Száz évvel ezelőtt született a romániai kommunista diktatúra legsötétebb, szinte alvilági figurája. A centenárium évében e tényecske nem oly felkapott és emlegetett, mint más ünnepélyes esemény, pedig tagadhatatlan: Nicolae Ceauşescu elvtárs is hozzátette a magáét az ország mai arculatához. Sajnos, jobban, maradandóbban, mint sokan gondolnák.

A suszterinasból lett Kondukátor 1918. január 26-án látta meg a napvilágot az Olt megyei Scorniceşti-en, évtizedekkel később e jelentéktelen település „tölgyfájaként” is emlegették. Dalban, versben, köszöntőben egyaránt, s a falusi legénykéből szobrászok, pártaktivisták és szekusok hős államférfit faragtak, noha az utókor csak közönséges diktátorként tartja számon.

N. C. elvtárs születésnapját az elnyomó gépezet kötelező ünnepként gyúrta le a nélkülöző, didergő, rettegő lakosság torkán, miközben állami ünnepségeken ódákat zengtek, fáradhatatlanul hálálkodtak, nem is kevesen. Pedig a romániai hetvenes, nyolcvanas évek a kor egyik legsötétebb, legbarbárabb, legembertelenebb kelet-európai diktatúrája, nem csupán megingathatatlannak tűnő karhatalommal, elnyomó gépezettel, hanem tobzódó magyarellenességgel, halálra ítélt kisebbségi településekkel.

Száz éve született hát tehetséges suszterinasunk, kinek politikai karrierje a börtönben kezdődött, állítólag a munkásmozgalom okán, még 1936-ban. A kommunista hierarchiában lendületesen ível felfelé pályája: 1965-ben megszerzi a párt vezetését, 1967-től az államtanács elnöke, 1969-től a hadsereg főparancsnoka, hatalmát pedig 1974-ben betonozza be az államfői tisztséggel. Ötévente újraválasztják egészen 1989 decemberéig, amikor hűtlen elvtársai becses nejével együtt falhoz állítják és kivégzik.

Nikoláj most a pokol tornácán üldögél, vigyorogva, elégedetten. Százesztendős az örökkévalóság birodalmában. Kezében bőrszivar, olcsó, de ütős hazai vodka, az alexandriai hízelgőitől ajándékba kapott, vélhetően lopott, lakkozott asztalkáján pedig pornólap, odébb kéjelgő örömhölgyek. Elena asszony, a maga bárdolatlanságával már a múlté. Nikoláj öntelten nézelődik a fülledt melegben, jóval elégedettebb magával, mint talpnyaló elvtársaival.

Akarnok buzgómócsingok, véli egykori hódolóiról, ahányan voltak, csak a koncért, a ropogósabb falatokért sorakoztak. Haszonlesők! Hiszen ő jelölte ki az utat, másnak csak menetelni kellett rajta! Ám ő, a Kárpátok elfeledett géniusza  sosem gondolta volna, hogy alapozása ennyire eredményes, időtálló lesz. Ma már büszkén látja, tervét túlteljesítette, jobban, mint az aranykorban gondolta volna: a tanítványok sikeresek, besúgói és szekusai jól dolgoztak. És azt is örömmel látja, hogy egykori aktivistái eltörpülnek a mai hűséges pártkatonákhoz képest, az új ember él és virul.

De leginkább az tölti el nyugalommal, hogy pártja, miként fél évszázaddal ezelőtt, most is mindenek fölötti, s bizony, az állam gépezetében ez a lényeg, ennek jelentőségét ő sem győzte hangsúlyozni elvtársainak…

Mózes László / Háromszék

Reklám

„Tudtam, hogy súlyos beteg. Abban reménykedtem, hogy fel tudja venni a küzdelmet a kórral. Rákban szenvedett” – nyilatkozta a Digi24-nekMarkó Béla szenátor, az RMDSZ volt szövetségi elnöke. Hozzátette, Verestóy Attila az ország demokratikus intézményeit létrehozó politikusnemzedékhez tartozott.

Porcsalmi Bálint az RMDSZ ügyvezető elnöke a Maszolnak megerősítette: a szenátor hosszas szenvedés után, egy bécsi kórházban hunyt el kedden este.

Az RMDSZ saját halottjának tekinti

„A Szövetség megdöbbenéssel és mély fájdalommal értesült Verestóy Attila halálhíréről. Verestóy Attila szenátorként, az Udvarhelyszéki Szervezet elnökeként életét és munkásságát a magyar közösség szolgálatába állította. Az RMDSZ saját halottjaként tekint elhunyt kollégájára” – közölte szerdán az RMDSZ.

A nekrológ felidézi: Verestóy Attila már a kezdetektől, 1989. december 22-től alapítóként szerepet vállalt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben. Közösségéért végzett tevékenysége szorosan kötődött a parlamenti munkához, a rendszerváltozást követően mindvégig tagja volt a bukaresti törvényhozói testületnek.

A közlemény emlékeztet arra is, hogy Verestóy Attila már a kommunizmus megbukása előtt is nagy érdeklődést tanúsított a magyar ügy iránt, elkötelezettsége 1989 előtt a Securitate figyelmét is felkeltette. Telefonját lehallgatták, egyetemi betanítói státusát pedig megvonták tőle.

„Ilyen volt Verestóy Attila: egy egész életet állított közössége szolgálatába, rendületlenül hitt Székelyföld felemelkedésében. 2008-ban létrehozott Alapítványa pályázatokon keresztül biztosított anyagi támogatást és segítségnyújtást. A Dr. Verestóy Attila Alapítvány filantróp tevékenységének fókuszában a helyi magyar emberek, fiatalok, diákok, egyetemisták, hátrányos helyzetűek, betegek és idősek álltak” – olvsható a nekrológban.

Liviu Dragneát megrendítette a hír

Megrendüléssel értesült Verestóy Attila szenátor halálának híréről – írta Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök a közösségi oldalon közzétett bejegyzésében.

Ki volt Verestóy Attila?

A volt szenátor és 50 millió eurósra becsült vagyonnal rendelkező üzletember 1954. március 1-én született Székelyudvarhelyen. Nős volt, egy gyermek apja, két unoka nagyapja. Tanulmányait szülővárosában kezdte, a Bukaresti Műszaki Egyetemen tanult vegyészmérnöknek. 1999-ben lett a kémiai tudományok doktora. 1989 előtt gyakorlómérnökként dolgozott Gyergyószentmiklóson, majd Székelyudvarhelyen. Tanársegéd volt a Bukaresti Műszaki Tudományegyetemen, majd a Bukaresti Szervetlen Vegyipari Kutatóintézet tudományos kutatója.

1990-et követően a Nemzeti Megmentési Front tanácsosa, Király Károly alelnök irodája szakértőcsoportjának tagja. 1990. február-májusában az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács tagja, a Kisebbségi Bizottság elnöke. 1990-től a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Hargita megyei szenátora, amely időszak alatt többször is volt a szövetség szenátusi frakciójának vezetője.

Forrás: maszol.ro

Reklám