzák még közelebb az olvasót a főszereplőkhöz. A kötet végül Szabó Vivien Svédországban élő pszichológus gyerekek és felnőttek számára írt, emigrációval és beilleszkedéssel kapcsolatos tippjeivel zárul.

Mindkét kötet egyedülálló és hiánypótló. A bennük megjelenő sorstörténetek korképpé állnak össze. Antal-Ferencz Ildikó könyve az Amerikában élő magyar diaszpóraközösségek történetének mozaikdarabjait tartalmazza, Raskó Gabriella kötete pedig az elvándorlás gyermekekre gyakorolt hatásait örökíti meg.

Gazsó Dániel

Először megjelent a Kisebbségi Szemle · 2024|4 számában

(1) A szerzőkkel folytatott beszélgetéseim a Nemzetpolitikai Kutatóintézet Határátlépések című podcastsorozatában jelentek meg, és a Spotify felületén hallgathatók vissza. Emigráció gyerekszemmel – beszélgetés Raskó Gabriellával, 2024. február 5.; Magyarnak lenni Amerikában – beszélgetés Antal-Ferencz Ildikóval, 2024. június 13. Letöltés helye: spotify.com; letöltés ideje: 2024. 11. 07.

Reklám